Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-09 / 157. szám
Tsz-be ruha zásokká I kezdődött Uj utakra lép a 25 éves UNIBER Vállalkozás az egyszerű lebonyolítás helyett lUliscHI Róbert a BEII uf uezerígazgatofa Több szellemi energiát a termelési folyamatba A talpon maradás feltétele: kevesebb eszközzel, jobban képzett dolgozókkal, rövidebb idő alatt és jobb minőségben építeni - Egymásra kell találnia a tervezőnek és a kivitelezőnek Negyedszózada — 1959. április 8-án — Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda néven — alakult meg a mai Pécs-Bara- nyai Beruházási Vállalat (ismert rövidebb nevén UNIBER). A jubileumi ünnepséget tegnap tartották. Gádor András igazgató, akit 1959. május 16- án neveztek ki e posztra, ma így emlékezik vissza a kezdetekre : A dolgozók szervezték át — A tsz-szervezés kezdetén voltunk akkoriban, s kormány- határozattal hozták létre minden megyében ezeket az irodákat a várható termelőszövetkezeti beruházások segítésére. Később megkaptuk a tanácsi beruházásokat, aztán az arány megváltozott az utóbbiak javára, s a nevünk is abban az időben változott Megyei Beruházási Irodára. A 60- as években egyre jobban kiterebélyesedett a tevékenységünk, s amikor 1968-ban vállalattá szerveződtünk, a városi tanács felügyelete alá kerültünk. A döntést nem a véletlen szülte, hiszen a vállalat tevékenységének a nagyobb részét a pécsi beruházásokkal kapcsolatos sokféle teendő tette ki, kezdve a szanálásoktól, kisajátításoktól. Ennek a könnyítésére annak idején kisebb tervezőrészleget is létrehoztak, de mint más egyéb, ez is felduzzadt hamarosan, s amikor a profilok tisztítása végett ezt a részleget át kellett adni a BA- RANYATERV-nek, 30-an mentek át az új munkahelyre, ahonnan viszont heten jöttek ide, beruházás-lebonyolítók. Egyébként 1969-ben vették át a városi területelőkészítési munkát, s hamarosan bevezették az árverési rendszert is, azóta Pécsett gyakorlatilag nincs területelőkészítési probléma. A ma is működő szervezet 1973-ban alakult ki, ezt 1975- ben egy kisebb szervezéssel finomították. A vállalatot akkor a dolgozók szervezték át. Az indíték: a beruházások előkészítésénél rengeteg fontos ismeretanyag halmozódott fel, de ezek az akkori szervezeti rendben idő előtt elvesztek. Belső pályázatot írtak ki, s négy vállalati munkacsoport tett javaslatokat az átszervezés mikéntjére. A legjobbakból született az új vállalati rend, melynek az eredményeit egy évig figyelték, ezt követte a végleges finomítás. A lényeg: a beruházási folyamatot az előkészítésből a garanciális munkák végéig egyetlen ember kíséri végig — erre épül a vállalat mai szervezeti rendje, ami annyira bevált, hogy azóta e rendszer szerint működnek a többi beruházási vállalatok az országban. Fővállalkozóként — Tudjuk azonban, hogy rövid időn beiül váltanunk kell — folytatja az igazgató — a kialakulóban levő versenyhelyzetnek megfelelően, ha a jövőben gazdaságosan akarunk működni. Vállalkozás — ez a kulcsszó. Eddig a lebonyolítás volt az. S mekkora a különbség a kettő között! Az első ún. fővállalkozói szerződés a Budai városrész távhőellátását szolgáló T—1 hőtávvezeték építésére vonatkozott. 80 milliós előirányzattal hirdették meg a versenytárgyalást, az Energiagazdálkodási Intézet három — 73, 82 és 91 milliós ajánlattal jelentkezett, az UNIBER — nagy helyi ismereteit felhasználva — egyetlen 51 millióssal. A cég fővállalkozóként intézi az egész beruházást — a kivitelező ezúttal az UNIBER alvállalkozója —, s ma úgy néz ki, hogy jövőre 48 millióért meg is valósul. A munkával a korábban megszokott lebonyolítási díj háromszorosát keresi meg a cég. Elmondja Gádor András, hogy ez a szisztéma egyelőre csak a mélyépítési munkáknál alkalmazható, minthogy itt jelentkezik erőteljesebben a verseny. A magasépítésben még nem! „De legalább megszerezzük az ismereteket” — jegyzi meg. Legújabban társasági szerződést kötött az UNIBER (mint gesztor) a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal, a Csőszerelőipari Vállalattal és a „Hőtechnika" Építő és Szigetelő Vállalattal (május 31-én volt az aláírás); még egy mélyépítő vállalatra van szükség és akkor minden, a társult cégek profiljába vágó munkát elvállalhatnak a Dél-Dunántú- lon. Tehát átlépi az UNIBER a megyehatárt! Részvétel a magánépítésben — Már most számítunk arra, hogy a hetedik ötéves tervben tovább csökkennek a beruházások a profilunkba tartozó területen, tehát a tanácsi szférában. Közre kell majd működnünk olyan beruházások megvalósításában, amik eddig kívül estek a tevékenységi körünkön, azaz a termelő, az ipari beruházásokban. Aztán lehet keresnivalónk a magánerős lakásépítések körül is. A telek- alakításban, a közművesítésben már most is résztveszünk; ezután olyan szolgáltatást is akarunk nyújtani, hogy csekély összegért elvállaljuk a műszaki átadás-átvétel lebonyolítását, a számlák ellenőrzését, stb. Ez elsősorban többlakásos társasházaknál lehetséges. de családi házaknál is, ahol nem házilagos a kivitelezés. Úgy gondoljuk, hogy a közreműködésünkkel elérhető megtakarítás meghatározott százalékát megkapnánk. Ezt a vállalkozást jövőre tudjuk szervezetileg is megoldani, ha már nem köt a létszámgazdálkodás. Hasonló módon kívánnak megállapodni a tanácsi beruházókkal is: az általuk elért megtakarításból 15—50 százalék erejéig részesednének, s minél nagyobb ez, annál többet engednek el a lebonyolítási díjból. A megtakarítás az árváltozásokon kívül mindenre értendő: szervezési hiányosságok feltárása, túltervezés, stb. — Itt persze némi ellentmondás van, hiszen látszólag átkerülhetünk a másik oldalra, aminek még olyan következménye is lehet, hogy a beruházó létrehoz egy újabb apparátust. De minden attól függ, hogy a tanács megbízik-e bennünk, s tudomásul veszi, hogy a ml haszonra törekvésünk a beruházói gazdaságosságot is szolgálja. Újsághír: Május elsejei hatállyal Mischl Róbertét, a Dél- dunántúli Tervező Vállalat igazgatóját net/ezték ki a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatójává. Mischl Róbert építészmérnöki diplomával Komlón egy évtizeden át dolgozott beruházóként kivitelezőként és az építési igazgatásban, majd a megyei tanács ipari osztályát vezette, később a Baranyaterv, végül 12 éven át a DTV igazgatója volt. Egy hónapja nevezték ki a BÉV élére. Ez az idő még kevés ahhoz, hogy a napi teendőin és az ismerkedésen túl minden részletében ismerje megyénk legnagyobb építési vállalatát és pontosan körvonalazza annak rövid és hosz- szú távú feladatait. Vérében volt a tervezés — most a kivitelezés oldaláról kell látnia a gondokat, a lehetőségeket és az igényeket. — Az építészet egy szakma, csak a munkamegosztás következtében tagolódott tervezésre és kivitelezésre. Ismét meg kell találni e két alága- zatban azt, ami közös a cél érdekében — mondja Mischl Róbert. — Mi ez a közös cél? — A jövőben a piaci viszonyok és a verseny nem állíthatják egymással szembe a kivitelezőt és a tervezőt, tehát nem ők. hanem a közösen alkotott létesítmények versenyeznek a piacon a piacért. Szemléletváltásra van szükség. A cél nem lehet maga az építés, sem a tervezés, hanem csakis egy lehet: jól funkcionáló, magas használati értékű létesítmény, maga az épület. Erre meg van a fogadó- készség, a gazdasági közeg mint befogadó ezt meg is követeli. A fejlesztési lehetőségeket úgy merítsük ki, hogy az a legtöbb, leghasznosabb épített objektumot eredményezze. összhangba kell tehát hozni a tervezést, kivitelezést és az építőanyagipart, mert külön-külön egyik sem tud megfelelni a követelményeknek. — Tehát lépésváltásra, jobb együttműködésre van szükség. — Feltétlenül. Másként nem juthat előbbre az iparág. Lassan véget ér egy történelmi korszak, ma mór több a háború óta megépített épület az országban, mint amennyi előtte volt. Az igény diktálta az építőipar feltételrendszerét: minél többet építeni. A tömegigény kielégítésében a belső tartalom nem volt és nem is lehetett mindig fő szempont. — A mennyiségi korszak után mit ígér, mit vállal a BÉV? — Nagy szériára rendezkedett be a vállalat, a jövő viszont minőségileg is mást követel: sokkal inkább az igényekhez, tehát a megrendelő a». Mischl Róbert igényeihez kell alkalmazkodnunk. A lakások is más összetételben és más pénzügyi formában épülnek, mint korábban. Nem a mammut-építke- zésekre, hanem sokkal inkább a több és kisebb volumenű munkára kell berendezkednünk — és ez más összetételű ipart követel meg. A mai bázis nem alkalmas az eljövendő feladatok megoldására. — Tehát ez a legnehezebb, az átmeneti időszak? — Igen. Az ipar általános helyzetén belül is eléggé elmaradott technikai és technológiai szempontból az építőipar. A minőségi változást csak átalakított, javított színvonalú technikai, technológiai rendszerrel lehet megoldani. Panelüzemünk nagy rekonstrukciójára nincs módunk, de lehetőségeink maximális kihasználásával jobb, esztétikusabb panellakásokat kell létrehoznunk. A kísérleti épületeket 1985—86-ra megépítjük. A cél világos: jobb alaprajzokkal, jobb minőségű lakásokkal kell kihasználnunk minden lehetőséget, hogy vonzó legyen a panel, hogy ellensúlyozzuk az előítéleteket. Mind több magánerős lakótömb épül, a sorházak, láncházak és más elrendezésű, valamint családi házak, az egyedi módon és csoportban épülő 1—2—3—4 szintesek létesülhetnek foghíjbeépítés, rekonstrukció eredményeként városban és falun egyaránt. Ezek mind más technológiát igényelnek, mint a panel. Ezekkel az igényekkel számolnunk kell, teljesítésükre fel kell készülnünk. — A hagyományos módon tömeges lakásépítkezéseket nem vállalhatja tel a BÉV, hisz jó ideje szakmunkásgondokkal küzd, és ez nem is a profilja. A panel meg nem alkalmas, legalábbis nem a legeszményibb mindenfajta épülethez. Mi a megoldás, ha van egyáltalán? — Szándékunkban van olyan osztrák és nyugat-berlini technológiát alkalmazni, ami a hagyományos és a panelos építkezéssel szemben olcsóbb, jobb minőségű, kevesebb eszközt igényel és gyorsan, egyszerűen felépíthetők, ugyanakkor kiváltják a hagyományos építőanyagokat. A közeljövőben robbanásszerű változást hoznak a műanyagok, azon belül is a polisztirol alkalmazása az építőiparban, mert a kivitelezés energiatakarékos, ugyanakkor oz ilyen épület jó hőszigetelésű. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a nyugat-berlini BSB és az osztrák Rastra építészeti eljárások honosítására és alkalmazására. Ha sikerül velük megegyezni, ezt a két eljárást együttesen szeretnénk majd alkalmazni: a BSB-t a Pécsiterv-vel fő- vállalkozásban, a Rastrá-t a Mecseki Ércbányászati Vállalattal közösen. Pécsett egy hónapon belül elkészül a Rastra kísérleti ház és a terveink szerint még idén megkezdjük a BSB-ből is a kísérleti épület felépítését. Ugyanokkor a mór meglevő feszített vázszerkezetes IMS technológiánkat is szeretnénk komplett rendszerré fejleszteni. Ha a két új rendszert honosíthatjuk, ez jelentős lépést eredményezhet az építőiparban ma mérhető világszínvonal felé. — Említette a fővállalkozás tartalmi változtatásának igényét. Ez konkrétan mit jelent? — A közvetlen élő kapcsolatot a megrendelővel, tehát, hogy az ő igényeit igyekezzünk teljes mértékben kielégíteni úgy, hogy az a vállalatnak is előnyös legyen. A hetedik 5 éves tervidőszakban vállalkozásainkat már így szeretnénk lebonyolítani. Ehhez a jelek szerint partnerünk lesz az OTP, mint a legfőbb finanszírozó. A lakások építésénél a jövő útja, hogy a majdani lakó — tehát a vevő — igényeinek megfelelő lakáshoz jusson. Ez a változás elsősorban a tervező intézeteknél jelenik meg és nekünk kivitelezőknek is tartanunk kell ehhez magunkat. — Közismertek a BÉV határidő- és egyéb gondjai. Várható e téren változás? — Legalapvetőbb kötelességemnek tekintem, hogy a vállalat maradéktalanul teljesítse vállalásait és jól indítsuk a következő tervidőszakot. A jövőben kevesebb eszközzel, kisebb, de jobbon képzett létszámmal, rövidebb idő alatt többet és jobb minőségben kell termelnünk, ha talpon akarunk maradni. Drágul az eszköz, a munkabér és az idő. A vállalati hatékonyság csakis eredményeink javításával érhető el. Az ipari berendezéseink jobb kihasználása, a bér- színvonal növelése — nem létszám, hanem alapvetően bérproblémája van a vállalatnak — is feltétele az előrelépésnek. A kísérleti bérszabályozós bevezetésére törekszünk. Olyan érdekeltségi rendszer kialakítása a célunk, hogy a végzett munka mennyiségét ás minőségét jobban meg tudjuk fizetni. A vállalat nehézkes és bonyolult irányítási rendszere is korszerűsítésre szorul, fokoznunk kell c vállalat irányíthatóságát és rugalmasságát, a hatásköröket, eszközöket és a felelősséget a konkrét munkához kell közel vinni. Úgy tűnik, hogy sok a fölösleges íróasztal, viszont több szellemi energiát kell bevinnünk a termelési folyamatba — és ez rám éppúgy vonatkozik a vállalatnál, mint a szakmunkásra. — Egy hónapja nevezték ki a BÉV élére. Előzetes elképzelései mennyire változtak azóta? —- A vállalat nehezebb helyzetben van, mint azt gondoltam, és komoly gond a líbiai exportvállalás teljesítése is. Az emberekben, a kollektívában viszont kellemesen csalódtam. Jó gárda, bizonyítani akarnak, több van bennük, mint amire számítani lehete't. Velük minden esélyünk megvan, hogy maradéktalanul teljesítjük mindazt, amit elvárnak Baranya legnagyobb építőipari szervezetétől. Murányi László HÉTVÉGE 5. H. J. Lakóházépítés Pécsett, a belvárosban Erb János felvétele
