Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-06 / 154. szám
6 Dunántúlt napló 1984. június 6., szerda Negyven éve történt NEGYVEN ESZTENDEJE-1 } 1 $ A 15 Normandia, 1944. június 6. A cím a második világháború történetének egyik legfontosabb eseményére utal; a világ- történelem mindmáig legnagyobb méretű partra szálló hadműveletét megkezdve a nyugati szövetségesek Észak- Franciaországban megnyitották a hitleri Németország elnyomása alatt szenvedő európai népek által olyanyira várt második frontot. Franciaország kapitulációját követően 1940 nyarától egészen 1941. június 22-ig Németország egyetlen ellenfele az európai szárazföldről kiszorult Nagy-Britannia volt. A brit vadászrepülők teljesítményének köszönhetően a németek angliai partra szállásához elengedhetetlenül szükséges légi fölényt a Luftwaffe többhónapos harc árán sem tudta megszerezni, ezért a német hadigépezet 1940 késő őszétől kelet felé fordult. A Szovjetunió elleni német támadást követően a szovjet vezetés a hadihelyzet számára kedvezőtlen alakulása miatt arra törekedett, hogy a szovjet—német arcvonal tehermentesítése érdekében Európa nyugati részén mielőbb jöjjön létre egy második front. Nyilvánvaló volt, hogy erre Nagy- Britannia egymagában nem lett volna képes, feltétlenül szükséges volt az Egyesült Államok részvétele is. A Pearl Harbor elleni 1941. december 7-i japán támadást követően az amerikai kormány a náci Németországgal is hadiállapotba került, s úgy döntött, hogy a sürgősebb feladat a veszélyesebb agresz- szor, a hitleri birodalom legyőzése, azután következik csak Japán. A keleti arcvonalon a németek 1942 nyarán újabb nagy of- fenzívát indítottak a Volga és a Kaukázus irányában. A második front megnyitását egyre határozottabban sürgető Sztálinnak az amerikai elnök ígéretet is tett, és megkezdődött a partra szálláshoz szükséges sok ezer hajó és egyéb óriási mennyiségű hadianyag gyártása, a sok százezer katona kiképzése, majd átszállítása az Atlantióceánon. A nyugati szövetségesek 1942 novemberében partra szálltak Észak-Afrikában, majd 1943 nyarán Szicíliában, utána Dél-Olaszországban. A sikerek hatására Németország legfontosabb európai szövetségese, Olaszország ki is vált a háborúból. A franciaországi partra szállásról — kemény viták és érdekösszetűzések után — Sztálin, Roosevelt és Churchill az 1943 novemberi teheráni konferencián döntött véglegeseh, időpontjául 1944. május 1-ét jelölték ki. A háború utáni Európára is gondoló brit miniszterelnök esetleges balkáni partra szállással kapcsolatos terveit a másik két szövetséges hatalom vezetője egymástól eltérő politikai meggondolások alapján ugyan, de egyértelműen elvetette. A Németország központi területeinek leggyorsabb megközelítését lehetővé tevő franciaországi partra szállás helyéül nem Calais körzetét választották, ahol az európai kontinenst és Angliát elválasztó csatorna a legkeskenyebb, hanem a Szajna torkolatától nyugatra eső normandiai tengerpartot. mivel itt a németek kevésbé vártak partra szállást, tehát védelmük js gyengébb volt. Természetesen számítottak egy partra szállás lehetőségére, ezért már 1940-ben hozzákezdtek Franciaország északi és nyugati partvidéke mentén egy erődrendszer, az úgynevezett atlanti fal kiépítéséhez. 1944 májusára pedig a németek Nyugat-Európában már összesen hatvan, igaz, eléggé vegyes harcértékű hadosztállyal rendelkeztek. A szövetségesek légiereje 1944 tavaszán hozzákezdett a partra szállás előkészítéséhez. A francia polgári lakosság előzetes figyelmeztetése után 80 kulcsfontosságú célpontot, elsősorban a vasútállomásokat bombázták, a német szállítási kapacitás májusra a korábbi 32 százalékára csökkent. A partra szállás közeledte meghozta a francia ellenállási mozgafom számára a bosz- szú négy éve várt óráját; a már negyedmilliónyi partizán, köztük sok ezer Franciaországban élő külföldi, nagy szerepet játszott a közlekedési hálózat rombolásában, a német csapatmozgások lassításában; június 6. után pedig az ország számos körzetében népfelkelés tört ki. A partra szállás napját a rossz időjárás miatt kellett későbbre, június 6-ára halasztani. Még az előző nap éjjelén ledobtak három szövetséges légideszant hadosztályt, majd a több száz hadihajó és több ezer repülőgép által támogatott ötezer szállítóhajóról 100 kilométer szélességben 70 ezer amerikai, valamint 85 ezer brit és kanadai katona szállt partra, akik az első nap folyamán szilárd hídfőállást építettek ki. A németek a normandiai hadműveletet eleinte elterelő akciónak hitték, ezért tartalékaikat elkésve vetették be. A hídfőben a harcok a szívós német ellenállás következtében a vártnál jóval tovább, több mint egy hónapig tartottak, végül az amerikaiaknak Saint Lo-nál sikerült áttörniük a németek védelmét, ezt követően a szövetségesek páncélos hadosztályai folyamatos légitámogatás mellett egyre gyorsabb ütemben nyomultak előre Franciaország belsejébe, a Wermacht ellenállása gyakorlatilag összeomlott. Au- ausztus 25-én felszabadult Párizs, szeptember 3-án a szövetségesek bevonultak Brüsszelbe, néhány nappal később pedig az amerikai csapatok Tri- ernél elérték Németország határát. Időközben Olaszországban is megélénkült a harctevékenység; Róma június 4-én történt elfoglalását követően az angol—amerikai erők gyorsuló ütemben nyomultak előre észak felé. A Szovjet Vöröshadsereg 1944 nyarára több nagy csatában már megtörte a német hadsereg gerincét. Mégis, a hitleri Németország teljes vereségéhez a nyugat-európai invázió, a második front megnyitása is szükséges volt. Az 1944. június 6-án Normandia partjainál tüzet nyitó brit, amerikai és lengyel hadihajók ágyúinak dörgése a lélekharang kongósót jelentette a nácizmus számára. Molnár Tamás A hangsúly a teendőkön van A cigánygyerekek nevelési körülményeinek háttere A pedagógiai tapasztalatok igazolják, hogy az általános iskolai, de különösen a kisegítő iskolai tanulók nagy százaléka tartozik a veszélyeztetettként nyilvántartottak közé. Közismert, hogy a veszélyeztető hatások főként a családban, a családi szocializáció során érik a gyerekeket. Különösen így van ez cigány származású tanulók esetében, még akkor is, ha nem telepi életet élő, a beilleszkedés útján már lépéseket tett családok gyermekeiről van szó. Ugyanakkor a társadalom elsődlegesen a családtól várja a gyermek szocializálódását, melynek főbb funkciói kézenfekvőek: A legkorábbi életkortól hat az egyénre. Alapvető érzelmi és viselkedési modelleket acf*hosz- szan tartó hatása alapján. Előkészíti az egyént a társadalomba való beilleszkedésre, hogy a család közvetítésével a társadalom alapvető normatívái in- teriorizálódhatnak. Tehát a család feladata a megfelelő magatartási normák, motivációk és szerepek elsajátíttatása az identifikáció (azonosulás) révén. Amikor a család ezeknek a funkcióknak nem tud megfelelni, a benne élő gyermek a személyiségfejlődésben egész életre kiható ártalmakat szenvedhet, s ez elsősorban a beilleszkedési színvonal hátrave- tettségében nyilvánul meg. Munkám és megfigyeléseim egy teljesen sajátos, ún. hagyományos életmódot élő cigánynépességre és azok gyermekeire vonatkoznak. E családok kisegítő iskolás gyermekeit az általános iskolából értelmi teljesítőképességük szubnormá- lis volta miatt helyezték át. A fogamzást követő időszak kedvezőtlen hatásaira több sajátosság volt jellemző, mely a megfigyelt gyermekek fejlődésének ütemét és minőségét nagymértékben meghatározta. E sajátosságok egyik lényeges tényezője a rendszertelen és egyoldalú táplálkozás, ami azon a téves felismerésen alapul az anyák részéről, hogy amíg lehet szoptatni, elég az anyatej a csecsemők számára. Az anyák elvont gondolkodásának és időbeni tájékozódásának differenciálatlansága miatt sem a szoptatásban, sem a későbbi mellétáplálásban nincs rendszeresség. További lényeges tényezők a negatív hatások létrejöttében az alapvető egészségügyi szabályok mellőzése, a gyermekbetegségekre vonatkozó hiányos ismeretek, az életkori sajátosságok és szükségletek figyelmen kívül hagyása. Ezt bizonyította a még csecsemőkori tökéletlen hőszabályozással és mozgásigénnyel kapcsolatos tudatlanságuk, a hiányos és célszerűtlen öltöztetés révén. E mozgásukban - hosszú ideig - korlátozott, alultáplált, ingerszegény, a fertőzés lehetőségét magában hordozó környezetben felnőtt gyerekeken könnyebben manifesztálódik az anya terhesség alatti alkohol- fogyasztása is. így pl. a mentális szubnormalitás, a különböző kóros állapotok stb. A vizsgált gyerekek 80 százaléka nem járt óvodába, sajátos környezetükben felnőve érkeztek el a tanköteles kor határához. Abban a miliőben, melyben a primitív tárgyi környezet, a nevelési hatások szervezetlensége és hiánya, a sokszor deviáns szülői magatartás, a kommunikáció korlátozott volta, a gyermeki érdeklődés ki nem elégítettsége komplex hatásként jelentkezik személyiség- fejlődésükben. Az iskolában nem értik a megszokottól eltérő követelmények és perspektivikus megoldást igénylő elemi szituációk özönét, mert a már megtanult életforma mást sugall. Ez egyben a kettős erkölcs tünetét is eredményezi. E családok főbb funkciójukat tekintve nem képesek gyermekeik nevelésében - sajátos életmódjukból adódóan — partnerként együttműködni az iskolával. Életformája az iskolai művelődési anyagban szereplő tevékenységi formák elsajátítását többnyire nem segíti, sőt további probléma, hogy otthon csak kizárólag cigányul beszélnek. Egyértelmű, hogy a több területen érződő hiányosságok - nyelvi, szociális, morális stb. - pótlására az iskola egyedül képtelen. A megoldáshoz vezető út bonyolult, sok bosszúsággal jár, rengeteg energiát követel. Apró, de következetes lépések megtételére van szükség. Alapvető a nevelési hatások időbeni megszervezése, mely a mielőbbi óvodai felvételt sürgeti (vagy még korábban). így eleve kevesebbet tanulna az otthoni szokás- és értékrendből. Sajnos, sok esetben missziós munkát követe* az anyák meggyőzése gyermekeik óvodai elhelyezését illetően. Mindez semmit sem ér, ha az illetékes szervek részéről az intézkedések felületesek, kényszerűek és sok esetben a bürokratikus ügyintézés révén időben pontatlanok. A nevelőotthoni elhelyezés nem biztos, hogy mindig célszerű. Az adott területen működő társadalmi szervek és aktívák, ezen belül a tanácsok problémaérzékeny embereinek, a hatóság képviselőjének agilis, tartalommal teli munkájára lenne szükség. Nemcsak a személytelen pénzbeli támogatás látszik célravezetőnek, hanem a jószándékú, olykor fárasztó, de segítőkész állandó követelés, mely rendkívül összehangolt és céltudatos munkát kíván a környezettől. S ami a legfontosabb, hogy az intézkedések motiváló tényezője e veszélyeztetett gyerekek érdekeinek maximális figyelembevétele legyen. Wágner László gyógypedagógus, Kisvaszari Kisegítő Iskola Barlangot fedeztek fel Budapesten Februárban Budapesten, a rózsadombi Józsefhegyi úton, egy ház alapozásánál, a mélyben üreget feltételeztek. Ennek megállapításával a gyakorlott barlangkutatókból alakult AL- BATECH Gazdasági Munkaközösség tagjait bízták meg, akik a szűk járatok kibontása után most elérték a Józsefhegyi-bar- lang (ezt a nevet kapta), kb. 75 méter hosszú nagytermét. A felszíntől hatvan méterre húzódó üreg másfél millió évvel ezelőtt alakult ki a mélyből feltörő egykori hévizek hatására. Az így képződött üregek gazdagok a feloldott ásványi anyagokból kikristályosodott képződményekben. A József- hegyi-barlang a saját válfajában a legnagyobbak között van a világon. Gipszből kikristályosodott lapok a barlang fenekén Toliseprű felvételiző helyett A hivatalos statisztika szerint az idei évben 37 039 érettségizett hallgató jelentkezett főiskolai vagy egyetemi továbbtanulásra. Sokan vannak, akik nem először. A magyar nyelvből és irodalomból nemcsak az e szakra jelentkezetteknek kell vizsgázniuk, hanem többek között például a leendő jogászoknak, az államigazgatási főiskolára, a tanítói vagy óvónői pályára készülőknek. Feltehetőleg tehát a felvételi vizsgákra készülőknek legalább az egyharmada, vagyis több mint tízezer fiatal görnyed a könyvek fölött, hogy a felsőoktatási intézmények számára kiadott tájékoztatóban előírt magyar nyelvi és irodalmi tételekből becsületesen felkészülhessen. A magyar irodalmi tételek száma 18. Nem sok. Sajnálatos, hogy nem szerepel a tételek között a barokk egyetlen alakja sem. Hiányzik Mikes Kelemen, Batsányi, Fazekas, Kazinczy, a Kisfaludyak. A világirodalmi tételek száma 11. Ebből a második és a negyedik tételben is szereDel Shakespeare. Goethe, Schiller, Heine. Thomas Mann száműzve. A harmadik tételben viszont szerepel Dante és Villon előtt Todi. Neve az eddigi tankönyvek egyikében sem szerepelt. Az úi tankönyv Ja- copone da Todiról öt sort ír. Ebből az derül ki, hogy Assisi szt. Ferencnek ez a neves követője írta — állítólag — az ismert egyházi verset: a Stábot mater-1 (Állt az anya). „Todi szerzőségét azonban vitatják" — írja a tankönyvíró. Ha pedig vitás a szerző, miért kell tudni róla éopen a középiskola első osztályában? És a tízezernyi felvételiző, akiknek többséae nem is ebből a tankönyvből készült? Mivel kénytelenek beszerezni, megveszik, kölcsönkérik, könyvtárban kijegyzetelik, stb. öt sort igazán nem nehéz leírni. Erről az öt sorról azonban művészet tíz-tizenöt percig tartalmason beszélni. Maradnak tehát a lexikonok. Todi neve azonban egyetlenegy magyar világirodalmi lexikonban sem szerepel. Nemcsak a felvételiző anyák fognak állni a Stabat mater elemzésekor, hanem azok is, akiknek a versen kívül nincs más a kezükben. Ez eléggé kevés, Ha ügyes a vizsgázó, összekapcsolja tételét a Stabat mater-hez mind kortörté- netileg, mind tartalmilag közelálló nagy kincsünkkel, az első ismert magyar verssel, az Ómagyar Mária-siralommal. Itt csak az a baj, hogy míg Todi tétel, addig az Ómagyar Mária-siralom középkori irodalmunkkal együtt nem szerepel a megtanulandó tételek között. Miért is illenék tudni, hogy volt Halotti beszédünk, nyelvemlékeink, kódexeink stb? A tankönyv is gyorsan végez velük. Nem szól az Ómagyar Mária-siralom megtalálásának szinte romantikus történetéről, tartalmi értékeiről, nyelvéről, ragyogó rímeiről, alliterációi- ról stb. Versünk szerkezetét ilyen „művészi fokon” szemlélteti a tankönyvíró: „Magához, fiához, magához, fiához — magához, kínzókhoz, magához kínzókhoz." Mindezekből látható, hogy első, ismert magyar versünk többször is szól a kínzókról. Vajon azok, akik előírták az ismeretlen vagy alig ismert Todi életének és munkálkodásának tudását, akik alig tanulható módon írják meg tankönyveinket, nem kínzói-e tízezer felvételi vizsgára készülő diáknak? El kellett ezt mondanunk — helyettük. Tóth István
