Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-28 / 176. szám

Dunántúlt napló 1984. június 28., csütörtök Miénk a lakóhely! Virágpalántát ültetnek a lakók a Felszabadulási lakótelep 4-es épülete előtt Fotó: Schindl József A virágos, tiszta Mohácsért Minden városlakót bevontak a társadalmi munkába Évrpl évre csokikén a taná­csok költségvetése és a közte­rületek fenntartására, ápolá­sára is mind kevesebb pénzt tudnak fordítani. Mohács is hasonló gondok­kal küszködik: legalább har­mincmillió forintra lenne szük­ség, hogy a városba érkező idegen a rendet, a virágos vá­rost láthassa. Ezért a városi ta­nács vezetősége úgy döntött: szétosztják a társadalmi teen­dőket a lakosság, az iskolák és a vállalatok, intézmények szo­cialista brigádjai között. Elsőként a tanácstagok ke­resték fel választókerületük polgárait, hogy a házaik előtt lévő kertecSkéket, vagy erké­lyeket ültessék tele virággal. Eddig a hatezer családból 3545 vállalta, hogy a saját por­tóját szépíti. Akik nem tudják ezt a feladatot elvállalni, azok pénzt ajánlottak fel a város virágosításóhoz: családonként 200-300 forintot. Ezzel egyide­jűleg megalakult a Városszé­pítő Egyesület is — négy szak­osztálya működik. Mindezek mellett Mohácson a zöldterületek nagyok: egy lakosra 12 négyzetméternyi jut. Ezek ápolását és mindenkori rendben tartását a Városgazdál­kodási Vállalat dolgozói nem győzik, a munkájukba besegí­tenek az általános és középis­kola diákjai is. Az iskolák vál­lalták, hogy a közelükben lévő parkokat gondozzák. Az év vé­gi értékelésig érdemes nekik jó munkát végezni, mert a leg­jobban dolgozó közösségek 30 000, 20 000 és 10 000 forint jutalmat kapnak. A boltok elé szemétgyűjtő edények kerültek - valameny- nyi bolt a sajátját fizette ki. Ugyancsak az üzletek mellé és elé kerültek a kerékpártárolók is — ezzel megakadályozzák, hogy az épületek falát leverjék a kormánnyal, és megszünte­tik a kerékpárok fáknak tá­masztását is. Az utcákra, te­rekre padokat helyeztek ki ta­vasszal. A társadalmi miunkaakció legfontosabb eleme a szocia­lista brigádokkál kötött együtt­működési szerződés. A város­ban mintegy 350 szocialista brigád van. Ebből 120-ra tud­nak számítani állandóan, hisz a többiek a városkörnyéki falvakban élnek. Ez évben öt évre szóló megállapodást kö­töttek az intézmények ezzel a 120 brigáddal, amelyek tagjai szinte minden szakmát képvi­selnek. Felkeresték a város vezetői a városban működő 61 válla­latot is, kérve, hogy a dolgo­zóik arányában pénzzel támo­gassák a városszépítő mozgal­mat. Eddig 32 vállalattal sike­rült az együttműködési szerző­dést megkötni: több mint egy­millió forintot fizettek be a Mohács városi Tanács elkülö­nített számlájára. Ennek az összegnek megvan már a helye - a vb újraosztotta az egész­ségügyi, kulturális, oktatási és egyéb intézmények között. Ugyancsak fontos kezdemé­nyezés volt a mohácsiak életé­ben a tanácstagi pályázat. A tanácsnak 800 000 forintja volt az építkezésekre. Azoknak a pályázóknak a terveit fogad­ták el, akik a legtöbb hozzá­járulást vállalták az építések­hez. így készült el út, járda és csatorna a város különböző pontjain. Jelenleg is ilyen mó­don épül a Széchenyi téren, a Táncsics Mihály utcában és a Virág utcáiban a csatorna.- Mindezek ellenére nem vagyunk elégedettek - mond­ta dr. Németh Elemér, a Mo­hács városi Tanács elnöke. — A harmincmilliós társadalmi- munka-érték jelenleg nyolcmil­lió forintnak híján van. Pedig mi minden lehetőséggel pró­bálkozunk. Például a városban élő és dolgozó ki sikereik ed ők és kisiparosok támogatását is igénybe vettük: eddig mintegy 35 000 forinttal járultak hozzá a város költségeihez. Borsos János, a Mohács vá­rosi Pártbizottság első titkára a Hazafias Népfront, a párt- szervek, lakóterületi bizottsá­gok és a szülői munkaközös­ségek által kezdeményezett vá­rosrendezési akciók szerepét is nagyon lényegesnek tartja. Vé­leménye szerint a társadalmi munka a város szépítéséért szorosan kapcsolódik a város felszabad ulásá nak negyvenedik évfordulójához és a kongresz- szus tiszteletére tett felajánlá­sokhoz. Mindezekhez kapcso­lódik az iskolai tantermek épí­tése, szintén társadalmi mun­kában. Annyi a gyerek Mohá­cson, hogy tizenhárom tante­remmel többre van idén szük­ség az általános iskolákban és a szakmunkásképzőben. Bőví­teni kell az újvárosi iskola- konyhát: a jelenlegi állapotá­ban ugyanis már nem tudnak a KÖJAiL-előírásoknak megfe­lelő > minőséget biztosítani. Szeptemberre elkészülnek a felújításával. Adóm Erika A szerkesztőség postájából E Tájékoztat a Volán A Dunántúli Napló 1984. má­jus 24-i számában megjelent „Lehangoló eset, jó tréfa” cí­mű újságcikkben foglaltakra az alábbi tájékoztatást adom: Az esettel kapcsolatos jegy­zőkönyvi meghallgatást és ki­vizsgálást a vállalat lefolytatta, melynek során megállapítást nyert, hogy gépkocsivezetőnk eljárásával szabálytalanságot követett el, nem a körülmények­nek megfelelően cselekedett. Magatartásával súlyosan vé­tett, amikor az idős embert — önérzetét sértő módon — zár­ta ki az utazásból, ezért a mun­káltatói jogkörgyakorló a leg­szigorúbb fegyelmi felelősség- revonást alkalmazta. Albert Ferenc igazgatóhelyettes, 12-es Volán Vállalat----------------* ----------------­Két csomagot kaptunk a héten. Az egyikben a felvételünkön lát­ható kenyeret küldte Villányból Gettó Jakabné, míg a zsemléket Sztjepánovics Ferenc adta fel Mázaszászvárról. Gettó Jakabné a következő magyarázatot fűzte a csomag tartalmához: „Nemegy­szer fordul elő, hogy községünkben ilyen, a szállításkor megnyo- morodott kenyér kapható. (A Baranya megyei Sütőipari Vállalat siklósi üzeméből szállították.) A Mázaszászvárról kapott zsemlék azért okoztak meglepetést olvasóinknak, mert az új komlói ke­nyérgyárban sütötték - keletlenek, deformáltak s a vásárlók remélik, hogy nem ilyen újdonsággal rukkol ki az üzem, hanem valóban jó minőséget kínál a jövőben.------------------------------- » . M egrongált bányászszobor Az idősebb bányászoknak a Kovács Péter név említése egy­értelműen a pécsi Hősök terei bányász emlékmű féltérdre ereszkedett, félmeztelen, izmos, bal kezében lámpát, jobb ke­zében csákányt tartó alakját juttatja az eszébe. A szobor készítésénél mo­dellt álló Kovács Péter (ma már nyugdíjas) volt munkatársai, barátai, ismerősei, de azt hi­szem minden bányász felhábo­rodással vették tudomásul, hogy az utóbbi időben mind gyakoribbá váló szoborrongá­lásoknak (a háború viharát is átvészelő) hősi emlékmű is ál­dozatul esett. A szobor kezében éjjel-nap­pal világító bányászlámpa a bányászok hősi küzdelmét szim­bolizálta és a föld mélyén hősi halált halt bányászoknak állít emléket. Ez a lámpa most már több hete nem világít és hiány­zik a lámpát tartó kéz is. Ré­gen közvetlen a tér mellett volt a rendőrőrs. Ha mással nem, jelenlétével megakadályozta a garázda elemek ilyen irányú tevékenységét. S amíg a bányavállalathoz tartozott a tér, a szobor rend- bentartását, a lámpa jelkép „örökmécses” szerepét a bázis­üzem komolyan vette és ha kellett, akár éjszaka is gon­doskodtak az égő cseréjéről. A jelenlegi üzemeltetője az áramszolgáltató vállalat — ért­hető okokból — ezt magára nézve nem tekinti kötelezőnek. Akkor ki felel érte? Traj Ferenc, Pécs, Tolbuhin út 57. Elkallódott színesfilm Hat hete történt, hogy a pécsi Bajnok utcában egy kandelá­ber kigyulladt - Hajdú Ká­roly, a Gyermekklinika épület- gépésze oltotta el. Természe­tesen értesítette a DÉDASZ-t, s azóta várja, hogy intézked­jenek. A HDN Ablak májusi rova­tában tettük szóvá, hogy egy pécsi fiatal pár esküvőjéről készült felvételek elkallódtak. Hiába érdeklődtek többször is az OFOTÉRT pécsi boltjában, a színes film helyett csak kárté­Koszkár-díj rítést kaptak. Az esetről a na­pokban érkezett tájékoztatás a vállalat központjából: Vállalatunk saját kezelésű, színes munkát végző laborral nem rendelkezik, az ilyen ter­mészetű munkákat a FÖFOTÓ Vállalat és a FORTE Labor vég­zi szerződéses jogviszony alap­ján. Sajnálatos módon e csere is a kidolgozó laboratórium­ban történt. Boltunk 1983. szep­tember 8-án küldte vissza a szóban forgó amatőrmunkát a téma megjelölésével, kérve a vevő filmjének kerestetését. A labor szeptember 27-én lekül­dött egy újabb filmet, azon­ban sajnos ez sem a vevő tu­lajdona volt, hanem valóbana Pécsi Kesztyűgyár reklámfilmje. Vevőnk sajnos nem a boltba vitte vissza a' filmet, Hogy az sem az övé, hanem megkereste a kesztyűgyár anyagbeszerző­jét. aki egyébként az ő (való- színűleq elcserélt) munkájukat átvette a boltunkban, de saj­nos az anyagbeszerző a filme­ket elveszítette, ‘ így azt meg­nézni, illetve cserére vissza­küldeni nem lehetett, így aztán ők aiánlottók fel a kártérítést, melyet boltunkba befizettek, és a vevő részére ezt az összeget térítette vissza boltunk. Nagyon sajnáljuk a boltunk hibáján kívül álló okok miatt történte­ket. Mányi Séláné osztályvezető Karcagi Istvánná diszpécser E heti nyertes felvételünket az Állami Biztosító „József Attila” szo­cialista brigádja küldte. Felvételükön egy újabb illegális szemét­lerakóhely a pécsi belváros közelében, a Vak Bottyán és a Szőlő utca kereszteződésénél. A száz forintos tiszteletdijat postán küld­jük el a szocialista brigádnak (Pécs, Kossuth L. u. 15.). Várjuk az önök felvételeit a jövő héten keddig. Címünk: Pécs, Hunyadi út 11. Válaszolnak az illetékesek Üveg volt a zsemlében A Dunántúli Napló június 24-i számában a 15-000 rovat­ban közölt fogyasztói panasz — miszerint a kakaós csigá­ban üveget találtak — jogos. A technológiai fegyelem betar­tása esetén ilyen nem fordulhat elő. Mivel mulasztás történt, vizsgálatot indítottunk és azV. üzem vezetőit felelősségre von­juk. Rendkívül sajnáljuk, hogy a mulasztásunk szenvedő ala­nya egy kislány volt. Az üzem szocialista brigádjainak tagjai felkeresték az olvasót és az üzem legfrissebb termékeivel ajándékozták meg. Annak ér­dekében, hogy a jövőben ha­sonló eset ne fordulhasson elő, szigorúbb minőségi ellenőrzést rendeltem el. Fónai László főmérnök, Pécsi Sütőipari Vállalat------------- * --------------­„ Hiányzik a postaláda" A május 21-i számban „Hiányzik a postaláda” cím­mel megjelent olvasói levélre tájékoztatom az olvasókat, hogy a Jurisics úton jogosan hiányolt levélszekrény felszere­lésére intézkedtem. Pesti László csoportvezető, Pécsi Postaigazgatóság Szeptemberben átadják a közúti hidat Az 1984. június 15-i, pénteki számban megjelent „Veszélyes útszakasz” című panaszos le­vélben foglaltakat a valós té­nyek alapján kell kiegészíteni. Az útszakasz (a Harkány— Siklós—Boly út Villány—Virá­gos közötti szakaszán) ideigle­nes terelő út, mely az új közúti felüljáró megépítéséig kell hogy kielégítse a forgalmi igé­nyeket. Kialakításánál az ideiglenes jelleg volt a meg­határozó tényező. Kiépítésénél a gyors megvalósítás lehetősé­gét és a költségek ésszerű csökkentését tartottuk szem előtt. A megépült terelő út hossza a cikkben szereplő 2 km-ref szemben 1100 m, maximális emelkedője sem 15—20%-os, hanem 11%, az is csak 60 m hosszban. Hasonlót Baranya megye közútjain többet is ta­lálhatunk, nagyobb hosszban is. Az útszakasz nem nyílegye­nes vonalzó mellett lett kiala­kítva, hanem a tervezési irány­elvekben hasonló jellegű utak­ra megengedett ívviszonyok fi­gyelembevételével úgy, hogy hasznos mezőgazdasági terüle­tet ne vegyen igénybe. A szóban forgó műtárgy meghibásodása óta eltelt időt a tervek elkészítése és az ezzel kapcsolatos hivatalos — és el­engedhetetlenül szükséges — eljárások vették igénybe. A terelő út kiépítése a cikk­ben említett 2 évvel szemben másfél hónapot vett igénybe. (1984. április 3—1984. május 23-ig.) A forgalmat a terelő úton keresztül négy hónapon át kell lebonyolítani, miután a ki­viteli szerződés értelmében az úi műtárgyat 1984. szeptember 30-án kell átadni a forgalom­nak. Kérjük az építkezés ideje alatt a közlekedők megértő türelmét. Gömbös József, műszaki osztályvezető főmérnök. Pécsi Közúti Igazgatóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom