Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-17 / 165. szám

1984. június 17., vasárnap Dunäntrm nemin 3 Uttörőgárd isták tábora Sikondán A megyei úttörőelnökség si- kondai táborába tegnap meg­érkeztek az első pajtások, még­pedig a vártnál többen: a me­gye városaiból és falvaibái száz úttörőt küldtek a csapatok szakmai továbbképzésre. Ilyen továbbképző-tábort ta­valy szerveztek először, az akkori sikeres tapasztalatok alapján idén a tűzoltó, a munkásőr és az egészségőr szak gárdistái kaptak meghívót, hogy egy hé­ten keresztül előadásokon, ver­senyeken, vetélkedőkön, túrá­kon mélyítsék el gyakorlati és elméleti tudásukat. Az úttörőqárdistákat termé­szetesen a hivatásos szerveze­tek felnőtt tagjai segítik a ta­nulásban: a Vöröskereszt, a Munkásőrség, a Tűzoltóság, az MHSZ és a Közlekedésbizton­sági Tanács megyei szerveze­teinek, egységeinek tiszteletbeli úttörői. A sikondai tábor ideális környezetet nyújt a továbbkép­zésen, majd a nyáron ju­talomüdülésen részt vevő paj­tásoknak: kényelmes házakban lakhatnak nyolcan-nyolcan együtt, étkezésükről a jól fel­szerelt konyha gondoskodik. Az úttörőgárdisták már szom­baton délelőtt megérkeztek a táborba: napközben egymás­sal és a tábor rendjével is­merkedtek. Képünkön: a tábor vezetői adnak mindenre kiter­jedő tájékoztatást a pajtások­nak, s válaszolnak a kérdések­re. Az ünnepélyes tábornyitás­ra a ízombat esti órákban került sor. Egyetlen gondolatnak sem szabad elsiklania Stúdiómagnók tartós üzempróbáját végzik a Mechlabor pécsi gyárában Befejeződött a műtrágyázási világkongresszus Még kevesen tudnak róla Szombati városséta - idegenvezetővel A Mecsek-Tourist új szolgál­tatással kedveskedik a hétvé­geken Pécsre látogató egyéni turistáknak: minden szombaton 10.30-tól 12.30 óráig idegenve­zetőt biztosítanak a belváros nevezetes töténelmi helyeinek a felkereséséhez. A városnézés a Nádor Szálloda halijából in­dul, és a visszaérkezés is ugyanide történik. A résztve­vőknek 20 forintot kell fizet­niük ezért a szolgáltatásért. Az idegenvezető pedig nemcsak magyar, hanem német nyelven is tájékoztatja kívánságra az érdeklődőket. Az elmúlt heti premiert el­mosta az eső, ezért tegnap ke­rült erre sor. Indulás előtt már fél órával a Nádor portáján várakozott az idegenvezető, dr. Ángyán Hanna. — Míg az első csoporttagok befutnak, addiq kérem, mesél­jen erről az új próbálkozásról. — Én egy éve foglalkozom az idegenvezetéssel. Egyelőre a csooortoka* csak a város, város környéke, vagy a me­gye területére kísérem. Külföldi utakra, hosszabb túrákra csa­ládi okok miatt nem tudok vállalkozni. Különben nyugdí­jas vagyok, bőven van szabad időm. Előtte a Pécsi Faipari Szövekezetnél dolgoztam, mint joqósz. Az utolsó munkával töltött év hozott változást az életembe — akkor kezdtem el töprengeni, hogy mi lesz ve­lem, ha otthonülő leszek. ígv levizsgáztam autóvezetésből, aztán pedig beiratkoztam ide­genvezetői tanfolyamra. Sze­rencsére gyermekkorom óta be­szélek, olvasok németül, ezért most ennek igazán nagy hasz­nát vettem. Kezdetben keve­sebb, most jóval több megbí­zást kapok. — A régi Pécsre, vagy a mostanira kiváncsiak inkább az idelátogatók? — Mondhatni mindkettőre. A fiatalabbakat a Vasarely Múzeum érdekli jobban, az idősebbek a Zsolnay Múzeumot választják. A törökkori emlé­kek pedig mindenki képzeletét megragadják. Természetesen, ha egy-egy csoport úgy érke­zik, mikor a havi vásár van; arról történeteket lehetne me­sélni, micsoda örömmel emle­getik még jóval később is az egzotikus élményt. Sokan így lesznek többszöri pécsi vendé­gek. Az idő halad . .., mi pedig várakozunk. Több turistaszálló­ról előzőleq jelezték, hogy jön­nének a vendégeik városnéző sé'ára, mégsem érkezett meg senki. — Én sajnálom nagyon, hisz minden alkalomra kicsit iz­galommal készülök. Mert ahány csoport, annyiféle kérdést tesz­nek fel. A kívánságok is má­sok: ki a Székesegyházban, ki a múzeumokban óhajt több időt eltölteni. Viszont egy kö­zös kívánságuk van, ami ed- diq teljeshhetetlennek látszik: szinte valamennyien vinnének, vennének színes diákat, melye­ken a várost és nevezetességeit láthatnék, de sehol nem lehet ilyet kapni. Ádám Erika Szombaton Budapesten be­fejeződött a IX. nemzetközi műtrágyázási világkongresszus. Szabolcs István, a kongresszus szervező bizottságának elnöke, az egyhetes munkáról az MTI munkatársának elmondta: A magyar agrokémia törté­netének ez volt az eddigi leg­jelentősebb rendezvénye. Több mint 30 ország és számos nem­zetközi szervezet — többek kö­zött a FAO, az UNESCO, az UNEP (az ENSZ Környezetvé­delmi programja) és a Nem­zetközi Talajtani Társaság — képviselői, összesen mintegy 500 szakember vitatta meg a műtrágyázási eljárások leg­újabb eredményeit és tapasz­talatait. A tíz szekcióban és a plenáris üléseken elhangzott 300 előadás többsége kiemel­ten foglalkozott azzal, hogyan lehetne fokozni a világ termő­talaj-készletének eltartóképes­ségét. A kongresszus magyar szem­pontból is sikeres volt. A ran­gos szakmai fórum előtt meg­tartott nagy számú magyar előadás — egyebek között a modern nagyüzemi műtrágyá­zási eljárásokról — jó fogad­tatásra talált. A hazai szakmai élet elismerésének számít az is, hogy Láng István aka­démikust a Nemzetközi Műtrá­gyázási Központ (CIEC) alel- nökévé, Soós Gábort, a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let elnökét tiszteletbeli tagjává választották. A CIEC elnöke is­mét a jugoszláv Gyurgye Jele- nics professzor lett. Családi gyalogtúra 25 éve kezdődött a mecseki ál­latkert majd a vidámpark és az úttörővasút építése. A ju­bileumra készülő Mecseki Kul- túrpark családi gyalogtúrát szervezett tegnap. A résztvevők a gyaloglás közben három ál­lomáson feladatokat oldottak meg, a helyes válaszokért díj­mentesen használhatták a vi­dámpark egy-egy játékát, a célba érkezők is díjtalanul lép­hettek be a vidámparkba, ahol délelőtt színes műsor is szóra­koztatta őket. * A jubileum alkalmából dél­előtt a Pécsi Rádió keresztrejt­vényfejtés! versenyt rendezett. A kérdésekre — Mikor kezdő­dött a Mecseki Kultúrpark épí­tése? Hol volt az első kapa­vágás? Milyen szerszámmal vé­gezték? — az első helyes meg­fejtést — 1959. április 17-én a Mecseki 48-as Ifjúsági emlék­mű szomszédságában csákány­nyal — Pusztai Lajos, Pécs, Enyezd u. 20. szám alatti lakos közölte. Jutalma a dömörkapui turistaházban elfogyasztható 2 személyes vacsora. Á miniszter, a párt és a nagy vállalatok párbeszéde Az Ipari Minisztérium offenzív magatartására van szükség A szinten tartás nem lehet a jövő programja M ég a gondolat is visszariasztó: a vezetők nagy többsége egészségét sem kímélve dolgozik és sajnos, mint a példák napról-napra bizonyítják, életét áldozza az ál­tala vezetett közösségért. Az elmúlt héten Baranya tizenöt nagy vállalatának igazgatói, párttitkárai beszélgettek dr. Ka- polyi László miniszterrel, a magyar ipar jelenéről, jövőjéről. Itt mondotta egyik vállalat igazgatója (nemrégiben hosszú hetekig volt kórházban), hogy a tanácskozáson jelenlevő ve­zetőket, ha egy orvos megvizsgálná, aligha engedné más­nap ismét dolgozni. A tények sajnos igazolják őt: egy közelmúltban lezajlott or­vosi vizsgálat alkalmával 145 vezető közül 90-en további or­vosi kezelésre szorultak. Néhány hete a magyar gazdaságpoli­tika egyik felelős irányítója mondotta, hogy bármilyen fur­csán is hangzik az elmúlt öt esztendőben a magyar gazda­ság, a gazdaság irányítói töb­bet produkáltak, mint a hetve­nes években, amikor a nemzeti jövedelem, s ennek köszönhe­tően a reáljövedelmek is dina­mikusan emelkedtek. Talán azért is érdemes né­hány pillanatig elidőzni e gon­dolatnál, mert a magyar ipar­ra, Baranya bányászatára, az energiakitermelő és feldolgozó iparra most és a jövőben is egyre nehezedő körülménye vár­nak, s mind azt a vezetők hang­súlyozták, ennek ellenére min­denképpen előbbre kívánnák lépni. Erre szükség is van, mint Lukács János, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának első titkára elmondotta a szín- tentartás nem lehet a jövő programja, a megye szakmai kultúrája arra hivatott, hogy az eddigieknél nagyobb arányban vegyen részt a nemzeti jöve­delem megtermelésében, az el­múlt öt esztendőben ugyanis alig-alig léptünk előre. Egyetlen gondolatnak sem szabad elsikkadnia — mondot­ta a miniszter, ezért is idézzük a párbeszédben elhangzotta­kat, korántsem a vállalati igaz­gatók siránkozásáról van ugya­nis szó, hanem azokról a min­dennapi gondokról, amelyek megoldása a várt előbbrelépés fontos feltétele, s amelyek meg­oldása során úgy tűnik, a vál­lalat vezetői nem kímélik egész­ségüket. Egy hete a KISZÖV vezetői klubjában beszélgettem ipari szövetkezeti elnökökkel. A gazdaságirányítási rendszer új elemeivel kapcsolatban ag­godalmaikat, saját jövőjükkel kapcsolatos félelmeiket tolmá­csolták. Nos hát őzért is szük­séges volt a mostani párbe­széd, mert a miniszter hitet adott a résztvevőknek: érdemes vállalkozni, kockáztatni, legfő­képpen gondolkodni. Az Ipari Minisztérium új ve­zetése offenzív magatartása er­re ösztönzi is a vezetőket. Ba­ranyában ugyan az iparszerke­zet merevsége miatt (a bányá­szat, az építőipar, az energia kitermelő iparágak együttesen 63 százalékot képviselnek) na­gyon nehéz a gyökeres változ­tatás, mint azt Geisz Mihály, a megyei pártbizottság osztály- vezetője elmondotta, de a haj­lam erre mindenkiben megvan. A Pécsi Bőrgyár például a szá­mítógépes információs rendszer bővítésében, a Bányászati Ak­namélyítő Vállalat Mecseki Kör­zete új vágathajtógép beszer­zésében érdekelt, a Sopiana Gépgyár az export termékek elszállításához szükséges va­gonok hiánya miatt kér, és remél segítséqet a miniszter­től. A Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruhózati Vállalat a gazda­sági munkaközösségek és a fő munkaidőben foglalkoztatott dolgozók érdekeltségi rendsze­rének összefüggéseit ismertette — szerintünk is követésreméltó példaként. A Mechlabor igazgatója az import alkatrészek beszerzésé­vel kapcsolatos bürokratikus gondokat vetette fel, a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat veze­tője pedig a vállalat fő tevé­kenységén kívüli, nevezetesen nagy tisztaságú, a ritka föld­fémek kutatásával, előállításá­val kapcsolatos törekvésekről beszélt. A Szigetvári Cipőgyár, a Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat mohácsi gyára sok gond­juk mellett is egyik legégetőbb­nek azt tartják, hogy Baranyá­ban tiincs olyan képzés (orszá­gosan sincs), amely a közép­irányító vezetők (művezetők) utánpótlás gondjain segítene. Dr. Kapolyi László bizonyá­ra tréfának szánta, de nagyon is helyénvaló, szellemes volt, miszerint a mohácsi székgyár igazgatójától azt kérdezte, hogy tudnak-e olyan miniszteri szé­ket gyártani, amelv biztos ... A beszélgetés során ugyanis azt szuggerálta a résztvevők­be, hogy minden nemzetgazda­ságnak, vezetőnek szembe kell néznie a kihívással, amely nagymértéké cserearányrom­lást jelent a technikai fejlődés­ben elmaradó országok számá­ra. Az elmúlt években — mint mondotta — a recesszió külö­nösen azokat az országokat érintette, ahol lassú volt a tech­nikai fejlődés. Példaként meg­említette, hogy míg hazánkban a harmadik (sok helyen a má­sodik) műszak megszervezésére anyagi áldozatokat hozunk, különleges ösztönzési rendsze­reket dolgozunk ki, addig pél­dául Jaoánban léteznek olyan szövőgyárak, ahol pénteken délben beprogramoznak 220 szövőgépet és ebből 180 még hétfőn reggel is működik. Köz­tudott, hogy a fonal szakadá­sa meghatározó ebben az ipar­ágban. A magyar nemzetgazdaság mozgástere persze meghatáro­zott, de éppen az elmúlt évek qazdaságoolitikájának köszön­hetően olyan hitele van, amely az ipar nemzetközi kapcsola­tait előseaíti. Nem lebecsülen­dő,ez, mert a külpiacokon olyan versenytársak is ielentkeznek, mint az olajexoortóló orszóqok, ahol már rendelkezésre állnak a leqkorszerűbb technológiai eljárások, technikai berende­zések és extenzív munkaerő forrósra is támaszkodhatnak. A miniszter ismertette a he­tedik 5 éves terv ioarpolitikai elképzeléseit is. A mozgástér a cél és eszközrendszer feltétel- rendszerében olyan változato­kat dolgoztak ki, amelyek mea- valósítása, mint azt hangsú­lyozta, ebben a vállalati veze­tőkön múlik — főként. Azért is volt iá ez a párbeszéd, talál­kozási alkalom, mert az Ipari Minisztérium stratégiai tervei alulról felfelé való építkezéssel alakulnak ki, a nagy vállala­tok, szövetkezetek vezetőinek elkéDzelései. tervei ebben meg­határozó jelentőségűek. Lombosi Jenő A Pécsi Bőrgyár számítógépközpontja

Next

/
Oldalképek
Tartalom