Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-16 / 164. szám

Brun József Az az ember, aki első szavaival partnerré, sőt mi több, baráttá, szövetségessé teszi a másikat. Mon­datai határozottak, meggyőzőek. Több éves ismeret­ség mondatja ezt belőlem; amikor először találkoz­tunk, Baranya egyik legjobban gazdálkodó termelő- szövetkezetének elnöke volt. (Az akkori meglepeté­sem: jókora, versenyzésre is alkalmas úszómedence a gazdaság udvarán, s a parkban, a sétautak men­tén apró szökőkút-szökőkutak(?)...) S a vezető? Egy magával talán mindig elégedet­len ember, akit semmilyen, még a szenzációszámba menő eredmények sem tudnak megállítani, pihenés­re kényszeríteni. — S ma? Megfellebbezhetetlenül mondja: — Az vállaljon munkát, aki dolgozni akar. Ez min­den szinten érvényes, ha tet­szik, nálam alapelv. Csak úgy, „langsam", tessék-lás- sék munkának semmi foga­natja. Sajnos, ezt a nagy igazságot a mai gazdasági gyötrődéseink igazolják. Bár ne igazolnák... Hogy le­hetne így az ember elége­dett? Brun József 5 éve a húsipar első embere a me­gyében. Ez az 5 esztendő elég volt arra, hogy vállala­tával hosszú menetelésbe fogva az árbevételt 1,9 mil- liárdról 4 milliárdra emelje, hogy évente 25—30 száza­lékos termelésnövekedést mondhasson magáénak. Ma a vágóhíd kapacitását so­ha nem remélt módon hasz­nálják ki; tavaly 414 ezer sertést és 29 ezer szarvas- marhát dolgoztak fel, s 6000 tonna húskészítményt adtak át a kereskedelemnek. (A vágóhídi kapacitás kihasz­náltsága 140 százalékos!) Három hústermelő gazda­sági társulásukban közel 30 mezőgazdasági üzemmel kooperálnak; e termelők jut­tatják a vágóállatot a Bol­gár Néphadsereg útra. A hazai ellátáson túl fo­kozott figyelemmel fordul­nak a külpiacok felé, ahol köztudott; egyre keményebb feltételeket szabnak! Európa számos országába szállíta­nak mégis élő állatot, húst; jut belőle Jugoszláviába, Spanyolországba, Algériába, jut a szovjet, csehszlovák, lengyel. román, NDK-beli polgárok asztalára is. (Pécsi húst esznek a Kanári-szigete­ken!) Az export 1983-ban 30,6 millió dollárt hozott a nép­gazdaságnak. A kérdés kézenfekvő: — Hogyan válik a terme­lőszövetkezeti elnökből me­nedzser típusú, egy másik szakmát ily magas szinten gyakorló vezetővé ... ? Elneveti magát: — A vezetői szinteket ne mi ítéljük meg. Ettől füg­getlenül nem volt egyszerű dolog: 17 év után kalapot venni, s 1979 őszén bejön­ni... beülni ebbe az igaz­gatói székbe. Nem tudtam, hogy mit vállalok ... Ma már az újpetrei időszak a szép múlt, sok baráttal, örömmel. Végül is az élel­miszeripar nincs messze a mezőgazdaságtól, s rövid ismerkedés után megkezd­tük a csatát. Jól emlékszem, több hónapot adtam ma­gamnak az ismerkedésre, de aztán pár hét után „nem bírtam", aktivan bekapcso­lódtam a munkába. Igazi jó gárdát, a szakmájukat sze­rető, arra büszke embereket gyűjtöttem magam köré. A vállalat néhány jellem­ző mutatója 1980. és 83. kö­zött: 1980-ban 317 ezer ser­tést, tavaly 415 ezret vágtak le. csökkenő-stagnáló lét­szám mellett. Közel 250 ton­nával megnövelték a készít­ménygyártást, megannyi új dologgal; emlékeztessünk a sorban a baranyai májasra avagy a Pannónia-család- ra. A bérszínvonalat több mint 800 forinttal megemel­ték, az idei terv: 57 200 fo­rint. 1980-ban 48 milliót, 1981-ben 42 milliót, 1982­ben 22 milliót, 1983-ban pe- dia 46 milliót költöttek kü­lönféle beruházásokra, köz­tük elsősorban a fizikai munka könnyítésére. A ter­melési értékük — bruttó — 1,9 milliárdról 2,9 milliárd­ra nőtt. Az idén a vágóhídon fél­millió sertés (!) és 20 000 szarvasmarha levágását ter­vezik. — Rekord rekordokat kö­vet. Meddig? — Baranya és a környék soha nem látott mennyisé­gű sertést gyárt; ezt a meny- nyiséget, ha törik, ha sza­kad, fogadni kell. (Szarvas- marhából némi csökkenés tapasztalható.) Ezért főleg szervezéssel, a munkaidő jobb kihasználásával, a vá­gáshoz és feldolgozáshoz nélkülözhetetlen okos kisgé­pekkel lehet bővíteni a ter­melést. De van egy pont, ahol meg kell állni. Azt hi­szem, ez az idén bekö­vetkezik, s csak újabb, ko­moly beruházásokkal léphe­tünk ismét. — Mi az elképzelés ... ? — A vágóhídi rekonstruk­ció, amely a jelenlegi napi 100-as vonalat a duplájára emeli — óránként kétszáz sertés feldolgozását jelenti ez —, úgy 300—400 millió­ba kerül. Világszínvonalú technológiát is kapunk! A hitelkérelmünket beadtuk. Továbbá szeretnénk részt venni a pécsi hűtőház beru­házási programjában, mely­nek tető aló hozását úgy vé­lem, nem kell indokolni. Mindkettő a növekvő export­igények kielégítésének fel­tétele. Brun József 37-es születé­sű; életpályájának első munkaállomása a vokányi tanács agronómusi posztja, 1955-ben. Aztán dolgozott Mórokon, a pécsi Járási Ta­nácson, 63-ban Újpetrére került, s 1969-től 10 évig vezette a gazdaságot. — Gyorsan pörög az élet — jegyzi meg. — Augusz­tusban már nagypapa le­szek ... Amíg beszélgetünk, a tit­kárnő tányérokat hoz, s egy tálcán a gyár új termékei­ből — kóstolnivalót. A há­rom új termék már kiállta az első piacpróbát is; a null­szériát percek alatt elkap­kodták a pécsiek. Gyártásuk — értékesítésük — a napok­ban indul, teljes erőbedo­bással. A stifolder az egyik — nem hiszem, hogy valaki is ne tudná, hogy mi ez. Igazi háziszalámi, baranyai sváb receptúrával. A másik a bulen, a harmadik a ku- len. — A választékbővítés ná­lunk örökké szem előtt lé­vő feladat. Időről időre új termék, új íz kell, különben megunják az emberek a kaptafára készült szalámit, felvágottat. Sokat gondol­koztunk azon, hogyan lehet­ne igazán jó szárazárut — füstölt holmikat — kiadni a piacra? Úgy vélem jól dön­töttünk, amikor a baranyai ízekre voksoltunk. A panel­lakásokban élő emberek — a spájz nélkül valók — a disznóöléstől, a beraktáro­zás lehetőségétől elesnek. De ha töltenek is stifoldert, alig tudják eltartani. E há­rom áruval ezen próbálunk segíteni; amikor éppen meg­kívánják, akkor vehetik majd meg .. . A búién pácolt sertés­comb-nyak bélbe töltve, füstölve, a kulen a sertés vakbélbe — Katakönyökbe — töltött stifolder, fűszeres darált hús. — Negyvenmilliós beruhá­zással hoztuk létre a füstö­léshez szükséges klímaszek­rényeket, s évi 1200 tonna füstölt árut dobhatunk a piacra. Júliustól—augusz­tustól már a vásárlók is visz- szaigazolhatják törekvéseink helyességét... Különben Íz­lik? — Igen. Kozma Ferenc Sorrend Először az aljnövényzet zöl­dül ki, kezdi a hóvirág, az ibo­lya, az illatos hunyor, zöld sző­nyeget varázsol a medvehagy­ma. Ekkor kezdenek rügyezni csak a bokrok, halványzöld le- velecskék vonnak finom ár­nyékfátylat a legalsó szintre: ekkor már lehet, ekkor már dús o vegetáció a legalsó szinten. A fák megvárják a bokrokat is, utoljára robbantják ki koro­nájukból a leveleket, hogy az­tán késő őszig csak éppen- annyi fényt engedjenek bok­roknak, füveknek, mint ameny- nyi kell nekik a megélhetés­hez. Meglehet, azért sietnek azok gyarapodni, hogy később beérhessék a kevesebbel, a bokrok a fák átengedte fény- maradékkal, a füvek a kétsze­resen megvámolttal. Szokom a fűlétet — lombo­sodnak a fák. Már mondom a gyerekeim­nek. amire emlékszem gyerek­koromból; annyi kenyeret vágj le fiam, amennyit megeszel. Kenyeret kidobni bűn. Tanítani kell a gyereket, megtanítani. Tanítani. Mikor és mire? Ne piszkáld az orrod, köszönj a felnőtteknek, az a madár fecske, ez a tábla behajtani tilos. Én még számtant tanul­tam ilyen idős koromban, fi­gyelj az órán, nem mederek, hanem meredek. Ugarra hagyva a következő nemzedék. Ami terem rajta, magától terem, a tavaly kipergett sze­mekből; vetni erre a földre idén nemigen jutott az időnk­ből. Más táblán dolgozunk, fő táblán, mellékes táblán, csur- ran-cseppen' innen is, onnan is, csipeg-csepeg ide is, oda is. Majd szombaton elme­gyünk. fiam, kirándulni, este nézzétek meg a mesét, aztán áqyazzatok meg és feküdjetek le. Szombaton mesélek is, s játszom veletek. És elmondom, mi volt a héten, megnézem a füzeteid, aláírom az ellenőr­ződ. Amikor már nagyon muszáj, helikopterről lepermetezzük az ugarra hagyott táblát, onnan térkép, onnan a gyom is zöld­nek látszik, nemcsak a tavaly­ról kihajtott mag. Másutt ka­pálunk, másutt metszünk, hogy megvásárolhassuk ajándék­kal, játékkal, mozijeggyel szom­batunkat, a megígértet, a rit­kán beváltottat. Értéket kell termelni, hogy megélhessünk. Jövőre talán már jobban ál­lunk, majd sokat leszünk együtt, gyerekek. Elmondom akkor az évszakok változásait, másképpen, ahogy az iskolá­ban tanultad, de úgy, hogy ta­vasszal elöntött réteken ebi­halat vadászni; nyáron a tar­lón csúsztatott mezítláb nem bök a torzsa; ősszel forrásból meríthetsz levélpohárral is vi­zet; télen tükörjégen keresztül, sások között azért mozog az élet —, elmesélek mindent, mi velem gyerekkoromban történt, tudom szereted hallgatni, ami apukáddal gyerekkorában tör­tént, te onnan tudod, mi a szi­várvány, hogy ő amikor ekkora volt, nem tudta. S te majd el­mondod nekem az új matekot, s megtanítlak cserébe két ujjal fütyülni. Apa, kéne öt forint. Tessék, a vacsorát megtalá­lod az asztalon, a kulcsodat itthon ne feledd, akaszd már most a nyakadba. És a mese után lefeküdjetek! Ha én apuka leszek, rojsz- rojszt veszek, meg színes tévét veszek, meg gokartot veszek, meg lufit, cukrot, legót nagyot, távirányításos autót, meg min­dent, amit a tévében látni, skálalányt, ha bemegyek . . . Bementem. Vásárolni már megtanítottam, mondhatom, ha apuka leszel, vehetsz rojsz­rojszt, meg mindent, amit most lattal a tv-ben, akkor majd futhatsz te is, hogy megve- hesd, amit akkor mutat a tv, s a te fiad mondja naponta, olyan nekem is kell, az Andi­nek már van, nekem miért. Miért. A miért 'kérdőszó, de már pontot írok utána, miért, miért mondtad annyit, elkopott minden kérdés, minden hang­súly, rák ne menjen a vetésbe, az iskolában majd megtanu­lod, az a dolga, hogy megta­nítsa a gyereket, a szülőnek meg az a dolga, hogy megle­gyen mindene a gyereknek, hajtsunk hát, hajtsunk, szalad­janak a lovak, talán utolérem, hn mást nem lemaradásomat. Kisvállalkozni kellene, gmk-z- ni kellene, nyulazni, barac- kozni, bikázni, fröccsönteni, hasznos dolgokat, eladható dolgokat kellene .. . . . akkor lenne pénzem, ak­kor vehetnék, építhetnék ker­tes házat, színes tv-t, s talán még rojsz-rojszszt, vagy ha azt nem, hát mercédeszt. Az ablak alatt üvöltés, a gyerekek nevelik egymást, nya­kukban kulcs, a táska a föl­dön. Feladtam már kis virá­goskertem az ablak alatt, egész nap az iskolában, ak­kor miért sajnálom tőlük azt a kis mozgást, a gyerek az olyan, szalad, nem nézi hova lép, kü­lönben is nevelje a maga köly- két, ez meg közterület, azt csi­nál itt a fiam, amit akar, de félti a szar virágjait — uszít­suk gyerekeinket a másik ab­lakó alá. fák kitörve, virág el. taposva. Iskolavégén üvöltés szakad fel a betonházak közül. Gyere, fiam, elmondom a természet emeleteit: az első. szőr zöldellő erdei füveket, a türelmes lombokat, akik en­gednek elegendő fényt az alj­növényzet kibomlásához. Gye. re, fiam, úgyis csak futok a pénzem után, tudod nem lesz nekünk rojsz-rojsz, nem is ígé­rem. Elég, ha azt válaszoltad hogy új kémiai anyagok kelet­keznek, a tanító néninek is sol a dolga, sokan vagytok az osz­tályban, biztosan nem figyeli arra egy pillanatra, hogy c füst is új kémiai anyag, de látod, azt odaírhattad volna hogy meleg is keletkezik. Az emberek azért raknak tüzet, hogy megmelegedjenek. Nem, tv-nk az nem voltak­kor. A fák is azért hagynak időt tavasszal, hogy a kis füvek megerősödjenek, a csemeték a bokrok kihajtsanak. Időt hagyni, időt adni. Ho- avan nőjenek, ha nem jutnak fényhez, meleghez, ha elvesz, szűk tőlük magunkat rohaná­sunkkal, annyi minden megta. nulandó van iskolán kívül is Almafák sorsára adjuk őket! Elgazosodásra, ■ baltaélre? Ha nincs kereslet, visszafog, juk gyümölcsöskertjeinket, ki. vágjuk a fákat, s rohanunk c pénzünk után. Vállalkozunk De lesz-e még valaki valami­kor, aki mese szerint, s nerr közgazdasági megfontolásai alapján ültet új fát? Látod fiam, az nem eredt meg, lehet, mert hideg volt ez a tavasz Ősszel majd újra megpróbál­juk. Mert az évszakok vissza­térnek, tavasszal újra az erdő­alja zöldül ki, mint minden év­ben évezredek óta, kialakull rend szerint. Még ezen a kü. lőne tavaszon is vártak a fák, adtak időt o füveknek, bokrok­nak. Méq.ezen a tavaszon is, Megadhatom-e én neked, ami meg nem vásárolható? Tanulj fiam! Gyere, tanuljunk! Bodó László A marhavágó-üzemrész egyik részlete Proksza László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom