Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-16 / 164. szám
A bicsérdi Aranymező Termelőszövetkezet Holstein friz tehenészete Bevált az új átvételi forma Meredek dőlésben mozgó biztosítás A Dowty-pajzsos fejtés próbája Kossuth-bányán A pajzs még a felszínen — a magyar szénbányászat kiállításán a tavalyi, tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Ha a statisztikának hinni lehet, az utóbbi években örvendetesen emelkedett hazánkban és ezen belül megyénkben is az egy főre eső tej- és tejtermékfogyasztás, e téren is kezdünk felzárkózni a fejlettebb országokhoz. A tej minősége, eltarthatósága és a csomagolás terén azonban van még behozni valónk. A zacskós tej a legromlcndóbb élelmiszerünk, eltarthatósága 24 óra, vagyis az ipar egy napig garantálhatja a fogyaszthatóságát. Kánikulai hétvégeken bizony sok drágán termelt tej kerül vissza megsavanyodva az .iparhoz, értékes termék az ilyenből már nem gyártható. A háztartásokban pedig még ennél is több tönkrement tejet öntenek egész egyszerűen a lefolyóba. A megoldás: jobb minőségű tej termelése. és sterilebb, korszerűbb csomagolás. Hosszú évek egyhelyben to. pogása után az idén kedvező fordulat következett be a minőségi tej előállításában. Január 1-vel ugyanis az egész országban bevezették a tej bakterológiaj átvételét. Megváltozott a szabvány, míg eddig az ipar a nyers tej átvételekor csak a fizikai tisztaságot vizsgálta, mostantól a biológiai tisztaság alapján osztályozzák a nyers tejet, olymódon, hogy megszámlálják az egy köbcenti tejben levő csíraszámot. Az országban három tejvizsgáló laboratóriumot hoztak létre, Debrecenben, Veszprémben és Szekszárdon. A baranyai tejmintákat ez utóbbiban vizsgálják meg. A laboreredményeket elvileg egy héten belül megkapják a termelők. Az ipar 10 naponként fizet a tejért, a minőségtől függően. Az e'ső osztályú tejnek 500 000- nél kevesebb csírát kell tartalmaznia. A Baranya megyei Tejipari Vállalat vezetői kedvezően nyilatkoztak az új tejminősítés eddigi tapasztalatairól. Az év első negyedében a 16,5 millió liter átvett tej 46,5 százaléka első osztályú volt, ami valamivel jobb az országos átlagnál. A második negyedévben tovább javult az első osztályú tej aránya. Különösen jó minőségű tejet szállított az újpetrei, a bicsérdi, a szajki, a véméndi termelőszövetkezet és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát. A bólyiak erdőföldi tehenészetéből az év eleje óta kizárólag első osztályú tejet vett át az ipar. Ez azért különösen figyelemreméltó eredmény, mert a BMK a megye legnagyobb tejtermelő gazdasága, ahol évente 10 millió liter tejet állítanak elő. Ekkora mennyiségnél a literenkénti 20—30 fillérrel magasabb ár 2—3 millió forint többletbevételt jelent. A termelők már kevésbé elégedettek az átvétel lebonyolításával, sokan még a bevezetés időszerűségét is vitatják, mivel egyidejűleg megszűnt a tejprémium. A magasabb biológiai követelményeknek pedig csak korszerűbb fejési, tejkezelési technológiák bevezetésével lehet megfelelni. A korszerűsítés több milliós költségét a literenként 20—30 fillérekből aligha lehet előteremteni. Marad a dolgozók anyagi érdekeltségének javítása, amikor is a fejők és tejkezelők jövedelme a minőségi tej előállításától függ. Az új ösztönzési módra történő áttérés viszont nem megy zökkenőmentesen. A lakosság akkor érzékelné igazán a változást, ha a fogyasztói tejben is bevezetnék a minőségi osztályokat. Ez azonban óhatatlanul a fej áremelkedéséhez vezetne. A fogyasztói tejet az állam továbbra is dotálja, áremelkedéstől tehát nem kell tartani. Mégis, felmerül a kérdés, ha az ipar jobb alapanyagot kap, miként jelentkezik ez a termékekben. Vagyis a termelők már léptek, most az iparon a sor. Nos, a Baranya megyei Tejipari Vállalatnál is megkezdték az előkészületeket a fogyasztói tej eltarthatósági idejének növelésére. A tervük az, hogy első lépésben a jelenlegi 24 órás szavatossági időt 48 órára növeljék a nyári időszakban is. A következő lépés a 6—7 napos eltarthatósági idejű, az úgynevezett féltartós tej lesz. A Tejipari Tröszt Tatabányán kísérletképpen beindította a féltartós, vagy szakmai nyelven eleszteres tej gyártását, ahol elektromos hőkezeléssel plusz 132 Celsius fokon sterilizáliák a nyers tejet, s e kezeléssel a spórások is elpusztulnak. Legalább ilyen fontos a steril csomagolás is. Marod ugyan a fólia, de kétrétegű lesz, kívül fehér, belül fekete a sötét szín ugyanis a fényt nem ereszti át. A Tejipari Tröszt világbanki hitel megpályázásával össze- * sen 12 — a tatabányaihoz hasonló — finn eleszteres komplex berendezést vásárol, s a tizenkettőből egy Pécsre kerül. A tervek szerint 1985 második felében a baranyai boltokban is megjelenhet a féftartós tej, egyelőre napi 20 000 literes mennyiségben. Ára literenként 7 forint 60 fillér lesz, tehát dráaább a mostani zacskós tejnél. Ezzel szemben nem egynapos, hanem nyáron is 6—7 napos garanciát vállal érte az ipar. — Rné — Kossuth-bányán majdnem 400 méter mélyen járunk. Megfontoltan hasítja magát előre a Mecseki Szénbányák újdonsága, a Dowty-pajzsos fejtés 500 tonnás géprendszere. Imre Árpád vezetésével a Béke Ho Si Minh brigád 45 dolgozója próbálja ki április közepe óta három műszakban. Egy védő pajzsegység 160 tonna nyomást bír el. Ebből 55-öt sorakoztattak fel a 70 méter széles, 2—3 méter magas szénfal előtt: ennyit tett lehetővé a szénmező adottsága. Az üreges acélból kiképzett pajzsok felveszik a versenyt bármelyik harckocsi páncélzatával. Óriási ütést, csapódást viselnek el, akár a hegy is rájuk szakadhat, akkor sem roppannának össze. Bányászéleteket óvnak meg a tartó hidraulikákkal együtt. —■ Korábban ily nagyfokú biztonságot nem éreztünk — magyarázza Rákosa Gyula szakvezető vájár —, másképp aligha összpontosíthatnánk csak a fejtésre. A feketén viliódzó szénfalban, amelyet behemót lapátformájú elfogó lemezek támasztanak ki, tompa morajlással hasít a maróhenger. Nincs éktelen gépzaj. Mögötte Vilovácz Károly áll, az olaj-és víznyomást figyeli, hogy egyenletes-e az előremozgás, vagyis le-fel járva a 70 méteres fejtési vonalban megfelelő tempóban omlasztja-e a szénfalat. ügyel arra is, hogy miként követik őt a páncélburokban óvott bányásztársai. Centiről centire araszolva, egyenként sorolnak be a pajzsegységek — egy szintben és eqyik sem billenhet ki, másképp nehéz lenne a maróhengert irányítani. Elég egy gombnyomás, márU óvatosan meglódul az óriás acélszerkezet. Mintha nyögne, sziszegnek a hidraulikák, az apró reccse- nésekből sejteni, hogy roppant terhet tar'anak a pajzsfelületek. Vilovácz Károly türelmetlen, nem elég saját hangereje, használja a legmodernebb mikrofonokat is. Csakúgy záporoznak az újfajta vezényszavak: Léptess! (Vagyis haladj előre.) Jön a vágás! (Tehát készülj fel ennek fogadására.) ügyelj a korrekcióra! (Tudniillik az 55 védő pajzsegység szorosan tömörüljön egymás mellé.) Sose tudni, hogy mikor indul meq a homlokfal, vagy mikor roggyan össze hátuk mögött a kijövesztett tér. Nagyon elégedettek, ha a homlokfal nem szakad és jókat kacsintanak, amikor talajt megremegtető robajjal beomlik mögöttük a felhagyott vágat. Ilyenkor meg-megrándulnak az arcizmok, úgy érzik, hogy a hegyek roskadtak össze mögöttük. Gyorsan megszokta az új helyzetet Hamarics György vájár, fürgén lépeget, hajlong a marófej és a vízzel locsolt homlokfal közelében, ügyel a kábelekre, vaskos deszkát szorít be villámgyorsan a tetőpajzsok közé, hogy mérsékelje a homlokleválást. Jól lát az erősen megvilágított munkaterületen, ahol alig száll a por. Munkája akrobatamutatványnak illik be. A Dowty-pajzssor néha meg- megreccsen. de nem inog, hanem csak szusszan a félelmetes nyomások alatt. Ez a „mozgó” biztosítás többet ér, mint a fa, beton és drótháló aknaburkolat. Huszonöt—harminc fokos lejtésű rézsűn cammog előre. Szokatlan helyzetben, mert a berendezést nem ilyen körülményekhez tervezték az angol és nyugatnémet szakemberek. A brigád korán kitapasztalta, hogy akár 40 fokos lejtést is kibír a rendszer. Persze nem kockázatmentesen, ugyanis a kaparó- és szállító- szalag hidraulikus kitámasztó karjai gyakorta felmondják a szolgálatot. Ezenkívül az egész fejtéssort él'ető gépkamra felett „papírgyenge" a pajzs. Ha a homlokelfogó tárnok kisebbek lennének, akkor a jövesztő kések könnyebben elférnének alattuk és nem kerülne sor mé- recdráqa leállásra. Műszaki módosítások váratnak magukra a gyártók és az ötleteiket átültető Veszprémi Szénbányák, a helyi szakemberek közreműködésével. A siker csak akkor teljes, ha a Mecsek-béli bányaadottságokhoz maradéktalanul hozzászoktatják a Dowty-t, vagyis képesek a többféle szögben megdőlt szénmezőkben zavarmentesen alkalmazni. Ami nem könnyű feladat, mivel időnként elkerülhetetlen a kézi munka is. főként a vágatelőkészítésben. Csak a gépben reménykedni túlzott opimizmus. Imre Árpád erre célzott, amikor az elővóió csapatok fontosságáról beszélt. Ha gyorsak, akkor teljes kapacitással is üzemelhet a berendezés. Kísérőm, Horváth Ernő körletvezető bányamérnök szerint csak akkor lesz kifizetődő a majd 80 millió fo- rintbc került újdonság alkalmazása. ha a fizikai és a gépi munka megfelelően kiegészítik egymást. Mindehhez nagy kiterjedésű, meddőktől nem zavart szénmezők kellenek, ahol teljes kapacitással haladhat előre a Dowty ez ember felügyelete mellett, hogy a jelenlegi egy bányászra jutó, műszakonkénti 5—6 tonnás teljesí'mény legkevesebb megháromszorozódjék. Kossuth-bányán pár hét múlva leáll a Dowty és ősztől több bánya, íqy István-akna is versenyez az alkalmazásáért. A kísérletező kedvéről híres Péké Ho Si Minh kollektíva sajnálja, hogy nem dolgozhat 'ovább a Dowty-soron. Jóval többet kerestek, mint a korábbi munkahelyükön. Csuti János A követés ára Adalékok és kérdőjelek a számítástechnikai fogadókészséghez Sokat beszélünk manapság 3 számítástechnikával kapcso- atos fogadókészségről'. Ahogy naga ez a — joggal — forradalminak nevezett technika, echnológia előretör, úgy válik iokrétűbbé a fogadókészség ogalma is: ma már nemcsak j tudományos és ipari alkal- nazók körét, számát, a fel - rasználás révén hozzáadott izellemi többlet forrását jelen- i, hanem a társadalmi készsé- iet is. Azt, hogy általában — zakértők és nem szakértők, átszók és „fertőzöttek", koro- abbak és fiatalok — mennyi- e vagyunk képesek ennek az ij nyelven, új módon szóló ci- ilizóciós technikának a befo- ladására. Jelentőségét az írásbeliség, r könyvnyomtatás elterjedésé- z hasonlítják. Négy-ötszáz ével ezelőtt egy könyves mester, e még egy segéd is pontosan teg tudta volna mondani, hol, ányan, mennyire jártasak a önyvkészítés műveletében: a :endő hazai mesterek német s holland műhelyekből jöttek, többnyire személy szerint is ismerték egymást, Ma csak óvatosan becsülve, körülbelül tudjuk megmondani, hogy az országban hány — kisebb vagy nagyobb kapacitású — számítógép létezik, s még kevésbé tudjuk, hányán használják, milyen szakértelemmel, milyen fokon. Az ezzel foglalkozó Neumann János Számítógéptudományi Társaság — társadalmi szervezet — óvatos becslése szerint intézményeinkben, vállalatainknál 2500—2700 a kisebb-nagyobb, hivatalosan is számon tartott berendezések száma, de ennél ténylegesen jóval több létezik: lehet, hogy húsz- vagy harmincezer is. Az ugyancsak jegyzett hivatásos szakemberek száma mintegy tízezer, omiből logikusan következik, hogy — ha csak minden létező gépre, igen szerényen, három-négy hozzáértőt vagy ismerkedő „fertőzöttet” számolunk — legalább százezren forognak, ügyködnek a komputerek körül. A feladat nyilvánvalóan kettős: nemcsak azoknak a számát kell növelni, akik a gépekkel alkotó, párbeszédes viszonyt képesek kialakítani, hanem az ismerkedőkét is, mert nyilvánvalóan ők lesznek — lehetnek — a holnap profijai. Minél nagyobb a mai és holnapi „fertőzöttek" köre, annál nagyobb holnapután a merítés lehetősége, amikor programozók, szerviz-szakemberek kellenek — több, jobb és felkészültebb, mint eddig. Az említett társaság tehát jó okkal fáradozik azon, hogy a közép-, sőt már az általános iskolákban is minél több kis számítástechnikus legyen. Törekvésük hasznát és sikerét jelzi: a tavaly „tömeglapként" beindított Mikroszámítógép Magazin első példányait percek alatt elkapkodták; most a honvédséggel készülnek tartós együttműködésre, s a televízióval közösen dolqoznak eay — vizsgalehetőséget is nyújtó — tévés tanfolyam beindításán. Súlyosan tévednénk azonban, ha azt gondolnánk: mindez —•. tehát pusztán a számszerűség növekedése — majd mindent megold. A számítástechnika ugyanis hovatovább olyan széles hullámokat vet a társadalomban, amelyre valóban új módú, formájú reagálások, készségek kialakítása szükséges, a legszélesebb értelemben. A fogadókészség kialakítása1, növelése például nem lehet csupán az üzemek, vállalótok dolga, és nem is csupán a technikai, műszaki szervezeteké. Kérdezem: hány könyvtár, művelődési ház szervezett már — e tárgyban — irodalom-figyelő, szaktanács- adó szolgálatot, számítástechnikai tanfolyamot? A hagyományos, humán műveltségben gyökerező intézmények észre- vették-e, feímérték-e, hogy e ponton ismét egy reális, fontos igény szolgálata, társadalmi kielégítése forog kockán? Tálcán kínálva számukra egy jó konjunktúrát, nemcsak a könyvnyomtatással valóban ösz- szemérhető jelentőségű, nemes szolgálathoz, hanem az imitt- amott megtépázott társadalmi presztízs helyreállításához is? Az üzemeknek, vállalatoknak bár érdeke, de a közvetlen érdeken túlmenően nem feladata a számítástechnika befogadására a társadalmat szélesebb értelemben alkalmassá tenni. Tudományos-műszaki társadalmi szervezetek úgy- ahogy pótolhatják ezt — de elegendő mértékben? Nem a művelődéssel, kultúrával hivatalból foglalkozó, erre „jogosítvánnyal", pedagógiai folyamatot nézve szakértelemmel, ráadásul költségvetési háttérrel is rendelkező intézmények feladata' lenne — és nemcsak az iskoláké, hanem a közművelődésieké! —, hogy hasznosan közreműködjenek e valóban forradalmi hatású „technika" útjának egyengetésében? Számítógéphez érteni vagy nem érteni — ez műszaki körökben már-már nemzedéki probléma: a huszon-horminc- évesek értik, az efölöttiek csak kivételképpen . . . Figyelünk-e, felkészülünk-e az ezzel kapcsolatos alternatívákra, döntésekre, konfliktusokra? Mi a teendő: a „nem értőket” gyorsan, hatásosan (csak így ér valamit!) kiképezni, vagy egy okkal többet tenni az amúgy is gyorsítást kívánó nemzedékváltás serpenyőjébe?! Az egyik számítástechnikával foglalkozó cég vezetője a napokban elmondotta: legképzettebb, legjobb dolgozói számára megszervezte az orvosi ellenőrzést, és kiderült, hogy az érintettek egyarmada gyógy- szerezésre, állandó orvosi felügyeletre szorul. Harminc-egy- néhány évesek; náluk kezdték — nem betegen jöttek, nem másutt betegedtek meg ... Ha már „követő" fejlesztésről von szó — és a számítástechnikában mást elképzelni nem tudunk <—, vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy a már elengedhetetlen túlfeszített tempó árát ők, néhányon fizetik meg? A műszaki értelmiség megbecsülésének általánosabb problémáján túl tehát az is kérdezhető és kérdezendő: hogyan lehet — megfelelő munkajogi és egyéb szabályozással, például hosszabb szabadsággal — elejét venni, hogy a mindenképp személyesen is viselt kockázat ne váliék a további, még nagyobb lemaradásunk általánosabb kockázatává? Varga János HÉTVÉGE 5. Javult a tej minősége Baranyában
