Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-09 / 126. szám
& Dunámon ntrolft 1984. május 9., szerda Pályázati felhívás NEGYVEN ESZTENDEJE 1 4 0 A „Településünk legemlékezetesebb eseménye az elmúlt 40 évben" címmel a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága és a Dunántúli Napló szerkesztősége honismereti pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy bemutassa egy-egy település történetében az elmúlt negyven év legkiemelkedőbbnek tartotr eseményét, melyet a pályázók, a települések kró- nikcírói saját maguk választhatnak ki. A pályázatok tartalmukban foglalkozhatnak a település felszabadulásának eseményeivel, a szocialista építőmunka helyi eredményeivel, a haladó történelmi hagyományok helyi ápolásával, a közéleti tevékenységben kimagasló teljesítményt nyújtó személyiségek bemutatásával, a békéért és barátságért küzdelem helyi példáival, a szocialista országokkal való testvér- kapcsolatok helyi eredményeivel. A pályázatok terjedelme nem haladhatja meg a 150 gépelt sort. Beküldési határideje folyamatos, de legkésőbb 1985. január 1-ig fogadunk el. A pályázatokat egy-két helyi képpel lehet illusztrálni. A pályázatokat név és lakcím feltüntetéssel a Dunántúli Napló címére (Pécs, Hunyadi út 11. sz., 7601 Pf. 134.) kell beküldeni. A borítékra kérjük ráírni: „Honismereti pályázat”. A legjobb pályaműveket a Dunántúli Napló honismereti oldalain folyamatosan közöljük. (Azokért a szokásos honoráriumot a ' szerkesztőség kifizeti.) A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága a legjobb pályázatokat pénzjutalomban részesíti és azokat a Dunántúli Napló Zsebkönyvtára sorozatban könyvalakban megjelenteti. 1984. május. Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága Dunántúli Napló szerkesztősége A 1 if Füzes Endre A gabona tárolása a magyar paraszt- gazdaságokban Akadémiai kiad« Badaprst hogy volt kollégám, s azóta is kedves barátom könyvét röviden ismertessem, hiszen 25 évvel ezelőtt nemegyszer ültem 125-ös Csepeljének hátsó ülésén, amikor magyar és délszláv falvakba jártunk: ő kedvenc hombárjait kutatta és fotózta (sok képét láthatjuk e kötetben is) én pedig a kendermunkák és a népköltészet ügyében faggattam a helyi la- kpsokat. A megszületett monográfia két nagy adatfeltáró fejezetből áll: első a Gabonatárolás a lakóházon belül, majd a Gahonatartó építmények ismertetése következik. A harmadik fejezet (A gabonatárolást meghatározó gazdasági és társadalmi tényezők) után az összefoglalást és a különféle jegyzékeket (rövidítések, irodalom, képek, térképek, helynevek stb.) találjuk, majd a német összefoglalót olvashatjuk. Annak ellenére, hogy az irodalomjegyzék tanúsága szerint a szerző 631 könyvet és folyóiratcikket nézett át művének összeállításához (ebből 8 saját, korábbi írása), ez az opus nem kompiláció: a terepadatok zömét maga a szerző gyűjtötte össze. Például a 11. térképen szereplő 73 adat közül 18 a szerző saját kutatásai alapján került a térképre, a 12. térkép 18. jeléről pedig K özel 10 éven át a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának munkatársa volt Füzes Endre, aki 20 évvel ezelőtt (már Budapesten) Gabonatároló építmények a Kárpát-medencében című disszertációjával szerzett doktori címet. A témához nem lett hűtlen: a Művelődési Minisztérium múzeumi főosztályának munkatársaként megírta kandidátusi értekezését, amely az idén látott napvilágot (lásd képünket!) ... Kitüntető kötelességem, Abaligeten az új autós sátortábor kialakításával kapcsolatosan megszüntetik a barlang melletti élelmiszerárusító bódékat. Helyettük a tábor bejárata mellett — ahol már elkészült a Mecsek Tourist beruházásában az új recepció épülete — pavilonsort építenek, melynek két első egysége már elkészült. Ezekben két oldalra árusító lán- gossütő és pecsenyesütő lesz. Az ezután építendő pavilonban zöldséget árusítanak majd. í*. Hársfai István felvétele a következőt olvashatjuk (a 300. lapon): Nagykozár, Magyarsarlós, Kátoly, Pécsudvard. Kökény, Pogány, Németi, Sza- lánta, Áta, Személy, Lothárd, Birján, Belvárdgyula, Versend. FŐZÉS E(ndre) gy(űjtései). 1958-1962... (Csak egyetlen kritikai megjegyzést: ez a kötet jobban szerkesztett, gondosabban rajzolt térképeket érdemelt volna az Akadémiai Kiadótól: a helynevekre utaló számok között alig lehet kivenni a térképjeleket, holott e témában a területi elrendeződés minden finom részletének óriási jelentősége van!) Természetesen nincsen lehetőség arra, hogy e helyen ismertessük a 29 íves munka tudományos eredményeit, a táji tagolódásból és a történeti adatokból adódó tanulságokat, a változásokból levonható következtetéseket. Legyen elég, ha a szerző szavait idézzük a bevezetésből (10—11. lap.): „Munkám kezdetekor azt a feladatot tűztem magam elé, hogy rendszerezzem, elemezzem és értékeljem mindazon építményeket és edényeket, amelyek a magyar nyelvterület parasztüzemeiben a kicsépelt, kinyomtatott gabonaneműek tartós raktározására szolgáltak; megállapítsam ezek történeti rétegeit, tisztázzam az egyes módozatok eredetét, múltját, továbbá alkalmazásának területeit. Feladatomnak tekintettem, hogy megvizsgáljam azokat a történeti gazdasági, társadalmi és néprajzi tényezőket, amelyek az egyes gabonatárolási módozatok egy-egy kisebb vagy nagyobb tájon történő elterjedését, továbbélését, majd eltűnését magyarázzák. Végül célul tűztem ki, hogy rámutassak azokra a törvényszerűségekre, amelyeket a raktározási módozatok elemzése tárt ugyan fel, de alkalmasak arra is, hogy a magyar parasztság anyagi kultúrájának történeti alakulását szélesebb értelemben megvilágítsák.” A szerző (aki jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának munkatársa) megvalósította céljait: a gabonás verem, a qabona tárolására szolgáló ácsolt láda, a különféle (taoasztott falú és tapasztás nélküli) kasok, a csak gabona tárolására szolqáló vagy vegyes hasznosítású tárolóépületek rekesztékes vaqy eqyöb- lű hombárok eqy közép-kelet- európai aqrárkultúra beszédes emlékei, amelyeket Füzes Endre mesteri módon szólaltatott meg. Mándoki László muzeológus fi Hangsúly a teendőkön van A cigánylakosság életkörülményei, beilleszkedésük „... Hétfő, kedd Semmihez sincs kedvem Szerda milyen jó nap, Inkább kezdek holnap, Csütörtök; e napon Pénzt nem költők Péntek a hét vége, Szombaton azon gondolkodom Mit eszem holnap És vasárnap: kétszer az Isten házába ...” (Vlacskó Györgyné, 49 éves, Mezőmegyer) A hét rendje az ember rendjét szabályozza. Az egyéni paraszti, mezőgazdasági munka nehézsége, a másoknak dolgozás keserűsége azonban tizenöt évvel ezelőtt riasztotta a cigányságot, a kötöttség alól való szabadulás vágya állandóan ott élt bennük. Társadalmunk égető, sok energiát igénylő kérdése a cigánykérdés. A cigánytelepeken élők jóban, rosszban eggyé ko- vácsolódtak, a gyerekek életét áthatotta a telepi élet minden negatívuma. Az igénytelen, emberhez nem méltó élet, a folyamatos és állandó munka kerülése, élés egyik napról a másikra volt jellemzője a cigányságnak 1961 előtt. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1961-ben hozott határozata döntő változást jelentett a cigányság életében Baranyában. Körültekintő felméréssel meghatározták a telepek számát, elnevezését, az ott élő lakosság lélekszámát, életmódjukat, lakáshelyzetüket, munkaviszonyukat. A kormányhatározatot követő rendeletek lehetőséget teremtettek a csalódok betelepítésére, életkörülményeik megváltoztatására, de ehhez elsődleges volt életvitelük, szemléletük megváltoztatása, állandó munkaviszonyra nevelésük. Meg kellett velük értetni, hogy munkába állásuk első lépcső felemelkedésük útján. Beilleszkedésük a dolgozó társadalom egészébe csak úgy lehetséges, ha a szocialista életmódot elfogadják. A cigánytelepek felszámolása, a családok betelepítése, falusi lakóházak megvásárlásával és új családi házak építésével, minden esetben OTP-kölcsön útján történt. Általában a „széttelepítés” elvét sikerült megvalósítani, de vannak elcigányosodó falvak és van cigányfalu is Baranyában, pl. Alsószentmárton. A falu jó példa arra, hogy igazolja, a „cigánykörnyezet” nem jelent minden esetben visszahúzó erőt, hiszen a település tiszta, rendezett, az ott élők lakóházaikat karbantartják, sőt korszerűsítik, a porták körüli rend és állattartás általános, csak elvétve találunk javítani valót. A cigány származású lakosság erősen differenciálódott, már csak kevesen vannak, akik még mindig a hagyományos cigány életmódot élik. Megyénkben az egyes telepek közötti különbség is igen eltérő volt. A telepi életszínvonal, gondolkodási, viselkedési, tudati szintjük mércéje is volt egyben. Az egyéni felemelkedés legbiztosabb jele, amikor a tartós munkaviszonnyal rendelkező családfenntartó megteremti az új lakásba költözés feltételeit. Ha valaki részese volt csak egyszer is annak az örömnek, mely a cigánycsalád apraján nagyján látható az új lakásba költözés első napjaiban, újabb erőt gyűjthet további munkájához. Baranya megyében az első felmérés idején 168 cigánytelepet tartottak nyilván. A telepek felszámolásának eredményessége minden esetben a helyi tanács céltudatos munkájától és nem utolsósorban az ott élő családok hozzáállásán múlott. Ahol a tanácsok megoldottnak tekintették a „betelepítéssel” a cigánykérdést, ott most tizenöt év után megújuló problémaként jelentkezik a cigánysággal való foglalkozás. A VI. ötéves tervidőszakban már nemcsak a telepek felszámolása vojt a cél, hanem a cigányság beilleszkedésének gyorsítása. El kell érni náluk, hogy a társadalom teljes értékű tagjai legyenek, akiknek nemcsak jogaik vannak, hanem kötelességteljesítés is hárul rájuk, úgy családjukban, mint a társadalomban. A faluba költözött családok nagy százaléka a faluközösség hasznos tagja, jószomszédi viszonyt tartanak a falu lakosságával, gyermekeik a 8 általános iskolán túl szakmunkás- vizsgával, középiskolával és nem egy esetben érettségivel rendelkeznek. Ma az össz-cigánylakosság- nak csupán 3,2 százaléka él telepen, akiknek nagy része a tervidőszak végéig a telepről elköltözhet. Ennek egyik feltétele, hogy ügyük társadalmi üggyé váljon. Munkánk eredményesebb, ha a közgondolkodás úgy formálódik, hogy a társadalom egésze felfigyel a cigánylakosság beilleszkedésének segítésére. A cigánylakosságnak viszont fel kell ismernie a társadalom és a környezet segítő szándékát, hogy életmódjuk megváltoztatásával és becsületes munkájukkal segítsék elő e széles körű társadalmi törekvést. Széles Istvánné főelőadó A cigány nyelvjárások szótára A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán a cigány gyerekekkel foglalkozó munkacsoport vizsgálatainak eredményeként dr. Várnagy Elemér szerkesztésében évek óta jelennek meg különböző témájú tanulmányok. A most megjelent hetedik tanulmány A magyarországi cigány nyelvjárások szótára címet viseli. Szerzője: Ve- kerdi József. A 246 lapnyi terjedelmű, a Tanárképző sokszorosítójában csak 500 példányban készített kiadvány jobb kiállítást és magasabb példányszámot érdemelt volna, hisz 130 éve már, hogy Bornemissza Jánosnak a cigány nyelv elemeiről írt munkája és csaknem száz esztendeje annak, hogy Győrffy Endre magyar—cigány szótára megjelent. E művek ma már kevésbé hozzáférhetők, és csak részleges nyelvi anyagot tartalmaznak: az előbbi a gödöllői járásban, az utóbbi a Paks környéki (ma már nem beszélt) cigány szavakat öleli fel. Erdős Kamill nógrádi szógyűjteményének kéziratához pedig csak a Néprajzi Múzeum adattárában férhetnek hozzá a kutatók. Az 1971. évi felmérés adatai szerint hazánkban a cigány lakosság 71 százaléka csak magyarul beszél, ezeket romungróknak nevezik. A cigány—magyar kétnyelvű csoportok ötféle nyelvjárást használnak. Ennek a 29 százaléknak az érdekében is nagy szükség volt Vekerdi József szótárára. Legtöbbjük az oláh cigány nyelvet beszéli, de ebben is vannak főleg hangtani jellegű eltérések. A szerző szerint az ún. „beás" cigányokat nevezik oláh (vlach) cigányoknak, ők maguk is „oláh”- nak nevezik magukat és nyelvüket. Nógrádban és a Dunántúl egyes részein pár ezren a magyar cigány nyelvet beszélik. Á szókincs erős eltérése miatt az oláh cigány és a magyar cigány nyelv beszélői nem értik egymás nyelvét. Az oláh cigány nyelvben ugyanis nagy számú a román kölcsönszó, míq a maqyar ciqányéba szép számmal keveredtek szláv és maqyar szavak. Az említetteken kívül elszórtan ismert még a vend, a német vagy szinto nyelv, de némi eltérés mutatható ki a ló- kupec, a halász a rongyszedő, a házaló, a szőnyeges, a kolompár, a vándor a sátoros vagy varázsló cigányok nyelvjárásai között is. Nehéz helyzetben lehetett tehát a szótárkészítő, midőn művének anyagát az öt cigány nyelvjárás együttes anyagából, a kihalt és a magyar köl- csönszavakkal együtt összeállította, s ekként mintegy 2600 címszót tett közzé. Csak természetes, hogy a szótár törzsanyaga a nyelvjárások élő szókincsére a beszélt cigány nyelvre épül fel. Vekerdi József azonban — talán feleslegesen — fölvette szótárába azokat a már nem beszélt szavakat is, amelyekkel a réqebbi magyarországi gyűjtésekben találkozott. Ezzel viszont a szótár kezelhetősége, áttekinthetőséqe némileq csökkent. így is nyilvánvaló azonban, hogy Vekerdi hihetetlen naav felkészültségqel. qazdag nvelvtudománvi tapasztalattal oldotta meq feladatát. A szótár első része a 180. lapig a cigány—magyar, míg a 246. lapig a magyar—cigány szójegyzéket tartalmazza. A szavak eredetét a címszó végén közli. Indiai eredetű szó esetében pediq Turner Londonban kiadott etimológiai szótárának tételszámára is utal. H-val jelzi a maqyar, Germ, jelzéssel pediq a német kölcsönszavakat. A magyar tolvainyelvbe átkerült cigány szavak „H-slanq" jelzéssel szerepelnek. Ezek száma szaporodóban. hisz az olyan szavak. mint manus, csai. aia, kaia stb. lassan már kiirtha- tatlanul belopódzottak köznyelvünk szavai közé is. Tóth István dr.
