Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-12 / 129. szám

Ifjúsági-díjas pécsi lakótelep Fülöp Tamás telepvezető a granuláló-berendezéssel Tűnik a bűz? Üzemel a granuláló! Szeptember közepére elkészül a biogáztelep A zagykazettákból még elszállításra vár a tőzeges iszap Majális a Március 21. téren A pécsi Március 21. tér KISZ-lakótelep családjait he­ten képviselték a parlamenti ünnepségen: Hrubi György, Hrubi Györgyné, Szőke Atti­la, Szőke Attiláné, Tamás Já­nosáé dr. Novotny Judit és Véghelyi István. Az ország­ban elsőként ők kaptak if­júsági-díjat lakóterületi köz­életi munkájukért. A kitüntetési ünnepség március 23-án, pénteken volt az Országházban. Szombaton este pedig már együtt örül­tek az elismerésnek. Negyven lakótelepi aktíva és 20 gyer­mek jött össze a Fenyves ét­teremben közös vacsorára, s hogy átvegyék a díjjal együtt járó 35 000 forintból a ju­talmukat. Ezt a pénzt ugyanis a vacsorára költötték, illetve elosztották. Úgy gondolták, hogy ennyit igazán megér­demelnek azok, akik a leg­többet tették azért, hogy ott­honuk környéke tiszta és gondozott legyen, hogy újabb és újabb közös programokat szervezzenek. így Csabafi András, ő nem a lakótelepen, hanem a közelében lakik, Tursics Miklós, Csuzy Sándor, Rajzverseny a téren Végre üzemszerűen megin­dult Pécsett az iszapgranuláló! Létesítése évekkel ezelőtt me­rült föl először, hogy végre megoldják a százhetvenezres megyeszékhelyen a kommunális szennyvíziszap feldolgozását. A Pécsi Vízmű komplex mó­don fogta föl e gond megol­dását. Ennek szerves része a szennyviztelep korszerűsítése, az iszapcentrifuga állomás az erőmű egykori zagyterén, a granulátumot előállitó techno­lógiai berendezés, továbbá a rendszert kiegészítő és most épülő iszaprothasztó. Az erő­feszítések, úgy tűnik, lassan meghozzák az eredményt, és ez év őszére megvalósul a zárt rendszerű iszapfeldolgozás Pé­csett. A pécsi Hőerőmű . egykori zagykazettáin megépített iszap- centrifuga állomás és a gra­nuláló technológiai szempont­ból egymáshoz szervesen il­leszkedik. Utóbbinak tavaly ja­nuárban meghiúsult az üzem­be helyezésé. A hiánypótlások egy részének elvégzését köve­tően 1983 július második fe­lében kezdődött a próbaüzem. Alig egy hónap múltán viszont a polyciklon, a hőcserélő és az automatika zavarai miatt kénytelenek voltak leállni. Rá­adásul augusztus 12-én a hő­cserélőnél tűz keletkezett. Meg­kezdődtek a tárgyalások a Nl- KEX közvetítésével a TCW-cég- gel, amely a technológiai be­rendezéseket szállította. A szükséges kiegészítő részegy­ségek és alkatrészek beépítése ez év februárjában fejeződött be. Március közepén a nyugat­német TCW szakemberei jártak Pécsett, azóta a centrifugákról a granuláló üzemrészbe továb­bítják a nedvességtartalom je­lentős részétől megszabadított kommunális iszapot. Fülöp Tamás telepvezető sze­rint a napi tizennégy órás üzemmenet elegendőnek lát­szik az iszap feldolgozására. A körzeti orvosi rendelő­ben színes fényképeket nézegetünk. — Ez a nőnapi buli, ez meg a batyús- bálon készült — mondja Csá­szár Lajosné orvosasszisztens. A képeken virágokkal díszített, terített asztalok, mellettük ün­neplőbe öltözött, főként az idő­sebb korosztályok képviselői. Némelyikük megilletődve néz bele a lencsébe, van aki épp a táncot ropja. A megörökített rendezvényeket pedig a 43-as sz. vöröskeresztes alapszervezet tagjai, illetve elnöke, dr. Kiss Zoltán orvos és a titkára, Csá­szár Lajosné asszisztens szer­vezték és már elhagyhatatlan hagyománnyá vált. Mindketten 20 éve végzik ak­tívan a vöröskeresztes tevé­kenységet. Dr. Kiss Zoltán adatlapja szerint már 1949 óta tagja a Vöröskeresztnek. — Utolsó éves medikusként léptem be. bár valójában azt sem tudtam mit jelent? Én megmondom őszintén, tulaj­4. HÉTVÉGE Az év elején szerkesztősé­günk tartva attól, hogy a zagy­kazettákon fölgyülemlett cent­rifugált iszap közegészségügyi gondokat okoz, kerekasztal-be- szélgetésre hívta meg a mező- gazdasági üzemeket. A talál­kozó már csak azért is hasznos volt, mert a baksaj és a bogád- mindszenti termelőszövetkezet a tőzeggel takart iszap egyne­gyedét elszállította. Akkor mintegy tízezer tonnára volt tehető a zagykazettákon gúlák­ba rakott szervesanyag. A Baranya megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állo­más illetve a KÖJÁL engedé­lyezte, hogy a granulátummal íj megkezdődjenek a nagyüze­mi kísérletek. A reménypusztai és a bicsérdi termelőszövetke­zet a gyakorlatban kíván meg­győződni a granulátum hasz­nosságáról. Ezzel egyidőben megkezdőd­tek az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal ál­tal indított mérések, amelyek a levegőszennyezés mértékét Hi­vatottak megállapítani. A gra­nuláló próbaüzemével egyidő­ben a telefonáradat is megin­dult az erőmű környékén lakók részéről. A kéményen át ugyan­is penetráns szag árasztja el a vidéket. Fülöp Tamás telep­vezető szerint ha ez év szep­tember közepére elkészül az iszaprothasztó — amely mint­egy százmilliós beruházás —, a bűz is megszűnik. A Budapesti Vegyipari Gép­gyár kivitelezésében készülő iszaprothasztó megfelelő ütem­ben épül, amelyhez két hétezer köbméteres rothasztótorony, továbbá egy négyezer köbmé­teres gáztartály tartozik hozzá. A keletkező biogáz lehetővé teszi a pakuratüzelés kiváltá­sát és hatvan százalékkal csök­ken az importból származó po- lyelektrolit felhasználása. A technológiai szerelés, a gépház berendezéseinek beállítása megkezdődött. Salamon Gyula Horváth Tamás, Tamás Ja­nos, akik mindig családjukkal együtt vettek részt valameny- nyi közös megmozduláson. * Négy évvel ezelőtt az itt élő 96 család közül néhány úgy döntött, hogy csatlako­zik a Sziklai Sándor szocia­lista brigád kongresszusi fel­hívásához: rendbeteszik a lakótelep környékét. Takarí­tottak, bokrokat, fákat ültet­tek. A gyerekek is egész nap velük dolgoztak, s valamelyik felnőttnek kicsúszott a szá­ján: mivel ilyen szorgalma­sak vagytok, rendezünk nek­tek egy majálist. Ezt az ígé­retet nem lehetett elfelejteni, így került sor az első majá­lisra, igazi májusfával, sok­sok tréfás játékkal, esti tá­bortűzzel, szalonnasütéssel. Mindannyian élvezték a gye­rekek örömét és ebből adó­dóan jött a következő ötlet: mi lenne, ha karácsony este télapó hordaná az otthonok­ba az ajándékokat, s lenne mindenki karácsonyfája is? Akkora volt a jelentkező szülők száma, hogy végül is csak három télapó győzte időben szétosztani az előre begyűjtött ajándékokat . . . Akkor még kisebbek voltak a gyerekek, ablakból leske- lődve várták a télapót. Az­óta a többség megnőtt, a karácsonyi köszöntés és a la­kótelepi karácsonyfa azért megmaradt a jó szokások sorában. Egy kártya és egy szaloncukor erejéig. Kará­csony napján minden lakás ajtaján kártya fogadta a ha­zatérőket: „Kellemes kará­csonyt kíván a lakóbizott­ság". A tavaszi nagytakarítás, a majális és újabban a far­sang minden évben visszaté­rő közös programjuk. A Ker­tészeti és Parképítő Vállalat évek óta már csak a jó kap­csolatukból következő figyel­lépést. Nőnapra hívtuk meg őket, a meghívókat most is Marika vitte ki mindenkihez személyesen, a munkaideje után. Itt a rendelőintézet ebéd­lőjében terítettünk egy kis uzsonnát. Akkor még csak ke­vesen jöttek, most már ott tar­tunk, hogy kinőttük az ebédlőt, a Ságvárj Művelődési Házban kaptunk helyet, és a különböző rendezvényeken a jó hangulat sohasem hiányzik. — Már abbahagyni sem tudnánk — mondja Császárné Marika'— pedig nem kis mun­ka megszervezni, egy-egy alka­lommal 300—400 szendvicset mességként kérdezi, hogy szükségük van-e valamire, mert tudják, hogy ezen a környéken a lakók a maguk örömére, a legelső napsüté­ses hétvégeken mindent rendbetesznek. A májusfának állandó he­lye van. A mini focipálya szélére leástak egy béléscsö­vet, s minden évben ebbe állítják a felszalagozott má­jusfát. Ha kiveszik, a cső vé­gét letakarják, befedik föld­del a következő év majáli­sáig. Ezeken a majálisokon derült ki, hogy a családok szórakozva is nagyon szíve­sen töltik együtt az idejüket. Ezért rendezik meg most már évről évre egy-egy közeli vendéglátó helyen a lakóte­lepi farsangi bált. Jelentkeztek az Országos Közművelődési Tanács és a Hazafias Népfront pályáza­tára, amely lakóterületi klu­bok, közös helyiségek létre­készíteni. De nemcsak összejö­veteleket szervezünk, vittük mór őket többször országjáró kirándulásra is. Kiderült, ha van aki törődik az emberekkel, ők is segítőkészekké válnak. Nemcsak a rendezvények bevé­teleit ajánlották fel, valameny- nyien, szociális otthonok bőví­tésére, építésére, hanem ön. ként is adakoztak. Van egy idős házaspár, akik rendkívül szerény körülmények között él­nek, és mégis 100 ezer forintot adtak e célra. Semmi mást nem kértek érte, csak hogy a nevük ne kerüljön nyilvános­ságra, és majd ha annyira romlik az állapotuk, hogy már nem tudják ellátni magukat, kapjanak helyet az egyik ott­honban. hozását szorgalmazta. Két klub létrehozásának a terveit küldték be a pályázatra, s mindkettőhöz megkapták a támogatást, összesen 60 000 forintot. Tavaly április 4-én avatták a gyermekklubot, no­vember 7-én pedig a kondi­cionáló termet. A lépcsőhá­zak babakocsi-tárolójábór átalakított helyiségekben minden munkát ők végeztek. Betonoztak, polcokat készí­tettek, festettek, tapétáztak. Most nemrég a legnagyobb lépcsőház, a 13-as számú la­kói jelezték, hogy nekik sem kell már a babakocsi-tároló, lemondanak róla az egész tér lakóinak javára. Hogy mit csinálnak belőle, ma méq pontosan nem tudják, majd megbeszélik. Vannak bizonyos dolgok, amelyekről viszont egy szót sem kell beszélniük. A mos­tani majálisukra gondolok, amellyel kapcsolatban már a szervezés időszakában el­hangzott, hogy palacsintával, süteménnyel akarják meg­vendégelni a gyerekeket — nem egyeztették, hogv kik sütik a csemegéket. Mégis ezen a délutánon, amikor el­érkezett a vendéglátás ideje, százasával lehetett számolni a palacsintát, az édes és sós süteményekről nem is beszél­ve. Mindehhez ingyen üdítő is járt a gyermekeknek. S bár ez a mostani majális is első­sorban a vidámság, a gye­rekek szórakoztatása jegyé­ben zajlott — zsákbanfutós, rajzverseny, horgászat, kö­télhúzás, célbarúgás, lepény­evés —, méais más volt, mint a többiek. Egy ilyen kis kö­zösség mindennapi örömein, gondjain keresztül szépen megfogalmazódott a világ millióinak igénye, a nyuga­lom, a béke megőrzése iránti vágy. Deák László, az MSZMP KB tagja, szólt mind­erről, aki a kollektíva vendé­geként érkezett a majálisra. A gyerekek verseket mond­tak, együtt énekelték Orsós György pol-beat énekessel és a Szélkiáltó együttessel, szó­val több volt ez a délután a hagyományos majálisnál. Az itt lakó családok több­sége az ifjúsági mozgalom­ban dolgozott, dolgozik, és a többiek is közéleti vénájú emberek. Ez alapján azt is mondhatjuk, hogy könnyű nekik, hiszen „csak” a mun­kájukat folytatják otthon. Ta­gadhatatlan, hogy ez egy­fajta könnyebbséget, helyzeti előnyt jelent. De nemcsak ezen áll vagy bukik egy kö­zösség összetartása. A Ma­gyar Ifjúság néhány héttel ezelőtt egy nagykanizsai tíz­emeletes lakóház közösségi életét mutatta be. Szinte ugyanazt csinálják, mint ők a Március 21. tér lakói. Török Éva — Hogy miért csinálom? Mert mindig arra törekedtem, hogy a vöröskeresztes munka ne legyen formális, ne csak pa­pírmunkát jelentsen — mondja Marika. — Szerencse, hogy a férjem és a fiam partnerek eb­ben, nem szólnak ha sokat tá­vol vagyok, segítenek, ha este vagy hétvégén elfoglaltságom van. Olyan szorosan hozzátar­tozik ez már az életemhez, úgy érzem enélkül már üres lenne. Biztosan sokan vannak, akik ha megkérdezik mit jelent az, Vöröskereszt, pontosan nem is tudják. Pedig csak itt Pécsett 240 vöröskeresztes alapszerve­zet működik, összesen 26 ezer taggal. Az elsősegélynyújtás, véradás, felvilágosító előadá­sok szervezésén kívül ez is vö­röskeresztes munka, amit a 43- as számú lakóterületi alapszer­vezetben dr.. Kiss Zoltán és Császár Lajosné is tesznek, ami nem más, mint önzetlen törődés a magára maradottak­kal, vagyis emberség. S. Zs. Izgalmas lepényevő verseny a majálison Húsz éve a Vöröskereszt szolgálatában Az emberség emberséget szül donképpen 1964 óta, amióta itt dolgozom a Veress Endre utcai körzeti rendelőben, azóta mondhatom, hogy tényleg tet­tem is valamit — mondja dr. Kiss Zoltán. — Császár Lajos- néval, Marikával határoztuk el, hogy először is megismerjük a körzetünket, hogy valahogy kö­zelebb kerüljünk az itt élő em­berekhez. De hogyan? Akkor jött az ötlet, komplex szűrő- vizsgálatra rendeljük be lehe­tőleg a körzet valamennyi la­kóját. Nem postán küldtük ki a behívó lapokat, hanem Ma­rika vállalta, hogy végigjár házról házra, és személyesen magyarázza el mindenkinek, miért van erre szükség. A kör­zetünkhöz 544 ház tartozik. Az emberek pedig jöttek, és las­san bizalmas kapcsolat ala­kult ki közöttünk. Ezután ha­sonló módon szerveztünk ré­szükre különböző felvilágosító előadásokat, filmvetítéseket. Azonban ennél is tovább akar­tunk lépni. — A mi körzetünk Kovács­telep. Sok magára maradt idős ember él itt, láttuk, meny­nyire jólesik nekik, hogy van valaki, aki meghallgatja őket, akivel elbeszélgethetnek. Ak­kor határoztuk el a következő

Next

/
Oldalképek
Tartalom