Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-12 / 129. szám
Erdei úton Szászvártól Máré-várig Hosszúhetényi fatelep Fotó: Cseri László 3,2 millió dolláros export a mecseki erdőkből Az^exportáru fele már fatermék- Újra nő a tölgy ára - 100000 négyzetméter parketta Baranyából- Mitől függ az agancs súlya ? 3,2 millió dolláros exporttal, 51 millió forintos eredményei és 8,8%-os nyereségrátával 24 gazdaság versenyében továbbra is az első három között van a Mecseki Erdő- és Fagazdaság. Árbevételének 25%-a az exportban realizálódott — ez a legmagasabb arány az országban. „Ma exportálni a leggazdaságosabb vállalkozás - állítja Csanádi Béla igazgató. - 13,5°/o-os nyereségrátát biztosított, kétszer annyit, mint a belföldi piacra történő termelés." Az elmúlt évek nagy beruházásai, a hosszúhetényi és a vajszlói fafeldolgozó üzem hozza a számokat: az export fele már fatermék — bútorléc, bútorfríz az NSZK-ba, Ausztriába és Svédországba. Papírfát és rönköt az olaszok és osztrákok vásároltak. 3,2 millió dollárt annak ellenére sikerült másodszor is keresni, hogy egyetlen év alatt 17%-kal romlottak a faárak. Csupán a tölgyé nőtt 5%-kd- Csemetékért 2,5 millió forintot fizettek tavaly ősszel az osztrákok és svájciak, és 29 millió forintot hagytak itt devizában a külföldi vadászok. A vadgazdálkodás tavaly hozta minden idők legnagyobb árbevételét, 30 millió forintot. S ki hinné, hogy a szárazság még az agancsokra is hatott? Szemre ugyanolyan a trófea, s mire lemérik, másfél kilóval könnyebb. Az erdőgazdaság legkiegyensúlyozottabb ágazata a fafeldolgozás. A hat üzem egyetlen év alatt 10-ről 26 millióra növelte a nyereségét, 30 000 köbméter készterméket állítottak elő. Jelentősen megnőtt a to- vábbfeldolgozás, nem fűrészárut, hanem bútorlécet és parkettát gyártottak. A 100 000 négyzetméter parketta az eddigi legnagyobb teljesítmény. A fakitermelést - most először kellett visszafogni, 5000 köbméterrel kevesebbet termeltek ki, mint tervezték. A készletezés nem lett volna gazdaságos, a tűzifának meg nem volt piaca. Hozzájárult az is, hogy az oprítékgyártógép, a Mor- bark javítására hónapokig kellett várni. „Jóval keményebb volt ez az év — összegezi Csanádi Béla - ennek ellenére az eredmény szép." 51 millió a. nyereség, 17 millióval kevesebb, mint tavaly. „Megtartottuk a kondíciónkat, s ez most fontosabb, mint a nyereség." A gépi felújítás minden évben 25-30 milliós nagyságrendű. „A kondíciót illetően erre adtunk a legtöbbet. Ennek köszönhető, hogy nincs elavult gépparkunk." Sok pénzbe kerül1 a 120 km-es kövesút fenntartása. Útfelújításra 5 milliót költöttek. „Baranyajenőről Felső- kövesdre most bejön a busz, iskolába viszi a gyermekeket —, és az emberek maradnak." Sellyén felújították a gépműhelyt, rendbetették ai központi irodaházat. Körcsönye-pusztán átalakították az irodaházat és jelentős összegekkel vettek részt a lakásépítésben. 1984-re 120 millió forintos exportot terveztek. „A pozícióink nem rosszabbak, mint tavaly. Enyhe áremelkedés észlelhető." Fejlesztésre 68 millió áll az erdőgazdaság rendelkezésére. Ennek a fele gépi beruházás lesz. Folytatódik az útépítés Arpádtetőtől Gödörfőig, és egy 6 km-es út épül a kárá- szi erdészet területén, Szászvár, Váralja és Máré vár között. Fenyőtelepítés Borsodban Új fenyőerdők telepítéséhez kezdtek Borsodbon: 3 millió csemetét ültetnek el több mint 250 hektáron. Putnok térségében, a Szörnyű-völgy domboldalaira lucfenyőt ültetnek, Tolcsva környékén pedig erdei és jegenyefenyők, valamint simafenyők telepítésével hasznosítják a parlagterületeket, egyszersmind javítják a világhírű borvidék mikroklímáját. Jelentős területen ültetnek fenyőcsemetéket az Aggtelek környéki karsztvidéken is, s nem marad ki az új fenyők telepítéséből a megye északi, zempléni része sem: Telkibánya környékén, elsősorban a különlegességnek számító, de ezt a vidéket igen kedvelő Douglas-fenyőt, valamint a viszonylag gyorsan növő vörösfenyőt telepítik. A csemetéket a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kertészete nevelte fel. A péter-pusztai üzemben a legmodernebb gépeken dolgoznak a MALÉV megrendelésére. Fotó: Läufer László Műanyag újdonságok Péter pusztáról A cél: utat találni az exportpiacokra Az idén Eszéken, Lahtiban kiállításon mutatkozik be a pécsi Plastex Műanyag- és Textilipari Szövetkezet. Exportálni szeretné műanyag újdonságait, főként a repülőgépekre ajánlott fedélzeti felszolgáló eszközeit. Több mint százféle terméket gyártanak. Újdonságnak számít a vödör és mosdótál 10 és 15 literes méretben, a patent- záras ételdoboz, a fűszertartó garnitúra, a tojáskanál, a lágy- tojástartó, valamint a hajkefe. A Péter-pusztai csaknem 120 fős műanyag-feldolgozó üzem vezetője, Prucser Ferenc szerint 8—10 hónap alatt fejlesztenek ki egy új terméket — a műszaki osztállyal és a piackutatókkal karöltve -, a korábbi 16 hónappal szemben. Ebben legnagyobb megrendelőjük, az Amfora övért Vállalat is segít. Nem könnyű a prototípus-kialakítás idejét lerövidíteni, elsősorban a hosszadalmas fei- szerszámozás miatt, amit kevés cég vállal. Ha el is fogadják, egyre több pénzt kérnek. A tojáskanál sorozatgyártásánál nélkülözhetetlen présforma csaknem háromnegyedmillió forintba került. Ez jócskán megnöveli az önköltséget, eladási árat. A szövetkezet olyan vállalati gazdasági munkaközösségekkel keresi a kapcsolatot, amelyek gyorsan szállítják a szerszámokat. Az önerős megoldást ugyanis csak részben vállalhatják, rhert a 15 szerszámkészítő kevés erre a feladatra. Egy másik probléma: a modern, elektronikus vezérlésű gépek gyakran meghibásodnak. A legtöbb esetben nem az üzemeltető hanyagsága következtében. Az NDK-beli Kuasy- cég, amelytől a berendezéseket vették, még garanciális hiba esetén is késve küldi a megfelelő alkatrészeiket, főként a termelésprogramozást könnyítő vezérlő panelokat. S ez mondható el a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalatról is. Viszont kitűnő partnernek bizonyul a Videoton. Hosszú távon mindenképpen szükség lenne egy mozgékony, országos alkatrész- ellátó szervre. Eddig sikerült elérni, hogy ne legyen fennakadás a háromműszakos termelésben.'A berendezések üzemeltetésére alig kell ügyelni, mivel az elektronikus vezérlés révén automatikusan működnek. Jut tehát idő a minőség ellenőrzésére. A munkások minden terméket egyenként átnéznek. Az alapanyagok minőségével, legyenek bár hazaiak, vagy külföldiek, nincs baj. A MALÉV révén importkülönlegességekhez is hozzájutnak. A költségcsökkentés végett a Déryné utcai utómegmunkáíó 1985 elejére kikerül Péter-pusz- tára: végleg egy helyen lesz a műanyag-feldolgozás. A kis üzem idén 104 millió forintos termelési értéket tervezett, 10 millióval többet, mint tavaly. Csuti J. Miből, mennyit, mire, hogyan? A biomassza egyharmada kárba vész Élelmiszeripari fejlesztésünk kérdései Miközben mezőgazdasági üzemeink a még nagyobb termés élérésén fáradoznak, élelmiszeriparunk pedig azon, hogy a nyersanyag feldolgozottságát növelve jobb áron adja el termékeinket, az ugyanezekkel a folyamatokkal foglalkozó tudományos műhelyekben mesz- szebbre tekintenek: a fejlesztés stratégiáját kutatják. Ebbe a munkába engedett bepillantást a közelmúltban Budapesten dr. Biacs Péternek, a Központi Élelmiszeripari Kutató- intézet t főigazgatójának előadása. Az élelmiszeripar állapota egy nemzetgazdaság teljesítőképességének fokmérője: ho a termékek kétharmada feldolgozott formában kerül a fogyasztókhoz, akkor fejlett, ha a háromnegyedét tartósítják, akkor igen fejlett gazdaságról beszélhetünk — vázoltai bevezetésül az előadó. Hazánkban több-kevesebb joggal néhány éve már az élelmi- szeripari piac telítettségéről beszélhetünk, és mivel hasonló a helyzet a szóba jöhető exportpiacok jelentős részén is, érdemes elgondolkozni azon, mennyi élelmiszert tartsunk meg, mennyit adjunk tovább, mennyire és hogyan dolgozzuk fel őket? Kiderült ugyanis, hogy a magasabb feldolgozottság nem feltétlenül segíti a piacképességet. A feldolgozás a biológiai értéket sokszor nem növeli, a gazdaságosságot pedig egyenesen rontja. Sok termelő akkor jár el helyesen, ha az élelmiszertől - akár még nyersanyag formájában — mielőbb megszabadulni igyekszik. A feldolgozásról sokszor kiderül, hogy csak - a gazdaságosságot rontó — kényszerpálya ... Melyek ma élelmiszertermelésünk alapkérdései? Például: teljes körűek-e biológiai erőforrásaink? A nagy energiafelvételt nyújtó ce- reáliák helyett nem kellene-e inkább — bármennyire is képtelenségnek tűnik — például1 „hidegtűrő narancsot” termeszteni? (Több millió ember — némi túlzással — „betegre eszi" magát. . .) Nem lényegtelen kérdés az sem, megfeleíő-e mezőgazda- sági termelésünk szerkezete- például nem lenne-e szerencsésebb még több kukoricát termeszteni? Ha figyelembe vesszük, hogy a világon többfelé folynak sikeres kísérletek a szesszel működő autók megvalósítására, és hogy ez kukoricából könnyen előállítható, nem meglepő, hogy a „szántóföldi szénhidrogén” egyre többet foglalkoztatja az energetikusokat, vegyipari szakembereket. Elképzelhető-e, hogy az ezredforduló magyar tsz-gaz- dája kukoricaszesszel működő, kukoricakarosszériós (eta- nol ... - műanyagok . ..) Trabanttal megy ki a kukoricaföldjére, és ugyancsak kukoricacukorból erjesztett sört iszik a jól végzett munka után? ... Ha mindez egyelőre még csak a fantázia birodalma is, az máris könnyért belátható, hogy ezzel a hajtóanyaggal tetemes mennyiségű, igen drága kőolajat helyettesíthetnénk, s az ilyen kocsinak a kipufogógázai sem szennyeznék a levegőt. Gazdasági szakembereink egy része a vázolt megoldás híve, mondván: a mezőgazdaság „legalább” visszaadhatná, amit az ipartól kapott. Persze, más válaszoík is elképzelhetők, aszerint, „zártabb”, vagy .nyitottabb" gazdálkodást tartunk-e célravezetőnek. Az utóbbi szerint legjobb, ha — mint eddig — a megtermelt kukoricát eladjuk — kőolajért... Természetesen szóba kerültek az előadáson az ipari, illetve élelmiszeripari termelés olyan, forradalmasító eljárásai, eszközei is, mint a nukleáris technika, az elektronika, a génsebészet, illetve biotechnológia. Ez utóbbinak konkrét eredményei is vannak már, de ezek az ipari termelés szempontjából még csak később kamatoztatható ígéretek. Fontosabb kérdés: növeljük-e az élelmiszeralapanyag- termelést —, hogy még töbfcx legyen -, vagy inkább a „készet", a már megtermelhetőt hasznosítsuk _ még jobban? Másképp fogalmazva: 54 millió tonna növényi anyagot, biomasszát termelünk meg évente, ebből azonban mintegy 20 millió tonnát beszántunk, elégetünk: nem használunk fel. Megengedhetjük-e magunknak? Természetesen nem I A tartósító technológiák, tárolóterek költségesek, célszerű lenne tehát úgynevezett „biológiai meddőhányókat” kialakítani, ahonnan a nyersanyag később, akár évek múlva is elővehető... Ez, magyarán, olyan tartósító eljárásokat jelent, amelyeket ismerünk, de nagyüzemben nem alkalmazunk (kovászolás, savanyítás stb.), továbbá olyan eszközöket, amelyek a „helyszínen” dolgoznak fel1, hasznosítanak minden hulladékot — még például a falevelet is — a kisgazdaságokban is, a régi paraszti gazdálkodás jelszavával: semmi sem veszhet kárba! Ehhez azonban nemcsak gépek —, hanem szakismeretek is szükségesek. A külföld, úgy látszik, egyelőre gyorsabban felismeri e hazai „biológiai meddőhányók" értékét (száraz kenyér, toll, stb.), mint mi magunk, márpedig a komposztálás, hulladékhasznosítás aligha lehet „rendszer”, tárcaszintű, országos program . . . S mi legyen az élelmiszer- ipar stratégiája? Egyenletes minőség — a szintén egyenletes minőségű nyersanyagok alapján; illetve olyan technológiák, amelyek a - sokféle okból — változó minőségű alapanyagot is azonos minőségű, „sztenderd” végtermékké alakítják. Varga János HÉTVÉGE 5.
