Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-05 / 122. szám
Gazdagodó ország A Megyei Pártbizottság állásfoglalása a megye iparának feladatairól Baranya megye távlati iparfejlesztési irányelveit a megyei pártbizottság 1978. szeptember 28-án határozta meg. A Központi Bizottság 1983. július 6-i határozata, a gazdaság feltételrendszerének és reálfolyamatainak alakulása indokolja, hogy ismételten, hosszabb távra, megfogalmazódjanak a megye iparának feladatai. Erről tanácskozott 1984. április 26-i ülésén a Megyei Pártbizottság. Állásfoglalásának rövidített szövegét adjuk közre. Az ipar fejlődésének lehetőségeit a népgazdaság, az ipar fejlesztésének céljai és feltételei, Baranya adottságai és ezek kapcsolódási pontjainak kiválasztása, kihasználása határozzák meg. © A párt határozatai, az állami döntések és a gazdaság reálfolyamatai alapján, hosz- szabb távon is számolni kell a dinamikus egyensúly megőrzésének, a nemzetközi verseny- képesség és a jövedelemtermelő-képesség növelésének követelményével. így:-r- kereslet-orientáltabb termelés- és fejlesztéspolitikával; — a fajlagos ráfordítások (közöttük hangsúlyozottan az élőmunka-, az anyag- és energiafelhasználás) mérséklésének határozottabb igényével; — a tőkehatékonyság javításának kényszerével, a fenntartó-működtető fejlesztések arányának növekedésével; — a gazdaságirányítás továbbfejlesztésével ; — a terület- és település- fejlesztés változó cél. és eszközrendszerével. © Baranya adottságai, melyek az iparfejlesztésnél figyelembe veendőek: — a meglévő iparszerkezet, mint a továbbfejlődés alapja; — az ásványvagyon (szén, érc, építőipari alapanyagok), melyek kiaknázása jelentős tőke- és foglalkoztatási koncentrációt igényel; — az összességében kedvező, de szélsőségesen differenciált agroökológiai potenciál, a magas erdősültség; —• a Duna és a Dráva vízkészletei, valamint a termálvizek ; — a meglévő és fejlődő termelő infrastruktúra; — a tudományos és felső- oktatási intézményeknél, valamint az egyes iparvállalatoknál rendelkezésre álló szellemi potenciál ; — az aprófalvas település- szerkezet, mely konfliktusban van az ipar koncentrált foglalkoztatási igényével; — a fejlesztés és részben a termelés (bányászat) építésigényessége és az építőipar teljesítőképessége közötti tartós összhanghiány, keresleti túlsúly; — az átlagosnál nagyobb környezeti terhelés; — a határ menti fekvés, mely szélesedő termelési kooperáció lehetőségét is hordozza. © A kiemelt központi célok és a helyi adottságok egybevetésével a következő (eldöntött, illetve lehetséqes) kapcsolódási pontok jelölhetők meg: A bányászatban népgazdasági szintű döntések a mértékadók. Az energiatermelés és -fel- használás terén: — eldöntött a szénbázisú erőmű rekonstrukciója; — bővíthető a földgáz ésszerű felhasználása; — növelhető a hulladékok, másodnyersanyagok energetikai célú hasznosítása; ^ — 'megteremtődhetnek- a feltételei a geotermikus energia fokozódó hasznosításának. A feldolgozó iporban: — fejleszthető a híradás- technikai gépek, berendezések gyártása; ■ — bővíthető a csomagoló- gépgyártós; — lehetségessé válhat az élelmiszeripari gépgyártáshoz való jobb kapcsolódás: — a kialakult termelési kultúrára, piaci lehetőségekre alapozva fenntartható, esetleq bővíthető egyes könnyűipari termékek gyártása; — szükséges a háttéripar fejlesztése, különös tekintettel a falusi foglalkoztatós, valamint a gépipar, a bőr- és bőr- feldolgozó ipar, a fa- és fafeldolgozó ipar igényeire és a bányászat fejlesztéséhez kapcsolható lehetőségekre; — fejleszthető a növényvé- dőszer-gyártás; — valamennyi területen előtérbe kerülhet a hulladékok és másodnyersanyagok fokozott hasznosítása. Az éoítőanyag-iparban: — bővülhet a hazai nyersanyag-lelőhelyek hasznosítása; — nőhet a nem építési célú termékek termelése. Az élelmiszeriparban: — előtérbe kerülhet a fel- dolgozottsági fok és a csomagolástechnika fejlesztése: — szükséges a háttérkapacitások (főként a tárolók) bővítése. © A követelmények, az adottságok és a lehetséges kapcsolódások figyelembe vételével az egyes iparágak pozíciója (többnyire feltételesen) a következőképpen minősíthető: Merev, viszonylag konjunktúra-érzéketlen : — a bányászat, melynek fenntartását és fejlesztését — hosszabb távra meghatározó döntésekkel — népgazdasági érdekek diktálják (figyelemmel arra, hogy a célok megvalósítása — határozott megyei és vállalati intézkedések mellett is — csak központi eszközökkel lehetséges): — az energiatermelés és -elosztás; — az építőanyagipar. Fejlődő lehet: — az élelmiszeripar, ameny- nviben azt exportlehetőségek alátámasztják: — a gépipar, ha sikeresen kaocsolódik a kiemelt központi programokhoz; — az ipari szolgáltatások. Helyzetének megőrzésére lehet képes összességében a könnyűipar. A megye ipara a meglévő alapokat figyelembe véve képes a fejlődésre. Ennek feltétele a hatékonyság, a minőség és a versenyképesség javítási:, a . mindenkori gazdaságirányítás és a helyi erőforrások adta mozgástér aktív és kezdeményezőkész kihasználása. © A bányászat hosszabb távon is meghatározó: fejlesztése központi döntéseken alapul. Megvalósulásukat valamennyi helyi rendelkezésű eszközzel segíteni kell. A szénbányászat fejlesztésének célja a kokszszén koncent- rátum termelés megduplázása: a szénelőkészítés és a meglévő bányák rekonsrukciója. A sikeres megvalósítás érdekében a műszaki fejlesztés gyorsítása, a föld alatti, szénüzemi létszám csökkenésének megállítására: ehhez a központi és á helyi intézkedések lehető leqjobb összhangjára van szükség. Az ércbányászatban a befejeződő állami nagyberuházást követően is a termelés szinten- tartása a cél. Ehhez tovább szükséges bővíteni a magas termelékenységű technológiák arányát. 0 Az energiatermelés és -fef- használás terén az erőmű rekonstrukciója a szénbányászat fejlesztésével, a villamos energia termelési és a hőszolgáltatási igényekkel összhangban valósul meg. Fokozódjanak az erőfeszítések a kisfeszültségű villamos hálózat túlterhelt, zárolt körzetei kapacitásának bővítésére. A földgázhálózat kiépülésével összhangban valamennyi ésszerű energetikai intézkedést meg kell tenni. Hasonlóan fontos a hulladékok, másodnyersanyagok energetikai célú felhasználásának szorgalmazása. Keresni kell a termálvíz-készletek gazdaságos hasznosításának további módozatait is. 0 A feldolgozó iparban a szelektivitás erősödésével kell számolni. A növekedés — egyes területeken a szintentartás, illetve a visszafejlődés késleltetése — megköveteli a piachoz való még rugalmasabb alkalmazkodást, a relatív költségszint mérséklését, megyei és tá- gabb összefüggésekben egyaránt a kooperációs kapcsolatok elmélyítését és ö háttéripar szervezettebb fejlesztését. A gépipar — kötődve az országosan is kiemelt fejlesztési célokhoz — növelheti termelését é$ iparon belüli arányát. Erősödjön ezért a meglévő vivő és potenciálisan azzá tehető termelési profilok (híradástechnika, csomagológépek, élelmi- szeripari berendezések, esetleg bányagépek, -alkatrészek gyártása) szerepe, integrációs képessége. Ezt szükség esetén szervezeti módosítások kezdeményezése is segítse. A fa- és fafeldolgozó iparban az exportképesség fokozása és a költségszint mérséklése érdekében döntő jelentőségű a vertikális kapcsolatok kölcsönös érdekekben nyugvó erősítése. A konfekcióiparban a meglévő pozíciók megőrzése a cél. Ennek érdekében rugalmasabb termelési és értékesítési politikára. a vállalatközi kapcsolatok minőségi javítására, folyamatos gyártmányfejlesztésre, a termelékenység növelésére, a hulladékok fokozottabb hasznosítására van szükség. A meglévő szerény bázisra támaszkodva fejleszteni célszerű a növényvédőszer-gyártást. O Az építőanyag-ipar hosz- szabb távon is alapozhat a megye nyersanyag-lelőhelyeire. A termékösszetétel, a választék korszerűsítése szolgálja jobban az építőipari és a lakossági igények kielégítését, arra alkalmas körben az export fokozását. A rekonstrukció jellegű fejlesztések mellett nagy figyelmet érdemel a hazai nyersanyagok hasznosítása. 0 Az élelmiszeriparban a hazai ellátás megfelelő színvonalú biztosítása mellett hosz- szabb távon is cél a kivitel bővítése, ehhez igazodó mennyiségben, szerkezetben és minőségben többlet-árualapok előállítása. Mindez a mezőgazda- sági termeltetés még jobb megszervezését, a felvásárlás kiegyenlített színvonalának biztosítását, új termékek bevezetését, a határ menti termelési együttműködés bővítését igényli. Megfelelő feltételek mellett reális cél lehet a feldolgozó kapacitások bővítése, esetleg újak létrehozása. Szükség van a tároló-kapacitások bővítésére is. O Az ipari szolgáltatások fejlesztése és szerkezetének javítása — az állami és a szövetkezeti szektor meghatározó és integráló szerepe alapján — elsősorban a kisipar és a vállalkozások keretei között valósuljon meg, visszaszorítva a kontármunkát is. Az alkatrész- ellátás javítása érdekében az arányosabb elosztás mellett erősíteni szükséges a termelte- tésszervezést, bővíteni a készülékek bontásából és az alkatrészek felújításából származó kínálatot is. Az ipar termelése — figyelembe véve a szerkezeti adottságokat, azok módosításának viszonylag korlátozott igényét és lehetőségét is — hosszabb távon is az országos dinamika alatt alakul. A bányászat súlya és fejlesztésének eldöntött céljai ezt önmagukban is meghatározzák. Ilyen körülmények között is ki kell használni minden lehetőséget a termelés bővítésére. A termelékenység — figyelemmel a termelés növelésének korlátozott lehetőségeire és a foglalkoztatási tendenciákra is — növekedjék. Az értékesítésben a belföldi igények lehető legteljesebb kielégítése mellett a kivitel bővítése minden relációban hosszabb távon is cél. Ennek érdekében a munka színvonalának, minőségének további emelésére, a kínálkozó lehetőségek gyorsabb kihasználására, a korábbinál határozottabb, rugalmasabb, összehangoltabb piaci munkára van szükség. A beruházási erőforrásokat — az állami nagyberuházások tervszerű megvalósítása mellett — elsősorban a hatékonyság javítására kell fordítani. A kapacitások megőrzését, növelését főként gépi rekonstrukciók szolgálják. Bővíteni szükséges az olcsóbb energiahordozók, a hulladékok és a melléktermékek felhasználását, az anyagot, energiát takarékosan hasznosító technológiák alkalmazását. A műszaki fejlesztés a gyártmány- és gyártásfejlesztés koncentrálódjék jobban a termelés műszaki színvonalának, szervezettségének, minőségének javítására, az anyag- és energiatakarékosságra, a munka- és technológiai fegyelem erősítésére. Mutatkozzék ez a nagy műszaki, tudományos eredmények — köztük a környezetet kímélő technológiák, eljárások és a korszerű információs rendszerek — gyorsabb alkalmazásában is. Az ipari foglalkoztatottak száma tartósan csökken. Következetesebben és kiterjedtebben szükséges ezért alkalmazni az ösztönző bérformákat, rendszereket, elfogadtatva egyben a teljesítményekkel alátámasztott, nagyobb mértékű jövedelemdifferenciálódást, a munka, és technológiai fegyelem határozottabb érvényesítését is. Növekedik a munkaerőmobilitás szerepe, jelentősége. A vezetőkkel szemben támasztott követelmények — figyelembe véve a vállalatirányítás korszerűsítését, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelését, a kezdeményező képesség erősítésének igényét — tovább emelkednek. A magas szintű műszaki és közgazdasáai fel- készültség mellett szükséa van a vállalkozói készség erősítésére, a piaci hatások és a gazdasági környezet változása iránti fokozott érzékenységre, a gvors reagálóképességre, a mélyebb emberismeretre, demokratikus, korrekt. alkotó együttműködésre a vezetettek- kel. A vállalat iövedelmezőség megfelelő színvonalának biztosítása érdekében legyen rugalmasabb az alkalmazkodás a szabályozók változásához: bátrabban és kockázatot is vállalva élni kell a ioaszabályok kínálta lehetőségekkel. A terület, és településfejlesztési célok süraetik az ipari tevékenység helyi erőforrásokra, köztük a falusi munkaerőre, a beruházás-takarékos megoldások lehetőséaére iobban támaszkodó bővítését. Vállaljanak ebben naavobb szerepet a más népqazdasági áqakba tartozó szervezetek is: szorosabban és ruaalmasabban kötődve az iparhoz. Az ipari munka társadalmi szervezettségének iavítása érdekében feilődienek gyorsabban a belső irányítási, működési, érdekeltségi rendszerek, kerülienek szélesebb körben alkalmazásra a korszerű munkaszervezési eliárások. erősödjön a szerződéses feavelem, bővülienek a gazdálkodó szervezetek kölcsönös érdekein alapuló (termelési, értékesítési, fejlesztési stb.) kapcsolatok. A felhalmozódó tapasztalatok alapién továbbra is kezdeményezni kell az ésszerű szervezeti módosításokat, a vállalat— telephely kapcsolatrendszer érdekeltséget javító formálását. Ismert tény, hogy a népgazdaság fejlesztési lehetőségei évről évre mérséklődnek. Gazdaságunk egyensúlyi helyzetének javítása, stabilitásunk erősítése érdekében a szabályozó rendszer szigorításával egyidő- ben korlátoznunk kellett a beruházásokat is. Ez azonban korántsem jelentette, jelenti azt, hogy nem gyarapodott a nemzeti vagyon, hiszen az elmúlt esztendőben is több százmil- liárd forintot költöttünk építésre. fejlesztésre. Nehéz számbavenni, még nehezebb rövid írás keretében rangsorolni, mi minden épült 1983-ban. Első helyre mégis talán a 76 ezer lakás kívánkozik, hiszen bármerre indul is az utazó, az első, ami szemébe ötlik: az új házak, az egyre emberszabásúbb, hangulatosabb lakótelepek sokasága országszerte. S ha már a lakásokkal kezdjük, itt kell megemlíteni az új iskolák,/ bölcsődék látványát, a kereskedelmi, szolgáltató hálózat fejlesztését is, hiszen az elmúlt évben 1375 új tanterem, ezernél több bölcsődei és hatezernél több óvodai hely létesült. A sok kisebb mellett olyan nagy kereskedelmi létesítmények avatására is sor került, mint a kecskeméti Centrum, a monori Forrás, vagy a dunaújvárosi Skála Áruházak, de említésre méltó a salgótarjáni új Bizományi Áruház a Fűszért nagykereskedelmi raktárháza Kaposváron, vagy a Centrum- Compack és az Aranypók üzletközpontja a fővárosban. Az építőanyag-ellátás javítását szolgálja a budaörsi új építőanyagtelep, amely minden korábbinál nagyobb — összesen 24 ezer négyzetméternyi — területen várja a vásárlókat.' A bőség zavarával küzd az is, aki kulturális gyarapodásunkról akar számot adni. Méltán kerülhet az első helyre az új Sárospataki Művelődési Központ, de rögtön utána Zalaegerszeg új színházát kell említeni, s aztán a kaposvári ezerszemélyes sportcsarnokot, a szegedi megyei könyvtár és levéltár e napokban átadásra váró impozáns új otthonát. Nem lehet teljes a felsorolása budapesti Almássy téri szabadidőközpont, a Miskolci Műszaki Egyetem tornacsarnoka, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem új könyvtára nélkül sem. fr. pálmát mégis Herceg- szántó művelődési háza érdemli, mert ez az új létesítmény csaknem teljes egészében az ott élők társadalmi munkájának és anyagi áldozatvállalásának gyümölcse. A felsoroltak azonban így is csak töredékét jelentik annak a kétmilliárd forintnak. amelyet az elmúlt évben fordítottunk kulturális beruházásokra. Műemlékeink megőrzésére is gondoltunk. így újult meg Sátoraljaújhelyen a színház és Egerben az Ifjúsági Ház, így szépül a sárospataki kollégium épülete, és korábban pusztulásra ítélt kastélyok sora. E szándék jegyében folytatódik a Parlament és a Bazilika rekonstrukciója, Óbuda régi városmagjának és a Duna-parti korzónak a felélesztése éppúgy, mint Debrecen és Székes- fehérvár belvárosának a felújítása. S végezetül idekívánkozik még egy határainkon kívül elvégzett, de annál inkább nemzeti ügynek számító munka: a rodostói Rákóczi-ház teljes rendbetétele is. Hétszáz személyes SZOT- üdülő Balatonszéplakon, 300 ágyas üdülő gyógyszálló Zala- karoson, 2500 adagos éttermi kombinát a velencei ifjúsági központban, a budapesti Heim Pál Kórház rekonstrukciójának befejezett első üteme, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházának felújítása a Dunai Vasmű impozáns üzemorvosi rendelője, a John Ferenc Kórház ú| 450 ágyas pavilonja és az Országos Mentőszolgálat új mentőbázisa. Ezek csupán kiragadott példák, amelyek bizonyítják. hoqy a szociálpoliti- kai-egészségüqyi beruházások sem voltak mostohagyermekek 1983-ban. Természetesen a felsorolásból nem maradhat ki az ipar sem, erről képekben számolunk be. Még az idén újból benépesül a patinás építészeti hagyományokat őrző megújult, megszépült Magyar Állami Operaház. A budapesti Élmunkás tértől tovább épül a metró az Arpád- hidig. Az új szakaszt az idén felavatják.