Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-07 / 96. szám
Elkötelezettek lettünk Naplótöredékek: „1947. IX. 17. Nagyon meg voltak lepődve a tagok, mert nem az volt a reggeli, mint ami eddig. Most nem feketekávé, hanem rántott leves. Egypár fiú és lány nagyon szerette, azonban majdnem mindenki ijedve kérdezte, hogy miért nem kávé a reggeli. A felelet az volt, hogy nincs cukor... 1947. X. 7. A fegyelmezetlenség miatt csak nagyon lassan folyt a próba. A szavalókórus József Attila „Nem én kiáltok” című versét próbálta. Utána népbirósági ülés. A vádlottak T. L. és I. J. Mindkettőjük azért került nép- bíróság elé, mert az olvasószobából az újságot kivitték, és ezért a kollégium rendszabályait áthágták ... 1947. nov. 26.: A reggeli folyamán 3 kenyér eltűnt. Meg kell jegyeznem, hogy még mindig vannak közöttünk olyan felelőtlen alakok, akik képesek ilyendolgokat elkövetni ... Vigyáznunk kell a magatartásunkkal és erkölcsösségünkkel nagyon, mert sok ellenségünk van. Úgyis azt mondják sokan, hogy kommunisták, istentelenek és erkölcstelenek vagyunk. Éppen ezért lehetőleg mindenig küszöbölje ki a káromkodást úgy a maga, mint a kollégium érdekében ..." Hogy szebb legyen a falunk! összhang Dr. Stierné Rákóczi Mária — Én is elég rossz gyerek lehettem, mert sokszor ítélt el a népbíróság. Tejporlopásért egy napig voltam zárkában, egyszer pedig felmásztam a templom előtti keresztre és véletlenül lelöktem a befőttes üveget, amelybe a virágot tették. A büntetésem három nap zárka volt — mondja dr. Kustos Gyula, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermek- klinikájának sebész adjunktusa, a pápai Petőfi Sándor Népi Kollégium volt tagja. (Az is kedves anekdota ma már, hogy a Legfelsőbb Bíróság mostani elnökhelyettese szintén ült egy napot egy szelet kenyérért akkor Pápán.) — Negyedikes polgáris voltam, apácák tanítottak, s az egyik órán mondták, álljon fel az, aki az iskolák államosítása mellett van. Egyedül álltam fel, hallgattam is eleget érte — mondja második beszélgetőpartnerem, dr. Stierné Rákóczi Mária, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola pártmunkása, a pápgi Szilágyi Erzsébet Népi Kollégium volt tagja. Pápai népi kollégista van még Pécsett: Darabosné Kovács Aranka, a vegyipari szakközépiskolában, Reifné Takács Etelka a Zsolnay- gyárban, Nehr András az OTP-nél: velük is megbeszél minden szükségeset Rákóczi Mária és Kustos Gyula, a nyári találkozó két sezrvezó- je. Most már elég rendszeresen találkozunk, az ötéveseket Pápán tartjuk, közben pedig egy-egy városban, ahol vannak tagjai a kollégiumnak. Az első találkozó 1972-ben volt. Akkoriban kezdett el foglalkozni a Párttörténeti Intézet annak az időszaknak az ifjúsági mozgalmaival, Vass Henrik irányításával, aki egyébként a népi kollégiumok egyik fő patrónusa volt. 72-ben a pápaj tanács volt a szervező. Az öt évvel későbbi második pápai találkozón mindenki papírra vetette gon. dolatait. Dr. Stierné Rákóczi Mária akkor azt írta: „A Népi Kollégiumban töltött évek meghatározták egész életemet. Reméljük, a nevünk az utókor emlékében a márciusi ifjakhoz hasonlóan megmarad. Nehéz időkben mindenütt ott voltunk, bátran kiálltunk. Választásokon, iskolák államosításakor, minden felvonuláson az élen haladtunk. .. Nagyon végén Pécsett találkoznak nehéz idők voltak, de mégis, életem legszebb emléke." — Nem voltak akkor még merevek a formák — mondja most. — Énekeltünk, táncoltunk mindenütt, így próbáltunk az emberek bizalmába férkőzni — ennyiben találó a Jancsó filmje. A népi kollégium azt jelentette, hogy a szegények is tanulhattak, a hátrányos helyzetűek, ahogy ma mondanánk. Fegyelemre, szorgalomra neveit a kollégium; elég végignézni, ki volt népi kollégista, s kiderül, hogy mindannyian megállták a helyüket az életben. — Egy egész életre alapot adó életformát adott a népi kollégium — mondja dr. Kustos Gyula. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ott lettem kommunistává, de az biztos, hogy ott tanultam meg a közösségben való gondolkodást, s azt, hogy minden egyéni sikerem vagy kudarcom nemcsak az enyém: egy közösségnek tartozom felelősséggel általa. Kutatnánk az okokat. A kollégiumokon múlna, ahol ma sok helyütt formális a diákönkormányzat, szemben a népi kollégiumokéval, ahol mindenkinek szavazati joga volt, a legkisebbnek is, s ahol a tanárok inkább csak példaadással, semmint közvetlenül avatkoztak a diákok dolgába? Igaz, azok a diákok népbíróságot alkottak. s maguk büntették a népi kollégistához méltatlanul élőket, tanulókat. Még azért is büntetés járt egy kommunista orientáltságú közösségben, ha valaki hittanból hozott rossz jegyet. S elju'unk odáig, szükség lenne-e ma is népi kollégiumokra, amikor sok a hátrányos helyzetű gyerek, amikor beltenyészetté válnak ismét bizonyos foglalkozások, amikor továbbtanulásra a családi hát'ér iobban irányít, mint a tehetség. — Nem tudom, hogy egy olyan társadalomnak, minta miénk, újra népi kollégiumokat kellene-e létrehoznia, mert vannak szegények. Inkább azon kell lennünk, hogy ne legyenek szegények, s hogy ne a pillanatnyi érdekek döntsék el a fiatalok életét. De ha vannak szegények, akkor se megkülönböztető, ezáltal megalázó módon segítsünk rajtuk. Amikor ide kerültem Pécsre, az egyetemre, kaptam szociális segélyt, s elmentem vagont rakni, olcsón kaptam kosztol és szállást. De azt nem voltam hajlandó elfogadni, hogy különórákat kapjak, ' mert azt lealacsonyítanak tartottam, s annak Messzinek tűnik az ezredforduló is, s ha ezt megtoldjuk még 10 esztendővel, az már szinte a ködbe vész. Ez a gondolat ver gyökeret bennem, amikor Győrvári Márk, a Szentlőrinci Nogyközségi Közös Tanács elnöke a település közelmúltban elkészült, 2010-ig szóló távlati fejlesztési tervét említi. Ám ahogy ennek részleteiről szól, számos olyan körülményt említ, amelyeket kapaszkodónak használvo már ott is vagyunk 1995-nél. Arról van ugyanis szó, hogy o nagyközség 'fejlődési lehetőségeit feldolgozó távlati rendezési terven belül 1995-ig határozott meg a koncepció egy olyan szakaszt, amelyet majd az erőteljes városiasodási folyamat jellemez. Ami azt jelenti: lakások, közterületfejlesztés, parkosítás, o kommunális ellátás színvonalának emelése és így tovább. Dr. Kustos Gyula tartanák a mai fiatalok is — mondja dr. Kustos Gyula. Rákóczi Máriának az a véleménye: — A végzős hallgatóink butikról álmodnak meg hasonlókról, csak a szakmájukról nem. Nem is csodálom, mert mire ők végeznek, a nem tanuló kortársaik már régen lehagyták őket, anyagiakban, s nagyon nehezen tudnák másképpen behozni őket egzisztenciálisan. Ha valami ma hiányzik, akkor az hiányzik a népi kollégiumok szelleméből, s azt lenne jó valahogy visszahozni, hogy egyéni sorsom elválaszthatatlan a közösség, s ki merem mondani, a társadalom sorsától. Ma már mindenki tudja, milyen aggasztó a fiatal értelmiség helyzete, azt is sokan tudják, hogy aggasztó az utánpótlás is: egyre kevesebb és egyre felkészületlenebb jelentkezőkből kell válogatniuk a főiskoláknak, egyetemeknek, mert a tehetségesek könnyebb utat keresnek, kifizetődőbbet. S ez nagyon nem jó így. S azt kérdem a volt népi kollégistáktól, nincs-e nosztalgia bennük a régi idők iránt, nem az élteti-e a a rendszeres találkozókat, amiket „félreeső helyeken tartunk, hogy ne zavarjunk senkit dalolásunkkal; sej a mi lobogónkat fényes szelek fújják”. — De, bizonyára van benne nosztalgia is, hiszen álmomban sem mertem arra gondolni, hogy elismert sebész lehetek. Mi már mindannyian benne vagyunk a korban, s ilyenkor az ember már gyakran von meg kis mérlegeket, s jó odarakni a serpenyőbe a népi kollégiumot is. De nemcsak erről, az emlékezésről van szó a találkozókon, mert ahogy megtanultunk élni a kollégiumban, az ma is kötelez bennünket: mit tehetünk, mert sokat tehetünk a ma ellentmondásainak feloldására. — A népi kollégiumnak köszönhetem, hogy olyan munkát végezhetek ma is, ami örömet okoz — mások érdekében tenni — mondja Rákóczi Mária. — Akkor azért kellett sokat bizonyítanunk, mert népi kollégisták voltunk, ma pedig azért bizonyítunk, mert az akkor belénk ivódott. Elkötelezettek lettünk. S ez erőt ad a legnehezebb percekben is. Augusztus végén Pécsett találkoznak a volt pápai népi kollégisták: emlékezni, énekelni, — erőt meríteni általa a holnaphoz. Miből, hogyan? — Meghívót küldtünk a szentlőrinci telephelyű gazdálkodó egységeknek, az intézmények vezetőinek, a legaktívabb szocialista brigádoknak, népfrontaktíváknak - mondja Győrvári Márk. — Azt írtuk: ha érdekli a téma, szívesen látjuk fórumunkon, amelyen a távlati tervet ismertetjük. Minden meghívott eljött! Az volt a célunk, hogy közösen kialakítsunk egy olyan koncepciót, amely alapjo lehet a település érdekében végzett céltudatos, összehangolt munkának. Ezen a fórumon ismerkedtek meg a meghívottak a fejlesztési koncepció két alapvető előnyével. A terv ugyanis — véli a tanácselnök - szerencsésen megtalálta az összhongot a régi és az új lakóterületek között, biztosítva a zökkenők nélküli átmenetet is. Például: a településnek az elképzelések szerint nem egy központja lesz, hanem mint egy jókora kifli húzódik o régi centrum felől a nagyobb népsűrűségű új lakótelep felé. A másik nagy előny: teret ad a jövőbeni fejlődésnek, nyitva hagyva a letelepedés lehetőségét azok előtt is, akik a városias környezetet kedvelik, de azok előtt is, akik inkább a zöldebb, tágabb környezethez vonzódnak, s módjuk lesz megfelelő helyen építkezni a háztáji gazdálkodóst szeretőknek is. Miért kell ezt részleteiben tudniuk a fórum meghívottai- ' nak? S hogy miért kell az eredményes munka érdekében egységes koncepciót - velük közösen — kialakítania a tanácsnak? Közhelyszerű kérdések. Egy konkrét példa azonban jól rávilágít az összehangolt munka szükségességére. A parkról van szó, egy három hektáros területről, amelyet a jelenlegi vásártér helyén alokítanak ki. Ennek megvalósítása 5 millió forintba kerül, s a tanácsnak félmilliója van rá. ★ Tervét - az új vásártérével egyetemben - társodaími munkában Zalay Buda, a költség- vetési üzem osztályvezetője válAz épülő új piac ★ Szó esett a park kopcsán az áthelyezendő vásártérről is.- Még ebben az évben át kell telepítenünk - mondja Győrváry Márk —, mert a paneles házak már „a partját ostromolják" ... Az új terület egy lecsapolt, mélyfekvésű részen lesz. Fel kell tölteni, út szükséges, vizesblokkot kell építeni.- Kértek ehhez is segítséget?- Senkitől sem kértünk semmit. Elmondtuk, milyen lehetőségei vannak a tanácsnok, hol lenne szükség a segítségre. Ezt követően mindenkire rábíztuk: gondolják át, ki hogyan tud bennünket támogatni. A fórumon mindjárt el is hangzottak a vállalások: föld- szállításra, vasipari munkára, egymásra licitálva az áfész, a tsz, az állami gazdaság, a Közúti Igazgatóság. A vásártérre is csak 500 000 forintja van a tanácsnak, a beruházás pedig 3,2 millióba kerül. A koordináció természetesen a tanács feladata. S hogy mekkora munkáról van szó: csak a tehergépkocsik, a rakodók, a munkagépek bére 100 000 forint lenne... ★ Cserepes László, az „Úttörő” Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese:- Nekünk létkérdés a település fejlődésének segítése. Egyszerűen azért, mert dolgozóinknak 60-70 százaléka a nagyközség területén él, tehát érdekünk Szentlőrinc népességmegtartó-képességének a növekedése. Ezen túl persze nem mindegy: hogyan néz ki a lakóhelyünk .. .- El tudja képzelni, milyen lesz Szentlőrinc az ezredfordulón?- Látom magam előtt! Több mint negyedszázada itt élek, figyelemmel követhettem a település változását. Kedvező benyomásaimat megtetézte a minap, a falugyűlésen szerzett tapasztalatom: túl azon, hogy soha ennyien nem voltok, nem azt mondták az itt lokók, csinálja meg a tanács, hanem azt: adjon anyagot a tanács, mi majd megcsináljuk! Világosan kell látni: a közös gondolkodási alap megteremtése érdekében rendezett fórumnak nem az volt az elsődleges célja, hogy mindegyik meghívott halljo: miben segít a másik a tanácsnak. Nemcsak a község fejlődik majd 2010-ig, hanem az itt dolgozó vállalatok, intézmények is. Vagyis, az együttgondolkodás azt jelenti: ismerve a nagyközség céljait kiki vesse azt össze a moga munkahelye fejlesztési elképzeléseivel, s e kettő között kell megteremteni az összhangot. Ahol például családi házas építkezési terület lesz, ott ne számoljon a telepbővítés lehetőségével egyik vállalat sem. Ez önmagában is komoly eredmény. Ezen túl ózonban a fórum felszínre hozott olyan ötleteket, amelyek a meghívottok által képviselt gazdálkodó egységek segítségében titkon bízó tanácsi vezetőket is meglepték, így „dobódott be” például az „Eqy napot Szentlőrincért" mozgalom elindítása. Az ötlet gazdája a DÉDÁSZ kirendeltsége, így sikerült gyorsan az 1. számú óvoda ’bővítéséhez (hogy hárommal több csoportot fogadhassanak, s elkészüljön az étkező is) seqítséget kapni: többen is — például az állami gazdaság - ajánlott fel szakipari munkát. Mivel a tanácsnak e célra szűkösek a fejlesztési lehetőségei, enélkül ez a bővítés kivitelezhetetlen lett volna. így jut a strandra sok-sok játszótéri játék, padok, asztalok, az áfész, a Minőségi Cipőgyár ki- rendeltsége, a tsz, a Kézműipari Vállalat és a MECSEKTEJ felajánlása révén. A strand megéri a törődést: ebben az évben elkészül az új vízszűrőrendszer (háromóránként cserélik majd a vizet), s miután lehetőség lesz pavilonok felállítására, amelyeket egv-egy vállalat dolgozói használhatnak majd, azok is élvezik a strand előnyeit, akiknek jóvoltából vonzó kikapcsolódási lehetőség lett. Azok fogják élvezni az előrelépés eredményeit is, akik tettek - nem is keveset - érte. Mészáros Attila Beszélgetés volt népi kollégistákkal Augusztus lalta. A parkban a fák ültetését, a füvesítést, a járdák elkészítését az áfész, a termelőszövetkezet, a mezőgazdasági szokközépiskola csinálja, természetesen társadalmi munkában. Ugyanilyen módon oldják meg a park közvilágítását is, a kandeláber-sor tervezését, kivitelezését a DÉDÁSZ kirendeltsége ajánlotta fel. így lesz - és csők így lehet - a félmillióból ötmillió. És így készülhet el még 1984-ben a pork. Zalay Buda kertészmérnök:- Szentlőrinc az utóbbi években gyorsan fejlődött, ezt elsősorban a „mennyiségi" oldalra értem. Vogyis kevés pénz és energia juthatott a külső csin- re, oz esztétikumra. Most már az utóbbira is szükség van. Nagy örömem ez nekem, a kertészmérnöknek s ezért természetes, hogy felajánlottam közreműködésemet. Fotó: Läufer L. 6. HÉTVÉGE Győrvárj Márk tanácselnök
