Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-07 / 96. szám

A szederkényi tsz vállalkozása Monyoród térségében betonozzák az új téglagyár szociális épületének alapját, áll a gépház váz- szerkezete és befejezés előtt a két égetőkemence. Évi néiynillió kisméretű tégla Moiyoródról Pezsgésben a feltaláló tevékenység Rekordmennyiségű szabadalmi bejelentés 1983-ban A műszaki és szellemi alkotá­sok oltalmáról, valamint fel- használásukról előadást tartott nemrég Pécsett, a tudományos hetek vendégeként dr. Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke. Interjút készí­tettünk vele. — Miként alakul a hazánk­ban tett találmányi bejelenté­sek és a megadott szabadal­mak aránya? — 1980 óta egyre több hazai találmányt nyújtanak be sza­badalmaztatásra. 1980-ban 1601, 1983-ban 2760 belföldi eredetű szabadalmi bejelentés érkezett a hivatalba: ez négy év alatt 70 százalékos növeke­dés. Kismértékben csökkent a külföldi eredetű találmányok száma, amelyek részaránya ko­rábban 60 százalék volt. Az 1983-ban benyújtott 4545 sza­badalmi bejelentés az utóbbi 39 esztendő viszonylatában re­kordnak számít. Új jelenség, hogy az egyéni pályázók száma erőteljesen növekszik. Lassan Beszélgetés dr. Pusztai Gyulával, a Találmányi Hivatal elnökével érvényesülni látszik az úgyne­vezett „húzó iparágak” az élenjáró technikai színvonalat megtestesítő, vagy annak köze­lébe tartozó hazai szakterüle­tek pezsditő hatása. Emellett időről időre kiemelkedő aktivi­tás tapasztalható néhány egyéb szakterületen is. Például az év­tized elején a logikai játékok, az elmúlt évben pedig bizonyos mértékig a víztisztítás volt a „divatos" témakör. Továbbra is nagyon szívesen foglalkoznak a feltalálók a gyógyszeripari té­mákkal és újabban kedvenc te­rület az energiaracionalizálás. A szolgálati találmányokat be­nyújtó feltalálóknak csaknem 90 százaléka, az egyéni beje­Októberben próbagyártás — Még a kemencéink építé­séhez is nehéz kisméretű téglát szerezni, szerencsénkre a szajki tsz téglagyára segít, ahogy tud — mondja Ulbert Adóm, a sze­derkényi Karasica Gyöngye Tsz elnöke. — Pedig oz idén októ­berben már indulnunk kell o próbagyártással, mert az Álla­mi Fejlesztési Bank kikötötte, hogy mikorra készüljön el új téglagyárunk, és hogy évente 4 millió darabot kell gyárta­nunk. Jövőre teljes üzemmel termelünk már. — Elég lesz az évi négymillió darab? — A későbbiek során elkép­zelhető a termelés bővítése, hiszen o gépsorunk évente 7—8 millió nyerstégla gyártására lesz képes, viszont a szántó- és ége­tőkapacitásunk csak négymilli­ót tesz lehetővé. Ha vásárlói oldalról nézzük, hogy elég lesz-e, nyugodtan állíthatom, hagy éves szinten akár tízmil­liót is könnyen eladhatnánk, ho tudnánk annyit gyártani. Tég­lánk még nincs, de eddig már öt cég is lekötötte volna a ter­melésünket. Mi magunk fogjuk forgalmazni a téglánkat, első­sorban a környék ellátására tö­rekszünk. — Tehát nemet mondanak a kereskedelemnek, mert maguk értékesítenek. De csak lakossá­gi ellátásra gondolnak? — Nem. Nem mondunk, nem is mondhatunk nemet az építő­ipari szervezeteknek, hiszen a mind nogyobb tért hódító fel­újítási munkákhoz nélkülözhe­tetlen a kisméretű- tégla. Vi­szont mi kockázatot vállalunk a gyártással, nem zárkózunk, nem zárkózhatunk el az elől, hogy az építőipari cégek is ál­dozzanak valamit oz ügyért. Ha valamelyikük mondjuk előre is besegít nekünk fejlesztési hoz­zájárulással, az csak természe­tes, hogy annak fejében leköt­het akár évekre előre is nálunk kisméretű téglát. — Milyen melléküzemágnak ígérkezik a téglagyártás a tsz- nek? — Az ÁFB a 7.7 milliós köl­csönt szigorú feltételekhez kö­tötte, igaz, szereztünk 2 milliós állömi támogatást is. Az ÁFB követelményeinek meg kell fe­lelnünk, joggal ragaszkodnak a szerződésben foglaltakhoz. A hitelkonstrukciójuk számunkra kedvező. Sem a szomszédos szajki téglagyár, sem a tégla- és cserépipar gyárai nem je­lentenek konkurrenciót. Sőt se­gítenek, mert országos hiány­cikk a kisméretű tégla. A tal- ponmoradáshoz, a fejlődéshez nem elég ma már kizárólag a főágazat, a mezőgazdaság, szükség van melléküzemági te­vékenységre. Monyoródon né­hány éve szüntettük meg a tég­lagyártást, mert gazdaságtalan volt a kézi, manuális termelés. Az új, gépesített üzemmel min­denképpen tisztességes nyere­ségre számítunk. A fejlődésnek ára van. Valamikor kézzel dolgozták formába az agyagot, a szapo­rádon, nehéz munka „fizetsé­ge" évente alig volt több 150— 200 ezer téglánál. A gyártás is roppant drága volt. Akkor ab­ba kellett hagyniuk. Aztán, ohogy mind égetőbbé vált a kisméretű téglo hiánya, ismét felvetették: mi lenne, ha gépe­sített formában újrakezdenék? A szükséges összeget önerőből sehogy se tudta volna előterem­teni a szederkényi Karasica Gyöngye. Álmukat, aztán tervü­ket felkarolta az Állami Fej­lesztési Bank, sőt a „konkur- rens”, a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalói is melléjük állt. Segítségükkel így válthatják valóra elképze­lésüket, mely nem is titkolják, kockázattal jár. Az új gyár ge­nerálkivitelezője maga a tsz. Sok mindent meg kellett tanul­niuk már az elején. Azt tudták, hogy kelendő cikket fognak gyártani, azt is, hogy az alap­anyaguk nagyon jó minőségű. A régi, kézi gyártású téglák a kéményekhez is nagyon jók vol­tak. Az elnök mondja: — Tavaly elvittünk néhány te­herautónyi agyagot a bányánk­ból a siklósi téglagyárba, és az abból gyártott téglákat minden szempontból első osztályúnak minősítette a KERMI. Helyszíni szemlére kísér Frey György, a tsz építésvezetője. Az építőbrigád több mint fele, 8- 10 ember, épp a szociális épü­let betonalapját készíti — für­dő, öltöző, iroda lesz, a végé­be építik majd o kazánházat —, napokon belül jöhet a Bony­hádi ÉPSZÖV felállítani az elő­regyártóit elemekből készített faházat. A terep és a bánya­rész rendezett, jóval o határ­idő előtt végezte el ezt a mun­kát a Kelet-boranyoi Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Társulat, melynek a Karasica Gyöngye is tagja. A tsz asztalosüzemében készek a szárítószin akácoszlo­pai, nemsokára kezdhetik épí­teni a favázas, hullámpalatetős szárítókat. Tavaly óta áramot ad az udvar szélére telepített transzformátor. Áll a dunaújvá­rosi vasbetonszerkezet körbefa­lazása, a tetőszerkezet és a vil­lanyszerelési munkák után — ezt a bonyhádi MEZŐGÉP végzi — az lesz a gépház, a présgéppel, a szállítószalagokkal. A régi égetőkemence eleje megbontva, nagy része újrafa­lazva. — Itt két kemence lesz, mö­götte már megkezdtük a másik két kemence falazását — mond­ja az építésvezető. A salokhegy várja, hogy szét­hordják, elegyengessék o kis­vasúti sínek alá. A présgép és egyéb berendezések — újak és felújítottak — még a gyártónál, a Baranya—Tolno megyei Tég­lo- és Cserépipari Vállalatnál várják az ideszállítást. — Mikor kezdik a gépek sze­relését? — Ügy tervezzük, hogy május végén, június elején jöhetnek a téglások szerelni, szeretnénk, ha júliusban indulna a gépsor. Murányi László Benyújtották a pályázatot Fotó: Erb János Medermélyítés a Karasica völgyében, Feked közelében Melioráció a Karasica mentén Négyezer hektárral növelhető a termőterület Elkészült a Karasico-patak vízgyűjtőjének középtávú ren­dezési terve. A térség nagyon esedékes és indokolt komplex meliorációját jól előkészített pályázat útján lehet az ott gazdálkodó termelő egységek érdekében megvalósítani. A pályázatot — a Dráva menti és a zselici térségi komplex meliorációs tervekkel egyidejű­leg — március végén nyújtotta be a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumba el­bírálásra a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya. Abban az esetben, ha a pályázatot elfogadják, a hetedik ötéves terv időszakában nagyszabású, komplex melioráció kezdődik el a Karasica vízgyűjtőjében, a Kelet-baranyai Vízgazdálko­dási és Talajvédelmi Társulat kivitelezésében. Mi szól e pályázat mellett? Mindenekelőtt az a tény, hogy a magyarországi szakaszán 83 kilométer hosszú Karasica, amely Baranyában — Véménd fölött ered és Villány térségé­ben hagyja el az országot — a megye talán legterméke­nyebb, legjobb minőségű föld­jein folyik át. A patak vízrend­szerének kiterjedése 767 négy­zetkilométer. A vízgyűjtőben te­lepült községek száma 61, a mezőgazdasági nagyüzemek száma 18 — ebből 13 tsz, két kombinát, két állami gazdaság és egy erdőgazdaság. Az itt gazdálkodó nagyüzemek terü­lete csaknem 70 ezer hektár. Az eddig kiépített vízfolyások hossza 45 kilométer, ugyanis a Karasica vízrendezése teljesen logikusan az alsó folyási sza­kaszon kezdődött. A felső, vagy északi szakasz vízgyűjtője teljesen rendezetlen. Az egyes itt gazdálkodó üze­mek — például a véméndi, szederkényi tsz, a Bátyi Mező- gazdasági Kombinát — már végeztek, sőt jelenleg is végez­nek üzemen belüli meliorációt. Ez azonban nem elegendő. Szükség van a Karasica fő- és mellékvíz-folyásainak elsődle­ges rendezésére, ami állami feladat. Erre rácsatlakozva kezdődhet meg az egész tér­ségre kiterjedő komplex melio­ráció, amiben az itt gazdálko­dó egységek is részt vesznek, jelentős saját anyagi forrásuk­kal. A most folyó ötéves tervben Baranya Bács megyével közö­sen végzi a Mohácsi-sziget tér­ségi meliorációját. Ez a munka már előrehaladott stádiumban van. A kivitelezés — ha át is nyúlik a következő tervciklusba — elég jó ütemben halad. E munka során az egész sziget vizeit rendezik. Bács megye ré­széről a hercegszántói, a dá- vodi tsz és a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát, Baranya ré­széről a mohácsi-szigeti Duna- völgye tsz és a dunafalvai tsz földjeit teszik jobbá. Fontos helyi és népgazda­sági érdeket szolgálna a most beadott Karasica menti térségi meliorációs pályázat elfogadá­sa, hisz az ország egyik jelen­tős gabonatermő övezetének jövőjéről van szó. A vízgyűjtő elhanyagoltsága miatt teteme­sek az eróziós károk és a ta­lajpusztulás. Amennyiben a he­tedik ötéves tervben a térségi komplex melioráció megtör­ténne, úgy megszűnne itt a ta­lajpusztulás és hektáronként 25 tonna szervesanyag marad­na vissza. Ez évente (ha szer­vestrágyára számítjuk át) több mint 53 300 vagon, ára pedig 32 millió forint. A talajélmozdulás megaka­dályozásával az évenként pó­tolt műtrágya 20 százaléka mint többlet tápanyag marad­na vissza. Az eddig nem hasz­nosult területek művelésbe vo­násával, 4000 hektár szántóval növelhető térségben a termő- terület. Ez a négyezer hektár föld annyi, mintha egy új, át­lagosnál nagyobb méretű ter­melőszövetkezet bújt volna elő a föld alól, a semmiből, ön­magában is nagy dolog ez a mohácsi térségben. Mindent egybevetve a térsé­gi komplex meliorációval éven­te összesen több mint 200 mil­lió forint értéknyi hozamnöve­kedés érhető el. Ami azt jelen­ti, hogy hektáronként 10 tonna gabonával növelhető a terme­lés a vízgyűjtőben. — Rné — lentőknek pedig mintegy 70 százaléka felsőfokú végzettsé­gű. A kisvállalkozók, a kisipa­rosok feltalálói aktivitása még nem, nagy, de bizonyos mér­tékű növekedés érzékelhető. — Miiyen információbázisra támaszkodnak a találmányok objektiv elbírálásakor, és eb­ben részt vesz-e más intézmény is? — A legfontosabb források közé sorolhatók a tudományos­műszaki periodikák, szakköny­vek, kiállítási és konferencia­kiadványok naprakész informá­ciói, valamint a külföldi szaba­dalmi dokumentumok. Az új­donságvizsgálatot részben a hivatal szabadalmi ügyintézői, részben külső, felkért szakem­berek végzik. Munkájukban tá­maszkodnak a szabadalmi tá­runk évente mintegy félmillió leírással gyarapodó, jelenleg 15 millió darabos dokumen­tumgyűjteményére. Egyes ese­tekben külföldi, főleg osztrák újdonságvizsgálati anyagokat is felhasználunk. — Elégedett-e a szabadalmi elbírálás gyorsaságával? Mely területeken tartja szükségesnek az előrelépést annak érdeké­ben, hogy a találmányi ötlet minél hamarább beépülhessen a termelésbe, illetve verseny­képes áru formájában jelen­jék meg a piacon. — Az engedélyezés ideje igen eltérő, így csak hosszabb időszak átlagában értelmezhe­tő az a megállapítás, hogy a hazai találmányok mintegy 50— .60 százaléka nyer szabadalmi oltalmat. Komoly erőfeszítése­ket teszünk az engedélyezési eljárás átfutási idejének a jog­szabályok adta lehetőségek ke­retein belüli csökkentésére. Ez az érték jelenleg két és fél— három év között mozog, egye­bek között a nemzetközi egyez­mények betartása miatt, ame­lyek egyre szigorúbbak és elő­írják, hogy egy évet várni kell a végleges döntéssel, mert hát­ha más országban is vállalkoz­tak ugyanabban a témában. Az elbírálás befejezése sem­miképpen sem feltétele a ta­lálmányi megoldás termelés­ben való hasznosításának, ugyanis az újdonságvizsgálat időtartamára biztosított ideig­lenes oltalom a találmány el­fogadása esetén a bejelentés időpontiáig visszamenőleg vá­lik véglegessé. 1983 óta mód nvíloh arra, hogy a bejelentő kérhesse a gyorsított eljárást. Jelenleg folyik a szabadalmi üqyek számítógépes nyilvántar­tásának üzemszerű beindítása, ettől is az átfutási idő csökke­nését várjuk. — AZ OTH szakemberei ho. gyan vesznek részt a találmá­nyok megvalósításában? — Hivatalunk hatósági és központi elvi irányító funkciója kizárja a minősítési munkájára bízott alkotások közvetlen me­nedzselését. 1980 óta számos finanszírozó intézmény jött lét­re, melyek a találmányok gaz­dasági hasznosításával foglal­koznak. Egyes menedzselő in­tézményeknek tájékoztatást nyújtunk, a jelentősebb piaci lehetőségekkel és műszaki eredményekkel rendelkező al­kotásokra rendszeresen felhív­juk a finanszírozó pénzintéze­tek fiqyelmét. A nálunk tett sza­badalmi bejelentésekről most már közleményt jelentetünk meg. — Nőtt az újítási aktivitás, miután a termelő és a gazdál­kodó szervezetek kezdeménye­zésére az újítási jogszabályok módosultak? — Az 1982. évi országos újí­tási statisztikát vizsgálva fejlő­désről számolhatunk be, hisz a hasznosított újítások éves gaz­dasági eredményének értéke eléri az 5,2 milliárd forintot. — Mi a véleménye a bara­nyai feltalálók munkájáról? — Nagy a vállalkozó kedv, de hozzánk kevés találmányuk jut el állami minősítésre — mondta interjúnk végér dr. Pusztai Gyula. Csuti János

Next

/
Oldalképek
Tartalom