Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-30 / 118. szám

(J||| Köszöntjük a SDunkában élenjárókat és a felszabadulási minkavirseny résztvevőit! ÁHV-receptek — ÁHV-ízek r Állandóan megújulni Egyharmados termelés- növekedés a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál A pécsi „Timórházat” is a szövetkezet dolgozói újitják fel Felépítették az év legszebb lakéhézát Előtérben a szolgáltatás Ismét kiváló a Pécsi Építőipari Szövetkezet Az 1982-es évet kiváló gaz­dasági eredményekkel zárta a Pécsi Építőipari Szövetkezet és elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet. Az 1983-as számvetés azonban sokkal jobban sikerült. Pedig zömében olyan munká­kat végeznek,, amelyektől a legtöbb építőipari szervezet va­lósággal irtózik. Száz évnél is öregebb házak felújítására, karbantartására vállalkoztak a pécsi belvárosban, régi lakások tömeges felújítására Újmecsek- alján, a Körösi Csorna Sándor utcában. Évente mintegy 120 milliós termelési értéket állí­tanak elő, ebből csaknem 90 milliót az említett építési és szerelési munkák adnak. Ebben a tevékenységben még mindig főként a szakmun­kások magas szintű tudására, szorgalmára és sajnos fizikai munkabíró képességére van a legnagyobb szükség. A régi, ifnűemlékjellegű, vagy város- képilea óvott épületekben új technológiákat, építészi meg­oldásokat alig-alig lehet al­kalmazni, a termelékenység növelése nagyon nehéz, a ter­melés bővítése csak létszám- fejlesztéssel lehetséges jelentős mértékben. Ezért sem érdekte­len néhány számot a szövet­kezet eredményes működésé­nek jellemzésére lejegyezni. Egy éve több mint 17 százalék­kal nőtt az építési és szerelési tevékenységük? csaknem ugyan­ennyivel a lakossági szolgálta­tás. Csaknem 11 százalék volt az egy főre jutó anyagmen­tes termelési érték növekedés. 14,8 százalékkal nőtt a haté­konysági mutató, 12 milliós nyereséget könyvelhettek el. Nyolcvan lakást újítottak fel egy év alatt, 20 új tetőtéri la­kást építettek, másutt 8 új ott­hont teremtettek, a pécsi Ku- lich Gyula utca 14-es számú épület pedig elnyerte az év legszebb lakóháza pályázat első díját. Építésben jártas szakembe­rek természetesen jól tudják, hogy csupán építési és szere­lési tevékenységgel, régi házak felújítása során aligha lehet­ne ezeket az eredményeket el­érni. Nem véletlenül utasítják vissza az ilyen munkákat még a magánvállalkozók is, hát még az új létesítmények épí­tésére nagy értékű és megfele- lelő eszközökkel rendelkező cé­gek. A Pécsi Ipari Szövetkezet korábban a saját igényei ki­elégítésére szervezett ipari hát­tér bővítésével igyekszik gaz­daságosságát erősíteni, növel­ni, hiszen az asztalos-, laka­tos-, üveges-, kőfaragó és neo- nos üzemében korszerű ter­melési eszközökkel, hatékony szervezeti egységekben jöve­delmezően képes a lakossági és más vállalatok igényeit is kielégíteni, saját munkái mel­lett. A szentlőrinci asztalosüzem­ben korszerű gépekkel hagyo­mányos, munkaigényes nyílás­zárókat készítenek, a mosta­nában ismét divatba jövő íves ajtókat, ablakokat, vagy bármi­lyen egyedi darabot képesek legyártani. Ök készítették töb­bek között a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtár és a sziget­vári posta berendezéseit is. A lakatos üzemben főként épületlakatos munkákat végez­nek, de itt is mindennemű la­kossági igényeknek eleget tesznek, különleges méretű és formájú ajtókat és más szer­kezeteket is legyártanak. Az üvegesek saját munkáik mellett a bútoriparnak, más vállalatoknak és természetesen a lakosságnak is dolgoznak, az Állami Biztosítóval kötött szerződés alapján Pécsett vala­mennyi biztosított lakásban ők üvegeznek. Emellett csiszolt, fúrt tükrök, színes üvegabla­kok készítésére is vállalkoznak. A kőfaragók, vagyis a műkő­üzem alapvetően sírköveket gyárt, de műkőlapokat, lépcső­ket is készítenek. A neonos részleg a pécsi neonok karban­tartását végzi, igény esetén újat is gyárt. A Pécsi Építőipari Szövetke­zet 485 dolgozója bizonyára némi nosztalgiával gondol ma is a régmúltra, amikor város­részeket építettek (pl. 500 la­kást Kertvárosban), de a mos­tani évekre sem kell szégyen­kezve visszatekinteniük majd... L. J. Gazdasági nehézségeink le­küzdésére, a jó kereskedésre látszólag legegyszerűbb az élelmiszeripar receptje. Ez nagyjából így hangzik: „végy jó minőségű alapanyagot (ga­bonát, húst, zöldséget stb.), dolgozd fel értékesre és ízle­tesre, csomagold be szépen, gusztusosán és ha reális áron kínálod, elkel a piacon . . ." Ám üzemeinkben jól tudják: könnyű ezt elmondani — meg­csinálni azonban nehéz. így van ez a Baranya me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is, ahol a tavalyi termelés a korábbi évit egy- harmaddal múlta felül. A jól megalapozott termel­tetés minden feldolgozás kul­csa — áll ez az ÁHV-ra is. Há­rom hústermelő gazdasági tár­sulásukban összesen mintegy harminc mezőgazdasági üzem­mel együtt dolgoznak azon, hogy a sertés, a marha a pécsi vágóhídra folyamatosan érkez­zék. Az „együtt" szón természe­tesen kemény akcentus van: a termelőknek megéri a részvé­tel, mert a leadott állatért jó árat kapnak, piacuk biztos, ám az ÁHV ártámogatásokkal, minőségi felárral, forgóesz­közjuttatással s a termelés bő­vítését célzó prémiummal is gondoskodik róla, hogy a be­fektetés és a haszon is méltá­nyos, kölcsönös legyen. Vonat­kozik ez a juhtenyésztésre is, ahol vágás ugyan nincs, de a szóba jöhető legjobb export­piacokat az ÁHV biztosítja. Sertéstermelő társulásuk ta­valy 111 000 sertést adott le — a teljes feldolgozott meny- nyiség egynegyedét. A kister­melőkhöz mintegy háromezer kocát helyeztek ki, 20 millió fo­rintos értékben. Munkájuk másik alapvoná­sa: megnőtt kiterebélyesedett oz exportpiac. „Jó a piacunk!” — ezt kevés helyen mondhat­ják elégedetten; az AHV-nál megtehetik: élőállatot, dara­bolt húst Európa számos or­szágába szállítanak — töb­bek közt Spanyolországba, Ciprusra, a szocialista orszá­gok közül a Szovjetunió Cseh­szlovákia, az NDK és Lengyel- ország a legjobb partnerük. Kivitelük valamennyi áruféle­ségből jelentősen növekedett; leginkább darabolt húsfélék­ből, amelynek az 1982. évi mennyiség több mint három­szorosát exportálták. Mindez — a tervezett 23 millióval szemben — több mint harminc­A sertésvágó üzemrész Proksza László felvételei Munka a csontozóban millió dollár bevételt jelentett az országnak. Az előirányzott érték csaknem egyharmadával túltejesítették rubelelszámolá» sú bevételi tervüket is. Baranyában soha nem hizlal­tak még annyi sertést mint ta­valy. A vágás, feldolgozás növelése tehát korántsem aka­rom, nem akarom kérdése, ha­nem kényszer is sőt: köteles­ség. Vágókapacitásuk tavaly gyakorlatilag nem növekedett, és ez azt jelenti: a vágást ugyanannyi idő alatt, ugyan­olyan létszámmal, technológiá­val kellett megoldani, mint a korábbi jóval kisebb mennyisé­get. Műszaki fejlesztésük köz­ben természetesen bővült, a fenntartási kiadásokkal együtt mintegy 100 millió forintot köl­töttek új minden szempontból kifogástalanul működő meg­munkálógépekre, töltőkre, ke­verékre, különféle kutterekre, outomatákra —, de ez nem változtat azon hogy munkájuk döntő elemét, a vágást, csak jelentős túlmunkával: éjsza­kai, szombat-vasárnapi műsza­kokkal tudták megoldani. Nem nehéz belátni, hogy — a meg­feszített, sőt olykor túlfeszí­tett munka mellett — igen jó szervezés is kellett ehhez, kü­lönösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy mindeközben kiho­zatali, termelékenységi arány­számaik is javultak az általá­nos költségek és az energia­felhasználás nem emelkedett, fajlagos termelékenységi mu­tatóik az egész hazai iparág­ban a legjobbak. Mindent egy­bevetve: összes árbevételük elérte a négymilliárdot; a nye­reség 137 millió forint. Mit várnak, mit terveznek az idén — azaz miből akar megélni 1984-ben az ÁHV? Röviden azt mondhatnánk: ugyanabból, mint tavaly, vagy­is a termeltetett, felvásárolt A Fényszövnél mindig történi it valami? Sikerek színesben r Újdonság lesz a diahívás és a diáról készült papírkép Amikor hat-hét éve az igé­nyeknek elébe menve végre­hajtották „színes"-beruházásai­kat, maguk sem gondolták, hogy így bejön az üzlet. Azt meg végképp nem is álmodták, hogy szinte mindennap gyöt- ri őket a félelem: lesz-e hol­nap is nyersanyaguk? A Bara­nya megyei Fényképész Szö­vetkezet ma már egész Dél- Dunántúl színes felvételeit hív­ja elő, és dolgozza ki, 88 fel­vevőhelyről tavaly 1,1 millió színes felvételt gondoztak. A színes képek aránya az összes nekik leadott felvétel három­negyede. A színes fotók térhódítása megállíthatatlan. Hacsak . . . — Tavaly is hónapokra le- állhattunk volna a második félévben, mert elfogyott a nyersanyagunk és az import anyagokat csak december vé­gén kaptuk meg. Pedig a szí­nes képek előhívása, kidolgo­zása elképzelhetetlen import anyagok nélkül — összegez . Szabó Ferenc, a szövetkezet elnöke. Az idén igényünket az 1982-es anyagkontingens 80 százalékára csökkentették. — A forgalmuk viszont egy­negyedével nőtt. Hogyan szer­zik be hozzá az alapanyagot? — Ahonnan csak lehet. A nekünk felszámított áraknál lényegesen magasabb áron szállító kiskereskedelemtől. Rá vagyunk szorulva, meg arra is, hogy akitől csak lehet, kölcsön kérünk anyagot. — Ezt a többletköltséget ter­mészetesen felszámítják. — Nem. A szakmában min­denütt emelik az árakat, mi nem emelünk. Sőt, az elmúlt két évben a színes amatőr pa­pírképeknél 20 százalékkal csökkentettük az árakat. — Megéri így is? — Úgy kell gazdálkodnunk, hogy kifizetődjék, hogy ne fi­zessünk rá. Tavalyi árbevéte­lünk tíz százalékkal növekedve elérte a 34 milliót, a nyeresé­günk egymillióval, 4,4 millió forintra emelkedett. Többet kell dolgoznunk és hatékonyabban. A több kis haszon mellett is bejön a számitásunk. Minden évben kitalálnak va­lami újat, amivel felcsigázzák az érdeklődést. Tavaly beve­zették a rugalmas vállalási ha­táridőt, így a főszezonon kivül a korábbi 10 munkanap he­lyett a fele idő alatt készítik el a színes képeket. Bevezették a fekete-fehér barnított képek készítését, hogy az ilyen nosz­talgiaigényekre se kelljen ne­mét mondaniuk. Tavaly óta Pécsett három helyen — a szö­vetkezet újmecsekaljai és Jókai téri műhelyében, valamint a Kossuth Lajos utcai OFOTÉRT szaküzletben — leadható a színes negatív hívásra és lei - dolqozásra 48 órás határidővel. Ez évben is újdonságokkal rukkolnak ki. Már csak egy fél­automata Printer hívógép hiányzik, hogy a Tarr Imre ut­cai színes labort szétköltöztet­hessék. A Rét utcában kialakí­tott helyiségben — ha a qép megérkezik — alakítják ki a színes szaklabort, míg a jelen­alapanyag jó feldolgozásából. Nem kell különösebb előrelá­tás megmondani hogy ez a tavalyinál még nehezebb lesz. Nemcsak azért, mert a jelek szerint 500 000 sertés fogadá­sára, vágására kell felkészülni, hanem azért is, mert hús­áruink piaci értéke várhatóan tovább romlik, s valószínűleg 20 százalékkal több árut kell adni ugyanannyi valutáért. A hazai fogyasztók gyakran és joggal mondják: nem elég választékos az élelmiszerüzle­tek polcaira kerülő húsipari termékek főleg a töltelékáruk íze, minősége. Mit tehet ez ügyben a baranyai vállalat? A töltelékáruk zömének minősé­gét szabványkövetelmények ír­ják elő, ezekkel csak egyet te­hetnek: betartják őket. Az idén azonban felkészülnek másra is: jellegzetes baranyai izekkel bővítik a szárazáruk vá­lasztékát. Három új termékük: a kulen, a bulen és a stifolder már készen van, sőt, kiállta az első piacpróbát: az első néhány mázsás „mintát” órák alatt elkapkodták. Gyártásuk — az engedélyeztetések ágas- bogas menete után — legké­sőbb a második félévben teljes erővel megindul. Ennek — tá- gabban pedig mind a fentiek­nek — a szolgálatában állnak a közeljövőben bevezetendő technikai, technológiai újítá­sok: az épülő új fogadótér, a vágóüzem fejlesztése a hasí­tás, lelángolás, tisztítás gépe­sítésével — no meg az a két- szekrényes klimatizált érlelői amit Jugoszláviából rendeltek meg — éppen az ínyencség- újdonságok sikere érdekében. Varga J. légi laborban már csak az cmatőr színes felvételeket dol­gozzák ki. Ha önállóan dolgo­zik mindkét Tábor, akkor az egész városban leadhatók 48 órás határidőre a színes fotók, akkor már győzik kapacitás­sal, a képminőség is hasznát veszi és talán a jelenlegi ha­táridőket is tovább tudják csökkenteni. A komlói Zengő Áruházban — velük együttmű­ködve — megkezdik a film­árusítást és az amatőrképek beavűjtését. A pécsi boldog­ság háza mellett most készülő épületben műtermet ala|<íta- nak ki, ott a reklámjellegű feladatokkal intenzívebben fog­lalkozhatnak. üzemel már Va­sason a filmnyomó szitaüze­mük, ahol grafikákat, emblé­mákat, feliratokat tudnak pa­pírra, textíliára és műanyaqra nyomni. Két színes témájuk be­vezetését készítik elő: a dia­hívást és a diáról a papírkép készítést. A dinamikus fejlődésüknek is köszönhető, hoqv nincsenek munkaerő gondjaik. Évek óta most van először szakmunkás- tanulójuk — és mindjárt há­rom. Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom