Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-03 / 93. szám
6 Dunántúlt napló 1984. április 3., kedd Pécsiek a városért — Első tudatos benyomásaim, szellemi életem ébredése, egész diákkorom története odafűz. Mi a legkedvesebb emlékem? Alig tudnám megmondani: egy darab maradt ott az életemből. Öabits Mihály Újabb felajánlások város- szépítö társadalmi munkára További felajánlások érkeztek Egyesületünk természet- és környezetvédelmi szakosztályához a „Pécsiek a városért" rovatban február 7-én meghirdetett felhívásra amelyben pécsiek városszépítő társadalmi munkavégzését kértük. A pécsi I. posta Hámán Kató szocialista brigádja 250 munkaórát vállalt, a Pécsi Bőrgyár Lenin szocialista brigádja 7, a Tégla- és Cserépipari Vállalat Zrínyi Ilona brigádja 12 fővel jelentkezett. És jelentkezett sok iskola is: a Gépipari Technikum, a Nagy Lajos Gimnázium, az Egészségügyi Szakközépiskola, a Leöwey Klára Gimnázium, a Szerb-horvát Gimnázium, a Belvárosi Általános Iskola, a Testvérvárosok terén lévő Általános Iskola. Munkát vállalnak az Etelka u. 12., a Varsány u. 10 és a Zsuzsanna u. 11. lakói. Egyénileg vállalnak városszépítő társadalmi munkát: dr. Pi- laszanovich Imre, dr. Péterfalvy István, Kincsesné Vass Margit, Légrádi Pál, Pfeiffer János, dr. Várkonyi Amália, Tabi Mária . . . örömmel nyugtázzuk Egyesületünk nevében ezúton is a városszépítő társadalmi munkára történt felajánlásokat; rovatunkban legközelebb a végzett munkáról számolunk be. „Elvben támogatjuk...” Sokan úgy véltük közel egy esztendeje hogy a hívó szóra, s ama egyszerű tényre, hogy megalakul a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, ezrek jönnek majd, s a tagságukkal fejezik ki egyetértésüket. Sajnos, nem így történt! Egyesületünk taglétszáma mindmáig nem éri el a félezret. Ez elgondolkodtató, elemzést is igényel amit Egyesületünk vezetősége meg is tesz. De van egy jelenség, amiről nem lehet hallgatni. Egy levél került minap a kezembe, Egyesületünkön kívüli pécsi polgár írta a PV- VE-hez. Volt benne egy mondat, ami szóra bírt. Ezt olvastam: ,.Elvben támogatjuk az egyesületet, de a tagjai nem kívánunk lenni..." Ezt a mondatot — nem ugyanezekkel a szavakkal fogalmazva — nem először hallom, amióta Egyesületünk megalakult. Sokan mintegy várakozó álláspontra helyezkedve mondják, mások a pálya szélén szurkolva figyelik: ugyan mire is jut az Egyesület. Nem hiszem, hogy az effajta „elvi támogatás” az amire a PWE-nek ma szüksége lenne. Ahhoz, hogy az Egyesület hatékonyan és valóban a város és polgárai nevében tevékenykedjék, ahhoz szükség van a társadalmi háttérre is, a város 170 ezer főnyi lakosságával arányos tagságra is. Amig csak az alig félezernyi tagságra hivatkozhat az Egyesület addig aligha mondhatja: ez a pécsi közvélemény — még ha valóban az is. „Elvben támogatjuk ...” A híres „vitám et san- guinem" — életünket és vérünket — jut eszembe róla, pontosabban a halkan hozzáfűzött hírhedt félmondat: „séd avenam non" — vagyis: zabot azonban nem. Nem az „elvben támogatókat", hanem a cselekvő egyetértőket várjuk változatlanul a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület tagjai sorába. Felhívás a pécsi szocialista brigádokhoz A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat III. számú házkezelőségén működő Petőfi Sándor szocialista brigád felhívást juttatott el hozzánk közlés végett. A felhívás címzettje Pécs valameny- nyi szocialista brigádja amelyeket arra szólít fel a Petőfi- brigád: lépjenek be a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesületbe, vegyenek részt a városszépítő munkában, s tagdíjbefizetésükkel is segítsék az Egyesület célkitűzéseinek a megvalósítását. A belépési szándékot a felhívást megfogalmazó brigád vezetőjével, Osztromok Istvánnal közöljék a 14-372-es telefonszámon, naponta 9—16 óra között. Mi volt ez a betontömb? Nemrégiben a természet- és környezetvédelmi szakosztály ülésén tette szóvá valaki: meg kellene jelölni egy táblácskával a Misinán még meglévő betontömböt ... Felvételünk a felszólalás nyomón készült: a Misina étterem mögötti parkosított területen csakugyan ott van a hajdani négy közüli egy betontömb egy rozsdás vascsonkkal. Ennyi maradt az egykori tévétoronyból, ami annakidején Budapestről került Pécsre. Ott a születő magyar televíziózást szolgálta, itt az első vidéki adóállomás adótornya lett. Valóban érdemes lenne ezen egyszerű tényt egy kis táblán rögzíteni, hogy a Misinán megfordulók — nemcsak idegenek, pécsiek is — tudják, milyen emléket őriz a jellegtelen betontömb. Illúziók fogságában Magyarország külpolitikája a második világháború alatt Hazánk történelmében 40 esztendővel ezelőtt számos jelentős esemény zajlott le: a német megszállástól az ország felszabadulásának megkezdődéséig. Milyen volt mindezek politikai előzménye — erre teiknt vissza az évforduló alkalmából az alábbi írás. Alig néhány héttel a második világháború kitörése előtt, 1939-ben gróf Teleki Pál miniszterelnök levelet írt Hitlernek, amelyben kifejtette, hogy egy általános háború esetén Magyarország a maga politikáját a tengelyhatalmak politikájával fogja összhangba hozni. Ehhez hozzátette: „Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, amely alkotmányunkban van megtestesítve, és nem emelhet akadályokat nemzeti céljaink megvalósítása elé.” A „nem hadviselés" tévútja Külpolitikai program volt ez, elég világos megfogalmazásban. Ez érvényesülni tudott mindaddig, amíg a háború Délkelet-Európát el nem érte, de csak úgy, hogy egyre nagyobb engedményeket kellett tenni. A második bécsi döntés után már a magyar kormány azt is megtette, amit Lengyel- ország esetében még megtagadott: átengedte területén az ún. német tancsapatokat Ro. mániába. Ugyanakkor csatlakozott a tengely szövetségi rendszeréhez: 1940. november 20-án aláírta a háromhatalmi egyezményt. Mindez arra késztette a brit kormányt, hogy kijelentse: amennyiben a magyar kormány más szövetséges vagy baráti ország ellen német csapatokat átenged területén, ak. kor megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal; ha pedig maga is részt vesz katonai akcióban a németek oldalán, akkor Nagy- Britannia hadat üzen. A háború felé Amikor ez a kijelentés elhangzott, Mussolini már meg. kezdte nem sok sikert hozó háborúját Görögország ellen. A német beavatkozás várható volt, s ebben kulcsszerepe lett volna Jugoszláviának: anrtak az országnak, amelyre a brit üzenet elsősorban vonatkozhatott. A Teleki-kormány megpróbálta kivédeni a veszélyeket a jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés megkötésével. Amikor azonban 1941 márciusában Belgrádban megdöntötték a németbarát kormány uralmát, és Hitler a bal. káni hadjáratot Jugoszláviára is kiterjesztette, a magyar politikai és katonai vezetés már nem volt képes — illetve nagy része nem is akart — ellenállni annak a német kérésnek, hogy magyar területekről is támadás induljon. Az a csábítás is benne rejlett ebben, hogy a magyar hadsereg bevonuljon az egykor Magyarországhoz tartozó területekre. Teleki látta mindennek katasztrofális következményeit, és 1941. április 3-ára virradó éjjel öngyilkos lett. A Wehrmacht 6-án megkezdte támadását Jugoszlávia ellen, magyar területről is. Ugyanaznap a brit kormány megszakította a dipomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Április 11-én a magyar hadsereg bevonult Jugoszláviába. Alig két hónappal később, június 22-én a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. Néhány napig úgy tűnt, sikerül kívül maradni a háborún. Az előkészületek idején ugyanis Hitler nem tervez, te Magyarország katonai részvételét a szovjetellenes háborúban, s Bárdossy, az új miniszterelnök egy ideig szem előtt tartotta Telek; örökségeként azt a katonai doktrínát, hogy a magyar hadsereg épségét meg kell őrizni a háború végéig. így nem ajánlotta fel azonnal az önkéntes csatlakozást a hadjárathoz. A fokozódó német nyomás, a félelem, hogy Románia és Szlovákia előnyösebb pozícióba kerül Berlinben, s ez esetleg a bécsi döntések revízióját eredményezheti, azoknak a katonai és politikai erőknek a pozícióját erősítette, amelyek a háborút akarták. így aztán a június 26-i kassai provokatív bombázás elegendő ürügynek látszott arra, hogy a Bárdossy-kor- mány hadba lépjen a Szovjetunió ellen. Bezárul a kör Ez a háború — mint ahogy a kormány asztalára került több jelentés is leszögezte — nem váltott ki lelkesedést a magyar lakosság körében. A Holy és Idő Az utóbbi évtizedben a szovjet irodalmat is nagy veszteségek érték. Suksin után eltávozott az élők sorából Szimonov, Trifonov, legutóbb pedig Mihail Solohov. Különösen fájó, hogy Suksint és Trifonovot alkotóereje teljében érte a kíméletlen halál. Mindketten azok közé az írók közé tartoztak, akik új irányt adtak napjaink szovjet prózairodalmának. Műveikben a mai társadalom, a mai ember legégetőbb erkölcsi problémáiról szóltak, más hangon, más intenzitással és formai sokszínűséggel, mint az őket megelőző nemzedékek tagjai. Jurij Trifonovnak szinte valamennyi művét lefordították magyarra röviddel a megjelenésük után. Újszerű, az élet bonyolult ellentmondásait szinkronban megragadó kérdésfelvetésük miatt hamarosan közkedveltek lettek nálunk is az olyan regényei, mint a Hosszú búcsúzás, a Válságban, a Csere, vagy A másik élet. A Válságban például Trifonov először ábrázolta a mai szovjet irodalomban egy házasság zátonyra futásának okait, két ember fokozatos érzelmi elidegenedésének lélektanilag pontosan jelzett folyamatát. Hasonlóképpen elevenbe vágó morális problémákat feszegetett a Csere című kisregényben, A másik életben, illetve a közvetlenül halála előtt megjelent a Tótágast álló hóz-ban. önéletrajzi elemekből építkező, de az írói, művészi sors emelkedőit és buktatóit általánosan megjelenítő könyve, a Hely és idő azonban már csak posztumusz műként láthatott napvilágot. A véletlenek furcsa és tragikus egybejátszása, hogy Trifonemzetközi erőviszonyok alakulása pedig — a kezdeti nagy német sikerek ellenére — hamar arra késztette a kormányt és Horthyt is, hogy megpróbálják a harcoló magyar hadtestet kihozni a szovjet frontról. Ettől kezdve a német—magyar kapcsolatok egyik jellegzetes vonása lett, hogy a németek mind több katonát kértek, a magyar kormány pedig mind kevesebbet kívánt adni. A vita mindig a németek javára dőlt el. Minden szempontból katasztrofális következményekkel járt Magyarország belépése a szovjetellenes háborúba. Megbukott a magyar katonai doktrína: 1942-ben már a kétszáz- ezres második magyar hadsereg frontra küldéséről született döntés. Ez erősítette a félelmet a szomszédos németbarát országok formálódó, új kisantant törekvéseivel szemben. A Szovjetunió megtámadásával Magyarország szembekerült azzal a nagyhatalommal, amely korábban elismerte bizonyos magyar területi követelések jogosságát. 1941. december 6-án Nagy-Britannia hadat üzent Magyarországnak, s hat nappal később a Bárdossy-kor- mány hadiállapotban lévőnek nyilvánította az országot az Egyesült Államokkal. A kör bezárult és ez magával hozta Bárdossy László bukását is 1942 márciusában. Az új miniszterelnök, Kállay Miklós, azzal a megbízatással kezdte működését, hogy újabb kötelezettségeket nem vállal, s ha a háborúban az antifasiszta hatalmak erőfölénye sikerekben is megmutatkozik, megkezdi a nyugati hatalmakkal való fegyverszünet titkos diplomáciai előkészítését abban a reményben, hogy Magyarország földjét majd az angol— amerikai hadsereg szabadítja fel. * A nyugati szövetséges haderő észak-afrikai partra szállása után meg is kezdődtek a béketapogatózások. A magyar megbízottak azonban minden alkalommal azt a választ kapták, hogy „amíg Magyarország szövetségeseink ellen harcol és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokon- szenvre, sem kíméletre”. Ennek a formulának a megváltoztatását csak akkor vették fontolóra, amikor Szent-Györ- gyi Albert személyében a demokratikus ellenzék képviselője jelentkezett Isztambulban, a szövetségeseknél, s amíg Londonban élt olyan elképzelés, hogy Magyarországon a demokratikus erők, az adott körülmények között, kormányképes alternatíváját jelentik a horthysta hatalomnak. A Kállay-kormány ugyanakkor szárnyaszegett próbálkozásokat tett, hogy kivonja hadnov utolsó regénye éppen egy alkotói pólya állomásairól szól, mintegy összegzésként és számvetésként. Talán maga az író is megsejtett valamit a közelgő végből, hiszen az utóbbi években sokat betegeskedett, s ez a szorongás íratta meg vele a Hely és időt. A regény hőse Antyipov lényegében Trifonov alteregója. Aki ismeri az író életrajzát, az egyezésekre könnyen rátalál. Mégsem nevezhető a mű pusztán önéletírásnak. Antyipov alakjában sokkal összetettebb jellemű embert ismerünk meg, mintsem hogy egyetlen személyiségre korlátozhatnánk. A kort, az időt jóval mélyebben és sokrétűbben átéli, mint az értelmiségi életformába kényszerülő író. Az egyező és a különböző vonások teszik Antyipo- vot sajátos karakterű hőssé, akiben az utóbbi fél évszázad jellegzetes értelmiségi hőse ölt testet. Antyipov sorsát a harmincas évek közepétől napjainkig kíséri nyomon a szerző. A nagy történelmi események — a háború. 'NEGYVEN ESZTENDEJE % ■ igl te' seregét a keleti frontról. A hitlerista vezetés gyanakvása és ellenkezése miatt azonban a legcsekélyebb siker nélkül. Átmentési kísérletek Az angol—amerikai hadsereg szicíliai partra szállása után, az olasz kapituláció előkészítésének időszakában Kállay felajánlotta Magyarország feltétel nélküli kapitulációját a szövetségeseknek. Az USA és a Szovjetunió tudtával titkos megállapodás jött létre Nagy- Britannia és Magyarország között arról, hogy megfelelő időben a magyar kormány nyilvánosan is bejelenti kapitulációját, s addig is megtesz mindent, ami szükséges a lépés előkészítésére. Kállay miniszterelnök úgy vélte, hogy ezzel a legfontosabbat elérte: Magyarországot kihúzzák az ellenséges országok listájáról és kellő óvatossággal elkerülhető a német megszállás is. Vagyis, kivárható a szövetséges haderő megérkezése anélkül, hogy az ellenforradalmi rendszer összeomlón a. Ha pedig a keleti fronton harcoló haderő kivonása is sikerülne, akkor a politika fő célja, a rendszer átmentése még inkább lehetséges volna, hiszen megszűnne az ok, amiért a szovjet hadsereg Magyarország területére lépne. Az illúziók oly mértékű eluralkodása volt ez a külpolitikában, hogy más eredménye, mint a kudarc, nem is lehetett. Ezek után 1944. március 19-én bekövetkezett a német megszállás. A Kállay-kormány helyébe lépő Sztójay-kormány pedig már mindent megtett, hogy kielégítse Hitler katonai, gazdasági és politikai igényeit Juhász Gyula a személyi kultusz, az „olvadás” — zajlása közepette a hősnek elsősorban mint morális lénynek kell helytállnia. Arra törekszik, hogy belső értékeit megőrizze és kibontakoztassa az emberi-társadalmi ellenállásokkal szemben. Tisztában van vele, hogy amilyen mértékben ez sikerül, olyan mértékben tudja megvalósítani önmagát. Miközben Antyipov küzdelmeiről, sikereiről és bukásairól értesülünk, kitárul előttünk a korszak széles panorámája is. Különösen az ötvenes évek Moszkvájának társadalmi és szellemi légkörrajza válik számunkra emlékezetessé, az a világ, mely végül is kiveti magából a rosszat, hogy utat engedjen a megújulásnak. Antyipov élete persze később sem lesz problémádon. Érzelmi, alkotói válságok nyomasztják, műveit sokszor értetlenség fogadja, betegségektől szorong — átéli mindazt, ami a modem értelmiségi létformának velejárója. Kovács Sándor
