Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-14 / 103. szám

Nemzetközi rangon Nagy László emlékházat avattak Iszkázon A weimori Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kórusa kirobbanó sikert aratott. Fotó: Erb János Pécs a kamarakórusok fesztiválvárosa Utóhang a pécsi nemzetközi kamarakárus-fesztiválhoz „Ez a fesztivál tartalmá­ban gyakorlatilag már nem or­szágos találkozó. Egyetlen lé­pés hiányzik még. Az, hogy hi­vatalosan is nemzetközivé nyil­vánítsák, itthon és más nemze­tek előtt." Két éve e sorokkal zártuk a X., jubileumi kama- rakórus-fesztiválról írt beszá­molót. Az idein mindannyionk örö­mének adhatunk hangot e he­lyütt amiért egy régi, hőn óhajtott és jogos kívánság — kam.arakórusok, szakemberek és a közönség együttes kíván­sága — húsz év után' végre teljesült. Az elmúlt héten a pé­csi nemzetközi kamarakórus- leSztivál eseményeiről tudósít­hattuk zenekedvelő olvasóin­kat. Ezekből, bizakodom, ki­tűnt, hogy a nemzetközivé nyil­vánított pécsi fesztivál egészé­ben véve a korábbi országos rendezvények színvonalát is meghaladta valamivel: részle­teiben pedig bizonyára sok szép és emlékezetes percet nyújtott mindazoknak, akik vé­gigkísérhették. Ebből követke­zik hogy ezúttal a szokásos összegezés helyett a nemzetkö­zivé lett pécsi kamarakórus- fesztivál értékeinek méltatásá­ra vállalkozhatunk. Mindenekelőtt a Pécsi Neve­lők Háza Kamarakórusának — a karnagyoknak: Dobos Lász­lónak, Tillai Aurélnak s egykori szervező titkáruknak: Mohos Anto/nak — húsz évvel ezelőtti kezdeményező s — azóta is, folyamatosan — szervező és vendéqlátó-házigazda szerepét kell kiemelnünk a rendezvény- sorozat létrejöttében, lebonyo­lításában. S ezúttal is: a nem­zetközivé nyilvánításban. Ered­ményeik nyomán, azaz a pécsi országos fesztivál híre, neve, rangja; színvonalának elisme­rése révén. Említenünk kell az együttes — valamennyi kórus­tag — szerepét, önzetlen mun­kálkodását abban, hogy vala­mennyi vendégegyüttes jól érezze magát; szép emlékekkel távozzon Pécsről — ami a „házigazdasáq" fogalomköré­ben megannyi apró és lelkiis­meretes de valójában nem lát­ható szervezési munkát fölté­telez. És tegyük hozzá: lemon­dást is jelent a fesztiválon va­ló aktív szereplésről, és jelenti a nyitó koncert vállalását is a Nevelők Háza Kamarakórusá­nak rendezői, szervezői mun­kásságával egyidejűleg. (így ugyanis egyetlen aznap érke­ző kórusnak sem kell fáradtan a pódiumra állnia — ami má­sutt, ha elő is fordul, nem jel­lemző.) Szellemi irányítóként ezenkívül részük van a pécsi fesztiválok sokat dicsért sajá­tos, bensőséqes légkörének, programiának, vidéki koncert­jeinek kialakításában; a ver­senyszerűség helvett a feszti- váli jelleg, a különdíjak rend­szerének kimunkálásában, ami­ért különösképo szívesen jön Pécsre hazai és külföldi ének­kar eavaránt. Az idei fesztivál eseményei olajozottan, gördülékenyen pe­regtek; az időpontok műsor­idők nem csúsztak. Szervezett­sége neves, „bejáratott" nem­zetközi fesztiválok nívójára em­lékeztetett. (Ahol mellesleg 8. HÉTVÉGE külön rendezői apparátusok működnek.) Mindezekért az el­múlt húsz év, s az első nem­zetközi rendezvény alkalmából, úgy gondolom, nem elfogult­ság, ha köszönetét mondunk a kórus vezetőinek és tagjai­nak — a közönség nevében. Tartalmára nézve — mint már említettük — valamennyi résztvevő együttes elérte, s a résztvevő 12 hazai és négy kül­földi együttes legalább fele valamilyen szempontból meg is haladta a várt, illetve a nem­zetközileg elvárható színvona­lat. A weimari és a budapesti zeneakadémia kórusainak; to­vábbá az OKISZ Monteverdi Kamarakórusának, a székesfe­hérvári női karnak; az ostravai kórusnak; a Szilágyi Erzsébet női karnak; a Coro Cantori di Assisinek (Olaszország), a Sze­gedi Canticum •Kamarakórus­nak a szereplései — s a felso­rolás koránt- sem teljes — a fesztivál különösképp emléke­zetes perceit nyújtották. Amire a pécsi közönség igen fogé­konyán a kirobbanó siker kül­ső jeleivel reagált. A fesztivált követő szakmai tanácskozáson alkalmam nyílt megkérdezni néhány zsűritagot és jelenlevő szakembert a ren­dezésről; a pécsi rendezvény helyéről, szerepéről a nemzet­közi mezőnyben. Eskil Hem­berg, a Svéd Zeneszerzők Szö­vetsége elnöke szerint naqyon jó kezdés volt ez Pécs részé­ről, nemzetközi összehasonlí­tásban is jól megállja a he­lyét. A szereplő együttesek összetételében viszont feltűnő a hölgyek lényegesen nagyobb száma. A hangsúly n maaas regiszterű szólamok felé eltoló­dott. A fesztivál gazdagabb spektrumú lehetne az alsóbb regiszterek megfelelő arányai­val, esetleg férfikórussal is. Forrai Miklós, a zsűri elnö­ke: — Az eddigi pécsi kama- rakórus-fesztiválok megértek a nemzetközi rangra. Bizonyítja ezt az általános művészi szín­vonal ugrásszerű emelkedése; a szereplő együttesek gondos, megfelelő kiválasztása és meg­hívása, amit a gálaest kirob­banó sikere is igazolt. A nem­zetközivé nyilvánítás idei első fék pése kötelezi valamennyi — azaz mind a 19 — rendező szervet, hogy a kezdő lépcső­fok megtétele után rátérjen a „gradus ad Parnassum"-ra, a .Parnasszusra” vezető útra ... Nekünk legyen mondva ... A „Parnasszus" itt, vagyis a vi­lágban hosszú ideje: .Arezzo (Olaszország), Core ■ (Írország), Llangollen (Wales), Spittal (Ausztria), Tours (Franciaor­szág), Knokke-Heist (Belgium) és más patinás külhoni • fesz­tiválvárosok, ahol — jó rész­ben a Nevelők Háza Kamara­kórusa rangos helyezései ré­vén — ismerik ugyan Pécs ne­vét és a magyar kórusművé­szet világszínvonalát. Azonban Pécsnek, mint a kamarakóru­sok nemzetközi fesztiválvárosá­nak, ezekhez a városokhoz kell majd fölzárkóznia: nyitottság­ban publicitásban; ismeret­ségében és népszerűségében egyaránt. Ehhez kívánunk sok sikert a következő évtizedekben a pé­csi fesztivál rendezőinek és a Nevelők Háza Kamarakórusá­nak egyaránt. Wallinger Endre Április 10-én a költészet napja alkalmából ünnepé­lyesen felavatták Iszkázon a Nagy László-emlékházat. A költő egykori szülőháza, a csaknem kétszáz esztendős, vertfalú épület az utóbbi év­tizedekben lakhatatlanná vált, most az Országos Mű­emléki Felügyelőség tervei alapján a Veszprém megyei Tanács teljesen újjáépíttette, öt helyiséget alakítottak ki, s a külső falakra két dom­bormű került: Orosz János és Szilágyi Bernadett mun­kái. A ház mostantól fogva nagy szülöttje emlékét őrzi. Az avatásra mintegy két­ezren gyűltek össze; a csa­lád, a rokonság s a falu ap- raja-nagyja mellett írók iro­dalmárok és tisztelők serege az ország minden tájáról, örvendetesen sok fiatal: kis­diákok a megyéből és na­gyobb iskolások, gimnazis­ták, Pécsről is szép csapat- nyi. Ennyi embert talán még sohasem látott a Bakony-alji kis falu sem lakodalmon, sem temetésen. Nagy László költészetének hívei, hat éve Farkasréten találkoztunk így össze leg­utóbb amikor a koporsója körül álltunk. Most, a szü­lőházból alakított múzeum­ban az eredettől kísérhetjük végig teljes életét s a ra­gyogó-fájdalmas költői pá­lyát. Erre emlékeztetett ava­tó beszédében Csoóri Sán­dor, a Magyar írók Szövet­sége költői szakosztályának elnöke. A bejárattól balra az első helyiség lakószoba. Beren­dezési tárgyai és díszítő ele- .mei eredeti darabok, a köl­tő szüleinek és testvéreinek tulajdonából kerültek ide. Ez volt a hajdani vendég- és gyerekszoba: Nagy László mellett a két lánytestvér és a teslvéröccs, Ágh István köl­tő itt nevelkedett. A régi konyhából alakított második helyiségben iroda­lomtörténeti kiállítás kapott helyet. A falakon fénykép­sort láthatunk Nagy László­ról és családjáról, barátai­ról — a tárlatot a költő ipar­művész fia Nagy András tér. vezte. A vitrinekben kötetek, az életmű hazai és külföldi kiadásainak példányai, író­eszközök és egyéb emlékek — ezeket a költő özvegye, Szécsi Margit gyűjtötte ösz- sze. Az L-alakú épület udvar felőli szárnyában először a műhelybe nyithatunk. Itt részben a „csodabognár" dédapa megmaradt szerszá­mai, részben Nagy László faragó eszközei láthatók, emellett mezőgazdasági fel­szerelések és az egykori kamra tárgyai. A műhelyből nyílik a ro- dopei bolgár vendégszoba, eredeti, bolgár asztalosok készítette remek, népművé­szeti értékű berendezéssel. Emlékeztetve Nagy László életének Szmoljanban töltött szakaszára, a kedvelt város­ra ahol — hálából a bol­gár költészet kiváló fordítá­sáért — utca és múzeum hirdeti nevét. Végül, az épület tengelyé­ben a kutatószoba helyezke­dik el, valójában hosszabb tartózkodásra alkalmas, jól felszerelt három személyes lakosztály. Nagy László-kuta- tók, tudósok és írók számá­ra szolgál majd, mindazok­nak akik a költő művésze­tének feltárásán kívánnak munkálkodni. Nem egy lezárt életmű ha­lott múzeuma tehát ez a ház, hanem a maradandó és ronthatatlan költői szellem szép kultuszhelye. Ahogy va­laha a görög, a római temp­lomokban, itt Is eleven tűz lobog. Tíz esztendeje, amikor Nagy László a maga életéről készült írni, felkereste a szü. lőházat: „Utazom anyám­hoz ... Most éppen erede- temhöz érkezem. Ahogy szok­tam, körüljárom a rozoga házat, megszimatolok min­dent. Megrugdosom, forga­tom a sok lomot, nézegetem a kamragerendán a csorba és üres fecskefészket. Ilyen a ház is, anyám a faluban él már védettebben. Fölme­gyek a padlásra is, vizsgá­lom a korhadt koszorúgeren­dát, bírja-e még? Egyszer majd kifordulnak a sárfalak a tető alól, s lerogyik min­den. Már leselkedik a termé­szet a réseken át. Zöld hu­zat, az örökkévalóság lelke dúdol halkan. De most nem fáj semmi... Irkával, tollal ülök a diófa alá ..." A roskadozó ház most Új- ráépült s Nagy László ben­ne is tovább él. Szederkényi .Ervin A Nagy László-emlékház Iszkázon Derkovits Gyula: A gazdag koporsókereskedő Múzeumi értékeink Derkovits Gyula 1984. áp­rilis 13-án letf volna kilenc­venéves, de ugyanebben oz évben már halálának is öt­venedik évfordulójára emlé­kezünk. Rövid, hányatott élet, mindössze két és fél évtized­nyi alkotói pálya; életében nyomor, magány, megalku­vást nem ismerő elkötelezett­ségét mindkét pólusról öve­ző értetlenség, halála után ugyancsak kétoldalú gyanak­vás, félreértés és fanyalgó félremagyarázás: — ez volt osztályrésze a modern ma­gyar művészet egyik legkö­vetkezetesebb belső fejlődé. sű, és legegyértelműbb mi­nőségű életművét létrehozó Derkovits Gyulának. Egy, a pécsi Modern Magyar Képtár­ban látható jellegzetes mű­vének rövid bemutatásával tisztelgünk most emléke előtt. 1930-tól 1934-ben bekövet­kezett haláláig tartott Derko­vits késői, érett korszaka. Ek­kor kifejezőeszközeinek tel­jes birtokában alkotta meg főműveit, építette fel remekbe sikerült portrék és jelenetek sorából az ellentmondásoktól terhes társadalom tablóját, oly módon, hogy — témájától függően — hol az együttérzés és azonosulás, hol' a gyűlölet és irónia vezette kezét. „A gazdag koporsókereskedő" jól reprezentálja e végső perió­dus erényeit. Derkovits itt is alkalmazza sajátos kompozí- ciós leleményét, a vászon sík­jával s a néző homloksíkjával párhuzamos optikai síkok be­építését a kép terébe, melyek összekötő és egyszerre elvá­lasztó funkciójukat tükröző vagy átlátszó mivoltuk révén töltik be. E képen azonban a portál kirakatüvegének más, jelképes funkciója is van: be­iktatása áruvá minősíti a mö­götte megjelenített tárgyakat. E polarizált világban oz el­adó mindig ellenségként, s oz áru gyakran áldozatként jele­nik meg Derkovits értelmezé­sében. A piaci kofa épúgy osztályellenség, mint a „Hal­árus”, mint az „Aukció"-n árverező nagypolgár, vagy mint képünkön a kopo.rsóke- reskedő; az eladni szánt ba­romfi, a hal, a „Leölt borjak" nyilvánvaló áldozatszerepe pedig a viszonyok brutalitásá­ra, a társadalmi méretű ki­szolgáltatottságra utal. Ez az életműben ikonográfiái pél­datárrá szélesíthető „áru­motívum" bemutatott képün­kön még sajátosabb felhan­got kap: csak a mindent áru­cikké züllesztő világ felé vá­gott groteszk fintorként értel­mezhető a külsőséges végtisz­tesség üzletének portálját, „megtisztelő" kiskutya félre­érthetetlen mozdulata. Derkovits a nagyon is konk­rét rajzi eszközökkel gyűlöle­tessé tipizált polgár gyilkos iróniájú bemutatása érdeké­ben attól sem riad vissza, hogy az általa korábban mindig igaz pátosszal és mély mearendüléssel kezelt halál­motívumot nyers humorral fű­szerezze. A morbid világhoz különösen illik a késői tem­peraképek tompább, fátyolo­sabb színvilága, melyben a szűkre szabott határok közt végtelen gazdagságo tárul fel az ezüstös szürkék, feke­ték és fehérek finom árnya­latainak. V. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom