Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-10 / 69. szám
Tudományos élet A polihisztor professzor A százéves Kislégi-Nagy Dénes egyetemi tanár köszöntése A tudományos világ őszinte tisztelete, a több nemzedéket kitevő tanítványoknak hálája és megbecsülése köszönti a ritkaszép életkort megért pécsi professzort, Kislégi-Nagy Dénest. Évtizedek fiataljai közvetlenül érezhették sokoldalú, nagy tudását, emberszeretetét, tanári egyéniségének kisugárzó hatását. Órái azért voltak lenyűgö- zőek, mert a tudomány sokszor hideg és rideg szigorát, elvontságát fel tudta oldani a humánum és a humor harmóniájával. Legfőbb erkölcsi fokmérőnek a munka piedesztálra emelését tekintette. A tudományban nem szerette a szemelvényeket, az egy-két mondatos kiragadványokat. Ezért követelte meg a közgazdaság- tan klasszikusai műveinek teljes egészükben való olvasását. Kedvelte a kötetlen vitákat, s ezzel nagy mértékben elősegítette hallgatói gondolkodás- módjának helyes kialakítását. Ezért izzott fel benne a minél többetadás nemes tüze, ezért szállt le az egyetemi katedráról, és látogatott el az eke mellett dolgozó János bácsikhoz, vagy a kaszárnyák katonáihoz, hogy velük beszélgetve a nehéz közgazdasági kérdéseket egyszerű, közvetlen formában föltárja. Száz esztendőt nehéz átfogni, főleg akkor, ha annak birtokosa nagyot alkotott számos tudományágban és a művészetek területén is. Villanásként vált bennünk gondolatszférát a sok lehetőség: beszéljünk-e a kiváló közgazdászról, aki fél Európát beutazva számos közgazdaságtani munkát jelentetett meg, és évtizedeken át felelős kiadója és szerkesztője volt a Közgazdasági Szemlének; aki korán rámutatott a közgazdaságtan új irányaira, a gazdasági individualizmus válságára. Már 1923-ban tanulmányt írt a marxizmus társadalomelméletéről, 1945-ben pedig mint a kolozsvári Bolyai Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora feleségével együtt lefordítja magyarra Engelsnek Marxszal együtt 1846-ban írt híres munkáját, a Német ideológiát. Szociológusként többek között cikket ír a béke szociológiájáról. E művét több más alkotással bővíti. Sokat tevékenykedik a Társadalomtudományi Társaságban, majd a Szabad Iskola keretében előadásokat tart „Bevezetés a szociológiába" címmel. Csakhamar reá bízzák a budapesti tanárképző főiskolán a szociológia tanítását. E témájú könyvéről ezt írta a kritikus: „Nagy Dénes ízig -vérig szociológus: szakember a legjobb értelemben.” De vérbeli pedagógus is, hisz 1910 őszétől már középiskolai tanárként működött, és évtizedeken át tanított a különböző budapesti iskolákban. Tanított görögöt és latint, s e nyelveken kívül kitűnően beszéli a németet, az angolt, és a franciát. Nem feladatunk, de nem is lehetne mind felsorolni azoknak az értekezéseknek, kisebb- nagyobb tanulmányoknak a címét, amelyek Kislégi-Nagy professzor közgazdaságtudományi, szociológiai, statisztikai, filozófiai munkásságának egy-egy mérföldköveként jelentkeznek. És még nem szóltunk irodalmi tevékenységéről! Pedig 1907-ben Beszédek a szerelemről című filozófiai értekezése alapján avatták a budapesti tudományegyetemen a bölcsészettudományok doktorává. Későbbi versköteteiben (Hódolat, Vasárnapok) és a Nyugatban, a Pesti Naplóban, a Pesti Hírlapban megjelent verseiben a férfi és a nő szerelmi kapcsolatának ezernyi mozzanatát, árnyalatát fürkészi. Hogy a költészetet mennyire szereti, mi sem bizonyítja jobban, mint a Dunántúli Naplóban a közelmúltban megjelent több verse. Az eleinte Kisléghi Kálmán írói néven írt verseiről Hegedűs Lóránt, Rédey Tivadar, Miklós Jenő és mások írtak kritikát. Megírja tanulmányát a vers születéséről, s ebben a szerelmi költészet feladatául a nemek biológiai kapcsolatába szellem, kultúra és az esztétikai szint bevitelét tekinti. Hatévi kolozsvári egyetemi működés után 1948-ban- ismét a pécsi egyetemen kap katedrát, és itt a politikai gazdaságtant és a statisztikát tanítja. Közben előadásokat tart a Tőkéről, Lukács György filozófiájáról. A tudományba vetett törhetetlen hitét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 87 éves korában megszerzi a filozófia tudományának doktori címét. A több ezer hallgatóval együtt a kései tanítvány meg- hatottan tiszteleg volt profesz- szora előtt, kedves filozófusát, Comte-ot idézve: „Mi egy nagy élet? Az Hiúság egy gondolata, amelyet az érett kor megvalósított." Dr. Tóth István Földrajz és társadalom H palira kezdetén Enyedi György tanulmánykötete A laikus, hajdani iskolai földre jzta nulmányaira emlékezve azt gondolhatja: vajon mi újat mondhat a földrajztudomány egy jócskán „belakott” országban, amely elég kicsi és elég ismert ah.hoz, hogy a térbeli mozgások lehetőségeihez illúziók ne tapadhassanak. Hisz mi mást vár a laikus a tudománytól, ha nem azt, hogy a fejlődés rejtett perespektívá- it felkutassa, akár úgy is per-* sze, hogy még nem tisztán látott akadályokat tesz láthatóvá és érzékelhetővé. Márpedig ha azt halljuk: földrajzi környezet, egy túlnépesedett Földet asszociálunk, ahol a népesség élelmezése egyre reménytelenebbnek látszik; tönkretett, pusztuló környezetet, amelynek helyreállítása percről percre nehezebb lesz, hovatovább lehetetlen; kimerülő erőforrásokat, a fogyó nyersanyagok utáni eszeveszett igényt, amely időről időre előre nem látható rohamokat okoz az amúgy is betegeskedő világgazdaságnak. De a földrajzi környezetnek van egy másik értelmezése is, a társadalmi földrajzi környezet, ami az embereknek és tevékenységüknek történelmileg kialakult térbeli rendjét jelenti. „Nemcsak arról van szó — írja Enyedi György tanulmánykötetének bevezetőjében — hogy számos folyamatnak, gazdasági növekedésnek, urbanizációnak, társadalmi kiegyenlítődésnek stb. leírható földrajzi eloszlása van; hanem arról is, hogy e folyamatok alkalmazkodni kénytelenek a — természeti és társadalmi — földrajzi környezethez, módosulnak a földrajzi környezet hatására. Ezért a társadalmi folyamatok konkrét megjelenési formái csak a konkrét földrajzi környezet ismeretében értelmezhetők.” Mindössze fél mondatban teszi hozzá, hogy ez a felfogás nem gyakori, de a figyelmes újság- és folyóiratolvasó ember akiben együtt él a laikus szkepszise és a laikus ki- irthatatlan hite is a tudományok illetékességében és erejében — nagyon iái tudja, hogy e mögött a fél mondat mögött fölsejlik évtizedek megannyi átgondolatlan fejlesztése, a hazai tervezés megannyi téves vagy elégtelen döntése, sok megalapozatlan vagy legalábbis egyoldalú lépés. Az ún. agrártipológiai vizsgálatok jelentősége is abban van, hogy az adottságok alapos megismerése lehetővé teszi a hozzájuk való alkalmazkodást. Különösen áll ez egy olyan társadalomra, amelyben a mezőgazdaság optimális működtetése tervezhető és szervezhető. A gazdaságföldrajzzal foglalkozó tudós szemléletének legnagyobb vonzóereje a jelen bonyolult viszonyai közt kiigazodni kívánók számára az, hogy a különféle jelenségeket és egymásrahatásokat a maguk komplex összefüggéseiben tárgyalja. A falut például nemcsak úgy, mint a mezőgazdasági tevékenység fő színterét, hanem mint emberi lakóhelyet, mint a társadalom egyik fontos egységét, mint változó és alakuló funkciók ellátóját Izgalmas az a tanulmány, amely e funkciók lassú változásait tekinti át. Még a legnyilvánvalóbb gazdasági funkció, a mezőgazdaság esetében is lényegi változásoknak vagyunk tanúi. A nagyüzemi gazdálkodásban megszűnik a termelés és a lakóhely hagyományos falusi egysége, sajátos „ingázás” alakul ki, miközben változásai ellenére is megmarad a falu központ, „fórum” jellege, s a nagygazdaság különféle, korábban városinak hitt tevékenységeket vonz falura. Kialakulóban van egy érdekes új nagyüzemi falukép, amelynek „optimális térrendje" persze nehezen és lassan alakul ki, akadályozza például a belső úthálózat fejletlensége. A falvak ipari funkciója növekszik, de ma is hiányzik az ágazati összehangoltság, amely nélkül a különféle ipar- telepítések elszigeteltek maradnak, s a fejlődés folyamata nem biztosított, sőt, esetenként a kis, szétszórt üzemek további sorsa így bizonytalan marad. A falusi térségek két, még csak kibontakozóban lévő, újabb funkciójának tekinti Enyedi György az idegenforgalmat és a szállítási, közlekedési funkciót — kimondva azt a sokak által régen sejtett, vagy tudott tényt, hogy nagy hiba volt egy nagyszabású és átgondolt közlekedésfejlesztés helyett a kis falvak körzetesítésének, felszámolásának csak látszólag olcsóbb és még látszólag sem jobb „megoldását” erőltetni. Kiragadhatnánk a kötetből szinte bármelyik tanulmányt — mindenütt izgalmas kérdésekre lelnénk. A főváros túlmérete- zettségének problémájára például, amelynek higgadt, sokoldalú elemzése kimutatja egyebek közt, hogy az agglomerációs gyűrű egyidejű vizsgálata nélkül téves — és derűlátó — következtetésekre lehet jutni, ami a főváros egészségtelen duzzadását illeti. Továbbá, hogy az iparkitelepítés, pontosabban az ipari munkahelyek számának tervszerű csökkentése (egyben decentralizálása) azért nem okozhatta a népességnövekedés megállását, mert ezzel egyidejűén az ún. tercier funkciók decentralizálására nem történtek komoly kísérletek. Az 1976-ban írt tanulmány fölveti azt a kérdést, hogy a Budapest fejlesztésére akkor elhatározott nagy összegek vajon megoldiák-e valaha a főváros „rendbetételét”, a javuló infrastrukturális helyzet nem fog-e még nagyobb tömegeket vonzani, különösen. ha közben a nagv munkahely-túlkínálatot nem tudják Csökkenteni. A tanulmánynak az a mondata, miszerint „Budapest elszívja a fejlesztési lehetőségeket az ország többi városa elől, anélkül, hogy alapvető gondjain túlién- ne”, lényegében ma, nyolc évvel a tanulmány megírása után is megfogalmazható. A kötet elolvasása végül is arról győzi meg a laikus olvasót, hogy a földrajzi tudományok jelentősége éppen itt és éppen ma, ahol és amikor a tervezésnek a szerepe és lehetőségei ennyire megnőttek, páratlanul nagy. Ami a kötet e régióban élő olvasóit illeti, abban is reménykedhetnek, hogy az épp ilyen jellegű komplex kutatások céljaira hazánkban áttörésként létrejött intézmény, a Dunántúli Tudományos Intézet a kötet tudós szerzőjének irányításával talán betöltheti azt a szerepét, amelyre jelenünkben oly égető szükség lenne. Hallama Erzsébet A tudományos élet hírei □ 25 jogászhallgató látogatott a közelmúltban Tolna megyébe. A JPTE Jogi Karának diákjai a tanáccsal kötött együttműködési megállapodás értelmében három nap alatt találkoztak a megye és több város vezetőivel, akik szakterületüknek megfelelően tájékoztatták a hallgatókat. * □ Wroczlavból érkezett oktatók töltöttek öt napot a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. A lengyelországi városban működő műszaki egyetem tanárai tanulmányozták a mélyépítési intézetben folyó munkát és megbeszéléseket folytattak a hallgatók évenként esedékes szakmai gyakorlatairól.és arról, hogy a két intézményben rendezendő tudományos diákköri eseményeken kölcsönösen részt vegyenek. * □ Munka mellett társadalomelméleti kérdésekkel is foglalkoznak a középiskolások az egyik Balaton melletti építőtáborban. A KISZ Központi Bizottsága a JPTE Közgazdaság- tudományi Karán több éve eredményesen működő szak- kollégiumot bízta meg a bala- tonedericsi tábor megszervezésével és a programok lebonyolításával. A kísérleti jellegű, július elején lebonyolítandó táborba az egyetem hívja meg a résztvevőket, akik a legjobban tanuló középiskolások közül kerülhetnek ki. A társadalomelméleti előadásokat az egyetemi oktatók és a szakkollégium munkájában részt vevő hallgatók tartják, ők vezetik a vitákat is. Dr. Fodor László A dr. talán még meg sem száradt Fodor László diplomáján. Szintúgy munkakönyvének első bejegyzése. Lassan 5 hónapja a POTE Ideg- és Elmeklinikájának orvosa. A beilleszkedés nem ment nehezen, név szerint ismert már szinte mindenkit, orvost, ápolót. Negyedévben már itt kezdte a tudományos diákköri munkát, megszerette az ideggyógyászatot, pszichiátriát, aztán minden úgy alakult, ahogy sokak álma-vágya: bent maradt az egyetemen. Nehezen találunk a beszélgetéshez alkalmas, csendes kis zugot a klinikán: foglalt az orvosi szoba, az előadó. Emitt távozó betegének ad nyugtató tanácsokat kezelőorvosa, amott továbbképzés folyik. Végül a folyosójárást siker koronázza. Mondom, nem is ártott a séta, sikerült az intézetet megismerni, legalább így kívülről. A nemrégiben újjáépí- tett-felújított klinika Pécs egyik legszebb egészségügyi komplexuma. A kérdés kézenfekvő: — Hogyan sikerült önnek idekerülnie? Fodor László magas, nyílt tekintetű fiatalember, a szemében jó adag huncutsággal. S talán nem sértődik meg, ha így vélekedem: a fehér köpeny, a hanyag elegancia még diákéveire kacsint vissza nehezen tudom gyógyító munkát végző orvosként elképzelni. — Szerencse . . . ? — kérdi mintegy önmagától. — Nem hiszem. Úgy vélem, megdolgoztam érte. — Hogyan? — Feltételezem, sok minden számít, mondjuk a tanulmányi eredmény, a diákköri munka, a közösségi munka. Summa cum laude végeztem jól tanultam, több éven keresztül mint népköztársasági ösztöndíjas . . . Egyszer a TDK-ban országos második helyezést értem el. S mindezt nem dicsekvésből mondom, ön kérdezte. Évfolyamtitkár volt, az egye. térni KISZ agit-proposa, 1979- ben párttag lett, majd tagja a miniszter mellett működő ifjúsági bizottságnak. Ma is Baranya és Somogy területi felelőse. Négy építőtáborban vett részt, ebből -kettőt maga szervezett és vezetett. — Belecsöppentem az életbe. A szerencse, mint döntő momentum, ott jelentkezik, amikor elsőben ideiglenesen egy félévre megválasztottak évfolyamtitkárnak. Évfolyam- társaim ügyes-bajos dolgaival, tanulmányi problémáival, egyebekkel kellett foglalkoznom. Ezt csak úgy láthattam el ha magam is hajtok, tanulok, szóval: helyt állok. így végül is a mozgalmi munka nálam a legfőbb ösztönző volt a tanulásban. — Ma gyakorta hallani olyan véleményeket, hogy nem sikk a tanulás, elég csak éppen meglenni... — Ez az orvosegyetemet véleményem szerint nem jellemzi. Én két csapatot tudnék megkülönböztetni: van egy réteg, akik nagyon tanulnak s ez kamatozik is. Aztán van egy másik réteg, akik szintén tanulnak, de valahogy kevesebb sikerrel ... A túlélést remélők száma elenyésző. Bárki kipróbálhatja: menjen el vizsgaidőszakban a vizsgázók közé. „Csak átjussak ezen valahogy” — mondja a többség. S ebből a „csak átjussak”-ból egy tucat jeles születik. — Protekció? — Az egyetem vezetése figyelt rám, törődött velem. Ők lehettek a protektoraim ... Lehet, hogy később már köny- nyebb volt, de a startnál mindenki azonos feltételek mellett indulhatott. Még egyszer mondom: a tanulás a döntő. Felesége, akivel egy évfolyamon végeztek, az évfolyam legjobbja volt. Szász Mária jegyeinek átlaga egyéb eredményt is hozott: a gyermekklinikán megpályázott állást elnyerte. — önnek mennyi a fizetése? — 2800 forint az alapom, s erre jön 500 forintos úgynevezett gyógyító pótlék. Hogy sok? Hogy kevés? Mindez relatív. Tizennyolc évi tanulás után talán ennyit megérdemel az ember a kezdet kezdetén . . — De ez emelkedni log. — Bizonyára. Jön egy év katonaság, dr. Fodor László most leginkább erre készül. Aztán négy év, majd szakvizsga neurológiából. — Lehet, hogy furcsán hangzik, de pillanatnyilag minket az anyagiak nem érdekelnek, nem érdekelhetnek. Még a tanulás a szakmai bizonyítás következzen előbb. Persze, ezt a realitás mondatja velem, nem a vágyaim . . . Szóval, nehéz ilyen kis fizetéssel. Ha szüléink nem segítenének, nem is tudom, mi lenne. Apósomnál lakunk így az albérletet is kikerültük. Fodor László édesapja Szek- szárdon ideggyógyász, felesége édesapja nyugdíjas. Ők ketten az ifjú család „támaszai". Az édesanyák már nem élnek. — ön, mint az egészségügyi miniszter mellett működő ifjúsági bizottság tagja, miben látja a fiatal orvosok legfőbb problémáit? — Az önálló egzisztencia megteremtésében. Kettős a csapda. Aki vállalja a vidéket, körorvosi állást kap, annak anyagilag könnyebb, de szakmailag óhatatlanul lemarad. Aki intézetben kezd, az helyben kapja a „tudományt", de előfordulhat, hogy közben filléres gondjai vannak . . . Kozma Ferenc Rovatszerkesztő: Bebesi Károly HÉTVÉGE 7.
