Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-10 / 69. szám

Átmenőt két tervidőszak között ms c cc rí ift.ura icc HB EB EFF E EE sra E EE üMjM Három lehetséges épületforma az új lakóterületen. Felül: panel­házakat összekötő épület, középen: sarokház, alul: magastetős társasház. Málomot gyengéden körül­öleli a város... Valamikor — nem is tudom már, hogy mikor — autóbusz- szal mentem Mólomba, s a Bcjcsy-laktanyától hihetetlenül hosszúnak tűnt az út a kukori­caföldek között. Aztán egyszer­re csak azt vettem észre, hogy a legszélső málomi házaktól alig néhány méterre került a Pécs közigazgatási határát jelző tábla, amely szembené­zett a már fölémagasodó tíz­emeletesekkel. És aztán lassan lekúsztak a házak Málom nyugcti oldalán, .most pedig o kelet felőli átkarolásra készül Pécs. így válik az egykor távoli kis falu Pécs belterületévé. Amikor a „Siklósi városrészt" tervezték, a nagy kiterjedésű építési területet 1-től kezdődő számozással ún. szerkezeti egy­ségekre osztották. A Nevelési Központot körítő 2-sel kezd­ték az építést, a Sarohin tá­bornok úton túli, 1-sel foly­tatták, aztán átlépett az épít­kezés a Hajdú Gyula úton, ez lett a 4-es, majd a Sarohin tá­bornok útjától délre lévő 5-ös következett, tavaly pedig a Bajcsy-laktanya melletti 3-as és a Mólomtól nyugati 6-os jctt. Világos, hogy a 7-esnek Cl 7-es kell következnie. Annál is • ró­kább, mert a felsoroltakban belátható időn belül befeje­ződik az építkezés. No és biz­tosítani kell az átmenetet a jelen és a következő — azaz a hetedik — ötéves tervidőszak között. „Már az ún. I. ütem — te­hát az eredeti Lvov-Kertváros előkészítése idején felmerült a város dél felé terjeszkedésének a gondolata, egészen a déli vízválasztóig, azaz csaknem a kökényí völgyig — magyaráz­za Papp József, a Dél-dunán­túli Tervező Vállalat városren­dező építésze. — Az általános rendezési terv készítésekor azonban új gondolat született: a T-formájú, erőteljes déli ter­jeszkedés helyett a kelet—nyu­gati irányú terjeszkedésé, ezért merült fel a nagyárpádi terü­let lakóterületként történő fel- használása. A temetőtől délre, a siklósi úttól keletre lévő te­rület ugyanis eddig ún intéz­ményi területként szerepelt a tenzeinkben. Most ennek az elő­készítésén dolgozunk, a Lvov- Kertváros legdélebbi — 8-as és 9-es sorszámmal ellátott szerkezeti egységét pedig tar­talékterületként fogjuk lel. Itt most már csak a 7-es szerkeze­ti egység beépítésével foglal­kozunk, a beruházási progro: mot nemrégiben szállítottuk le." Az alapgondolat: többféle igény kielégítésére alkalmassá tenni a Málom mellett több mint egy km hosszan elnyúló — a környezethez hasonlóan hullámzó — területet. De előbb a környezetről. A mosta­ni, legdélebbi Ivov-kertvárosi házaktól nézve a málomi ut­casorra meg a kertek aljára nyílik kilátás egyfelől, a nem­rég még mindenfélét termett hepehupás földekre másfelől. Ezzel a nagy területtel az a megvalósításra váró szándék, hogy belőle kb. 30 hektáros közpark váljék, ahol lehetne akár strandfürdő, fedett uszo­da, sportpálya is, no meg er­dei tornapálya. És akkor jöjjön az alapgon­dolat, vagyis a többféle igény kielégítése. Ti. éppen amiatt érdemes a leendő építési te­rületről bővebben is szót ej­teni, hogy ott olyasmiknek a megjelenésére lehet számíta­ni (nagyon bíznak benne az építészek!), amik eddig aligha voltok jellemzőek a pécsi pa­neles lakóterület-építésekre. Többarcúnak ígérkezik ez a 7- es szerkezeti egység, ahoi jól megfér majd egymással — és egymásba vegyülten — o pa­neles és a hagyományos épí­tési mód, kihasználva a mind­kettőben rejlő lehetőségeket. A terület hosszan túlnyúlik c mostani legutolsó málomi há­zakon. A jelenlegi málomi el­ágazástól építendő út mentén először 2—3 szintes, 6—8 la­kásos társasházak lesznek, majd feltűnik a terület három — összesen csak ennyi lesz! — tízemeletes (akóháza, s mind­járt az első előtt elválik az út­tól az a gyalogos utca — vagy ha úgy tetszik: városias üzlet­utca —, amire tulajdonképpen felfűzik az egész lakónegyedet, üzletek, sok zöld, egy központi tér — ez a „panelváros ’, aho­vá azonban ( jelenlegi közös egyeztetéssel) „becsempész­nek" panelházakat összekötő, meg sarokra építendő, hagyo­mányos szerkezetű lakóházat (közérthetőbben: sarokházat, ami az utóbbi évtizedek helyi építési gyakorlatában hiány_ cikk). Az eddigieknél is zár­tabb, tehát meghittebb udva­rokat is terveznek, mégpedig úgy, hogy az U-alakban épü­lő panelházak elé — a két szárat összekötendő — ugyan­csak hagyományos szerkezetű társasház kerül. Panel és hagyományos... Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy e kettő egymás mellé kerülhessen. Igaz, az élet is diktálta, hogy ezen a terü­leten is tágabb lehetőséghez jusson a magánerő. (Az ún. telepszerű, többszintes magot úgy öleli majd körül a sorhá­zas, átriumházas övezet, mint ős-Málomot a város.) És en­nek igazán nem elhanyagolfia- tó mellékterméke egy igazán változatos, üdítően ható város kép lesz. összesen 2300 la­kás épül itt, 1500 panelházak­ban, 55,5—56 négyzetméter alapterülettel, a jellemző la­kásnagyság pedig a 2,5 szoba lesz, A panelhózakra két vál­tozatú beépítési terv készül: egy a jelenlegi panelekre, egy pedig a várható újra; de mi­vel 1988 előtt aligha várható a panelüzem átállása, nagy va­lószínűséggel az első változat valósul meg. Hársfai István Kovács Istvánné vagy Habanera? Mennyibe kerül a fantázianév A cím kitalált, de úgy tű­nik: jó példa. Mert ha a tele­fonkönyvben sorban vonuló Ko­vács Istvánok közül egyiknek a neje Habanera néven di- vatbutikot nyit, a vevői enyhén méregbe gurulnak, mire meg­tudják a telefonszámot. Hiszen a Kovácsok sokan vannak, a vevő az utcára, házszámra nem emlékszik, tudakozás hölgyek igyekeznek, keresgélik, de ha tilalom van a fantázianévre, akkor a telefonkönyvbe tilos beleírni, hogy „Habanera di­vatbutik". Szerencsére, csak tilos — volt. Horváth Lászlóné távbeszé­lőkezelő, a pécsi telefontuda­kozó több kellemes hangja kö­Új lehetőség az ú] telefonkönyvben zül az egyiknek a tulajdonosa, most névsorszerkesztő is lett. Együtt sok társával. Azt mond­ta: — Készen van az új tele­fonkönyv közületi névsorának fele. De sokan nem tudják még, hogy a tilalom feloldó­dott, és fantázianéven is sze­repelhet a telefon'könyvben egy-egy üzleti, vagy a lakos­ság számára hasznos más te­lefonszám. Szóval ha régen Kovács Istvánné butiktulajdo­nos volt, akkor csak a Ko­vács Istvánnék sorában szere­pelhetett, legföljebb utána ír­hattuk, hogy magánkereskedő. Most, a megszaporodott szá­mú magániparosnak, magánke­reskedőnek, de mindenféle más üzletnek, intézménynek, aki, vagy amely fantázianevet visel, hasznos lehetőség, hogy ezen a néven is beletesszük a telefonkönyvbe. Még akkor is elfogadjuk a fantázianév beje­lentését, ha az illető eddig már leadta a nevét és tele- fonszámót az új könyv számá­ra. A képtelen tilalom tehát fel­oldódott. ügyfél és távbeszélő­kezelő nem gyötri többé egy­mást a felsőbb hivatalnok­szellemű titkolódzás miatt. Va­lóban fontos tudni erről min­denféle üzletembernek, iparos­nak, hiszen nem minden év­ben adnak ki új telefonköny­vet. A korábbi 1980-ban je­lent meg, de azóta a telefon­számok, illetve a tulajdonosok neve harmadrészben megvál­tozott és igen sok új előfizető is van. Az új könyv szerkesz­tését az eddigiek szerint már­cius véqén fejezik be, de vég­legesen mindenről a Budapes­ti Névszerkesztő Hivatal dönt. Addig is: — Reméljük, nem a fehér alapon alig látszó világoskék színnel nyomtatják újra a könyvet? — Mi is reméljük! — felel­te Horváth Lászlóné. — Aki pedig fantázianevet is kér, még jelentkezhet. — Ára? — Két sorig mindenki in­gyen belekerülhet a könyvbe. A többlet pedig soronként 50 forint. Ha egy kiskereskedő fantázianevet is kér, akkor a személyneve az úgynevezett egyéni névsorba, a fantázianév pedig a közületi névsorba ke­rül. F. D. Túl az egyenruhán A közélet katonája Gerencsér József ezredes, a BM Határőrség pécsi maga­sabb egységének volt parancs­noka, a feszes tartású, gyors mozgású, erős szálú, sötét ha­jában az őszülés elősejlő ezüstjeit hordó katona mögött három és fél évtizedes szolgá­lati múlt áll. Ebből jó néhány esztendő — a határőrségnél töltött idő — állandó készen­létben telt el. Most, február 29-én nyugdíjba ment. Ellátási kérdésekről beszél­gettünk. Gerencsér József nem­csak katona: több ciklusban volt tanácstag — Szabolcs­ban kétszer, itt Baranyában most másodszor —, van hát gyakorlata, tapasztalata Drá- vaszabolcsot és társközségeit képviselni a megyei tanács­ban. Mégis új feladatot je­lentett neki a Dráva melléke. — Nem volt előttem modell — mondja —, hogyan kell itt csinálni. Mi az, ami az embe­reket — akik engem megvá­lasztottak, vagyis bizalmat kaptam, amit viszonozni kell — legközelebbről érinti. Az el­látás szintje, gondoltam. Kör­bejártam ezt az öt falut — Drávaszabolcsot, Mattyot, Gor- disát, Drávapalkonyót, Dráva- csehit — és lehangoló tapasz­talatokat gyűjtöttem. Nem aka­rok a közélet bajnokának sze­repében tetszelegni, de már évekkel ezelőtt azt mondtam: kevés a községekre fordított figyelem, a termőföld vidékén van. ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Bosszantott, hogy nem lehet kapni ezekben c falusi boltokban zsírosbödönt! Vezető kereskedelmi szakembe­reket kértem, jöjjenek velem, nézzenek körül. Jöttek, lát­tak ... Az ellátás javult, a bol­tokat rendbetették. Tényleg furcsa volt, hogy a kocsmák rendezettek, a boltok elhanya­goltak . . . — Komoly funkcióban veit, a BM Határőrség pécsi kerületé­nek parancsnoka. Beosztása, a ezzel járó tekintély összefüggött tanácstagi munkájának ered­ményességével? — Feltétlenül, ezt dőreség lenne tagadni. Ugyanakkor viszont szilárd meggyőződésem, hogy mindent, amit e körzet megyei tanácstagjaként elin­téztem, funkció nélkül is kihar­coltam volna. Nem tudom elvi­selni, ha valahol dolgom vé­gezte nélkül küldenek ki az ajtón. Ha mégis, egészen bi­zonyos, hogy visszamegyek. Hi­vatali beosztásomnál fogva amúgy is gyakran voltam a határ mellékén, ezért — ha szebad így mondanom — „egy fuvarral” voltam hatá'őr és tanácstag. Jól tudom azt is, hogy a szolgálatban töltött évtizedek alatt a katonás magatartás a véremmé lett, és más fajta fellépést kíván a tanácstagság. A kettőt el kell választani — ám nem mindig. Amikor vala­miért fel kell lépni a választók érdekében, akkor katonás ki­tartással kell küzdeni a hibák, hiányosságok ellen a közélet­ben is. Úgy gondolom, ez nem függ az egyenruhától, a funk­ciótól. Amit még szempontnak tartok tanácstagi munkámban: az a véleményem, hogy olyan emberekre, azokra, akik a kis- és a nagyobb kollektívákat lendületbe tudják hozni, szük­ség van. — önre ez a jellemző? — Nem tudok aludni, ha va­lamit nem fejeztem be. Itt van például ez a lehetetlen állapot: a tartós fogyasztási cikkek — bizonyos gazdasági szabályozók hatására — a kis falvak boltjaiban elérhetetle­nek. El kell utazni egy na­gyobb településre, megvenni, hazavinni, fizetni az útiköltsé­get, a fuvart, azután minden kezdődik elölről, ha elromlik mondjuk a mosógép . . . Meg fogjuk oldani, ha kell, a pénz­ügyminisztériumig juttatva ész­revételeinket. — Katonai beosztása szé­lesebb látókört kívánt. Mégis felteszem a kérdést: bővitet­te ezt a látókört az, hogy mint tanácstagnak meg kellett is­merkednie a polgári lakosság, a választók gondjaival, s ezen keresztül az igazgatási munka, a kereskedelmi és egyéb ellá­tási feladatok bonyolultságá­val? — Amikor Drávaszabolcson megválasztottak, valamit észre kellett hogy vegyek: ez a fa­lu és társközségei most már nem lehetnek á szememben ugyanolyanok, mint a többi határ menti települések, ame­lyek az őrizetünkre bízott sza­kaszon vannak. S jóllehet, fel­figyelek a gondokra másutt is, Drávaszabolcson tenni is tudok megoldásuk érdekében. Itt van például a község óvodája: csak anyagra kaptak pénzt, s amit ezen túl vállaltak, szá­momra nagyon soknak, meg- valósíthatatlannak tűnt. Persze hogy segítettem! Két építőbri­gádunk két szombaton — csu­pa kemény markú gverek — 1000 társadalmi munkaórával járult hozzá az óvoda elké­szültéhez. Én ezt az 1000 órát polgári mércével számolva 3000-nek tartom. Szerintem hat hónapnyi társadalmi mun­kát végeztünk el a község la­kói helyett. — Bele lehet ebbe fáradni? — Ha hagyom ... És nyug­díjas koromban sem szabad. Mészáros Attila A saját vágáson kívül a pécsi Húsipari Vállalat hetenként 60 félsertést szállít a mágocsi termelőszövetkezet húsüzemébe. A húsipari technológia szerint pácolják, füstölik a feldolgozott anya­got, de ezen kívül tőkehúst is biztosítanak Mágocsnak és az ottani társközségeknek. A képen Roósz József és Pék Imre a félsertéseket dolgozzák fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom