Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-10 / 69. szám
Időnk a mérlegen S zinte valamennyien emlékszünk, mekkora visszhangja támadt néhány évvel ezelőtt az ötnapos munkahétre való áttérésnek. Ez korántsem volt egyértelműen kedvező: hiába csökkent ugyanis a heti munkanapok száma ötre, a csökkenés az első öt napon valójában többletként jelentkezett. Eleinte úgy látszott, a változásnak több az ellenzője, mint a híve, s épp a kedvezményezettek: a dolgozók körében, mert elsősorban nekik okozott gondot a meghosszabbodott napi munkaidő okozta átszervezés, programváltozás. Január elseiével az országban több száz üzem, vállalat sok százezer dolgozója tért át a 40 órás munkahétre, s annyi máris észrevehető, hogv fogadtatása iával kedvezőbb az előzőnél. Köszönhető ez bizonyára annak, hogy a napi átlagban 20 perc körüli időnyereség akkor jelentkezik, amikor a legjobban jön: ennyivel korábban lehet hazamenni. Érdekes azonban — és mindenképpen jó jel —, hogy sokan kérdezik: miért épp akkor csökkentjük (tovább) a munkaidőt. amikor többet is, jobban is kellene dolgoznunk, amikor másról se hallunk, mint hogy üzemeink, vállalataink egy részénél hiányzik az igazi hatékonyság, a piac pozitív ítéletében is megnyilvánuló teljesítmény? Világunkban, gazdasági életünkben a teljesítmény egyáltalán nem, vagy csak viszonylag pontatlanul mérhető az idővel — abszolút értelemben. Egy számítógép a másodperc töredéke alatt ezerszámra végez el időigényes műveleteket; egy kiváló mérnök vagy szakmunkás egyetlen pillanat, vagy akár hosszas kísérletsorozat alatt is világraszóló újdonságot fedezhet fel; lehetséges, hogy még a legmodernebb szerszámgép is jobb, ha áll, ha termékének épp nincsen fizetőképes kereslete. Nem magát a munkára fordított időt kell tehát növelnünk, hanem az értelmes, jó minőségű munkát szorgalmaznunk — rövidebb idő alatt. A közgazdászok, műszakiak azt mondják: a munkoidő csökkenhet — a gépidőnek kell növekednie! Egy ipari statisztika szerint a munkarend szerinti időalapnak mintegy a 30 százaléka vész el jelenleg a magyar iparban. Ez azt jelenti: eny- nyiben vagy hanyagságunk miatt nem dolgozunk, vagy még csak nem is lenne érdemes dolgoznunk, mert nem adhatnánk el az előállított árut, terméket senkinek. Hozzátehetjük: az iparban a munkaerő évente 2—3 százalékkal mindenképpen csökken, és így már korántsem látszik nagynak az a mint- egy 4—5 százalékos veszteség, amit a 40 órás munkahétre való áttérés üzemeinknek közvetlenül okoz. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy e nyilvánvalóan kedvező munkaidő-csökkenést csupán a kényszer szülte. Mindenekelőtt szociálpolitkai intézkedés ez, azzal a céllal, hogy lehetőségeink a szabad idő értelmes eltöltésére, ideálisa bb életmód és „életminőség" kialakítására növekedjenek. Ám nem mellékes az sem, hogy a munka oda, arra irányuljon, ahol pótlólagos értékeket hozhat létre — többek közt például a mező- gazdasági háztájiba, ipari, kisipari kisvállalkozási formákba, szolgáltatásokba. Ráadásul a munkaidőcsökkentésből azokban az üzemekben is jól profitálhatnak, ahol bevezetik. Baranyában ez eddig 56 üzemben 23 ezer embert érintett, folyamatban van az áttérés 39 vállalat 17 ezer dolgozójánál, az év második felében valósul meg további 18 cég 10 ezer alkalmazottjánál. Áz átállás nem akárhogyan — pályázat útján történik. A napokban módomban volt jó néhány üzem ezzel kapcsolatos elképzeléseit tanulmányozni, s a kép ■ egyértelmű: mindenütt megmozgatják a megmozgathatót, felderítik a felderíthetöt. hogy a munkaidő-csökkentésnek ne teljesítménycsökkenés, túlmunka, túlóra, hanem valódi többletteljesítmény legyen a forrása és eredménye. Sajnos, kevés helyen képesek ezt a legüdvözítőbb formában: műszaki-technikai fejlesztéssel megtámogatni, szolgálni. De szinte valamennyinél szerepel a teljesítménykövetelmények pontosítása, a munkakörök felülvizsgálata és összevonása, a létszám-átcsoportosítás, a veszteségidő-csökkentés, és a többi olyan intézkedés, amihez nem kell új gép, eszköz, csak nagyobb figyelem és fegyelem. Ha azokban alig is, ezekben bőséggel vannak tartalékaink .. . Nemrégiben olvastam a KSH legutóbbi reprezentatív felmérésének eredményét társadalmunk időmérlegéről. Ennek fontos megállapítása, hogy bár „jó szokásunk” szerint a külön keresetet hozó munkát is nem kis részben hivatali időben végezzük, „számoljuk él", továbbá számos ilyen tevékenységet tüntetünk fel javító, karbantartó munkaként, vagy más „ház körüli" tevékenységként, az azért tény, hogy a magyar társadalom sok időt hajlandó áldozni a munkára, a viszonylagos jólétünk, „talpon maradásunk” minden bizonynyal ennek is köszönhető. Igen ám, tette hozzá a tanulmány, csakhogy ennek markáns árnyoldalai vannak: például, hogy a munkaidő a szabad idő rovására nő, s ez túl sokat vesz el többek közt a családra, a gyermekekre fordítható időből.. . A 40 órás munkahét, úgy vélem, olyan lehetőség, amivel egyformán kedvezően sáfárkodhat a munkaidőt csökkentő nagyüzem, valamint az a dolgozója, aki — kapun belül vagy kívül — többet dolgozni, keresni akar, vagy éppen teljesebb családi életet óhajt élni. Varga János Baranyában — rekordév után Olasz kamionba rakodják a csibe- és pulykaszállítmányt a pécsi baromfifeldolgozóban. Läufer László felvétele Mit ígér az élelmiszeriparl984-re? A tavalyi aszály a megye élelmiszerfeldolgozó iparát alig zavarta meg. Baranya mezőgazdasági ellátta ezt az iparát alapanyaggal. Amiből pedig a megye amúgy sem önellátó — egyes zöldségfélék, gyümölcsök —, azokat a cikkeket csakúgy, mint más években, most is sikerült kül- megyékből beszerezni. Nagyobbrészt már megtörténtek, részben most zajlanak az év végi mérlegbeszámoló tanácskozások. A megyei gyorsmérleg adatai szerint Baranya élelmiszeripara rekord évet tud maga mögött. A Mecsektej társulás kivételével — amely 10,8 milliós veszteséggel zárta az évet — a megye minden élelmiszeripari üzeme nyereséggel zárt, s a legtöbbnek sikerült bővítenie is termelését, növelni tiszta nyereségét. Bruttó termelési értékük megyei szinten átlag 10 százalékkal nőtt és elérte a 10,8 milliárd forintot. A nettó árbevétel 14,5 milliárd forint volt (ebből megközelítőleg 4 milliárd a húsiparé). A múlt év elején a baranyai élelmiszeripari vállalatok még 20 százalék nyereségcsökkenéssel számoltak. A borúlátásra a kedvezőtlen exportesélyek adtak okot. A második félévben azonban javult a helyzet a külpiacokon, megnövekedtek a szállítások. így nem csökkent, hanem a kezdeti várakozásokkal ellentétben mintegy 7,8 százalékkal nőtt a tiszta nyereség, amely meghaladja a 791 millió forintot, s ez nem kis mértékben a Szigetvári Konzervgyár külpiaci sikereinek köszönhető. A tröszti keretből kivált konzervgyár azt a bravúrt hajtotta végre, hogy a többihez képest kicsi, 678 milliós termelési értéke mellett 194 millió forint tiszta nyereséget produkált. Utána a húsipar következik (igaz 1,3 milliárdos termelési érték mellett) 137 millió, a gabonaipar 104,7 millió nyereséggel, majd a Pécsi Dohánygyár a maga 92,5 millió tiszta hasznával. A tejipar 74 millió, a Pécsi Sörgyár 51 millió, a borkombinát 50 milliós nyereség- qel zárt. A Baromlifeldolgozó Vállalat zárja a sort a maga szerény, de — ismerve a nyomott baromfi külpiacot — mégis elismerést érdemlő 15,5 millió forint nyereségével. A megye élelmiszeripari vállalataink többsége a tavalyi termelési szint tartását tűzte célul 1984-re. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy mit is jelent az 1983. évi szint. A megyei gabonaipar tavaly 252 000 tonna étkezési búzát és 230 000 tonna kukoricát vásárolt fel. A vállalat malmai 78 000 tonna búzát őröltek meg tavaly, s az idén is ennyit fognak, mivel a lakosság kenyérfogyasztása nem emelkedik, hanem inkább csökken. Takarmánykeverékekből — tekintettel a-megnövekedett állatlétszámra — növeli termelését a megyei gabona vállalat. Tovább bővül a termelés Új termékek belföldre és exportra Zavartalan lesz az áruellátás Erre az évre 188 000 tonna különféle állattápot gyártanak a nagyüzemek és a kistermelők ellátására. Ebből a nagy meny- nyiségből mindössze 15 000 tonna kerül Bács megyébe, a többit Baranyában értékesíti a vállalat. Az intenzív gabonaprogram keretében a GMV nagyobb mennyiségű gabona átvételére készül fel. A vállalat maga is pályázatot nyújt be a Világbankhoz hitel elnyerésére. A hitelből, a kétéves tárházépítési program keretében, 1984-ben és 1985-ben Pécsett és Szentlőrincen újabb 10 000 tonna kapacitású gabonatárolót épít a vállalat. A Baranya megyei Tejipari Vállalat tavaly összesen 131,7 millió liter tejet vásárolt és dolgozott fel különféle tejtermékekké, s ebből 113,7 millió litert Baranya megye nagyüzemei és kistermelői szállítottak, 18 millió liter Bács megyéből érkezett. Az idén a vállalat már csak 10 millió liter „kül- megyei" tejre számíthat, mégis fél—egy százalékkal kíván több tejét feldolgozni. Ugyanakkor tovább kívánja növelni a belföldi értékesítést és az exportot, elsősorban a sajt kivitelét. Ennek érdekében új, olcsóbb árfekvésű, alacsonyabb zsírtar. talmú, tehát a korszerű táplálkozásnak jobban megfelelő sajtokat állítottak elő, amelyek — mint a Baranya sajt vagy az új Bólyi sajt — osztatlan tetszést arattak. Gyártásukat ebben az évben a piac igényeinek megfelelően bővítik. Mindent egybevetve 1984-re zavartalan ellátást és szélesebb áruválasztékot ígér Baranyában a tejipar. A Pécsi Pannónia Sörgyár tavaly 690 000 hektoliter sört gyártott s mivel sörgyártási kapacitásuk kihasználásának felső határához értek — sörből 1984-ben is körülbelül a tavalyi mennyiséget főzik. A Villány-Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát 330 000 hektolitert bort vásárolt fel az elmúlt évben, pezsgőexportjukat — 39 000 hektoliter pezsgő — pedig tavaly egyetlen esztendő alatt megduplázták. Az idén tovább kívánják bővíteni bor- és pezsgőexportjukat. A Pécsi Dohánygyár tavaly 6,3 milliárd cigarettát gyártott, s kapacitásuknak megfelelően az idén is nagyjából ekkora mennyiség előállítását tervezik. A Baranya megyei Baromfi- feldolgozó Közös Vállalat 1983- ban 13 390 tonna baromfit dolgozott fel és értékesített hazai ellátásra és exportra. Exportpiacaikat új, minőségileg és versenyképes termékek előállításával kívánják ebben az évben bővíteni. A Szigetvári Konzervgyár termékeivel alig találkozunk a hazai piacokon, a gyár csaknem teljes kapacitásával exportra termel. A korábbi években főként a szocialista országokba, ezen belül is a Szovjetunióba kerültek a gyár termékei. Tavaly azonban egyetlen év alatt 30 százalékkal növelték a dollár relációjú kivitelüket. A megszerzett piacokon az idén is benn akarnak maradni, lehetőleg terjeszkedni. Almasűrítményeik különösen az Egyesült Államokban, Kanadában keresettek, de különféle gyümölcssűrítményeiket és csemegeuborka konzer- veiket megkedvelték Angliában, Ausztriában, az NSZK-ban és Hollandiában is. A nyereséget tekintve legdinamikusabban fejlődött gyár, tavaly 62 000 tonna árut állított elő, ami megfelel a kapacitásuknak. Az idén 65—70 milliós összeget fordítanak fejlesztésre. Ebből modernizálják a gyárat, új kazánokat építenek be három új, egyenként 8 tonnás zöldborsó vonalat, egy új jam- és egy íztöltő gépsort építenek be. A gyár nagyüzemi termelő partnerei az idén (a MÉM támogatásával) 35 millió forint értékű zöldségbetakaritó qépet, gépsort szereznek be. Új sárgarépa-tisztító vonallal bővül a drávasztárai előfeldolgozó. A kétújfalui tsz melléküzemében 22 millió üvegleszorító gyűrűt rendelt meg ez évre a gyár. Belföldön tovább bővítik a szója- konzervek kínálatát. Több újdonsággal is piacra jönnek, az édesipar részére megkezdik ,a konyakos meggy és különféle alapkrém újdonságok gyártását. —Rné— Biogázprogram a mezőgazdaságban Jól halad a mezőgazdaságban az energiagazdálkodással kapcsolatos 1980. évi kormány- program megvalósításának a biogáz hasznosításával kapcsolatos része. A határozat különböző típusú nagyüzemi telepek építéséről intézkedett; ennek megfelelően háromféle változatban alakítják ki az új létesítményeket. Egy biogáz-telep már működik és a szakemberek kedvező tapasztalatokat szereztek. A mezőgazdaságban — mindent egybevetve — évente 20 millió köbméter úgynevezett hígtrágya keletkezik az állattelepeken, a próbák és a kísérletek tanúsága szerint az anyag — és más hulladékok is — jól felhasználhatók a biogáz termelésére. A szécsényi Rákóczi Tsz-ben épült fel az első telep, 24 millió forintos beruházással. A gáztermelés alapanyagát itt hatalmas vasbeton tartályokban, tartják, a keletkező biogázzal hat, egyenként 30 000-res befogadóképességű csirkeistóllót fű- tenek. Emellett még több mint 200 tonna műtrágyát is helyettesíthetnek a gázgyártás melléktermékével. A szécsényi telep „gázreaktora" 1800 köbméteres, . a rendszert az oszfrák Bima cég licence alapján építették. A dömsödi Dózsa Tsz-ben magyar tervek alapján létesítették és már átadásra készítik elő az új telepet. Itt saválló és rozsdamentes acélból készített tartályokat szereltek föl, összesen 2400 köbméteresek a tárolók. A gáztermelő rendszerbe a kiinduló anyag száraz állapotban kerül be, ez a megoldás ebben is eltér a szécsé- nyiétől. A telep évente 300 tonna olaj fűtőértékének megfelelő energiát ad, amelyet a termelőszövetkezet melléküzem- ágában hasznosítanak. Varsányban épül a harmadik mintaüzem, ennek érdekessége: a gázt kisebb tartályokban állítják elő, viszont magasabb hőmérsékleten. Az anyagok él- bomlása ily módon gyorsul. A terv szerint negyedik üzemet is felépítenek, ebben a szántóföldi melléktermékekből vonják ki a gázenergiát. Itt próbálják majd ki, hogyan lehet az üzem végtermékét távolabbra is elszállítható és jól kezelhető műtrágyává alakítani. A program megvalósítására megalakult a BIOINVESZT társasáéi, amely már technológiát is ajánl az érdeklődő nagyüzemeknek, részt vesz a helyi megoldások kidolgozásában és a biotelepi beruházások megvalósításában. HÉTVÉGE 5.
