Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-31 / 90. szám
Restaurált mennyezetrészlet az előcsarnokból Szfinx radiátorokkal és állványnyal Szeptember 2"7.- nyitány az Operában Tettyei változások A zenekari árok, ahogy a közönség sohasem láthatja Serény munka folyik a hátsó színpadon A szfinx a főbejárat melletti szögletben tűnődve szemléli a körülötte zajló felfordulást, s Liszt és Erkel urak is kíváncsian lesik a fülkéjükből, mi készül itt. Aligha hinnék most, március végén, hogy 1984. szeptember 27-én — pontosan 100 esztendővel az első nyitás után — itt, az Ybl Miklós alkotta dalszínházban felcsendülnek a Bánk bán melódiái. Pár órás bolyongás ebben a hatalmas épületben másról győz meg. Túl sok minden van már készen és túl sokan tevékenykednek szerte a dalszínházban ahhoz, hogy kételkedni lehessen szeptember 27-e igazában. Csillog- ragyog a nézőtér (az aranyozáshoz 7,5 kiló 22 karátos aranyat használtak fell), s a belülről lenyűgöző méretű színpadon (ahol könnyedén elfér» egy tízemeletes lakóház) szemlátomást a befejező munkák folynak. Persze van azért bőven munka még erre a fél esztendőre! A folyosók, emeletek labirintusában kóválygó idegen mindenen álmélkodik, számára azonban az jelenti a legnagyobb élményt, amiről eddig nem is tudott: a müvészfolyo- só. Az üzemi rész valamelyik keleti oldali emeletén a falakon portré portré mellett: énekesek és zenészek, hazaiak és külföldiek, akik tagjai, vagy vendégei voltak Operaházunknak, mind kaptak itt egy mell- képnyi helyet... Hársfai István képriportja Részlet a „művészfolyosóból”: Blum Tamás karnagy és Réti József tenorista A színpad alatti világ Szerelik a süllyesztő vezérlőberendezését A páholysor szeptember 27-re vár Kezembe került egy régi rajz. A haidani amatőr grafikus megidézte a Tettye romjait abból az időből, amikor még épségben állt a kastély. Ilyennek képzelte: több toronnyal, toronyszobákkal, az agyondíszített épület homlokzata lenézett a városra, amely alatt legföljebb a mai belvárost kell érteni csupán. Az épület mint egy nagy, habos torta, bohókás cukrász bolond álmára emlékeztet. A romok, amelyek kissé elsüppedve megbújnak a park ősfáínak ölelésébe, nyaranta színészek, táncosok, muzsikusok időtálló díszletéül szolgálnak. A sétány alatt következő „plató" még huszonvalahány évvel ezelőtt szabad qrund volt. Két rozzant futballkapu között rohanqászó srácok keményre döngölték a földet, most játszótérré „modernizálva”, ismét a gyerekek birodalma, igazi labdajátékokra alkalmazva kör- beszegélyezve virággruppokkal. „De ez már nem az igazi grundI" — sóhajtoznak a hajdani „tettyei srácok", akik akkoriban nagy csatákat vívtak az „ellenféllel", a havi-hegyi gyerekekkel (néha botokkal, csúzlikkal persze ... (s akik ma komoly szakemberek szülővárosukban, vagy éppen Pesten, többen külföldön, kit hova, merre vetett a sors. A Mező Imre út itt kezdődik a Tettye vendéglő utón, egy merész patkóalakot követve emelkedik föl a Havi-hegyi templomig és folytatódik egy enyhébb kanyarral lejtősen, egészen a Marx útig. Az elején még áll az öreg épület, amelynek zárt verandája áttört fa rácsozatával, csúcsíveivel afféle mór építészeti kreációkra emlékeztet. Az ötvenes évek vékonyka telefonkönyvében Kalifa néven cukrászdát jelöltek, de eléq hamar meg is szűnt. Most eay gyönyörű, bánatos szemű farkaskutya nézeget ki az utcára rácsok mögül. Az út baloldalán — a „pat- gó” hajlatáig nem sok ház áll, a csupasz, száraz fűtakarón fehér sziklák bújnak ki a napszintre. Jobb oldalt a betonkorlát után a mélyben apró családi házak szoronkodnak. Sárga, szürke, formátlan és stílustalan épületek, a merész szint- különbségek miatt némelyik a hegyoldalnak támaszkodik. Ismét egy régi rajz a századforduló idejéből, neves pécsi építőmester, Wurm Károly jóvoltából. Jellegzetes tettyei családi ház — talán innét a Barátur utcából, vagy a Böckh János utcából — ki tudja? A magas, de szűk ablak alatt a falnak támaszkodó, botjába kapaszkodó idős asszony kopottságával beleolvad a tavaszi napsütötte még kopottabb ház falába. Hogy mikor épült ez a ház? „Az apám is itt született... De akkor az eleje még nem volt meg, csak hátul az udvarban, az ni!" Csoda,, hogy ezen a környéken még toldani lehet egyik-másik öreg házat. Nincs itt hely, mert ami volt, arra ráépítették a következő hajlékot, vagy a magas téglakerítést. A kerítés volt itt a lényeg: mindent eltakart. Házcsoport a Havi-hegyről (1890-ben készült rajz.) Többszintes családi házakkal épül be a Havi-hegy oldala Fotó: Proksza László A sziklás hegyoldalak beépítése mindig is költséges volt, „ha már lúd, legyen kövér alapon" némely családi ház négy-öt szobát is sejttet, drága összkomforttal. Mai áron a milliót — másfél milliót bármelyik „megüti”, esetenként többet is. Két generáció él itt is. Ám a fiatalok aligha kívánkoznak el innét — mondjuk a zsúfolt lakótelepekre. Negyedszázada bokros, egyenetlen talajú vidék volt ez, legföljebb néhány ósdi hajlékkal, amelyeknek már nyoma sincs. A szülők „álma” megvalósult és közben megöregedtek. A garázst még ők terveztették az épület alá, az autót már a gyerekek hajtották be. A villák, kertek nyitottak, áttekinthetőek, de — legalábbis a délelőtti órákban — mozdulatlanok. Sehol egy lélek. A Tettye öreg utcáin és a szűk udvarokon viszont mindig van valami mozgás. öregek, gyerekek, kutyák és macskák jelzik az életet, a körülményekhez mért életet. Lent a Havihegy alatt, a völgyben. És ez nem azonos a „fentivel" ... Rab Ferenc HÉTVÉGE 7. De nem ám innét fentről! Mert a Mező Imre úti korlát mellől belátni az alaktalan udvarokra, lent tyúkok kapirgál- nak, láncra, dróthuzalra kipányvázott kutya szaladgál, egy asszony óvatosan kavar- gatja a füstölqő kotla üstjét. Ugyan mit főzhet a zuhogó vízben, disznóölésnek nyoma sincs. Amott két csenevész fa közé húzott kötélen ruhák száradnak, apró bikinik és térdig érő pgrhetnadráqok, könnyű melltartók és öreg kombinék. Két generáció egy fedél alatt? Helyszűke lehet itt minden házban, az öregek már nem, a fiatalok még nem hagyják a hetven-százesztendős falakat, amelyeken felszívódik a nedvesség a talajból a mennyezetig. „Romantikus” környék, de megette a fene itt az életet. És fönn? A Mező Imre úti — mondjam azt, hogy a — villasoron? Akad szép számmal két- szines is, pázsitos előkerttel, betonjárdával, kocsibejáróval, garázzsal, nagy erkélyekkel, narancs és zöld színű üvegmellvédekkel. Némely kaput gombnyomásra nyitnak-zárnak, a házak mögött tenyérnyi szőlő teraszos műveléssel. Sziklára épült házak ezek, a kitermelt kövekkel alapoztak, a maradékból a termőföld elé emeltek támfalat, a házak homlokzata többnyire fehér.
