Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-03 / 62. szám
A kilencedikben ... Fotó: Proksza László VÁRAKOZVA Itt az órák is napoknak tűnnek. Számolják a napokat, a heteket, s ha elérkezik a 32. - felsóhajtanak: talán most már nem lesz semmi baj! A 32 hét, 8 hónapos várandósságnak felel meg, s ilyenkor már valóban reális az esély arra, hogy a születendő gyermek életképes lesz. Azoknak, akik minden különösebb gond nélkül viselik a 9 hónapot, spontán szülnek, nagyszerű érzés meglátni egészséges gyermeküket. Azok, akik éveken át tartó meddőség, sorozatos vetélés, több hónapi kórházi kezelés után emelkednek fel a szülőágyról, hogy már az orvos kezében megnézhessék: maga a csoda! Pedig csodák nincsenek. Még akkor sem, ha a közelmúltban hírül kaptuk, hogy Kaliforniában egy meddő fiatalasszony szült egészséges gyermeket. Az orvostudománynak köszönhetően egy asszonytársa vállalkozott arra, hogy a nála megtermékenyült petesejtet később átadja neki, így végülis ő hordta ki és szülte meg férje gyermekét. Természetesen a hazai orvostudomány szakterülete előtt sem ismeretlenek ezek a módszerek. Jóllehet, lombikbébire még nem, de donoros megtermékenyítésre itthon is vállalkoznak. A POTE Szülészeti Klinikáján is több éves már ez a gyakorlat. Az ilyen esetek azonban nem gyakoriak. A mindennapos izgalmat, az igazi feladatot jelenti, ha bebizonyosodik, hogy a házasságban a gyermektelenségért a nő szervezete a felelős. Sajnálatos módon egyrészüknél nem is lehet segíteni, de a többségnél az alapos vizsgálat kiderítheti, hogy mi akadályozza a fogamzást, a terhesség kihordását. A leggyakoribb okoj< közé tartozik a gyulladások, fertőzések következtében kialakulható petevezeték-elzáródás, méh- szójelégtelenség, vagy olyan betegség - cukorbaj -, amely, ha nem derül ki időben, szintén sorozatos vetéléshez, a magzat méhen belüli elhalásához vezethet. A pécsi klinika osztályai Dél-Dunántúl megyéiből fogadják és gondozzák a veszélyeztetett várandósokat. Pintér Ernőné Nagyatádról érkezett ide tavaly augusztusban. Áprilisra várja első gyermekét.- Két évvel ezelőtt derült ki, hogy kétoldali petevezeték-el záródás miatt nem születhetett gyermekünk - meséli. - Itt Pécsett állapították ezt meg egy kivizsgálás eredményeként,- s még abban az évben, június 10-én megműtötték. Tavaly nyá. ron pedig nagy örömünkre megállapították, hogy várandós vagyok. Mivel az első időben volt néhány aggodalomra okot adó tünet, orvosi javaslatra itt maradtam. A férjemmel úgy 6. HÉTVÉGE döntöttünk, hogy nem szabad kockáztatni. Ez a néhány hónap eltelik. Derűsen, örömmel beszél. A kezelőben otthonosan mozog, ismeri az orvosokat, nővéreket, így bizonyára nem lesz idegen számára majd a szülőszoba sem. Kifelé menet arról kérdezem: szeretne-e még egy gyermeket?- Igen,, igen. Tudom, akkor már nehezebb lenne, ha vele is hónapokat itt kellene töltenem, de ha két-három év különbség lesz köztük, akkor már a férjem is elboldogulna otthon az elsővel, míg a másodikat várjuk. És én sem futok ki még o 35 évből - teszi hozzá nevetve -, mert ez is fontos. Egy másik szobában három cukorbeteg fiatal nő fekszik. Hajdú Mária Szekszárdról jött Pécsre. Nála már a várandóság előtt kiderült, baj van a cukorháztartásával, de a második házasságából is szeretett volna gyermeket. December közepe óta fekszik a klinikán. Naponkénti ellenőrzés mellett, szigorú diétával, a speciális inzulint kapva, várja a május elejét, a szülés várható idejét.- Nagyon bízom benne, hogy sikerül kihordanom, hiszen any- nyira szeretnénk még egy gyermeket — mondja. — A férjem főz, mos, gondozza, neveli a 8 éves kisfiámat. — Itt töltötte a karácsonyt is .. . — Nehéz volt. Minden emeleten állt karácsonyfa, boldog ünnepeket kívántak, s nekünk cukrosoknak madártejjel kedveskedtek, de a kisfiam ... Ö nagyon hiányzott. Sírni itt nem szabad. Ezt mindenki tudja, de ha valamelyikükön mégis erőt vesz a gyengeség, a többiek olyasmiről kezdenek beszélni; amiben mindannyian érdekeltek, amire mindegyikük figyel. Nekik ilyen állandó téma a cukorbetegség. Jól tudják, hogy a cukorbetegség csökkenti a fogamzóképes- séget, s ha szerencsére a terhesség mégis bekövetkezik, az időben fel nem ismert cukorbaj terhességi mérgezéshez, vetéléshez, koraszüléshez, a magzat méhen belüli elhalásához, vagy a megszületett csecsemő korai halálához vezethet. A 36. hét után — amikor a magzat biztosan életképes már — a terhességet esetleg indukált szüléssel, szükség esetén császármetszéssel fejezik be. Cseh Lajosné is ugyanilyen gondok között várja első gyermekét. Ö vejtiből jött a klinikára. Napközben a társaihoz hasonlóan olvas, rejtvényt fejt, kézimunkázik.- Ahogy telnek a hetek, egyre kevésbé reménykedem, hogy a szülés előtt még hazaengednek. Nekem ez még furcsa, hiszen egy ideig csak ellenőrzésekre kellett bejárnom. Azért kezdek megbarátkozni a gondolattal. Látom, hogy vannak, akik már az első hetektől itt fekszenek, s olyan boldogan viszik haza a gyermeküket. Közéjük tartozik Suti Mihály- né, aki február 3-án vitte haza Zsanett nevű kislányát. Ő is cukorbeteg, heteket töltött a klinikán és büszkén meséli,, hogy spontán szüléssel, minden komplikáció nélkül hozta világra a második gyermekét. Telnek a napok. Kora reggel zuhanyozás, aztán gyógyszerosztás, reggeli, majd jön az első vizit, a második, s következnek a délelőtti ellenőrző vizsgálatok. Ebéd után pihenés, majd a délutáni vizit. Hetenként háromszor látogatás, s ilyenkor együtt találgatnak, tervezgetnek a férjekkel, szülőkkel: fiú lesz vagy kislány. Mi legyen a neve? S ha közülük valaki elindul a szülőszobára, az egész kórterem drukkol. Lesik, mikor hívják a csecsemős nővért a szülőszobára, s legyen bár késő este, vagy hajnal, kivárják, amíg a nővér megjelenik szobatársuk gyermekével a karján. Egészségesek? Jól vannak?- kérdezik, s amikor a nővér mosolyogva igent mond, megnyugszanak. Másnap ők oz elsők, akik hajdani szobatársuknak gratulálnak. Török Éva Gyógynövényvetőmaa Megkezdték a gyógynövény- vetőmagvak szállítását a HERBARIA tolnai telepéről a termelőket ellátó fogyasztási szövetkezeteknek. Hajdan szinte ismeretlen fogalom volt a kultúrában termelt gyógynövény, a többségét még a gyógyszeripar számára is erdőn, mezőn gyűjtötték. A 'kereslet azonban óriási mértékben 'megnőtt, a gyűjtők száma pedig éppen ezzel egyidejűleg erősen megcsappant. Az így keletkezett hiányt jól szervezett termeltetéssel pótolják. Több ezer kistermelő és néhány erre spe- cializálódött nagyüzem köt minden évben termelési-értékesítési szerződést a fogyasztási szövetkezetekkel. Egyebek között fehénmályvát, kakukkfüvet, apróbojtorjánt, belénde- ket, macskagyökeret és kamillát vetnek, takarítanak be a HERBARIA, illetve a fogyasztási szövetkezetek megrendelésére. Vetőmaggal, a Tolnai Gyógynövényfeldolgozó látja el őket. Az idén összesen 35 féle magvat szállít nekik. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének beszámolójában legtöbb szó az anyanyelv ápolásáról és használatáról esik. Kétségtelen, hogy az anyanyelv oktatása, ápolása és használata a nemzetiségi politika és egyben a nemzetiségi lét alapvető kérdése. A beszélt és az írott anyanyelv ismeretében elért haladás nemcsak megalapozza, hanem meg is erősítheti a nemzetiségi tudatot. Ebből azonban az is következik, hogy az anyanyelv ápolása érdekében a legtöbb a tennivaló. Igaz a beszámolónak az a megállapítása is, hogy az 5. kongresszus óta a sokrétűség vált a szövetségi tevékenység egyik alapelvévé. A kulturális munkának szinte minden területén haladtunk előre, értünk el örvendetes eredményeket. Nemcsak tovább éltek a hagyományos műfajok: c népdal, a néptánc, a népzene hanem a bábjáték, a színjátszás, a klubmozgalom, az irodalmi tevékenység, a sajtó, a rádió, a televízió és a film területén is eredményes munka folyik. A továbbiakban olyan kérdéseket kívánok említeni, amelyek közül többet is a következő 5 év munkatervébe kell beépítenünk. A múlt eseményei A Baranya megyei Művelődési Központban évek óta elkészül a megyei honismereti emlékeztető-naptár, amelyben megtalálhatók a fontosabb évfordulók. A szövetség ideológiai munkájának fokozásához, a németség jeleseinek jobb megismeréséhez, a nemzetiségi közművelődés színvonalának emeléséhez is sokban hozzásegíthetne egy ilyen összeállítás. A németség számára országosan fontos, az egyes megyék, vaqy települések számára pedig helyben jelentős dátumok, személynevek stb. figyelmeztetnék politikai és közművelődési fórumainkat a megemlékezésre, a méltatásra. Egy bármilyen szerény ősz- szeállítás is már sokban segíthetné az értelmiségi pályán dolgozó, vagy az erre készülő nemzetiségieket, bár nem pótolná azt a hiányt, amely a második világháború óta azért áll fönn, mert megszűnt Pécsett a dr. Krisztics Sándor által vezetett Magyar Szociográfiai Intézet és a dr. Faluhelyi Ferenc irányítása alatt működött pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet. A mai anyagi viszonyok között aligha van mód ilyen intézet létesítésére, de a lenini nemzetiségi politika nem nélkülözheti a tudományos megalapozottságot, a megbízható ismereteket. A HNF Baranya megyei Bizottsága, a Megyei Művelődési Osztály elhatározta, hogy azonos kérdőív alapján elkészítteti a fölszabadulás 40. évfordulójára, tehát 1984 —85-re az elmúlt 4 évtized rövid történeti leírását, a vizsgált időszak fontosabb eseményeinek. jelentősebb létesítményeinek stb. bemutatását. Ez a munka a régebbi szigetvári járás minden településéről elkészült, és nyomtatásban is megjelent a fölszabadulás 30. évfordulójára. Az egykori sásdi járás községeinek ilyen ismertetése csak a felszabadulás 35. évfordulójára készült el, de a mű megjelentetésére a járás területi változása miatt már nem kerülhetett sor. A nyomdakész kézirat azonban a szükséges bővítésekkel ellátva most már az elmúlt 40 évről adhat számot. A mohácsi és a siklósi járás helységeinél sem hiányoznak az előmunkálatok, úgyhogy egész megyénk vállalhatja az évfordulóra ennek az egységes faluismertető iratnak 3—4 gépelt példányban való elkészítését. A megyei levéltár, a járási könyvtár és a helyi tanács őrizetére bízott egy-egy példány nemcsak a helyi művelődési munkához szolgálhat forrásul, hanem a további kutatásokhoz is. A szövetségnek, a kulturális szerveknek (a Honismereti Szekciónak) a tömegtájékoztatás terén már most gondolnia kell arra, hogy 1986-ban lesz 300 éve a török kiűzésének. A tárgyilagos és tartalmas visszaemlékezéshez hamarosan meg kell kezdeni a fölkészülést. — Miért emlékeztetünk a török kiűzésének évfordulóira? Azért, mert ezután kezdődik nemzetiségeink. közöttük a hazai németek* őseinék bevándorlása és szívós, országépítő munkája. 1984-ben lesz 200 éve a német nyelvterületről indult utolsó betelepedési hullám megérkezésének. A szövetség, megyéink németsége, egy falu megemlékezhet első német lakosai érkezésének valamely kerek (250, vagy 200 éves) fordulójáról. Gondosan tervezve, nyelvi , tekintetben a lehető legvilágosabb egyszerűséggel szóltunk már erről a kérdésről a pécsi rádió „Schulfunk" (Is- kolaródió) adásaiban. Itt erről csak annyit, hogy az adásokra érkezett válaszok és érdeklődő kérdések a felnőttek bekapcsolódását is igazolták. Úgy véljük, nem jelentéktelen, ha a rádió, az iskolarádió be tudja kapcsolni a német családokat is, ha témát ad a családi, a nemzedékek közötti beszélgetésre, a múlt eseményeinek jobb megismerésére. Adjuk át a jövőnek! A néprajzi témákat tárgyaló adások ugyanígy utat találnak a családokhoz, érdeklik németségünket. Igazolja ezt a Német Klub munkája is, amelyben az ismeret- szerzés komoly perceit mindig követi a hangulatos beszélgetés és közös éneklés. Főiskolai hallgató korom óta foglalkoztat egy hazai nemzetiségi nép-ének- és népzenetár (Volkslied- und Volksmusikarchiv der Ungarndeutschen und der Südslawen in der Baranya) terve, amely most a megyei Néprajzi Múzeumban megvalósulhat. Itt az írásos, a kottázott anyag mellett hangzó anyag (magnótekercs, kazetta, film) tárolására is sor kerül hazai németségünk és szlávságunk minden dalos vidékéről. Itt is kérem ehhez a munkához énekeseink, együtteseink segítségét: mentsük meg mindazt, ami még megmenthető, adjuk át a jövendőnek azokat a zenei értékeket, amelyek az ősöket is gyönyörködtették, legyen közös kinccsé, az, ami valamikor is az volt! — A Kórusok Országos Tanácsa is segíti munkánkat, úgyhogy már a nyomdában van a „Rotes Rös- lein" c., 150 Baranya megyei és a „Rosmarin” c., 150 Tolna megyei német dalt tartalmazó kötet. Más megyék németségének dalgyűjteményei is már készülnek. 1978-ban megjelent a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala megbízásából a Kartográfiai Vállalatnál Magyarország Földrajzinévtára, amely külön-külön kötetben adja egy-egy megye földrajzi neveinek válogatását. (Nem azonos ez a névtár a tudományos igényű megyei földrajzinév-gyűjtemé- nyekkel, amelyek pl. Somogy, Veszprém, Heve.s és legutóbb Baranya megyéről is megjelentek!) — A MÉM kiadványaként közreadott Földrajzi- név-táraknak nem az a legnagyobb hibájuk, hogy olyanok, amilyenek, hanem az, hogy ez az előírás szerepel bennük: „A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10/1974. (III. 31.) MÉM. sz. rendelete értelmében a földrajzi neveket a hivatalos kiadványokban a Földrajzinévtárban foglaltak szerint kell használni." — Szó esett már erről a kérdésről Szombathelyen is, Kaposvárott is az országos honismereti akadémián; egyáltalán nem dicsérő szavakkal említette a gödöllői nyári konferencián a gyűjtemény szerb-horvát dűlőnévanyagát egy hozzászóló. — A baranyai Áta község esetében bebizonyosodott, hogy a bosnyák helynevek az egyetlen helyi adatszolgáltató hiányos ismeretei miatt kimaradtak a gyűjteményből. Bizonyosra veszem, hogy valamennyi nemzetiségi szövetség megkeresi a módját annak, hogy megvizsgálja a nemzetiségi eredetű földrajzi névanyagot, dűlőneveket, és tiltakozni fog ennek a kiadványnak kötelező használata ellen, főként pedig az ellen, hogy a kiadványban szereplő neveket kelljen fölvenni a készülő drága, a nevek továbbélését és elterjedését biztosító turistatérképekre. Tudom jól, hogy ezekre nem fér rá minden élő földrajzi név, de azt is vallom, hogy az említett kiadvány előszavában olvasható kijelentés, az ti., hogy „az összegyűjtött neveknek a helyi tanácsokkal való egyeztetése is megtörtént” stb. több település esetében sem nem hihető, sem nem megnyugtató. Meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben a helyi tanácsnak mindenütt együtt kellett volna működnie a HNF helyi, illetve meqvei szerveivel, de a nemzetiségi szövetségekkel, a honismereti szakkörökkel is. Addig is, amíg a nemzetiségi szövetségek ezt a kérdést együttesen meg nem vizsgálják, amíg nem döntenek a térképre fölvehető, a megtar_ tásra érdemes nevek ügyében, a magam részéről csak egyetlen megoldást látok ja- vasolhatónak: áz illetékesek függesszék föl ennek a kiadványnak kötelező erejét. Ismerjék meg Kívánom, hogy jó munkája nyomón egész hazai németségünk gazdagodjék majd szellemi és anyagi értékekben egyaránt. Óvónők, tanítók, tanárok, nevelők, a szülők és a nagyszülők, a közművelődés minden rendű és rangú dolgozója segítségével, a könyvek szeretetével sajátítsák el németségünk fiataljai és őrizzék meg öregjei anyanyelvűket, tudjanak beszélni és írni is azon: ismerjék meg a magyarság és saját népük történetét, kulturális értékeit, vállalják a „más népekhez elvezető híd” szerepét, legyenek képesek és mindenkor készek a kapcsolatteremtésre a világ németül beszélő népeivel ! Válaszd az életet! ^ Nemzetiségi értékek s A nemzetiségi kongresszusokon a felszólalók szűkebb környezetük, munkahelyük, településük vagy megyéjük nemzetiségi kérdéseiről tájékoztatnak. A magyarországi németek kongresszusának két napján — mint általában a kongresszusokon — nem kaphatott szót mindenki. Az alábbiakban — abból az alkalomból, hogy a megyei tanács márciusi ülésén a nemzetiségiek helyzetét tárgyalja — dr. Vargha Károly nyugalmazott főiskolai tanszékvezető tervezett hozzászólásából közlünk néhány részletet.
