Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-17 / 76. szám
Tovább, magasabb szinten... 6. HÉTVÉGE Ez a pénz már az idei nyereség, pedig csak március van ... És máshonnan is jöhetnek a forintok. A tagok például nem veszik fel évközben teljes keresményüket, csak annak egy részét. Úgy 60—70 százalék megmarad, nem kell tehát a banktól hiteleket felvenni, nem kell kamatokat fizetni ... A szövetkezet minden családjának — az OTP átutalási számlájához hasonló — egyszámlája van, ezen vezetik a családok bevételeit — keresményét — és kiadásait. (Kiadás például: a tsz-től kapott takarmány fuvar stb.) Minden év végére elkészül az egyenleg. Ritkán fordul elő, hogy valaki túlköltekezik. Az egyszámla mindkét fél számára hasznos. A gazdaság forgathatja év közben a forintokat, s az ebből eredő nyereség a tagok egyéni nyeresége is. Vitek Pál többször is megkér: ne írjak mindenről, tán még dicsekvésnek tűnne. Próbálom meggyőzni arról, nem vétek az, s főleg nem szégyen, ha valahol jól forgatják a forintokat s már jó ideje a szó szoros értelmében gazdálkodnak. Nagy nehezen elfogadja az érveket. — Mi az ön vezetői hitvallása? Mosolyog: — Az egész idő alatt erről beszéltem. De konkrétabban: bízni az emberekben, bízni mindaddig, míg az ellenkezőjéről nem győznek meg. És adni inkább, mint elvenni tőlük. Korbáccsal ma nem lehet munkára sarkallni. Kozma Ferenc Vitek Pál Belvárdgyula éppen csak útbaesik Pécs és Moháís között. Jó, ha a csárda megállásra készteti az utazót. Tőle néhány méterre van megyénk leghatékonyabb termelőszövetkezetének központja. — Hagyjuk a leg-eket — fogad Vitek Pál, a szövetkezet elnöke —, nem illik ez a gazdaság „profiljába”. Különben is, ki szereti, ha kiteregetik a családjának belső életét. — ön a családhoz hasonlítja a termelőszövetkezetet? — Igen. Nálunk a gazdálkodásban döntőek a családi viszonyok. Belvárdgyulán december végén január elején a vezetők felkeresik a családokat. Megbeszélik az előző év tapasztalatait, véleményt cserélnek a következő év családi tervéről. Rögzítik, hogy mennyi tejet, sertést, marhát stb. ad majd le a család a háztájiból, hogy mikor, mennyi takarmány kell mennyi pénzt vesz fel fizetés-előlegként ho- vonta . . . Ha a szövetkezeti mozgalom kezdetére gondolunk, valahogy így képzeltük a jövőt. Arról nem is beszélve, hogy ez a forma, mennyi demokratikus elemet hordoz, milyen előny vezetőink számára ez a párbeszéd . .. Feltűnik, hogy az elnök ke- zeüqyében mindig ott van egv Toshiba zsebszámológép. A gazdálkodásról szólva szinte minden fontosabb kérdésnél segítségül hívja. — Termelni könnyebb — mondja. — A technológia cdott, s ha az ember nem vét naqyot, nem csalódhat. Gazdálkodni már sokkalta nehezebb. — Közgazdásszá válni? tesi teendőket. Utána megválasztották elnöknek. — Megéri-e Belvárdgyulán termelőszövetkezeti tagnak lenni? Dossziét vesz elő. Hát nézzük: a termelés alapvető feltételét jelentő közös vagyon 1978-ban 217 millió forint volt, tavaly már 386 millió, öt éve 117 milliós termelést, ma közel 200 milliós termelést valósítottak meg, s az akkori 25 mii-' liós nyereséggel szemben 53- at értek el! — És a munkadijak? — Egy tízórás munkanapra jutó jövedelem akkor 177 forint volt, ma 272 forint. Az elmúlt évben megnyertük a kísérleti keresetszabályozás címen kiírt pályázatot, így már hely- lyel-közzel az elvégzett munkát megfelelően tudtuk honorálni. Sikerült ösztönző nyereségérdekeltségi rendszert kialakítani. Ez óriási dolog! — Mennyi múlik az érdekeltségen? — Szinte minden. Döntő az anyagi érdekeltség, de nem elhanyagolható az erkölcsi sem ... Hozzáteszi: van egy időfaktor is. Az ellenszolgáltatást, jutalmat ösztönzőt lehetőleg azonnal kell adni. Ki emlékszik már arra, ha a zárszámadáskor megdicsérnek valakit a tavaszi munkákban vállalt kiemelkedő eredményeiért? Belvárdgyulán tavaly az egyes célfeladatok elvégzése, kampányok idején végzett kiemelkedő munkák után azonnal kifizették a jutalmat is. — Na nem! De alapvető közgazdasági érzék nélkül nem él meg senki. Vallom, a szabályozók változása nem adhat magyarázatot a rossz gazdálkodósra. Aki a szabályzókkal takarózik, nem jó vezető. Minden változásra figyelni, okosan előre látni, rugalmasnak lenni. Abban egyetértek, hogy gyakorta későn jelenik meg a konkrét szabályozás, de tartalmát szinte mindig előre lehet sejteni. Sokszor mondják, Belvárdqyula a legóvatosabb gazdaság Baranyában. Szerintem inkább a legkörültekintőbb. Amit éppen a divat diktál, abba megyünk bele. Belvárdgyulán kívül Olasz, Hórságy, Magvarsarlós. Birián, Lothárd tartozik ide. Van 3200 hektár szántójuk, ebből 1600- on kukorica, 800-on búza, 250—250 hektáron pedig bab, illetve borsó terem, s van szőlészetük — a bor eddig jól fizetett. Az állattartás legnagyobb volumenét a sertés jelenti, évi 9500-at értékesítenek. 150 tehén ielenti a tehenészetüket, se felszámolni, se bővíteni nem akarják. Várnak vele. — Sokat beszélünk ma pénzügyekről, a gazdaságok anyagi helyzetéről... — Mindig így volt, s lesz is: akinek tőkéje van, az köny- nyebben boldogul. Belvárdgyulának 45 milliós bankbetéte van: évek hosszú során gyűlt össze. Ez egy óriási lehetőség: akkor tudnak vásárolni, amikor például a műtrágya a legolcsóbb, s okkor értékesítik terményeiket, amikor a legtöbbet kaphatnak értük. — Megtehettük, hogy tavaly nem adtuk el a kukoricát. Miért is adtuk volna? Most jobb árat kapunk érte s már abból lett 20 milliónk, hogy vártunk. — Mit hozott ez 1983-ban? — Az árbevételünk 207 millió, a nyereségünk pedig 53 millió volt. Jól fizetett a sertés. A 17 aranykorona alatti földeken a kukorica 8,3 tonnát, a búza pedig 5,6 tonnát hozott hektáronként. Rekordokra sose törekedtek, csak arra, hogy a föld megteremje azt. ami optimális befektetéssel elvárható. A terveket táblánként határozzák meg, mert hiába szeretnék, hogy a 4 aranvkoronás magyarsarlósi táblán 9 tonna kukorica érjen be ... — Nálunk nem új ez a gazdálkodási szemlélet, elődömtől tanultam, vettem át. Mi mindig is a nyereséget céloztuk meg . .. Vitek Pál 13 esztendeje dolgozik Belvárdgyulán, a mohácsi tsz-szövetségtől érkezett. 1981-ig főagronómus volt és ellátta a termelési elnökhelyetÜzemmérnökök az iparban (2.) Képzés és alkalmazás Turnacker János fiatal üzemmérnök megtalálta helyét a pécs! Sopiana ‘Gépgyárban Sokat hallhatunk és olvashatunk mostanában ' a közoktatás és a felsőoktatás távlati fejlesztési programjáról. A tervezetet széles körű társadalmi vitára bocsátották, a különböző fórumokon sok értékes, megfontolandó elképzelés hangzott el. Szükség is van ilyenekre, hisz oktatási rendszerünk jelenlegi formájában egyre nehezebben tud eleget tenni a gyorsan változó és növekvő követelményeknek. Tartós tendenciák Nehéz feladat az oktatás távlati tervezése. Azt nem tudjuk pontosan megmondani, hogy milyen gazdaságitechnikai teltételek között kell majd dolgoznia a jövendő értelmiségnek, de vannak tendenciák, amelyek tartósnak bizonyultak és a jövőben is annak tűnnek. Ha ezekből kiindulva közelítünk az oktatás felé, a célokat és eszközöket a jelenleginél sokkal hatékonyabban fogalmazhatjuk meg. Egyre világosabb, hogy az intenzív fejlesztés során mind nagyobb szerepet kap az emberi tényező, az ember szaktudása, kreativitása, fejlődőképessége. A műszaki értelmiség funkciója a technika fejlesztése, a tudományos ismeretek termelése és szinte egyidejű adaptálása a gyakorlatban. Ezt így leírni és a műszaki felsőoktatás elé célként kitűzni nem túl nehéz dolog. Megvalósítani, azaz erre alkalmas diplomás szakemberek generációit képezni, már jóval bonyolultabb feladat. A megoldást nem is kereshetjük csak az. iskola falai között. Ameddig csupán az oktatás felől próbálunk közeledni a gyakorlati élethez, aligha tudjuk feloldani a gazdasági, társadalmi feszültségeket. Nem járt kellő eredménnyel például a technikusképzés megszüntetése, a szakközépiskolák és a műszaki főiskolák létrehozása. A pedagógiai reform, amely világosan elkülönítette a képzési szinteket és intézmény- típúsokat, természetesen nem tudta önmaga változásához igazítani a termelést. Nem sikerült kellően tisztázni, hogy a munkamegosztási hierarchiában hol a helye, mi a pontos funkciója a technikusI nak, az üzemmérnöknek és az okleveles mérnöknek. Máig sem eldöntött dolog, hogy a kétfajta mérnökképzés, szint avagy cél szerinti eltérést jelent-e. Több más ok mellett ezek a bizonytalanságok is eredményezték az olyan közismert jelenségeket, mint a diplomás műszakiak képzettségének és végzett munkájának tömeges eltérése vagy a mérnöki pálya presztízsének látványos csökkenése az elmúlt évtized- s ben. A valós vagy vélt konfliktusok feloldásához az iskola l csak akkor tud hozzájárulni, ha megváltoztatja nézőpontját. Ez az igény fejeződik ki abban a javaslatban, amelyet a Művelődési Minisztérium adott közre a felsőoktatás fejlesztése céljából: I „. . . ma sok munkakörben nincs meg az összhang a végzettség és a munkakör j között, s ennek csak egyik oka a gazdasági vagy a társadalmi igények állandó változása. A másik ok az, hogy a felsőoktatás maga sem ismeri megfelelően a tényleges helyzetet és szükségleteket.” Tarka kép A jelenleg folyó széles körű mérnökkutatásaink egyik célja, hogy a „kimenet" felőli szabályozáshoz megbízható és sokrétű információkat gyűjlsünk. Ezért különböző munkaszervezeti formákban intenzív módszerekkel vizsgáljuk, hopy üzemmérnökeink milyen munkát végeznek, tudásuk és képességük kihasználása meglehetősen tarka képet mutat. Ezt tükrözik a vezetőkkel készített interjúk tapasztalatai : — „Az üzemmérnök tudása, ismerete több mint c technikusé, elsősorban a gyakorlati, fizikai dolgozók irányítását követelő munkakörökre alkalmas.” — „Kikerüléskor az üzemmérnök is mérnöknek hiszi magát, pedig nem az. Szemléletbeli probléma van, elvárásaik nagyobbak a képzettségüknél, nem üzemmérnöki munkák ellátását tartják feladatuknak." — „Jobb, ha egy magasabban kvalifikált ember képzettségénél alacsonyabb szintű tevékenységet végez, mintsem hogy fejlesztéseink megalapozatlanok, pontatlanok legyenek.” Felméréseink szerint . e megítélés és alkalmazásbeli különbségek szorosan összefüggnek a vállalat nagyságával, népgazdasági, illetve iparágon belüli helyével, az adott technikai színvonallal, vállalati mentalitással. A mindenkori munkaerőhelyzet, az utánpótlás merítési bázisa, valamint a vállalat műszaki vezetésének szakmai és végzettség szerinti összetétele ugyancsak fontos forrása a különbségeknek. Adott vállalaton belül is más az egyes munkaterületek (fejlesztés, beruházás, tervezés) feladatigénye, eltérő mértékben igényli a szerzett ismeretek felhasználósát, egyáltalában a felsőfokú végzettséget, Á vállalat arculata A lejlesztésre orientált, folyamatosan magasszintű kutatási-fejlesztési tevékenységet folytató vállalatoknál, ahol a vezetés a fejlődést a műszaki értelmiség szellemi kapacitására építi, a korábban technikusok által betöltött munkaköröket ma műszaki főiskolát végzettek töltik be, az okleveles mérnököket szinte kizárólag a kutatófejlesztő, tervező munka területén alkalmazzák. Itt a pályakezdő üzemmérnökök is kaphatnak végzettségüknek megfelelő munkát, 2—3 év után vezetői beosztást, ami azonban jelentősen behatárolt. így bizonyos (magasabb, oklevélhez kötött) beosztások és a velük járó nagyobb anyagi elismerés az üzemmérnökök számára elérhetetlenek, továbbképzésük megoldhatatlan. Nem véletlen — kérdőíves felméréseink rész- eredményei alapján —, hogy az 1978-ban végzettek a munkahellyel való elégedettség rangsorában utolsó helyre teszik a hivatali előlépés lehetőségét. Ott, ahol a technika elmaradott, nem változik, a termékszerkezet stabil, az igényes kutató-, fejlesztőmunka részaránya elenyésző — az okleveles mérnök hatékony foglalkoztatásának nincs reális lehetősége. Itt elsősorban üzemmérnököket alkalmaznak, s a vezetők kiválasztásánál sem ragaszkodnak az oklevélhez. Mind a kollektíva, mind az irányító szervek inkább elfogadják a gyakorlatban bizonyított szakmai hozzáértést és vezetői képességet. A periférikus gazdaság- földrajzi helyzetben lévő vállalatok szakember-merítési bázisa kisebb, a mérnökösz- szetétel alakulása nem csupán helyi döntés kérdése. A szakmailag igényesebb, ambiciózus, kutató típusú okleveles mérnök nem marad meg (vagy csak ritkán) a kis, vidéki vállalatnál, főként, ha annak technikai színvonala is alacsony. Tapasztalataink szerint az okleveles mérnök—üzemmérnök arány vállalaton belüli alakulásában a fentieken túl szubjektív tényezők is szerepet játszanak. Ahol a vezetés és a beosztott műszakiak között képzettségbeli különbség van, ott nincs törekvés magasabb kvalifikáltságú fiatalok felvételére és az okleveles mérnök és üzemmérnök megítélése és alkalmazása tekintetében összemosódás tapasztalható. A műszaki felsővezetés nemzedékváltása alapvető változásokat indukálhat e vállalatoknál. Tapasztalatok szerint meggyengül az üzemmérnökök korábbi pozíciója ott, ahol a termeléscentrikus szemléletei a lejlesztésorientált váltja fel, és megnő az igény az egyetemet végzettek iránt. A magasabb színvonalú fejlesztőmunkát igénylő területeken az üzemmérnökök közül csak a legjobbak állják meg helyüket. Ök, hogy pozíciójukat is javíthassák, el is végzik az egyetemet. Nincs egységes megítélés Meggyőződésünk, hogy a műszaki értelmiség presztízs- csökkenésében az egzisztenciális tényezők mellett egyenrangú szerepet játszik az egységes szakmai és társadalmi megítélés hiánya. Károly Józsefné— Kovács Árpád A tsz pincészete
