Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-17 / 76. szám

Hogy szebb legyen a falunkI Már a régi rómaiak is.. . — kezdhetném a riportot, ami­ben Mozsgó 1984-es tavaszá­ról szeretnék számot adni. Igen, már a régi rómaiak is megtelepedtek Pannónia tar­tomány e dombok között rejtő­ző táján. A helytörténeti gyűj­temény tájékoztat erről. Egy térkép tünteti fel, hogy a gyűj- tőutak során a környék mely részén találtak római kori lelet- anyagot. A szigetvár—kaposvári útról Almáskeresztúr felé tartó út Mozsgónál egyoldalas; az ut­cák észak felé úgy ágaznak „fel", mint egy fésű fogai. Ket­tő — az Árpád és a Kolozsvár utca — között most egy újabb van születőben. A gyanútlan szemlélő is sejti, miről lehet szó. Mert ugyan miért lenne villanyoszlop-sor a kertek al­ján, két házsor között félúton? Negyven építési telek, amit a tanács közművesített (villany­nyal, vízzel), a telkek pedig magánkézből cserélhetnek gaz­dát, hiszen a tanácsnak nincs pénze a kisajátításra, — az útépítést idén elkezdi —, csak előírása arra, hogy a megvé­telt követő két éven belül be­építsék azokat. A negyven telket az optimiz­mus jelképének is tekinthet­jük, minthogy Mozsgón — amely az aprófalvas Baranyá­ban ma is tekintélyes lélekszá­mú településnek tekinthető — a lakosság létszáma csendes egyhangúsággal fogy az utóbbi évtizedekben. 1949-ben 1466­an éltek itt, 1960-ban 1264-en, napjainkban pedig 1076-an. Évente átlagban tizeneggyel kisebb a lélekszám; csakhogy a 35 évből az első 11-ben évi tizennyolc, az utóbbi 24 évben pedig mindössze évi nyolc fő volt a fogyatkozás. A miért?- re Varga József vb-titkár előbb tanácstalan, aztán megjegyzi, hogy annyi elköltözés azért nincs, hogy annak a számlájá­ra írhatnák a csökkenést ha pedig elköltözik valaki, a há­zát rendszerint megveszik. Az­tán azt is megjegyzi, hogy az iskolában most elég jó a lét­szám, de a jelek szerint itt is csökkenni fog a tanulólétszám. Hát akkor? Mozsgó közepén szép, vé­dett parktól övezetten áll a volt Batthyány — utóbb Bie­dermann — kastély, jelenleg szociális otthon. A viszonylag csekély számú népességfogyat­kozásra talán ez is magyará­zat. A tagadhatatlanul meg­lévő elvándorlás a csökkenő népszaporulat és a szociális otthonnak a község törzslakos­ságáénál kétségkívül nagyobb halálozási arányszáma együt­tesen okozhatta a közel fél­ezernyi csökkenést. * Milyen falu is Mozsgó? Ha azt mondom: csinos, takaros — egyáltalán nem túlzók. A fésű fogai mentén ízléses há­4. HÉTVÉGE zak, többségük új, modern, az elmúlt pár évtizedben épült, s tulajdonképpen az új magyar falukép azon alkotó elemei, amelyek a városias életforma hordozói. Ezek a mozsgói ház­sorok aszfaltozott utat virág­gal, bokorral szegélyezett jár­dát kísérnek. Ama fésűfog kezdeténél, ahol a kastély is van, az utak találkozásánál az egykori uradalomhoz tartozó házak sorakoznak. Lengyeltóti János nyugalmazott tanító és aktív helytörténész magyarázza, hogy az egyik volt cselédház­ból lett a falumúzeum, s hogy a volt intézői lakot meg a töb­bi néhány házat annak a min­tájára szeretnék felújítani, ki­festeni. Mitagadás: rájuk is fér! A múzeum melletti nagy udvar most romhalmaz. Min­den felesleges tákolmányt el­bontottak, s a jobb sorsra ér­demes területből játszótér lesz. Vélhetően társadalmi munká­val. A vb-titkár megerősíti: ,,Ha van szervezés, szívesen dolgoznak a mozsgóiak a fa­luért. így született az óvoda is. A jelentős társadalmi összefo­gás értéke elérte az egymillió forintot." Megtudom azt is, hogy nem lebecsülendő a tsz közreműködése sem: évente 40 ezer forintot utal ót műve­lődési és sportcélokra, és sok­féle munkával is segíti a köz­séget. És mit tud önerőből tenni a tanács? Tavaly megszületett a falumúzeum, aztán a könyv­tár. Ugyancsak tavaly fogtak hozzá az új orvos- és védőnői lakás és a rendelő építéséhez; a ház tető, illetve födém alá került még az ősszel, mivel éppen akkor nem sikerült cse­réphez jutni, amikor kellett vol­na. Most, tavasz előtt így áll a ház az út mentén egy rossz téglakerítés mögött. Idén két pedagóguslakós építését kezdi a tanács kijáró tanítók letele­pítése érdekében. * A helybeni munkavállalási lehetőség viszonylag nem sok. Első számú foglalkoztató ter­mészetesen a termelőszövetke­zet, és többeknek ad munkát a Szigetvári Áfész faipari üze­me. A többség azonban Szi­getvárra jár, a konzervgyárba, a cipőgyárba, a Mezőgéphez. Ennek a hatása itt is érződik a közéletiségen. Pl. a KISZ- ben is csak a hétvégeken pezs- dül az élet, amikor mindenki otthon van. A február 27-i fa­lugyűlésen azért elég sokan jelentek meg, s több mindent szóvá is tettek, főleg az ellá­tást illetően. A férfiak például azt. hogy gondot jelent a nyi. ratkozás, amióta a szigetvári szövetkezet a ráfizetésessége miatt megszüntette férfí-női fodrászatát. Az utóbbit illetően a hézag hamar eltűnt: a mozs­gói hölgyek frizuráját a falu­múzeum épületében levő ma­szek fodrász gondozza. De a férfiak? A felszólalás nyomán elintéződött, hogy a szociális otthonba hetenként kijáró föd. rósz ellátja a nyiratkozni óhaj­tó falubeli férfiakat is. Való­ban ez lenne a megoldás? Hézagpótlónak bizonyára. Má­sok azt tették szóvá, hogy az áfész-boltban kevés az ipar­cikk és — miért éppen ezt a kettőt emelték ki? — még bor­júkötélért, meg szemétlapátért is a városba kell menni. A köz­ség nagyobb részét ellátó ma­gánkereskedő azonnal lépett, és mindkét hiányolt árucikk azóta is kapható nála. * Nem lenne teljes egy mozs­gói riport a község két érde­kes személyiségének az emlí­tése nélkül. Lengyeltóti János már megjelent egy villanásra, hozzá térek vissza először, pon­tosabban ahhoz a különleges, és sok értéket tartalmazó hely- történeti magán gyűjtemény­hez, amely a magányosan élő idős férfi otthonát uralja. Mily nagy kár, hogy ezeket a por lepi, s csak alkalmi, külön megtisztelt vendégek láthat­ják. Stocker György vékony termetű, erő$ szemüveget vise­lő bácsi, akinek a keze alól csodálatosan szép fafaragvá- nyok kerülnek ki: ülőkék, foko­sok, pipák, tükörkeretek .. . Kü­lönlegesen gazdag népi for­mavilág, s őszinte meglepetést kelt a látogatóban, hogy az őstehetség alig egy évtizede bontakozott ki nála. Magyar- lukafáról származott ide; lehet, hogy a hely szelleme érlelte benne a fiatalon magába szí­vott tudást? Hársfai István Az adatbank beépül a rendelők munkájába Lerövidíteni a beteg útját Foglalkoztató a súlyosan fogyatékos gyermekeknek Az egészségügyi alapellátás széles rétegeket érintő problé­ma. Nem közömbös, hogy a Pécs városi Tanács egészség- ügyi osztálya milyen tennivaló­kat határozott el a lakosság egészségügyi ellátásának to­vábbi jdvítása érdekében. Dr. Szilasi Annától, a Váro­si Tanács egészségügyi osztá­lyának vezetőjétől kérdeztük: milyen feladatok megvalósítá­sát tűzték ki célul ez évre. — Nagyon fontos a beteg­ségek kialakulásának, vagy sú­lyossá válásának a megelőzé­se. E célt szolgálják a széles körű szűrővizsgálatok. Az el­múlt évben a számítógépes rendszerbe betáplált adatbank rendkívül jó eredményeket ho­zott, ezt akarjuk továbbfejlesz­teni. Szeretnénk, ha a rend­szer beépülne a gondozóinté­zetek és a körzeti orvosi ren­delők munkájába. Ez természe­tesen nem megy máról hol­napra, sok előkészítő munkát igényel, de 84-ben már jelen­tős lépéseket kívánunk tenni. — Sokan panaszolják, hogy egy-egy orvosi vizsgálatra ese­tenként sokat kell várakozni és emiatt 1 vagy 2 teljes munka­napjuk is kiesik. • — Épp ezért tűztünk ki célul olyan intézkedéseket, hogy a betegeket a lehető legkeve­sebb vizsgálattal és ide-oda küldözgetéssel, de a legjobban és leggyorsabban lehessen meggyógyítani. Azt akarjuk el­érni, hogy a gyógyító munka legnagyobb része az alapellá­tásban, vagyis a körzeti orvosi rendelőkben történjen, Ameny- nyiben további szakrendelésre kell küldeni a beteget, a körze­ti orvos ne tudja le ezzel a munkáját. Az lenne a jó, ha továbbra is figyelemmel kísér­né. Ha kórházi kezelésre, vagy kivizsgálásra utalják, akkor is. Ezért szerveztük a szakmai na­pokat, ahol a körzeti orvosok, a klinikák, kórházak osztályai­nak munkájában alkalmanként részt vehetnek. Amennyiben a beteg kórházi ellátásra nem szorul, a szakrendelésről kapott diagnózissal és ajánlott terá­piával a körzeti orvos végezze a továbbiakban a gyógyítást. Ezzel persze a körzeti orvosok munkájának a minősége meg­változik, több döntés és gyó­gyító tevékenység hárul rájuk. A Pécsett dolgozó körzeti orvo­soknál nem jelent problémát, szakmailag valamennyien al­kalmasak erre, és ez az igé­nyeikkel is megegyezik. Ahhoz, hogy a beteg útját valóban lerövidítsük és ezzel a gyógyulását gyorsítsuk, jobban meg kell szervezni az egyes in­tézmények együttműködését. Jelenleg sok helyen végeznek azonos vizsgálatokat és sok­szor esetlegességen, vagy is­meretségen múlik, hogy a be­teg éppen hova megy. Meg kell szüntetni a párhuzamossá­gokat, az egyes intézmények munkáját differenciálni kell. Ez alatt azt értjük, hogy bizo­nyos vizsgálatokat egy bizo­nyos helyen végeznének csak el, ott, ohol erre a legjobb fel­tételek megvannak. Jó példa erre a POTE központi kémiai loboratóriuma és a pécsi Egye­sített Egészségügyi Intézet la­boratóriuma közötti együttmű­ködési megállapodás. Egy bi­zonyos vérvizsgálatot csak az egyik helyen, míg egy másikat a másikon végeznek el. A bár­hol levett vért e szerint irányít­ják egymáshoz. — A nemrég lezajlott, az egész megyére kiterjedő egész­ségügyi vizsgálat foglalkozott a rehabilitációs tevékenység fontosságával. — Nagy feladatokat tűz­tünk ki idén a rehabilitáció területén. Először talán azt említeném, hogy a múlt év­ben megvalósítottuk a súlyo­san fogyatékos gyermekek böl­csődei és óvodai ellátását. Itt hat-nyolcéves korig foglalkoz­nak a gyermekekkel. A felnőtt foglalkoztatóba pedig/ csak 14 évtől lehet felvenni őket. A közbeeső idő kiesik, ezekkel pillanatnyilag nem tudnak mit kezdeni. Szeretnénk a művelő­dési osztállyal közösen létre­hozni olyan intézményt, ahol a nyolc-tizennégy év közötti úgynevezett képezhetetlen gyermekeknek biztosítanánk ellátást és a lehetőségekhez képest további képességfej­lesztő foglalkoztatást. Mindenképpen szeretnénk a valamilyen okból megváltozott munkaképességű, rehabilitált felnőttek foglalkoztatási lehe­tőségeit is kibővíteni. Most épül egy 500 négyzetméteres új üzemcsarnok a Tüzér utcá­ban, ahol már ez évben meg­indulhat a differenciált mun­ka aszerint, kinek milyen ok­ból károsodott az egészsége. Tervezzük például, hogy a fog­lalkoztatottak egy részét szá­mítógépes adatfeldolgozásnál is alkalmazzuk majd. Lehetővé szeretnénk tenni, hogy pél­dául az a bányász, aki a szi­likózis miatt nem mehet visz- sza eredeti munkahelyére, a szociális foglalkoztatóban új szakmát tanulhasson és szak­munkásvizsgát is tehessen. Sarok Zsuzsa Számitógépbe táplálják a betegek adatait a pécsi Munkácsy utcai rendelőintézetben Fotó; Proksza L. A kaposvári nyomda megrendelésére készítenek igazolványtartó tasakokat a pécsi Szociális Foglalkoztatóban. Fotó: Läufer László Rangot az alap­ellátás­nak MOZSGO

Next

/
Oldalképek
Tartalom