Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-17 / 76. szám
Életszínvonal. 1984 Küzdelmes megőrzés Teljes foglalkoztatotság, 40 órás munkahét — Általánossá vált az óvodai elhelyezés és a középfokú oktatás — Nemzeti ügy a gyermeknevelés ösztönzése — Lakásépítésre késztet a jómód és a szükség Sokon kétségbe vonják oz életszínvonal megőrzésére irányuló eredeti tervcélok realitását. A kétség és a fel. fokozott aggodalom nem alaptalan. A mindennapi élet tapasztalatai félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a vártnál kedvezőtlenebb külső és belső feltételek közepette feliadataink is, gondjaink is növekedtek.. Sok jel szerint mégsem kell és nem is szabad lemondani eredeti céljainkról. Az egyes családok — lehetőségeikhez mérten — több-kevesebb sikerrel — szintén mindent megtesznek azért, hogy anyagi helyzetük ne romoljon. (Persze, nincs mindenkinek reális esélye erre.) Társadalmi méretekben az életszínvonal megőrzése méginkább feladat, nehéz, de nem reménytelen küzdelem. Van mit védeni Mit mutatnak a tények, az adatok? A lakosság reáljövedelme és fogyasztása a VI. ötéves terv első három esztendejében egyformán 4—5 százalékkal növekedett, az idei népgazdasági terv e szint fenntartásával számol. Ez, igaz-1—2 százalékkal elmarad a középtávú előirányzatok időarányos részének tel. jesítésétől és halvány, töredékes kópiája csak a 60-as, 70-es évek dinamikus fejlődésének, napjainkban mégis becsü'lésre méltó eredménynek számít. (Több nyugateurópai országban — az NSZK-ban, Svédországban, Belgiumban, Hollandiában — 2—5 százalékkal csökkent, másutt stagnált, vagy ugyancsak szerény mértékben nőtt a személyes fogyasztás az utóbbi három esztendőben.) Ebben a nehéz időszakban is az életkörülmények több vonatkozásban, érzékelhetően javulnak hazánkban. Általánossá vált az ötnapos munkahét, az idén az iparban, az építőiparban, az államigazgatásban bevezetik a heti 40 órás munkarendet. Tovább erősödött országunkban a létbiztonság, amely egyfelől a keresőképes lakosság tényleges jogát jelenti a munkához, másfelől a rászorulókról való , körültekintő társadalmi gondoskodást. Szocialista vívmányunk a lakosság teljes foglalkoztatása napjainkban, amikor a fejlett tőkés országokban 35 millió munkanélkülit tartanak nyilván, különösen felértékelődött. A nyugdíjasok, illetve a járadékosok száma hazánkban jelenleg már 2,25 millió, s tavaly óta 6 éves koráig egy gyermek után is fizetnek családi pótlékot. (A nyugdíjak átlagösszege jelenleg 3100— 3200 forint, az átlagkereseteknek csaknem a 60 százaléka, a családi pótléké gyermekenként havi 700 forint.) Gyakorlatilag általánossá vált az óvodai elhelyezés (90 százalékos) és a középfokú oktatás. (Az általános iskolát végzettek 93 százaléka tanul tovább közép-, szakmunkás- képző és szakiskolákban.) A felsőfokú oktatási intézményekben csaknem 100 ezer hallgató tanul, a 18—22 éves korosztály 10 százaléka. Elmaradás ésellentmondás Magyarországon az ingyenes egészségügyi ellátás az állampolgári jogok közé tartozik. Az orvosoknak a lakossághoz viszonyított számarányát tekintve az európai élmezőnybe tartozunk. Kielégítő a helyezésünk a kórházi ágyak számarányát tekintve is, a szükségletekhez mérten azonban mégis elmaradunk. Egészségügyi intézményeink túlzsúfoltak, fejlesztésükben is lemaradás mutatkozik. Az öt évre tervezett 6500—7000 kórházi ágyból négy év alatt 4500 a helyére kerül. Kedvezőtlenül alakult hazánk népesedési helyzete. Az ország lakossága tavaly 21 ezerrel, tavalyelőtt pedig 11 ezerrel csökkent. Mérséklődött ugyanis a születések, és nőtt a halálozások aránya, jórészt a lakosság korösszetételének kedvezőtlen alakulása következtében. (Itt jegyezzük meg, hogy a keresők száma szintén folyamatosan csökken — tavaly 35 000 fővel — a 80-as évek közepéig, majd ezt követően egy évtizeden át mérsékelten növekszik, s a 90-es évek közepétől ismét csökken; az ezredfordulón várhatóan a jelenlegi szinten alakul.) Fontos feladat, nemzeti ügy e a gyermeknevelés anyagi, erkölcsi ösztönzése, fokozott társadalmi megbecsülése. Saját erőből Amíg a lakosság fogyasztási javakkal viszonylag magas színvonalon ellátott, nem mondhatjuk el ugyanezt a lakások, a kórházi ágyak, az osztálytermek számától, a telefon sűrűségről stb. Az elmaradottság részben örökölt, részben az aránytalan fejlesztések révén újratermelődött. A legjelentősebb lakossági infrastruktúra, a lakás egyben a legnagyobb társadalmi gondok egyike. Pedig a fejlődés e téren is számottevő. A lakások száma 2,8 millióról 3,7 millióra, a lakószobáké pedig 4 millióról 7,6 millóra emelkedett 1960 és 1983 között. (Az eredmények nagyobbak is lehetnének, de a szanálások jelentős mértékben csökkentették a meglévő lakásalapokat, főleg a 70-es években.) A VI. ötéves tervben előirányzott 370—390 ezer lakásból 1984 végéig felépül több mint 300 ezer. Ez kielégítő, jó eredménynek mondható, A lakásigények gyors növekedését az okozza, hogy gyorsan nő a háztartások száma, nemcsak a házasságok révén, hanem a válásokkal, a töredékcsaládok gyarapodásával, a generációk szétköltözésével arányosan is. Valószínűleg átmeneti mérséklődés után ismét növekedni fog a kielégítetlen lakásigények száma. Részben azért, mert jelenleg évi 72— 74 ezer lakás épül, míg a 70-es években, amikor Európa élvonalában haladtunk volt esztendő, hogy csaknem százezer új otthonnal gyarapodtunk. Részben azért, mert új jelenség, hogy a városokban is csökken az állami eszközök, és nő a lakossági források aránya a lakásépítésben, o közművek kiépítésében. (1980-ban még 30 ezer állami lakás épült, az idén már csak 11 ezer.) A falusi tapasztalatok félreérthetetlenül igazolják, hogy nemcsak a jómód, a szükség is ösztönzi az építési kedvet csak legyen közmű- vesíthető telek, és legyen lehetőség a lakásterület fokozatos bővítésére, a családi munkaerő hasznosítására. Az építési kedv, s az igényeknek jobban megfelelő lakás- és építkezési mód azután visszahathat a munkahelyi szorgalomra, fegyelemre, ambícióra, a beosztó családi gazdálkodásra. A becslések szerint 1984-ben a lakosság mintegy 40 milliárd forintot költ beruházásokra, jórészt lakásépítésre, közművesítésre. A fogyasztás mutatói Az életszínvonal megőrzésének valóságos gondjait nem annyira a fogyasztás, a reáljövedelem növekedésének tervhez viszonyított 1—2 százalékos elmaradásában, mint inkább e fontos mutatók biztonságos anyagi megalapozásának hiányosságaiban találhatjuk meg. Az első olajárrobbanást követő 5—6 évben csaknem változatlan ütemben tovább nőtt a fogyasztás, és összesen 22—23 százalékkal haladta túl az 1973. évi szintet, A beruházások és esetenként a készletek növekedési üteme a fogyasztásét is meghaladta, miközben a világpiacon a nagymértékű cserearányromlás révén jelentős árveszteségek érték az országot. Végeredményben a belföldi felhasználás növekedését külföldi hitelekből tudtuk csak fedezni. Az igazsághoz tartozik, hogy a gazdaság napjainkban is kész az életszínvonal megőrzéséért bizonyos engedményekre. Jelzi ezt egyebek közt az, hogy a VI. ötéves terv termelési előirányzatainak teljesítésében jelenleg nagyobb a lemaradás, mint az életszínvonal alakulásában. A nemzeti jövedelem öt esztendőre előirányzott 14—17 százalékos növekedési tervéből az első négy évben 7 százalék teljesül, míg a lakossági fogyasztás 1985-re tervezett 7—9 százalékos emelési előirányzatából a tényleges gondok, a vártnál kedvezőtlenebb körülmények ellenére 4,5—5 százalék valósul meg 1984 végéig. Az életszínvonal megőrzésének feladata tehát döntően a legátfogóbb mutató, a reáljövedelem, a fogyasztás gazdasági megalapozását igényli. Határozottabb lépéseket kell tenni a gazdaság stabilizációs programjának végrehajtása útján a termelést szerkezet, a piaci munka javításával, a hatékonyság, a versenyképesség fokozásával. A fizetőképesség megőrzése a jelen helyzetben meghatározó érték, s a további feladatok megoldásának is természetesen előfeltétele, kiindulópontja. Kovács József Céltalan időtöltés, alkohol, kábítószer-pótlók II gyermek- és fiatalkori bűnözésről Beszélgetés dr. Garai József rendőralezredessel, a Pécsi Rendőrkapitányság vezetőjével Kés a gyermekbűnöző kezében .., Lopássorozatot elkövető besurranó tolvaj, aki alig múlt 16 éves... Alkohollal ,.átitatott” 14 éves — mondhatjuk nyugodtan így — kölyök, aki a kora éjszakai, órákban sorban töri le a gépkocsik visszapillantó tükreit, ablaktörlő lapátjait... Gyerekek, akik kerékpárok, kismotorok lopására álltak rá ... Számos kérdést szül már az eddig mondott néhány jelenség is. A gyermek- és fiatalkori bűnözésről dr. Garai József rendőralezredessel, a Pécsi Rendőrkapitányság vezetőjével beszélgettünk. — A kategória — gyermek- és fiatalkori bűnözés — mindig volt, de korántsem véletlen, hogy mostanában gyakrabban beszélünk róla. Oka: egyre többen, egyre több bűntettet követnek el. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e területen magas a rejtve maradt esetek száma, különösen a gyermekbűnözés esetében. Olyan bűncselekményfajtáknál, mint a kerékpárlopás, a gépkocsik rongálása, alagsori helyiségek feltörése, bolti lopások, nehéz pontos képet kapni. Véleményem szerint a felderített bűncselekményeknek nyugodtan számolhatunk a kétszeresével. A fiatalkorúak esetében pedig az emelkedés azt jelenti, hogy amíg 1982-ben 138, 1983-ban már 215 bűncselekményt követtek el 14—18 év közötti fiatalok. — Ez gyakorlatilag azt jelenti hogy a bűnözésnek megfelelő „utánpótlása" van . .■ — Rendkívül nyugtalanító, különösen ha társadalmi méretekben gondolkodunk ezen. Akkor is az, ha tudjuk, hogy a gyermek- és fiatalkorú elkövetők jelentős része rendezett családi háttér hiányában nő fel, jó részük intézetben nevelkedett. Én a bűnözés újratermelődésének az elemzése során semmiképpen sem hagyom figyelmen kívül a lakótelepeket: komoly forrásnak számítanak, Természetesen felvetődik a kérdés: mit kell, mit lehet tenni? A fő cél nyilvánvalóan a megelőzés, de ez máris rengeteg újabb kérdést szül. Először is: ehhez a rendőrség eszközei önmagában kevesek. A mi szerepünk e munkában egy komoly koordináció, amely a gyermek, és fiatalkori bűnözésből leszűrt konkrét tapasztalatokon alapul. Ott van az iskola, a család, s a felnőtt társadalom, azután a különböző, a gyermekek, a fiatalok helyzetét figyelemmel kísérő szerv, szervezet, bizottság. Azt kell mondanom: elegen foglalkoznak a jövő nemzedékeivel. A hogyanra azonban nem megnyugtató a válasz. Akárhogy is nézzük, a hétköznapok tapasztalatai az elégtelenségre utalnak. Na- gyo,n kellene arra figyelnünk, hogy a sok bába között ne vesszen el — most szó szerint — a gyerek. Nyilván összehangolt, célirányos, konkrétumokkal jelzett munkára van szűk- jég, mégpedig sürgősen. — Melyek a kísérőjelenségei a gyermek- és fiatalkori bűnözésnek? — A céltalan időtöltés, a szeszesital-fogyasztás, a kábítószerpótló anyagok élvezete, önmagában is mindegyik nagy figyelmet követel. Nézzük a céltalan időtöltést: jószerével a játéktermek nyitvatartásához lehet igazítani a ritmusát. Amíg működnek az automaták, ott vannak. Ehhez .. pénz kell — nem is kevés —, amit,, ha kell bűn útján szereznek be. Azután a szeszes ital fogyasztása: sokan nem tudják, milyen mértékben isznak ezek a fiatalok! Az esetek döntő többségében kocsmákban részegednek le. Mindenkit, aki kiszolgálja őket, nagyon kérjük: változtassanak az eddigi gyakorlatukon, és ne adjanak szeszt a fiataloknak. Gondoljunk élőre néhány évvel: milyen felnőttek lesznek azokból a tizenévesekből, akik így töltik napjaikat? — Vagyis elsősorban a felnőtteket kell meggyőzni? — Tisztában vagyunk azzal, hogy egyaránt felelős a család, az iskola, a felnőttek társadalma. A kérdés már csak az: milyen eszközökkel lehet jobban hatni az ifjúságra, pontosabban: miként lehet azt elérni, hogy szellemileg, fizikailag egészségesebb nemzedékek nőjenek fel? Hangsúlyozom még egyszer: a jövő érdekében kell választ adnunk erre. Csak példaként: megvan-e a pedagógus megfelelő háttere e cél eléréséhez? Van-e lehetősége a társadalmi igénye — képzettebb, fegyelmezettebb fiatalok nevelése — kielégítésére a jelenleg rendelkezésére bocsátott eszközök használata mellett? Tud-e ezekkel megfelelő szigorral fellépni az őt is nyugtalanító diókmagatartás- sal szemben? — Végül is: rosszabb a helyzet Pécsett, mint a többi nagyvárosban? — Meggyőződésem, hogy nem, de sok a tennivalónk. Mindenkit fel kellene rázni, hogy egyre többeknek legyen szívügye a fiatalok sorsa. Visz- sza kell őket tartani, mert — jóllehet nagyon sok bosszúságot, felháborodást szülhet sokuk magatartása — mégiscsak mi, felnőttek vagyunk a mérle- gelőképesebbek. A rendőrség megpróbál szembenézni a tényekkel, sok csatornán, fórumon tájékoztatjuk a jelenségről, ebből eredő gondjainkról a lakosságot. Erőfeszítéseink elsősorban azt célozzák, hogy mindenkinek, aki felelős a gyermek, és fiatalkori bűnözésért, felhívjuk erre a figyelmét konkrét közreműködést kérjünk a megelőzés érdekében. Mészáros Attila A fiatalok üzeme A fiatal szakmunkások kezdeményezőkészségére, szakmai tudására sokat építenek a gyárak, üzemek. Képünkön: Baranyai Aurél, a pécsi Mechanikai Laboratórium fiatal műszerésze. Proksza László felvétele
