Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-17 / 76. szám
2 Dunántúli Tlaplo 19S4. március 17., szombat Hz 1980-as évek tudománypolitikája Interjú Sarlós Istvánnal A z elmúlt években számos kormányzati döntés tükrözi a sürgető igényt: növekedjék a hasznosítható tudományos eredmények kínálata, s e kutatások alkalmazásának készsége. Ezek az intézkedések — a tudományos munka más-más vonatkozásait, területeit érintve — egyaránt azt szolgálják, hogy társadalmunk a gazdasági nehézségek közepette is képes legyen lépést tartani a műszaki haladással, s a jövő megalapozását is segitő válaszokat tudjon adni a jelen kérdéseire. E kormányzati törekvésekről, a nyolcvanas évek tudománypolitikájáról szólt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Császár Tibornak, az MTI munkatársának adott interjújában. ÓRA A NAGYVILÁGBAN Velencében tíz napja sztrájkolnak a szemétbegyűjtő munkások. A képen: a hires olasz város egyik tere tele szeméttel. Lausanne-i konferencia Kétoldalú tanácskozások A Tudománypolitikai Bizottság értékelése alapján a kormány nemrégiben áttekintette az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv — az első ilyen ötéves munkaprogram — végrehajtásának „félidős" eredményeit. Milyen tapasztalatokra kivánja felhívni a bizottság elnökeként is a figyelmet? — Ez a terv a kormány középtávú tudomány- és műszaki fejlesztéspolitikai céljait, az ezek megvalósítását szolgáló legfontosabb tennivalókat, a közvetlen gyakorlati hasznot és gyors alkalmazhatóságot ígérő kutatási-fejlesztési programokat tartalmazza. A terv kidolgozása óta a végrehajtás körülményei megváltoztak: szigorúbb gazdasági feltételek mellett lényegesen magasabb követelményeknek kell megfelelni. — Ennek érdekében új irányítási, szervezési, finanszírozási és ellenőrzési módszereket vezettünk be. A cél az volt, hogy a kutató- és fejlesztő munka megfelelő támogatást kapjon, a programok rugalmasabbak, a munka összehangoltabb legyen, s az eddigieknél jobban kiaknázhassuk a szellemi és anyagi erőket. E módszerek helyességéről a jövőbeni eredmények mondanak majd ítéletet. — A kutatás és különösen a technológiai, műszaki fejlesztés szerepe a gazdasági fejlődés meggyorsításában kulcskérdéssé vált. Ezért — a kutatóintézetek és az egyetemek termékeny közreműködésével — nagyobb figyelmet fordítunk a vállalatok kutatási-műszaki fejlesztési tevékenységére, a gazdálkodó szervezetek most kibontakozó innovációs készségének és kapacitásának erősítésére. — A középtávú országos kutatási-fejlesztési programok tapasztalatai arról tanúskodnak: jelentős az előrehaladás a kutatási célok gondosabb megválasztásában, a valóság változásaihoz történő gyorsabb alkalmazkodásban. Az energiatakarékosságot ösztönző vagy a biotechnológia fejlesztését szolgáló kutatási program például már e tervidőszak alatt született: az előbbi sürgető igények hatására, az utóbbi pedig a gazdaságszerkezetkorszerűsítési célok megalapozása érdekében. — A kormányzati kutatásifejlesztési programok végrehajtásának tapasztalatait elemezve kirajzolódtak azok a kérdések is, amelyekben további intézkedések szükségesek. Nem sikerült még mindenütt jól kialakítani a vállalatok önálló innovációs tevékenységének kereteit: néhol ugyanis az igazgatás túlságosan beleavatkozik a kutató-fejlesztő munka szervezésébe és irányításába. Az is fontos tapasztalat, hogy kormányzati eszközökkel az innováció elsősorban átfogóbb új technológiai, műszaki-fejlesztési kultúrák kifeilesztése, elteriesztése és az érdekeltség erősítése révén gyorsítható. Ezért a jövőben — terveink szerint — a kutatási proara- mok súlypontja olyan területekre helyeződik, mint a biotechnológia, a mikroelektronika, a számítástechnika, a társadalomtudományokban pedig a gazdasáapolitika, a társadalom szerkezetének kutatása. E hanasúlyváltási szándékában már érvénvesül a korábbiaknál egyértelműbb és a vállalatok önállóságát valló felfogás az állam és a vállalatok, egvéb intézmények közötti munka- megosztásról. Ennek lényege: a gazdaságban a napi, a rövidtávú műszaki-fejlesztési feladatokat a vállalatoknak kell megoldaniok, az állam pedig egyre inkább az átfogó, a fejlesztést megalapozó kutatások támogatására koncentrál. Hogyan váltak be a tudományos munka követelményeinek emelésére az elmúlt években hozott intézkedések: milyennek bizonyult az új, egységes kutatóképzési rendszer, a háromfokozatú tudományos minősítés? — Az egységes kutatóképzésről a kormány 1982 decemberében hozott határozatot, amelynek az a célja, hogy a tudományos pályára készülő diplomás szakembereket fiatalabb korban, nagyobb létszámban, intenzívebb képzés keretében és magas színvonalú kutatóhelyeken készítsék fel fáradságot, türelmet és igen elmélyült ismereteket igénylő hivatásukra. Az új kutatóképzés első évfolyamára jelentkezett mintegy 700 fiatal közül 400 szakembert választottak ki, akiknek képzése az új rendszer szerint 1983 szeptemberében megkezdődött. Mintegy 250-en részesülnek állami ösztöndíjban, lényegesen többen a korábbi évek aspiráns és tudományos gyakornoki létszámánál. Figyelemre méltó, hogy közöttük százötven a 25 éven aluli pályakezdő fiatal. Az új rendszer átfogóbb értékelésére az első évfolyam hároméves tanulmányainak végeztével vállalkozhatunk majd. — A háromfokozatú tudományos minősítés bevezetéséről tavaly novemberben hozott kormányhatározat szerint az új rendszerű egyetemi doktorátus tényleges bevezetésének határideje 1984, szeptember elseje. Jelenleg az egyetemeken felülvizsgálják a doktori szabályzatokat. a doktori vizsga- követelményeket és szervezetileg is megalapozzák az emelt szintű egyetemi tudományos fokozat bevezetését. — A „tudományos ' kandidátusi" és a „tudomány doktora" fokozatokkal kapcsolatos rendelkezések már életbe léptek; s a pályázókkal szemben támasztott követelmények szintjének emelése a kutatók, a tudósok egyetértésével találkozott. A Tudományos Minősítő Bizottság szerint alábbhagyott a korábban tapasztalt „nagy tolongás” a tudományos fokozatokért. A pályázók tudományos témáiban is megindult bi. zonyos átrendeződés: a korábbi, olykor csak öncélú témák helyett mind többen mélyebb elméleti igényű, illetve hasznosítható alkalmazott kutatásokat feldolgozó, továbbá időszerű társadalompolitikai kérdéseket tárgyaló témákat választanak. I Melyek a kutató-fejlesztő intézmények szervezeti továbbfejlesztésére vonatkozó elképzelések, hogyan érhető el, hogy a kutató-bázisok és a termelőüzemek együttműködését, a közös érdekeltséget a szervezeti keretek is ösztönözzék? — A kutató-fejlesztő intézmények szervezeti továbbfejlesztése egyik eleme a tudományos munka eredményességét előmozdító erőfeszítéseknek. Az elmúlt három évben a kutatóintézeti hálózat szervezeti rendszerében jelentős — sok vonatkozásban újszerű — átalakulások kezdődtek el. Az intézkedések mindenekelőtt arra irányultak, hogy . javuljon a tudomány és a gyakorlat kapcsolata, a kutatás eredményessége, a kutató-bázis jobban tudjon alkalmazkodni a változó és növekvő követelményekhez. — A legjelentősebb előrelépést minden bizonnyal a'műszaki-fejlesztő vállalat — mint úi szervezeti forma — létrehozása és elterjedése eredményezi. A műszaki-fejlesztő vállalatoknak a kutatóhelyek és a termelő szervezetek között „átvivő” szerepük van; elsődleges feladatuk, hogy a kutatási eredményeket összegyűjtsék, a fejlesztés és a gyakorlat számára hasznosítható formába hozzák, s előmozdítsák minél gyorsabb és szélesebb körű alkalmazásukat. Az innovációt olyan szabályozási rendszer segíti. mely számol az esetleges kudarc kockázatával, megteremti a kutatók és az üzemi, vállalati szakemberek közös érdekeltségét az új eredmények hasznosításában, a piaci siker elérésében. A műszaki-fejlesztési vállalatok száma már meghaladja az ötvenet, s van közöttük olyan is amely az országhatáron kívül kívánia menedzselni az úi műszaki eredmények gyakorlati bevezetését. Hogyan járulnak s járulhatnak hozzá a társadalom- tudományi kutatások kiemelt társadalmi programjaink megvalósításához, a társadalom irányítási rendszerének tökéletesítéséhez? — A hazai társadalomtudományi kutatások átfogják a társadalom funkcióinak és működésének teliességét. Ez történeti értelemben is igaz: alaposan foglalkoznak mind a múlttal, mind pedig a jövő távlatainak elemzésével és természetesen a ma kutatásaival. De nemcsak a gazdaságitársadalmi viszonyokat, feltételeket, intézményrendszereket vizsgálják, hanem az ezeket hordozó emberek, csoportok, rétegek sajátosságait is. — A társadalomtudományok művelőinek alapvető feladatuk, hogy felismerjék korunk fő kérdéseit, s tanulmányozzák azokat. E munka azonban — eszközeinek, módszereinek szigorú, tudományos kötöttségei ellenére — nem lehet steril, nem lehet önmagáért való. A kérdésekre valódi megoldást kínáló marxista válaszra van szükségünk. Ezért nehezedik roppant felelősség társadalomtudósainkra; eredményeik szervesen beépülnek ideológiánkba, önmagunkat meghatározó és cselekvéseinket irányító tudatunkba. — A társadalomtudományok alapvető funkciója a valóság feltárása. Lényeges, hogy ezt a valóságot a maga teljességében értelmezzük, valódi bonyolultságában, közvetlenül nem észlelhető mély rétegeivel együtt. A feltárt valóságot azonban nem csupán leírni kell, hanem állandóan szembesíteni is a róla alkotott képünkkel, így a tudománynak közvetlenül tudatformáló szerepet is kell vállalnia. Ez a funkció ütközések sorozatával jár, hiszen szüntelenül újjárajzolja a társadalomról alkotott képünket, új értékeket épít be, és régieket bont le; egyéneket és kis csoportokat, rétegeket és osztályokat, nemzetiségeket és nemzeteket késztet önértékelésük megváltoztatására. — A társadalom és annak minden alkotóeleme a fejlődést elősegítő stabilitásának és folyamatosságának fenntartál- sára törekszik, ezért a társadalmi folyamatok újonnan feltárt objektív tényei és törvényei egyszersmind fejlesztik, szintetizálják is a társadalom eszmerendszereit. A társadalmi struktúra, az életmód, az értékek tartalma és szerkezete; a szocialista, a nemzeti és nemzetiségi tudat; a szociálpolitika gyakorlata és elmélete; a népesedéspolitika; a társadalmi beilleszkedés mechanizmusai és zavarai; az ifjúságpolitika témaköreit elemző kutatás és az ezekhez kapcsolódó javaslatok egy korszerűsödő társadalompolitikai eszme- és intézményrendszer körvonalait vázolják fel. Társadalmunk alkalmazkodóképességének növelését alapozzák meg a köznevelésnek, az oktatási rendszernek a közművelődésnek, a közigazgatás és a települések fejlesztési lehetőségeinek kutatásai. I Népgazdaságunk jelenlegi helyzetét tekintve biztosítottnak látja-e az alapkutatások anyagi fedezetét? — Kétségtelen, hogy az alapkutatásokra fordított ösz- szegek aránya — a kutatásra és fejlesztésre felhasznált anyagi forrásokon belül — évek óta csökken: az 1980. évi 13,3 százalékkal szemben 1982- ben már csak 11,6 százalék volt. Az alapkutatásokat szol- qáló nagy értékű műszerek pótlására, illetőleg újak beszerzésére csak igen kis mértékben került sor; márpedig a korszerű berendezések nélkül a kutatás legtöbb területén szinte lehetetlen színvonalas eredményeket elérni. A gazdaság- irányításban, a műszaki fejlesztésben dolgozók közül is egyre többen emelnek szót az alapkutatások fokozottabb támogatása érdekében. — Mégis úgy vélem, itt nemcsak — vagy nem elsősorban — anyagiakról és nem csupán a szűkebben vett alapkutatások gondjairól van szó, hanem arról is. hogy nem alakultak ki a helyes prioritási arányok és értékelési módszerek, azaz nem elég differenciáltan kezeljük a tudomány művelésének, _ a kutatási,-fejlesztési folyamatnak belsőleq is különböző szakaszait. Az alapkutatások kétségtelen anyagi gondjait azt hiszem ebben az összefüggésben jobban fel lehet tárni. A tudományban és a műszaki fejlesztésben is csak a várható magas színvonalú eredmény lehet — a társadalmi, gazdasági igények mellett — a támoaa- tás, a kiemelés, a preferálás clapia. Csakhogy az elméleti, alapozó kutatásokban a maqas színvonalú eredmények törvényszerűen lazább összefüqaésben vannak a közvetlen avakorlat- tal, mint a műszaki fejlesztés produktumai. — A iövőben ezért egyértelműbbé kell tennünk, hoqy az alapkutatásban, a fejlesztésben az állam milyen mértékű és jellegű felelősséget és feladatokat vállal. Szükséqes vé- qigqondolni ezen belül azt is, hoav a differenciáltabb megítélés érdekében a támogatás, a szabályozás, az értékelés területén milyen további lépéseket kell tennünk. Eqy bizonyos: arra kell törekednünk, hogy mindenütt kellő figyelmet fordítsanak az alapkutatásokra, hiszen az e területen elérhető eredményeknek a jövő megalapozásában van nélkülözhetetlen szerepük. Márpedig a várt gazdasági fellendülésre ma kell felkészülnünk, hogy mindig gyorsan, határozottan és kapkodás nélkül tudjunk cselekedni — mondotta végezetül Sarlós István. A Lausanne-ban folyó libanoni nemzeti megbékélési konferencián a pénteki napot a tanácskozás résztvevői a hét évvel ezelőtt meggyilkolt Kamal Dzsumblatt drúz- vezető emlékének szentelték, ezért teljes ülést nem tartottak. Nem szüneteltek viszont a kétoldalú konzultációk, amelyekben különösen Dzsemajel elnök és a konferencián megfigyelőként jelen lévő Abdel Halim Had- dam szíriai alelnök töltött be aktív szerepet. Befejezte munkáját az a csütörtökön létrehozott két bizottság, amelyeket a békefenntartó rendelkezésekről, illetve a Libanonban végrehajtandó intézményi reformokról szóló dokuJohn Glenn ohiój szenátor pénteki sajtóértekezletén bejelentette: nem folytatja kampányát az amerikai Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltségének elnyeréséért. Glenn, aki „mérsékelt”, az atomfegyverek gyártásának befagyasztását követelő, de egyszersmind az amerikai katonai erő növelésének fontosságát is hangsúlyozó külpolitikai programmal lépett fel az előválasztásokon, egyetlen államban sem tudta megszerezni a demokrata párti szavazók többségének támogatását. Visszalépését a „szuperkedd” eseményei nyomán határozta el, amikor még második helyet sem sikerült szereznie. John Glenn kilépésével az amerikai választási küzdelem kiéleződésére lehet számítani. mentumtervezet kidolgozásával bíztak meg. Dzsemajel elnök egy svájci tévéállomásnak adott pénteki interjújában hangsúlyozta: a konferencia résztvevői „igen hasznos munkát” végeztek, s ez megcsillantja „egy új történelmi kompromisszum” megszületésének a reményét. Szíriának a megbékélési folyamatban játszott szerepét illetően Dzsemajel egy kérdésre válaszolva kategorikusan cáfolta azt a feltételezést, amely szerint a Lausanne-ban esetlegesen létrejövő megállapodás eredményeként Libanon — úgymond — „szíriai védnökséggé” válna. A Demokrata Párton belül ugyanis jelenleg két — pillanatnyilag egyenlően esélyes — jelölt vetélkedik Mondale és Hart személyében, s ez ráadásul nem csökkenti, hanem még növeli is a déli államokban igen sok szavazattal rendelkező néger polgárjogi harcos — Jesse Jackson jelöltségének erejét. „Jackson nélkül nem lehet megnyerni a Demokrata Párt jelöltségét” — jelentette ki Marion Barry washingtoni polgár- mester csütörtökön külföldi újságírók előtt. A célzás nyilvóg. valóan arra vonatkozik, hogy a Jackson által a San Francisco-i konvencióra összegyűjtött jelöltválasztó delegátusok dönthetik el Mondale és Hart párharcát. IjilliSMRTrüLAJDttSKJSOit, FK5YEUM! 1984. március 16-án, vasárnapa vásárcsarnokban, Pécsett Honion kisgép kiállítással egybekötött vásárt tartunk a TSZKER rendezésébenrmely úlkalammal az árengedményes munkaeszközökből korlátlan mennyiségben árusítunk, ári 4QQ0O Ft feletti vásárlás esetén Baranya megyében a megvásárolt gépeket, cdaptereket házhoz szállítjuk. A VÁSÁR IDEJE EGYNAPOS, ERDEMES MEGTEKINTENI, 8—17 $RJÜIG. * -----------------------------------G lenn visszalépett
