Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-03 / 33. szám
Dunántúli napló 1984. február 3., péntek Az aremelesek hattere Január 23-tól drágábban kapható a hús, a sör, a konzerv, jó néhány építőanyag, s év közben más áruk és szolgáltatások árának növekedésére is számítani kell. Mi van az áremelések mögött? A Heti Világgazdaság kissé megrövidített cikke alapján ebbe engedünk bepillantást Közgazdasági élet rovatunk olvasóinak. Az áremelkedés még friss, s valószínűleg csak lassan változik megszokássá, legalább olyan lassan, miint amennyi idő — egy év — kell ahhoz, hogy az adott termékek árának mostani 20—30 százalékos emelése a statisztikákban a fogyasztói árindex 2,8 százalékos növekedésévé változzon. A január 23-tól érvényes magasabb árak ugyanis a számítások szerint ennyivel növelik az idei fogyasztói árindexet, magyarán, ha ugyanannyit és ugyanazt fogyasztanánk az idén is, mint tavaly, ez a múlt évinél 2,8 százalékkal többe kerülne. Ez a központi áremelés azonban a fogyasztói árindex idei növekedésének csak az egyik összetevője. A másik a tavaly szeptemberi központi áremelés (ez 0,7-del növeli meg az idei árindex-százalékot), a harmadik pedig a nem hatósági áron árusított termékek — amelyek a kiskereskedelemben eladott áruk több mint a felét adják — drágulása (ez várhatóan további 3,6-tal növeli az idei árindexeket). Mindez együtt azt jelenti, hogy az árak az idén 7—8 százalékkal lesznek magasabbak, mint tavaly voltak. Mivel a bérek valószínűleg országos átlagban 4—5 százalékkal nőnek majd — a progresszív nyereségadóztatás átlagosan maximum ennyit enged meg a vállalatoknak —, a reálbérek 3— 4 százalékkal csökkennek. A reáljövedelem viszont a tervek szerint nem változik. A reáljövedelembe ugyanis nemcsak a bérek tartoznak bele, hanem minden — pénzbeni és természetbeni — társadalmi juttatás 'is, s ezek nőnek 1984-ben. Az adósságot törleszteni kell Ha az árak, illetve a bérek, jövedelmek idei alakulását összevetjük, akkor abból is egyértelműen következik, hogy a mostani központi áremelés a lakosság fogyasztását is hivatott visszafogni. A mostani áremelés eszköz • a külgazdasági fizetési egyensúly javítására (mivel több, külföldön is értékesíthető áru maradhat meg exportra); • az egyes termékek árában meglévő költségvetési ár- kiegészítések csökkentésére; • a belső fogyasztás átterelésére, illetve a hazai vállalatok termelésének orientálására. A külgazdasági fizetési egyensúly fenntartása az utóbbi években a legfontosabb népgazdasági feladat. Magyarország több milliárd dollárra felgyülemlett adósságának törlesztéséhez az idén is 'inkább 800, mint 700 millió dolláros külkereskedelmi aktívumot kell elérni. Ehhez jelentősen növelni kell a külföldön eladott, pontosabban eladható áruk mennyiségét. E termékmennyiség növelésének egyik feltétele az, hogy a fogyasztás az idén a tavalyihoz képest ne növekedjen. A nemzeti jövedelmet ugyanis három lényeges részre kell már évek óta felosztani. Az egyik — s ezt nemzetközi kötelezettségek írják elő — az adósságok törlesztése, a másik a felhalmozás, a harmadik a fogyasztás. Ezért, bár az idén a tervek szerint a nemzeti jövedelem 2 százalékkal növekszik, a belföldi felhasználás kisebb lesz a tavalyinál. Ezen A szükség árat bont belül, mivel a fogyasztás nem csökken, a felhalmozásra fordított nemzeti jövedelemrészt kell mérsékelni. A hetvenes években az itthon felhasznált nemzeti jövedelem 25 százaléka került felhalmozásra — a termelés megújítására, az infrastruktúra fejlesztésére, a termelőeszközök pótlására —, a többi pedig fogyasztásra. Az utóbbi években a felhalmozás aránya visszaesett, alapvetően annak érdekében, hogy a fogyasztás ne csökkenjen. A felhalmozás aránya azonban nem csökkenhet tovább anélkül, hogy veszélybe ne kerülne a későbbi gazdasági növekedés. (Az egyre visszafogottabb felhalmozás ugyanis azt eredményezi, hogy évről évre a szükségesnél kevesebbet tudnak fordítani a gazdálkodók a termelés fejlesztésére, sőt némely esetben szinten tartására is.) Az áremelésbe bevont cikkek közül a hús hagyományos magyar exportcikknek mondható — s egyike azon termékeknek, amelyekből az eddiginél többet el lehet adni. A hús esetében például nyilvánvaló, hogy az áremelésnek az exportálható áruk mennyiségének növelése is oka volt, hiszen az átlagos 20—21 százaléknál nagyobb mértékben külföldön leginkább eladha tónak ítélt marhahús, illetve angolszalonna drágult meg. Másfelől viszont a hazai fogyasztás átterelésének szándéka látszik abból, hogy az átlagnál kevésbé drágult például a baromfihús, amely tavaly külföldön a nehezen eladható kategóriába csúszott át. Gondok a külpiaci értékesítésben Az elmúlt öt évben a hetvenes évekhez képest a magyar nemzeti jövedelem évi növekedési üteme lelassult. A magyar termelés rendkívül energia- és importigényes. A nemzeti jövedelem 1 százalékos növekedéséhez az import mintegy 2 százalékos, az energiafelhasználás több mint 1 százalékos növekedése kell. Ez viszont azt jelenti, hogy a korábbi nemzeti jövedelemnövekedést csak a korábbinál lényegesen nagyobb importtal lehetett volna elérni, ehhez azonban kevés a rendelkezésre álló deviza. Hiába növekszik azonban a nemzeti jövedelem, hiába gyarapszik a megtermelt, s itthon nem elfogyasztott áruk tömege, az exportálható áruk mennyiségének és körének bővítéséhez arra is szükség van, hogy az itthon felszabaduló termék- mennyiséget külföldön meg is vegyék. Szó sincs tehát arról, hogyha a lakosság összébb húzza a nadrágszíjat — leegyszerűsítve a dolgot: kevesebbet eszünk és jobban meggondoljuk mit veszünk meg és fel —, akkor már automatikusan és rögtön hozzá is járult a fizetési mérleg javításához. A nemzeti jövedelem gyarapodása ugyanis az előbb említettek mellett azért is lassult az utóbbi években, mert a világgazdasági válság miatt egyre nehezebbé vált a magyar termékek külföldi értékesítése, minek következtében számos hazai ágazat csak korlátozottan növelhette termelését, ennek megfelelően a vártnál kisebb mértékben gyarapította csak a nemzeti jövedelmet. Nem indokolt az áreltérítés A költségvetési árkiegészítések csökkentése volt az áremelések másik fő indoka. Évtizedekkel ezelőtt alakult ki az ár- kiegészítések rendszere, lényegében azért, hogy a fogyasztói árak viszonylag alacsonyak maradjanak, a termelőknek mégis érdemes legyen az adott árucikkeket termelniök. Bár például 1979-ben is lényegesen csökkent a fogyasztói árak költségvetési árkiegészítése, tavaly már a fogyasztói árakat 66 milliárd forinttal pótolták ki a költségvetésből. Mára kiderült, hogy a fogyasztói árok ilyetén eltérítése a termelői ráfordításoktól széles körben nem indokolt. Nem indokolt azért sem, mert csak a valóságos árarányok tájékoztatják igazán a termelőket a piaci igényekről, de azért sem, mert az alacsony árakat kiegészítő költségvetési hozzájárulás gyakran nem az alacsony jövedelmű rétegeket tehermentesíti. A magasabb jövedelmű rétegek például lényegesen több húst és húskészítményt fogyasztanak, így emiatt ők Néhány termék költségvetési a fogyasztói ár százalékában Január 23. előtt után Csontos sertéshús 28 11 Csontos marhahús 40 22 Kolbászfélék 27 11 Hurkafélék 38 11 Füstölt és főtt húsok 38 11 Baromfi 33 23 Gyümölcskonzerv 27 8 Főzelékkonzerv 8 0 Melegítve tartósított húsos ételkonzerv 37 20 Gyorsfagyasztott húsos ételkonzerv 66 35 Gyorsfagyasztott hústalan ételkonzerv Húskonzerv 27 8 (kivéve a marha- és sertésmájkrémet) 4 0 Gyorsfagyasztott hús 66 35 Halkonzerv 18 8 Gyorsfagyasztott hal 27 8 Gyermektápszer 62 45 Tégla 35 17 Cserép 35 8 Cement 46 17 kapják meg a költségvetési ár- kiegészítés nagyobbik részét. A kialakult helyzetet jellemzi, hogy bár elsősorban olyan termékekre terjedt ki az áremelés, amelyeknél az jelentős költségvetési megtakarítást eredményez, a fogyasztói árkiegészítések 1984-ben még mindig 53 milliárd forintot tesznek ki. Mint az idei népgazdasági tervből is kiderül, nemcsak az áremelések miatt növekednek majd az idén a lakosság kiadósai, hanem további emelkedésre is számítani kell. A nem alapvetőnek számító szolgáltatások közül például várhatóan emelkednek az ipari javító, a kereskedelmi, s egyéb nem termelő szolgáltatások, valamint a lakáskarbantartás díjai. A mostani áremeléssel együtt bejelentett jövedelemkiegészítések nem fedezik a teljes többletkiadást, ezért nyilvánvalónak látszik, hogy aki csak teheti, növelni igyekszik majd egyénicsaládi jövedelmét. A főmunkaidőben végzett munkáért kapott bérek átlagosan a már említett 4—5 százalékkal nőnek, s ehhez is arra van szükség, hogy jobb munkaszervezéssel, a vállalati irányítás, vezetés javításával lehetővé váljon, hogy mindenki zökkenőmentesen, hatékonyabban tudjon dolgozni. Többen vállalnak különmunkát Az egyéni jövedelemnövelésnek persze az az útja is kínálkozik, ha az eddiginél is többen vállalnak különmunkát, illetve keresnek másodlagos jövedelemforrást — amennyiben módjuk van rá. A statisztikai adatok szerint ma Magyarországon 'mintegy 2,5 millió embernek van másodlagos jövedelme — háztájiból, különmunkából. Igen valószínű tehát, hogy ezután ennél iis többen igyekeznek majd ilyen munkalehetőséget szerezni, illetve azok, akiknek már van, tovább növelik napi munkaidejüket. A főmunkaidőben végzett hatékonyabb munkával és a különmunkával előállított többletproduktum természetesen növeli a nemzeti jövedelmet, vagyis a terméktömeget, miáltal első ránézésre automatikusan javulnak a magyar export- kilátások is. Ez így is lenne, ha a terméktöbblet minden esetben exportálható árut jelentene. Csakhogy — ha visszagondolunk azokra az időkre, amikor a világgazdasági recesszió még nem „gyűrűzött be” Magyarországra — a fizetési egyensúly éppen azért borult fel, mert a hazai termékek egy része a világgazdasági recesszió idején csak nehezen adható el a világpiacon. Ez azt is jelenti, hogy a magyar gazdaság reakcióképessége —- alkalmazkodóképessége a világgazdasági változásokhoz — eléggé kicsiny. Ez pedig aligha tudható be másnak, mint annak, hogy a magyar gazdaságban sok helyütt elavult a termék- és termelésszervezet, nehézkes az irányítás, meglehetősen korszerűtlen a munka- és üzemszervezés. Amiből az következik, hogy a vállalatok vállalkozóképességének kibontakozása, az ehhez szükséges szervezeti és intézményi rendszer létrehozása, költség- és piacérzékenyebb vállalati gazdasági környezet megteremtése vezet er hosszú távon a nehézségek megoldásához. Magyarország külkereskedelme Nagy-Britanniával ^ -----------------------*----Ú tmutatás A múlt év végén a megyei párt-végrehajtóbizottság értékelte az MTESZ és a Magyar Közgazdasági Társaság munkáját. Részletek a végrehajtó bizottság állásfoglalásából: Az állami, társadalmi és érdekképviseleti szervek ismerjék meg és igényeljék jobban e szervezetek szakmai tanácsadó képességét, készségét, fordítsanak nagyobb figyelmet az elmélet és a gyakorlat közelítésének lehetőségeire: a társadalmi életben és a vállalati gazdálkodásban felvetődő időszerű kérdések tudományigé- nyének továbbítására és az elért eredmények hasznosítására. A megye felsőoktatási intézményei és tudományos kutatóbázisai is kezdeményezzék a meglévő kapcsolataik erősítését, bővítését. A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete keresse a szervezett tagság bővítésének lehetőségét, kezdeményezze az országos kötöttségekhez igazodó működési mechanizmus korszerűsítését. A térség igényeihez, vállalati, intézményi struktúrájához igazodóan törekedjék a közgazdasági szemlélet és gondolkodás- mód még egységesebbé tételére, a szervezeten belüli aktivitás erősítésére. Gyakrabban adjon teret és támaszkodjék jobban a helyi gyakorlati szakemberek ismereteire, szorgalmazza a gazdálkodás eredményességét segítő módszerek alkalmazását. Kezelje kiemelten a közgazdasági munkát végző fiatalok szakmai érdeklődésének fokozását és bővítse a szervezett munkába való bevonásuk lehetőségét. Közgazdász vándorgyűlés A döntés még a múlt évben született: az idén Pécsett tartják a közgazdász vándorgyűlést, a gazdasági szakemberek hagyományos évenkénti országos tanácskozását az időszerű feladatokról. Az előkészületek megkezdődtek, a Magyar Közgazdasági Társaság végrehajtó bizottsága Budapesten éppen ma ülésezik, hogy kijelölje a vándorgyűlés főbb témáit, előadóit és időpontját. A rendezvényre előreláthatóan a nyár elején kerül sor. »--------------------------------------Magyar gazdasági napok ’84 Az új piaci lehetőségek feltárását szolgálják a külföldön évente 4—5 országban megrendezett magyar gazdasági napok. Az idén 4 országban terveznek ilyen bemutatkozást: a Szovjetunióban, Egyiptomban, Nagy-Britanniában és Thaiföldön. Nagy-Britanniában a magyar gazdasági napokra tavasszal kerül sor, éspedig a szigetország három városában. A rendezésben közreműködik a Magyar Kereskedelmi Kamara is. Hadd emlékeztessünk rá, tavaly a Szovjetunióban Kisinyovban került sor magyar gazdasági napokra, s erre a kamara dél-dunántúli összekötő bizottsága javasolta a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a Kahyb részvételét. Sajnos, erre nem került sor, s nem a kamara és az említett vállalatok hibájából. Reméljük, az idén több szerencsénk lesz, baranyai vállalatok is színre léphetnek külföldön. Rovatszerkesztő: MIKLÓS VÁRI ZOLTÁN
