Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-18 / 48. szám
»I ...ez az épület nem ezt a sorsot érdemelte” A még napjainkban is „újnak" emlegetett pécs- váradi iskolát, a hajdani gimnáziumot mindig mint a tájba, a történelmi környezetbe szépen illeszkedő modern épület példáját emlegették s emlegetik szakmabeliek és kívülállók. Ma is megkapóan simul hosszú sávja a nagyközség patinás panorámájába, ám ha közelről szemléljük, az épületen repedések figyelmeztetnek arra, hogy a domboldalba épített iskolával valami nincs rendben. — Éppen húsz éve, 1964-ben adták ót az iskolát —, mondja Erdősi Tibor igazgató. — Körzeti intézményről lévén szó, 11 község gyermekei járnak ide. Reggel 6.15-kor már vannak itt, és délután 5-ig intenzív munka folyik az iskola falai között: tanítás, étkeztetés, napközis foglalkozás. Az iskolát 400 tanulóra tervezték, étkező, je 40 személyes. Húsz év alatt sokat gyarapodtak az étkeztetési igények, így ez ma szűk a 450 tanuló, a 250 napközis számára. Este a tornatermet használják a pécsváradi sportkör tagjai, a felnőttek. Az iskola igazgatójával járjuk körbe a hatalmas épületet, amelyen a laikus is aggasztó jelenségeket fedezhet fel. A nyugati szárnyon mindkét szinten látható a folyosón fairepe. dés. Itt tavaly az üvegtégla- ablakok is összeroppantak. Át. repedést mutat az épület lépcsőházi pillére is. A mintegy 18 -méteres kémény szélesebbik oldalán hosszanti irányban végigrepedt. A nyugati szárny talpgerendája felett tíz méter hosszban látható repedés. A homlokzati fal minden egyes pillére mellett, jobb és bal oldalon repedés. Ezt állapítják meg a szakvélemények is. — Az első repedések 1977- ben jelentkeztek —, mondja Erdősi Tibor. — Jómagam 1930 óta végzem az igazgatói teendőket, és azóta minden pénzt és energiát ezen bajok orvoslására fordítottunk, az aggasz. tó jelenségek azonban nem múltak el. A községi tanács eddig kétmillió forintot költött az épületre: a legproblematikusabb nyugati szárnyon kiemelték a közműalagútból a központi fűtés vezetékeit, mert azok teljesen tönkrementek. A csapadékcsatorna, a szennyvíz- csatorna nem működött ezen a szárnyon, a víz az épület alá került. Három tanteremben és egy vizesblokkban végeztünk teljes talajcserét. Nem is gondolhatunk arra, hogy az épületen aktuális, egyéb munkákat, az épület villamos hálózatának továbbá lapos tetőiének felújítását, a tatarozást elvégezzük, mert egyelőre minden energia e figyelmeztető jelenségek elhárítására fordítód hat csak. — Először nem gondolhattunk nagyobb alapvetőbb hibára —, mondja a fenntartó Pécsváradi Nagyközségi Közös Tanács V. B.-titkára, dr. Kófiás Mihály. — Csak amikor 1982- ben, a Dunántúli Tervező Vállalat szakvéleménye kivitelezési hiányosságokat állapított meg, fordultunk az ügyben illetékes Szekszárdi Megyei Bírósághoz és követeltünk kártérítést valamint a hibák elhárítását a kivitelező joautódiától. a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattól. A vállalat komlói egysége volt a hatvanas évek elején a kivitelező. Az iskola terveit a Dunántúli Tervező Vállalat jog. elődjénél Erdélyi Zoltán építész készítette, a statikai tervező a vállalat főstatikusa, Adonvi Iván volt. A Szekszárdi Megyei Bíróság a Pécsváradi Nagyközségi Közös Tanács keresetét elutasította mondván, hogy a kereset elévült, mivel a hibák észlelésétől (1977) számított három év elteltével ielentkeztek kártérítési igényükkel. . HÉTVÉGE Helyzetkép a pécsváradi iskoláról Az első repedések 1977-ben jelentkeztek Mivel azonban az 1982. évi műszeres vizsgálatok mutattak rá a kivitelezési hibákra, a pécsváradi tanács ez ügyben a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett. E fórum a per újratárgyalására utasította a Szekszárdi Megyei Bíróságot, és újabb szakértői vizsgálatot rendeltek el. Két ilyen vélemény is készült, a második megerősítette az elsőt, amit a Pécsi Műszaki Szakértői Iroda megbízásából dr. Kaszás Ferenc talajmechanikai szakértő végzett el 1983 szeptemberében: „A vizsgálat eredménye: a biztonság mértéke nem éri el a szabvány által előírt 2,0 biztonságot. A károsodások időszakosan felújulnak. A terület földtani, talajmechanikai és morfológiai adottságai révén csúszósveszélyesnek minősül. A tek, nem vízzáróak, és átépítésük szükséges. Az épületben keletkezett károsodás oka részben a fenntartási munkák elmaradása és közműhibákból eredő beszivárgás. Ezeket a megállapításokat követte ezután 1982 nyarán a szenny- és csapadékcsatornák műszeres vizsgálata, majd helyreállítása. Azóta távozik el a csapadékvíz az épület alól! A szakértői vélemény is vezeték-meghibásodások, gon. datlanul karbantartott felszíni elvezetések rovására írja, hogy az altalaj átázott és az épület állaga két évtized alatt így megromlott. A második, az igazságügyi szakértői vélemény készítője, Tóth F. Győző ezt szögezi le: ,,Az épületen lévő hibákat meg kell szüntetni, mert ennek elmulasztása szélsőségesen betudhatok be —, mondja Ado- nyi Iván statikus. — Nem látok veszélyhelyzetet a pécsváradi iskola esetében, és a szivárgó megépítésére sem látok indokot a pénzről nem is beszélve. A kiegészítő építési és fenntartási munkákat azonban maradéktalanul el kell, el kellett volna végezni, mert ha az a talaj vizet kap, valóban mozogni kezd. A négyszögletű kéményeknél egyébként a hőkülönbségek miatt mindig jelentkezik a függőleges repedés — míg az a kerek kéményeknél fizikai okokból elmarad. A téglából épült tartópillérek burkolata műkőből készült, a ráadásul rossz anyagból készült műkő merevebben reagál a talajmozgásokra, mint a téglafal, s ezért jelentkeznek a felületi repedések a homlokzaton. Ezek a repedéterületen előforduló talajrétegek térfogatváltoztató tulaj- donsógúak. Az itteni összefüggő talajvíz mélyen helyezkedik el, viszont a felszíni vizek le- szivárgása folytán rétegvizek, források lehetősége fennáll. Az épület tervezésénél e két utóbbi tulajdonságot figyelembe vették. Az épület főfalainak károsodását tehát nem ez eredményezhette, de a padozat- és járdakárokat bizonyos mértékben igen. A lejtő időszakos csúszásokat végez, a betöltési és beszivárgás! részben lokális csúszások jönnek létre, s mindkét mozgásforma a közmű, padozat járda, folyóka létesítményein károkat okoz.” A DTV a Szekszárdi Megyei Bírósághoz küldött védekezésében előadja, hogy az épület állagára húsz éven keresztül romboló hatással volt, hogy az iskola környékén nem készültek el a tervben előírt létesítmények (övárok), nem bok- rosították a rézsüt, a fenntartási, karbantartási munkálatokat elhanyagolták az iskola környékén. A DTV 1978-ban konkrét javaslatokat tett a károk helyreállítására, de ezek sem valósultak meg. illetve csak a vízelvezető árkot újították fel részben. A DTV a bekö. vetkezett károkat a fenntartási munkálatok elmulasztása és a közműhibákból eredő vízbeszivárgások rovására írja. A pécsváradi tanács 1980. végén átfogó szakvéleményt és felújítási terv készítését rendelte meg a DTV-nél, amely a Pécsi Víz. és Csatornaművekkel közösen megállapította, hogy a külső és belső csatornák a tervtől eltérően készülkövetkezhető, károkozó esetek, rendkívül csapadékos időszakok, közműtörések ismétlődő szárazságok hatására az épületre (élet- és vagyonvédelem) veszélyt jelenthetnek.” Csatlakozik az első szakértői véleményhez, miszerint a létesítmény meghibásodásához műszakilag a tervezés 60, a kivitelezés 30, az üzemeltetés 10 százalékban járult hozzá. Tóth F. Győző szivárgó létesítését tartja indokoltnak, ez pedig több millió forintos költsé. geket jelent. Erre — mondanunk sem kell —, a helyi tanácsnak nincs elég anyagi ereje. Az iskola építész-tervezője, Erdélyi Zoltán, a DTV főmérnöke és Adonyi Iván, aki harminc éven át készítette a DTV statikai terveit. A statikus nem tart indokoltnak ilyen mérvű beavatkozást. Elég volna a tervben előírt vízelvezetések precíz megoldása. — Egy épületet nem lehet magára hagyni —, mondja Erdélyi Zoltán. — Komlón hasonlóan veszélyes talajon építünk fel városrészeket. A pécsváradi domboldal nem rejt műszakilag kiküszöbölhetetlen veszélyeket az ott emelt épületek számára, viszont az eróziót nem lehet kijátszani. A víz elvezetéséről gondoskodni kell — ennek terv szerinti végrehajtásához az építész ragaszkodhat, de a kivitelezés mikéntjébe utasításszerűen nem szólhat bele. Mélységesen szomorú vagyok a pécsváradi iskola miatt, mert ez az épület r.em ezt a sorsot érdemelte volna. — A külső vakolat és a lábazati repedések is a fentről alázúduló víz rombolásának sek természetesen elgondolkodtatják a szemlélőt, de csak esztétikai jelentőségük van. A pécsváradi iskola esete viszont egészében arra figyelmeztet, milyen nagyon hiányzik középületeink rendszeres, elmélyült műszaki vizsgálata. A Szekszárdi Megyei Bíróság időközben meghozta ítéletét, amely nem jogerős. Eszerint a pécsváradi általános is. kola állagromlásában a második szakértői jelentés által megállapított arányban felelős a tervező, a kivitelező és a fenntartó. Kötelezték a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatot és a Dél-Dunántúli Tervező Vállalatot az iskolára eddig fordított 650 000 forint megtérítésére, és a helyreállításnak a felelősség arányában történő elvégzésére. Egy húszéves épület ügye ez, egy különössen nagy közösséget, 11 000 embert érintő iskola ügye. Százéves iskolaépületek állnak Pécsváradon, csak a folyamatos karbantartásuk szükséges, ám van más húsz, bocsánat: huszonkét éves épület a községben, a művelődési ház, amelyben nem 1977, hanem 1967 óta folyamatosan szükséges a közművezetékek, a padlózat cseréje, az ugyancsak megkérdőjelezhető kivitelezés miatt. Legyen akárkié is ezeknek a húsz éve álló épületeknek a gondja, dőljön el akárhogy is a pereskedés, a rosszul végzett munka árát, nekünk magunknak kell megfizetnünk. Éspedig egy olyan időszakban, amikor egyáltalán nem mindegy, hogy mire fordítunk százezreket. Gállos Orsolya Lvov-Kertváros „pincerendszere” (1.) Hosfai Gyuláné ügyeletes diszpécser az ellenőrző központ térképe előtt — „A hiba behatárolása az alközpontban lehetséges.” Közművezetékek hibalehetőség nélkül A hetvenes évek közepén Pécs nagyot lépett a közművesítésben: elkezdte építeni az ország első komplex köz- műalagút-folyosó (KAF) rendszerét Lvov-Kertváros 2. szerkezeti egységében, a Nevelési Központot övező lakónegyedben. Ma kereken 9 kilométernyi alagút és folyosó hálózza be a városrészt. Az alábbiakban ennek a „pincerendszernek" a működéséről lesz szó. * A rendszer létrehozását an. nak idején az a döntés segítette elő, miszerint a 2., a 4. és az 5. számú sze-kezeti egység háztartásait csak elektromos energiával látják el (a gáz jelenléte a szigorú biztonsági előírások miatt jelentékenyen drágította volna az amúgy sem olcsó beruházást) és könnyítést jelentett, hogy ezeken a területeken viszony, lag alacsony a talajvízszint. A három lakóterületi egy. ség KAF-rendszere között nincs járható kapcsolat. A4, szerkezeti egységbe a Hajdú Gyula út alatt (az Egri Gyula út közelében), az 5. szerkezeti egységbe pedig a Saro- hin tábornok útja alatt (a Csontváry-szobor közelében) védőcsövekben mennek át a vezetékek nem annyira tech. nikai. mint inkább pénzügyi megfontolásból. Valameny. nyit meg lehetett ugyanis takarítani ezáltal. Megtakarítás! Tulajdonképpen ennek a nyomába eredtünk amikor 1979 májusa — tehát csaknem öt esztendő — után írni készültünk a pécsi KAF-ról. Úgy véltük: ennyi idő már bőséges tapasztalatot nyújthat az üzemeltetésre. A Lvov-Kertvárosban élők egyvalamit biztosan tudnak: az említett lakókörzetekben ismeretlen dolog az utak, járdák, parkok közmű miatt történő megbontása, ami Pécs más területein oly sok bosszúságot okoz a lakosságnak. A PÉTÁV új Ivov-kertvárosi üzemviteli központjában Ha- nyecz László főmérnökkel és Vezér János üzemvezetővel beszélgetünk, és azért éppen velük, mert tanácsi megbízatás alapján ez a vállalat a KAF üzemben tartója, s az eszközök bruttóértéke alapián megosztott üzemeltetési költségek legnagyobb hányadának — 50 százaléknak — a viselője. A jelenleg 9 kilométer hosszú KAF-rendszer. ben (ami a három szerkezeti egységben összesen 10 kilométer lesz) a primér és szekundér fűtővezetékeken kívül ott van a „létrákon", illetve a „tálcákon” a víz, a szennyvíz és a csoDadékvíz vezeté. ke. a DÉDÁSZ nagyfeszültségű kábele, a Posta telefon- vezetékei, valamint a nagyközösségi antennarendszer kábelhálózata. Az üzemviteli épület egyik földszinti helyiségében van az egész rendszer ellenőrző központja, ahol éjjel-nappali szolgálat van. A rendszert sematikusan ábrázoló térképen kis lámpák jelzik a 8 alközponttal élő kapcsolatot Ha azok valamelyikében (ponto. sabban a hozzájuk tartozó KAF-szakaszban) bármi rendellenesség van, azonnal itt a jelzés. A hiba közelebbi behatárolása természetesen az alközpontban lehetséges, ott élnek a különböző érzékelők kijelzői, amelyek a hőmérsékletről, a vízszintről, a szellőz, tetés működéséről tájékoztatnak. A rendszerben maximum-minimum hőmérsékletet mérnek — az átlag télen- nyáron 18—24 fok körül mozog, az üzemi hőmérséklet nem mehet 30 fok fölé, mert az veszélyeztetné az áramká. belek üzembiztosságát. Ha emelkedne a hőmérséklet, annak a legvalószínűbb oka a távfűtővezeték hibája —ki- fúvása — lehetne, de ilyenre eddig még nem került sor. A vízszintet is mérni kell, hiszen a vizes vezetékek is meghi- básodhatnak. A rendszerben a terepadottságokhoz igazodó lejtések vannak, a mélypontokon pedig vízgyűjtő zsompok, ezekben mérik a vízszintet. Ha a víz kilép a zsompból, máris megy a vészjelzés az alközpontba. Az ellenőrző központból nyílik egy kisebb helyiség, in. nen lehet lejutni a rendszerbe, s bejárni az egész 2. tömb 6440 méteres hálózatát, Ebből pontosan 1096 mé. tér az ún. fő-KAF, egy önálló alagút, amely nagyjából északkelet—délnyugati irányban — a Nevelési Központtól nyugatra szeli át a területet, s ebből ágaznak le a lakóépületekhez vezető alag- útszakaszok, ezekből pedig az épületek alatti folyosók. Lent mindez egységes egész, az alkalmi vendég pedig — kísérő nélkül — órákig bolyonghatna, míg kijáratra találna. A közlekedés kényelmes, a szükséges munkavég. zés feltételei — szemlátomást — úgyszintén. Itt-ott azonban kisebb beázások kellemetlen, kednek (a mennyezeten apró cseppkőképződmények jelzik, hogy gyakori jelenségről van szó), helyenként tócsákon kell átügyeskedni ... De mi ez ahhoz képest, amikor szaka, dó esőben, szélviharban, hóban, sárban kell kint dolgoz, niok a munkásoknak. Itt abból áll a munka nagyja, hogy szemrevételezéssel kell ellen, őrizni a vezetékek állapotát, A PÉTÁV előírása szerint az itt foglalkoztatott személyzetnek másnaponként kell ellenőriznie a föld alatti rendszert, illetve a külszíni létesítményeket: a szellőztető fülkéket, a tűzoltóhab-leadókat. . . * A KAF labirintusa egy nagy üzem, a vezetékek kül. ső hatásoktól nem háborga- tottan szolgálják a fölöttük élő emberek ezreit. Következő írásunkban arra keressük a választ, hogy ez a háborítatlanság mit jelent a közműtulajdonosoknak. Hársfai István
