Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-18 / 48. szám
Kigaz d ä I kod jak ||| A meglévővel - ésszerűbben Uj érdekeltségi rendszer Kiépítik a gombaágazat teljes vertikumát A termelőszövetkezetekben zárszámadásnak, az állami gazdaságokban többnyire munkásgyűlésnek hívják azt az évzáró, évindító értekezletet, amelyen megvonják a gazdálkodás mérlegét, meghatározzák az új feladatokat. A csaknem kilencezer hektáros Pécsi Állami Gazdaság mintegy ezerkétszáz dolgozója a közelmúltban tartott ilyen vissza- és egyben előre is pillantó eszmecserét, amelynek ezúttal különleges tétje volt: el kellett határozni, hogyan gazdálkodják ki azt a hétmilliós eredmény- csökkenést, amit a mezőgazda- sági szabályozók változása az idén nekik okoz. 1983: Átlagközeiben Ehhez előbb természetesen — legalább nagy vonalakban látnunk kell, mit értek el tavaly és mit látnak elérhetőnek az idén. Növénytermesztésük eredményei — a gabonafélék öt tonna feletti, illetve a kukorica hét tonnát megközelítő hektáronkénti átlaga — jónak mondhatók: ez az ágazat a gazdaságban — a gyümölcs- termesztés jelentős vesztesége ellenére — tizenkétmillió nyereséget hozott. Korántsem ilyen jók az állattenyésztés eredményei. Az állattartás önköltségét csak a húsmarhánál sikerült csökkenteni. Igen sokat vitt el — különösen Gyulapusztán és Csokoládépusztán — az állatelhullás, igen alacsony volt a hízósertések egységnyi súlygyarapodása. A tojástermelés jó, de az egy tehénre eső tejtermelés (5700 liter) sokkal alacsonyabb, mint az állami gazdaságok átlaga (6188 liter). Mindezek nyomán a gazdaság várható nyeresége 27—28' millió forint körül alakul. Az egy főre jutó termelési érték ugyan nem éri el az állami gazdaságok átlagát, az ugyancsak egy főre jutó nyereség, illetve az ezer forint termelési értékre jutó nyereség viszont — kis mértékben — meghaladja azt. „Termőre” forduló beruházások Igen jelentős beruházásokat valósítottak meg az elmúlt évben. Az erre fordított összegnek megközelítőleg a felét építkezésekre, a másik felét gépbeszerzésre költötték. Az Univerzális formázóautomata a pécsi Zsolnay gyárban Fotó: Proksza L. előbbiek közül legjelentősebb a csokoládépusztai szárító és hűtőtároló, valamint a szilágyi vágóhíd és az üszögpusztai étterem megvalósítása. Kombájnokat, erőgépeket és számos növényvédelmi gépet vettek. Mindezek azt mutatják, hogy 1983. a pécsi gazdaságban az erőgyűjtés éve volt, aminek már az idén lehet, sőt kell élvezni a gyümölcsét. Hogyan? Mindenekelőtt a két fő ágazat — kis mértékben, de reálisan — növelhető eredményességével, javuló hozamaival. Csupán búzából számítanak valamivel kisebb termésre a tavalyinál, az összes többi növényi kultúrában — beleértve a gyümölcsöket is — többletre törekszenek. Vonatkozik ez az állattenyésztésre is, ahol a tavalyinál lényegesen nagyobb súlygyarapodást, illetve tejtermelést kívánnak elérni, és 2500 tonna vágósertést, 535 tonna vágómarhát adni az élelmiszeriparnak. Takarékosabban, szervezettebben Pontos és reális elképzeléseik, terveik vannak — kerüle. tenként és üzemegységenként — a takarékosságra, a költségek csökkentésére, ezeket azonban meg is kell valósítani. A munkásgyűlésen elhangzott: a gazdaság dolgozói közül sokan még mindig nem veszik eléggé komolyan a takarékosság szigorú és követ, kezetes betartását, a munkát ‘~bh kerületben és ágazatban rosszul szervezik, gondatlanságból helyenként tönkretesznek nagy értékű gépeket, a A Zsolnay Porcelángyárban kiemelt feladat lett az új termékek gyors kifejlesztése. Az utóbbi egy-két évben szép sikereket ér el a műszaki-gépészeti, valamint a technológiai és műszaki fejlesztési osztály csaknem húszfős közössége, amely közvetlenül felel az új cikkek sorozatgyártásának előkészítéséért. Nem ritka, hogy 2—3 hét alatt is sikerül egy- egy újdonsággal kirukkolni. Grosch Béla műszaki igazgatóhelyettes szerint mind magasabb minőségi színvonalat műszaki vezető gárda — az üszögpusztai gépműhely vállalkozó szellemű kollektívája kivételével — keveset tesz az újításokért. Mindezeken kívül — egyebek között — veszteséges ágazataik további felszámolásával, a meglévők (szárító és hűtvetároló, vágóhíd) jobb kihasználásával, az anyaggazdálkodás, üzemanyagelszámolás és a gépjavítások új rendjének kialakításával, számítógépek beállításával, továbbá a gombaágazat teljes vertikumának kiéDÍtésével kívánják kigazdálkodni a szabályozó módosulások okozta veszteséget. Ennek a sok feladatnak a megoldása természetesen számos szervezeti, szervezési változtatást is megkövetel, és nem oldható meg a dolgozó kollektívák megértése, aktív, segftő. kész magatartása nélkül. Sokat várnak például az anyagi érdekeltség új rendszerű, üzemegységenként! és — ahol lehetséges — brigádonkénti alkalmazásától. Ennek bevezetése — egyelőre legalábbis — nyugtalanságot, feszült helyzeteket idézett elő. s a nyilvánvalóan eredményesebb újtól való indokolatlan félelem eddia inkább a munkahelyi vezetőket jellemezte — persze sohasem ott, ahol a jobb teljesítményeket valóban el is érték. Ezen is változtatni kell ... A munkásgyűlésen eavébként a kiemelkedő munkát végzők személyes értékelésére is sor került, s ezen a rendezvényen búcsúztatták el Kolonics Mihálynét, a gazdaság személyzeti—szociális igazgatóhelyettesét, aki az idén, saiát kérésére, nyugdíjba vonult. Varga J. szab meg a vevő, amit nehéz teljesíteni. Ezért a gyár kevesebb termékfajtát állít elő, hogy azt semmiféle minőségi kifogás ne érje. Idén áll elő először az a helyzet, hogy a háztartási, valamint a porcelánfajansz edény gyártása túlsúlyba kerül a szigetelők rovására. Mégis, a legnagyobb műszaki erőfeszítést a szigetelő- piac megtartásáért teszik, ugyanis a pécsiek a nedves technológiával dolgoznak, míg a világ szigetelő-gyáraiban a „Ma már nem elég, ha valaki elsajátítja a vájárszakma alapjait. A ma, de még inkább a jövő bányájában ennél sokkal több kell. Különösen akkor majd, ha sikerül megvalósítanunk az általunk elképzelt bányát ..." — mondta beszélgetésünk alkalmával Gerber György, a Mecseki Szénbányák személyzeti és szociális igazgatója. Tény, hogy ha ma még nem is lehet nagyon érzékelni a Mecsek szénbányáiban az emberekkel szemben támasztott nagyobb műszaki felkészültség követelményét, a jövő mindenkitől összetettebb, univerzálisabb felkészülést követel. Erre pedig csakis jobb és alaposabb előképzéssel lehet felkészíteni mind a már bányában dolgozókat, mind a szakmát még intézetben elsajátítókat. Mindezeknek megfelelően elengedhetetlenül szükség van a díjazások módjának és mértékének változtatására. Ez a megállapítás a komlói vájáriskolában hangzott el az idén végző tanulók körében. Tény — ezt nemcsak a négy megkérdezett vallja, de a jelentkezések száma is bizonyítja — a bányamunka nem tartozik a népszerű szakmák közé. Mind a négyen egyértelműen állították, hogy volt más elképzelésük a jövőt illetően, ám körülményeik alakulása folytán kerültek Komlóra. Varga András elektroműszerésznek jelentkezett, és csak a túljelentkezés után fogadta el pályaválasztási tanácsadója javaslatát, a komlói vájáriskolát. Még az első év elvégzése után is a távozás gondolata foglalkoztatta, végül is a társai tartották vissza. —- Ma már nem bánom a három évet. Végül is nagyon sok támogatást kaptunk, még akkor is, ha anyagilag csak most — teljesítménybérben dolgozunk — kerültünk megfelelő helyre. Jóllehet, termelő üzemben még nem dolgoztunk, mégis az a véleményem: ez a szakma ma, legalábbis itt a jobb hatékonyságú száraz technológia terjedt el. Cseppet sem pesszimista dr. Svoboda Vilmos, a műszaki- gépészeti osztály vezetője, amikor az egykor fő bevételt jelentő szigetelőgyártásról esik szó. — Nem csekély szellemi energiánkat köti le a most éppen pangó szigetelőpiac, amely így is ránk zúdította az angol, amerikai szabványok szigorú előírásait, a kistételű megrendelések sökaság át. Gyorsan kell komplikált igéMecsekben, nincs megfizetve. Talán majd később . . . Miért maradok mégis? Folytatni kívánom tanulmányaimat. Tatabányára szeretnék kerülni az aknászképzőbe. Sőt, ha lehetőségem lesz rá, akkor még tovább, Miskolcra, a bányamérnökire. Laki József Nagyatádon csak hírből, képekről no és filmekről ismerte a bányát. Közelebbit a nála idősebb, és már a pécsi Ércbányászati Vállalatnál dolgozó ismerősei mondtak a föld alatti munkáról. — Osztályfőnököm teljesen lebénult, amikor elmondtam neki, hogy hova készülök. Becsületére legyen mondva, azonnal telefonált Komlóra és elintézte jelentkezési lapomat a felvételire. Engem az első pillanattól kezdve érdekelt, amit itt láttam a bányában. A fizikai megterhelésről, gondolom, nem kell különösebbet szólnom, kíváncsiságom azonban erősebbnek bizonyult a megterhelésnél. Jóllehet, az országos versenyre készülő csapatban csak tartalék vagyok, mégis elhatározott szándékom, hogy ha sikerül, akkor ugyancsak jelentkezem Tatabányára. Oe nem esem kétségbe akkor sem, ha itt maradok Komlón . . . Négyük közül egy fejjel magasodik ki Nagy Jenő, aki még egy iskolai kirándulás alkalmával ismerkedett meg a Tanbányával. Mivel veszélyes gyorsasággal múltak a pályaválasztási időszak napjai, csak az utolsó pillanatban jelentkezett másik három társával a komlói szakmunkásképzőbe vájár szakmára. — Az ormánsági Kisszent- mártonból négyen érkeztünk, akik közül hárman még ma is itt vagyunk. Elképzelheti, hogy leszámítva az iskolai kirándulás tapasztalatait, mit ismertünk mi a bányából. Bevallom, nem számítottunk ekkora fizikai megterhelésre. Éppenséggel nem vagyok gyenge ember, de itt sikerült már néhányszor elfáradnom. Nem beszélve róla, hogy a velünk egykorúaknak nyékét kielégíteni. Túl drágán termelünk, emiatt az anyag- és energiatakarékos technológiai m eg old á sokat sz org a I ma zzuk. A szigetelőgyártás fontosságát hangsúlyozza Misángyi László, a technológiai és műszaki fejlesztési osztály vezetője is. örül annak, hogy e téren megfelelő az együttműködés a kereskedőkkel, a gyáregységek műszaki szakembereivel, üzem- és művezetőivel. önállóan tárgyal külkereskedelmi cégekkel. A szigetelőtartozékok alkatrészeit, részegységeit igyekszik beszerezni, mert a külföldi megrendelő újabban tartozékkal együtt kéri az árut. A piacra való figyelés erősödése jellemzi az edény- és díszműgyártás fejlesztőinek a munkáját is. Január 1-től mintegy húszfős fejlesztési csoport alakult iparművészek, tervezők, kiemelt szakmunkások bevonásával, amelyet Fazekas Istvánná vegyészmérnök vezet. Jelenleg az edény- és a díszmű- gyártási profil kerül előtérbe, főként a tőkés export miatt, ami ha lassan is, de reményt- keltően nő elsősorban az USA- ban és a Közel-Keleten. A csonem ez az álmuk. Még akkor sem, ha van is benne pénz. Bár gyanítom: azoknak van igazuk, akik patronálnak ben. nünket a bányákból. Szerintük ugyanis az, amit ott kell dolgozni, az korántsincs megfizetve ... — Nyolcadikos koromban autószerelőnek jelentkeztem Dombóváron. Dehát, hogy egy szólásmondással éljek: sok volt az eszkimó, kevés a fóka! — kapcsolódott a beszélgetésbe Hlinka Ferenc. — Édesanyám hosszú hónapokig nem tudta megbocsátani, hogy mire vál. lalkoztam. Az igazat bevallva, nem sok elképzelésem volt a bányáról. Végül is az döntötte el választásomat hogy személyesen ismertem az intézet egyik tanárát, és ő beszélt a bányamunka módjairól, formáiról. Úgy van, ahogy azt Andris mondta. Ma már valóban nem panaszkodhatunk. Igaz, ez azt jelenti, hogy 11—12 műszakot teljesítünk havonta. Dehát valamit valamiért. . . Mind a négyen egybehangzóan vallják: amennyiben lehetőségük lesz rá, akkor folytatják tanulmányaikat az aknászképzőben. Tatabányára kerülésükhöz nagy segítséget jelentene, ha az április elején Oroszlányban megtartandó or. szágos szakmai versenyen jó eredményt érnének el mind csapatban, mind egyénileg. Ezért is vállalták a rendkívüli korrepetálásokat, a megemelt föld alatti gyakorlati időt. Szaktanárukkal együtt jártak a verseny színhelyén, hogy ismeretet szerezzenek a körülményekről. Egyhangúlag vallják: szeretnék öregbíteni iskolájuk jó hírét. S nem utolsósorban jó egyéni helyezéseket kívánnak elérni. An. nál is inkább, mert a csapat- verseny győzteseinek járó ju. talomutak és pénzjutalmak mellett a legjobb hat egyéni eredményt elérőt szakmunkásbizonyítvánnyal díjazzák. Kapu László port tagjai főként a prototípusok, nullszériák legyártásában segítenek. A hosszú idő óta ápolt külföldi műszaki-kutatási együttműködés kezdi meghozni eredményeit. A Zsolnay saját kifejlesztésű húzószilárdság-vizsgáló gépet kínál egy NDK-beli porcelángyárnak, míg az cserében műanyagformákat adna. A Zsolnay műszaki kollektívája az elmúlt egy évtized alatt tucatnyi új kerámiaipari eljárást dolgozott ki, amelyeket licenc- ként szeretne külföldön értékesíteni. A termékfejlesztői csapatmunka kezd általános lenni. Műszakiak, közgazdászok, iparművészek, kiemelt szakmunkásak közös munkája az újszerű kórházi edények. Mindez még könnyebben menne, hogyha a műszakiak által szorgalmazott gazdasági munkaközösségek minél hamarabb megalakulhatnának. Csuti J. HÉTVÉGE 5. Már tavaszi munkákra készülődnek a kukoricavető-gép javításával Varga András, Laki József, Nagy Jenő és Hlinka Ferenc Vájáriskolások között Komlón Élénk figyelem a piacra Termékfejlesztés csapatmunkában Műszaki, közgazdász, iparművész, kiemelt szakmunkás együtt vállalkozik a Porcelángyárban Saját eljárásaik licencét kínálják külföldre
