Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-11 / 10. szám

lint m ■%, Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló A tartalomból: XLI. évfolyam, 10. szám 1984. január 11., szerda Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Közvetítők részsikere (2. oldal) Kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátás idén is (3. oldal) • Ökölvívók csúcstalálkozója (8. oldal) A Pécsi ÁFÉSZ iskolaszövetkezetei (Tudósítás az 5. oldalon) Országos gyermek- es iffjúsöguédelmi tanácskozás Pécsett Köpeczi Béla művelődési miniszter (jobbról) a szünetben a tanácskozás résztvevőivel beszélget. . Cseri László felvétele Érvényesíteni a társadalmi segítökészséget A Varsói Szerződés tagállamainak javaslata Európa vegyifegyver-mentesítéséről Ritkán összehozható, jeles fórumnak nevezte megnyitó szavaiban Takács Gyula, Ba­ranya megye Tanácsának el- - nökhelyettese az országos gyermek- és ifjúságvédelmi ta­nácskozást, amely tegnap ült össze Pécsett, a Baranya me­gyei Építőipari Vállalat mun­kásszállójának tanácstermé­ben. A konferencia első nap­ján részt vett és felszólalt Kö­peczi Béla művelődési minisz­ter, a Gyerpiek- és Ifjúság- védelmi Tárcaközi Munkabi­zottság elnöke, valamint Nagy Sándor, az Állami Ifjúsági Bi­zottság titkára. E két szerv hívta össze a munkaértekezle­tet, amelyen jelen volt Rajnai Józsel, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, továbbá a tudományos, a gyermekvédő intézetek munka­társai, a tanácsok gyámügyi, ifjúságvédelmi szakemberei. A tanácskozás plenáris ülé­sén először Köpeczi Béla emelkedett szólásra. Elmond- tcuJiogy ezúttal a gyermek- és ifjúságvédelem 20—25 évre kiterjedő távlati tervezése kí­vánatos, annál is inkább, mi­vel most foglalkozik a minisz­térium a közép- és felsőokta­tás távlati fejlesztésének kér­désével is. — A gyermek- és ifjúság- védelem ügye társadalmi ügy — emelte ki a miniszter —, mivel a jelenség összetett és a jelentkező problémák okai is sokrétűek. A kisközösségek fel­bomlása, a műveletlenség, az erkölcsök kulturálatlansága, betegség — mind-mind ott ta­lálható a gyermekvédelem eseteinek hátterében. Az ügy nem egy-egy tárca, nem csu­pán a művelődésügy, az egészségügy; az igazságügy vagy a tanácsi szervek re­szortja, és ezért cselekvési programja is konkrét kell hogy legyen. — Sok még a mindennapi tennivaló. Át kell gondolni, milyen legyen a gyermek- és ifjúságvédelem intézményrend­szere, hogyan képezzék ennek szakembereit. Helyet kell adni az általános pedagóguskép­zésben is a megelőző mód­szerek oktatásának. — A megelőzés mellett fontos kérdés a 18 éves kort betöltött állami gondozottak visszaveze­tése d társadalomba. Viták folynak még arról, miként fes­sen a családgondozói rend­szer. A társadalom egyik ér­zékeny kérdéséről vitázunk, a szocialista társadalomnak — természeténél fogva — rend­kívül fontos kérdéséről, amely hazánkban 250 000 gyermeket és fiatalt érint. Közülük, saj­nos, csak mintegy 100 000-et tartunk nyilván. A Minisztertanács 1954 óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, legutóbb 1982-ben tárgyalta. E Pécsett megtartott tanácsko­zás feladata, hogy összegezze azokat a feladatokat, melyek a közeljövőben kerülnek a kormány elé, hosszú távú kon­cepció kidolgozására. Ezután Nagy Sándor, az Állami Ifjúsági Bizottság titká­ra fűzött kiegészítést az álta­luk korábban kibocsátott elem­zéshez. — A közvélemény, a kor­mány, a kutatás, továbbá a sajtó szinte egyidőben kezdett foglalkozni a veszélyeztetett fiatalok helyzetével. A társa­dalmi beilleszkedés zavarai, a veszélyeztetett fiatalok, a ve­szélyeztető családok (30 000) számának emelkedése — ért­hetően e kérdésre irányította a figyelmet. Egyúttal megkez­dődtek a tárcaközi kutatások e téren, és már ismeretesek ezek első eredményei. Az ÁIB elemzései után néhány konk­rét javaslatot is megfogalma­zott. Az ÁIB úgy érzi, a hálózat fejlesztése egymagában kevés eredménnyel kecsegtet, és pusztán anyagi eszközökkel sem érhetünk el eredményt. Kiemelt fontoss.ágot tulajdoní­tanak a családra való figyelés­nek, az alacsony életkorban történő megelőző lépéseknek. A családok időmérlege meg­billent a nők munkába állá­sával, a család szerepét azon­ban intézmények nem vehetik át, csak kiegészíthetik azt. Az iskola felderítő szerepe viszont pótolhatatlan ebben a fel­adatkörben. — A problémák súlyossága messze meghaladta napjaink­ra a meglévő szervezeti kere­tek teherbírását — fogalma­zott Nagy Sándor. — Egyértel­műbb irányításra és felelős­ségrendszerre van szükség a meglévő és ugyancsak korsze­rűsítésre váró keretekben. Élni kell a társadalmi kezdemé­nyezésekkel, hiszen a KISZ, a SZOT, a HNF, a Nőtanács, a Vöröskereszt elképzelései már számos eredményt hoztak. Cél­szerű lenne a vállalatoknál is a szociális gondoskodás, az utógondozás kialakítása. Az (Folytatás a 2. oldalon) A Varsói Szerződés tag­államainak megállapodása alapján 1984. január 10-én a Szovjetunió külügyminisztériu­ma emlékeztetőt juttatott el Anglia, Belgium, az NSZK, Gö­rögország, Dánia, Izland, Spa­nyolország, Olaszország, Ka­nada, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, az USA, Törökország és Franciaország moszkvai nagykövetségéhez. Az emlékeztetőhöz mellékelték a Varsói Szerződés tagállamai­nak javaslatát a NATO tag­államaihoz Európa vegyifegy­ver-mentesítéséről. A Varsói Szerződés tagálla­mai javasolták a NATO tag­államainak,'hogy meghatalma­zott képviselőik 1984-ben ta­lálkozón cseréljék ki vélemé­nyüket Európa vegyifegyver- mentesítésének kérdéséről. Ha Európában elhárulna a vegyi fegyverek fenyegető ve­szélye, akkor jelentős mérték­ben csökkenne egy vegyi há­ború kockázata mind a konti­nensen, mind az egész vilá­gon. Lehetővé válna, hogy megkezdődjék a vegyifegyver-, készletek csökkentése; meg­szilárdulhatna az európai biz­tonság, csökkenhetne a hábo­rús veszély, erősödhetne a kölcsönös bizalom. A regionális részintézkedé­sek megvalósítása hozzájárul­na a vegyi fegyverek általános betiltásával kapcsolatos egyez­mény megkötésének meggyor­sításához. Egy ilyen egyez­mény elérése továbbra is vég­ső célja a Varsói Szerződés tagállamainak. A Varsói Szerződés tagálla­mai bíznak abban, hogy a NATO-országok kormányai tel­jes figyelemmel és az ügyhöz méltóan foglalkoznak a javas­lattal. Városavató tanácsülés Tiszafüreden Várossá avatták kedden Ti­szafüredet. Ez Szolnok megye nyolcadik városi rangú telepü­lése. Az ez alkalomból tartott nyilvános tanácsülésen Katona Imre, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára mondott be­szédet. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány üdvözle­tét. Mint a többi között hang­súlyozta, Tiszafüred lakói, az ország többi új városához ha­sonlóan, a szocialista társada­lom építése során, az utóbbi négy évtized alatt áldozatos munkájával teremtették meg a •várossá válás, s ezzel a még gyorsabb ütemű fejlődés felté­teleit. Az új város tanácsa — mondotta — akkor dolgozik jól, ha támaszkodik a lakosság vé­leményére, tenniakarására, a demokratizmus szélesítésével, a körültekintő, korszerű ügyinté­zéssel igyekszik megoldani a város és környékének a gond­jait, elhárítani az akadályokat a további fejlődés útjából. Tiszafüred neve egy 1334-ből származó oklevélben szerepel először. Története folyamán — az Í700-as években — már volt mezővárosi jogállása is, 1849- ben, Eger elvesztése után, ide­iglenesen ez volt Heves megye székhelye, itt működött a sza­badságharc hadseregének a főhadiszállása. Az új városban és a vonzáskörzetéhez tartozó 12 községben jelenleg 55 ezer ember él. A felszabadulás óta jelentős ipari üzemek települ­tek a városba. Ezek mellett kor­szerű mezőgazdasági nagyüze­mek is szavatolják lakóinak megélhetését. Fontos szerepe van a városnak a Tisza II. víz­lépcső üdülőkörzetében, annak koncentrált továbbfejlesztésé­ben. A város idegenforgalmi és üdülőközponti szerepkörének megfelelően fejlesztik a keres­kedelmi és vendéglátóipari há­lózatot, növelik a szállodai fé­rőhelyek számát. Nagy energi­át fordítanak a település külső képének szépítésére. A Varsói Szerződés tagállamainak javaslata a NATO tagállamaihoz Európa vcgyifegyver-mentesítésére A Varsói Szerződés tagálla­mai úgy vélik, hogy a vegyi fegyverek Európa sűrűn lakott területén nagy veszélyt jelen­tenek minden európai állam és nép számára. A mérgező anyagok európai felhasználá­sa rendkívül súlyos következ­ményekkel járna a békés lakos­ságra, nagy területek megfer­tőzéséhez vezetne. Egyes ér­tékelések szerint olyan konflik­tus esetén, melynek során ve­gyi fegyvert alkalmaznának, a katonai és a polgári áldoza­tok számának aránya egy a húszhoz lenne. A nemzetközi helyzet mos­tani. éleződő körülményei kö­zepette elsősorban Európában fokozódik a vegyi fegyverek alkalmazásának veszélye. A vegyi fegyverek által az európai népeket és államokat, valamint a világ más térségeit fenyegető veszély maradékta­lan elhárítása csak úgy bizto­sítható, ha sor kerül a vegyi fegyveipk világméretű betiltá­sára, és a vegyifegyver-készle- tek megsemmisítésére. A szo­cialista országoknak a genfi le­szerelési bizottságban előter­jesztett konkrét, reális javasla­tai e fő cél elérését szolgálják, csakúgy, mint állhatatos és kö­vetkezetes erőfeszítéseik a meg­felelő nemzetközi megállapodás kidolgozására. Ezzel együtt le­hetséges és szükséges mégha- tározott párhuzamos lépéseket tenni az európai kontinensen. Ez jelentős mértékben csök­kenthetné a vegyi háború koc­kázatát Európában, és követke­zésképpen az egész világon; megkezdődhetne a vegyifegy. ver-készletek csökkentése. Ilyen lépések elengedhetetlenül szük­ségesek az európai vegyi fegy­verek felhalmozása lehetőségé­nek megelőzésére, a vegyi fegyverkezési hajsza veszélyes fordulójának elkerülésére. Mivel a vegyi eszközök kor­látozását, csökkentését és meg­semmisítését szolgáló regioná­lis részintézkedések — a glo­bális intézkedésekhez képest — kevesebb államot érintenének, egyszerűbben lehetne egyeztet­ni és életbe léptetni azokat. (Folytatás a 2. oldalon) Építés alatt a Komlói Erőmű kéményének füstszűrő berendezése. (Tudósítás az 5. oldalon).

Next

/
Oldalképek
Tartalom