Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-07 / 6. szám
A társadalomtudomány műhelyei Felbomlanak a zárt nemzetiségi egységek Beszélgetés ár. Fehér Istvánnal, a JPTE tanszékvezető docensével Dr. Fehér István 1952-ben végezte el az egyetemet az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Azóta Pécsett dolgozik. Volt egyetemi tanársegéd, pártmunkás, középiskolai igazgató, tanulmányi felügyelő, tudományos kutató. Mindenekelőtt ez utóbbi. A tudományos kutatói munka lehetősége vonzotta az akkori Tanárképző Főiskolára, ahol jelenleg is dolgozik, mint a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara Marxizmus—Leninizmus tanszékének vezetője. Számos tanulmányt, könyveket irt. Ot éven keresztül, mint főigazgató-helyettes irányította a Tanárképző Főiskola tudományos munkáját és külügyi kapcsolatait. A hetvenes évek közepétől a Magyar Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportjának az alelnöke. Megalakulása óta tagja a PAB-nak. Számos országos oktatáspolitikai szervezetben dolgozik. Tagja az egyetemi pártbizottságnak és az egyetemi tanácsnak. Harminc év óta oktat az Esti Egyetemen. — Milyen alapvető oktatási, kutatási leiadatokat lát el a marxizmus—leninizmus tanszék az egyetemmé válás után? — Az egyetemmé válás a tanárképző kar minden tanszékének a munkájában minőségi javulást tesz szükségessé. Mindenekelőtt új programokat kellett kidolgoznunk, minden oktatott tantárgyunkból. Az alábbi tárgyakat oktatjuk az egyetemi tagozaton: filozófia- történet, logika, dialektikus materializmus, történeti materializmus, politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus, etika, szociológia, a magyar munkásmozgalom története, esztétika. Ezen kívül hallgatóink számára meghirdettünk 16 speciálkollégiumot. Az angol szakos hallgatók számára 20—25 óra terjedelemben angol nyelven oktatjuk az angol munkás- mozgalom történetének néhány fontos vonását. Ugyanezt tesszük orosz szakos hallgatóink számára, orosz nyelven. Karunkon ma már egyre jobban elfogadott álláspont: színvonalas egyetemi oktatás lehetetlen tudományos kutatómunka nélkül. Három témában folytatunk kutatásokat: a társadalmi tudat fejlődése, a szocialista vállalat, valamint az osztályharc és a nemzetiségi kérdés. Én személy szerint az utóbbi témában kutatok. hazai marxista—leninista elmélet fáziskésésben van. Oktatásunknak sokszor nincs mire támaszkodnia. A történelmi tapasztalatokat, az általános törvényszerűségeket elég eredményesen tudjuk oktatni, de a jelenkor elméleti, ideológiai kérdéseit, az aktuális társadalmi folyamatokat nagyon nehéz igényesen, tudományos szinten elemezni. — ön a nemzetiségi kutatással foglalkozik. Mi ennek a lényege? — Az elmúlt évszázadokban az ütközőpontok, az ellentmondások egyik alapvető oka volt a nemzeti, nemzetiségi elnyomás. Még a 20. század második felének, s a 21. századnak is komoly gondja lesz ezen elnyomás megszüntetése. Az írek, a baszkok mozgalma, a közép- és dél-amerikai szabadságmozgalmak, a dél-afrikai, sokszor vallási rnezben öltöztetett nemzeti mozgalmak, mind azt jelzik, hogy sok még a tennivaló. De ne menjünk olyan messze, a szocialista tábor országai sem mentesek még a nemzetiségi gondoktól, ellentmondásoktól. — Milyen szerepet játszik a nemzetiségi kérdés a marxizmus—leninizmus ideológiai rendszerében? — Nem alapkérdés. A marxizmus—leninizmus alapkérdése a hatalom megtartása és a szocializmus, majd a kommunizmus építése. A munkásosztály számára azonban nem közömbös, hogy a nemzetiségek melyik oldalon vesznek részt a nagy társadalmi mozgalmakban. A nemzetiségek szilárd szövetségesekké válhatnak az érdekazonosságok alapján már a hatalomért folytatott harcban, de a szocialista építés folyamán még inkább integrálódhatnak az új társadalmi rendben, ha helyesen érvényesül a nemzetiségi politika. Lenin azt tanítja, hogy a munkásosztály hatalmának birtokában inkább túlozza el a nemzetiségeknek adható kedvezményeket, mintsem egy jottányit csorbítsa jogait, korlátozza érvényesülésüket. — M/ér< ragadta meg önt éppen a nemzeti nemzetiségi téma? — Ennek több oka van. Először: olyan intézményben dolgozom, ahol délszláv és német szakon nemzetiségi tanárképzés van, s kutató munkámmal szeretnék hozzájárulni a képzés hatékonyságának növeléséhez. Alapvető feladatomat abban jelöltem meg, hogy kimutassam a nemzetiségek múltjában tapasztalható haladó hagyományokat, amelyekre épülhet az új szocialista nemzetiségtudat. Másodszor: nemzeti, nemzetiségi kutatásokkal nemcsak Magyarországon, hanem határainkon kívül is elég széles körben foglalkoznak. A témán belül a magyarországi nemzetiségi viszonyokat^ illetve a Kárpát-medence nemzetiségi problémáit elemzik, s többször nem marxista alapállásból, eltorzítva, elferdítve a valóságot. Harmadszor: a nemzetiségi kutatásokat a 60-as évek elején kezdtem meg, amikor véletlenül rábukkantam a magyarországi németek „Hűséggel a Hazához” nevű, Hitler- és náciellenes mozgalmára. Akkor tudatosult bennem, hogy differenciáltan, árnyaltan kell szemlélni és elemezni a nemzetiségi mozgalmakat is. — Hol tart jelenleg a kutatásban? — Nemzetiségi kutatásokat csak konkrétan lehet végezni, az egyes nemzetiségek múltját lehet kutatni, s így folyamatosan áll össze a kép. A német nemzetiséggel kezdtem. Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásától napjainkig kutattam és kutatom a hazai németek múltját, természetesen bekapcsolódva az országos nemzetiségkutatás nagy folyamatába. Publikáltam cikkeket a Német Birodalom és a magyar- országi németség kapcsolatainak kialakulásáról, a birodalmi mintára alakult magyarországi német nemzeti szocialista szervezetek létrejöttéről, a második világháború alatti nemzetiségi ellenállásokról. Publikáltam tanulmányokat a Dráva menti ellenállási küzdelmekről, amelyekben magyarok, szerbek, horvátok és németek vettek részt. Kevesen tudják, hogy Jugoszláviában a német megszállás idején harcolt egy német nemzetiségű, német vezényleti, nyelvű partizánegység, a Thälmann zászlóalj. Az Akadémiai Kiadónál már nyomdában van A Magyarországi németek története 1945—1950. között című monográfia, amelyben a kitelepítések nemzetközi és hazai összefüagéseire kerestem a választ. Most készítettem egy háromíves tanulmányt a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete számára, amelyben Tolna, Baranya, Somogy megyében élő nemzetiségek tudati szféráit kutattam 1970—1983. közötti időszakban. — Igaz-e, hogy Pécsett létrejön egy nemzetiségi kutatóbázis? — Minden jel erre mutat. A Pécsi Akadémiai Bizottság, az MTA Dunántúli Tudományos Intézete, a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli csoportja, a Baranya megyei Levéltár, egyetemünk történelem, német, szerb-horvát tanszéke, a Baranya megyei Tanács Nemzetiségi Albizottsága és egyéb más tényezők nemzetiségi kutatóinak szervezett összefogására nagy szükség lenne. Valamikor az egyetemen működött egy Kisebbségi Intézet. Ennek visszaállítása anakronisztikus volna. De valamilyen irányító, szervező, összefogó, egységmegteremtése feltétlenül szükséges és indokolt. — A nemzetiségek életében milyen szerepet játszik jelenleg az asszimiláció? — Az asszimiláció világjelenség, amely kíméletlenül csökkenti a nemzetiségiek számát a kapitalista világban és nálunk is. Az urbanizációt egyelőre nem lehet megállítani, esetleg lassítani lehet. Fellazulnak, felbomlanak a zárt nemzetiségi egységek. Ma már egyáltalán nem ritka, sőt általános jelenség a vegyesházasság, amelyben az esetek jelentős részében a nemzetiségi fél asszimilálódik. Azt mondhatnám, megállíthatatlan jelenség a természetes asszimiláció. S esetenként tapasztalhatók — egyáltalán nem nálunk — olyan intézkedések, amelyek közvetve vagy közvetlenül mesterséges módon siettetik az asszimilációt. Teljesen egyetértek a polgárira dikglizmus nagy képviselőjével, Jászj Oszkárral, aki kissé ironikusan azt írta egyik munkájában, hogy az asszimiláció leghatásosabb előidézője a helyes nemzetiségi politika, de korbáccsal és keménységgel nem lehet asz- szimilálni. Magyarországon sem lehet feltartóztatni az asszimilációt. De alapvető politikai, emberi kérdés: a nemzetiség szabadon, függetlenül döntse el, hogy hova akar tartozni. Bebesi Károly — Hogyan alakult a marxizmus—leninizmus oktatás hatékonysága? — A tudati fejlődést nem lehet gyorsan és nem lehet nagyon pontosan mérni. De hosz- szabb távon egyértelműen kirajzolódnak az eredmények, vagy a hibák. Az egyetemeken folyó marxizmus—leninizmus oktatás a 60-as években és a 70-es évek első felében jelentős eredményeket ért el. A hetvenes évek közepétől a világ- gazdaságban kibontakozó folyamatok, az intenzív fejlődés gondjainak felszínre kerülése, s nem utolsósorban az enyhülési folyamatok megtörése lényegesen megnehezítette a tudatformáló munkát. Nehezítették munkánkat a szocialista államok egy részében mutatkozó gazdasági, politikai' nehézségek, elsősorban a lengyelországi válság. A nemzetközi és a 6. HÉTVÉGE Erdősmecskéről a 60-as években igen sok németaj kú költözött el. Zömében ők építették fel Pécsett a Blaha Lujza utcát. Monológ. egy tragédiáról — Nem tudom, hogy történhetett, nem tudom, hogy tehettem ilyet... A mai napig sem értem magam! Olyan valószínűtlen az egész . . . — Aznap reggel kipihenten ébredtem. Mint az utóbbi hetekben mindig, elmentem dolgozni. Ugyan nyugdíjban vagyok, de a pénz kell. Délután négyig dolgoztam, majd hazafelé jövet beugrottam a barátomhoz, beszélgettünk egy kicsit. Utána még eggyel volt találkozóm. Fáradt voltam, már hetek óta nagy a hajtás, jólesett a társalgás. Ezután hazamentem. Az utóbbi napokban rángatott a kocsi, gondoltam, megnézem, mi az oka. A ház előtt lecsavartam a vízzsákot, kitisztítottam, kiengedtem a tankból a benzint, éppen annyit hagytam bent, amennyi elég volt a legközelebbi kútig. A vízzsákot visszacsavartam, beindítottam a motort, szépen ment. Rendbe tettem magam, egy cédulára odaírtam a családnak, hogy rögtön jövök. A kocsival elmentem a benzinkúthoz, megtankoltam, s indultam haza. Azon az útvonalon jöttem, melyet úgy ismerek, mint a tenyeremet. Ekkor már sötét volt, világítottak a lámpák. Az úton nem volt nagy forgalom, egy gyalogátkelőhelynél lassítottam, háromban mentem, olyan ötven kilométeres sebességgel, majd felkapcsoltam négybe. Sehol semmit nem észleltem, nyugodt tempóban haladtam. Arra emlékszem, hogy távolabb egy autó kanyarodhatott. A két lámpája még ma is előttem van ... Egyszer csak egy sötét folt jelent meg, mely a szélvédő háromnegyed részét eltakarta .. . Hirtelen jobbra rántottam a kormányt, de ebben a pillanatban nagy csattanás, üvegszilánkok repültek be. Egy kandeláber tűnt fel, én hirtelen balra rántottam a kormányt. Erre határozottan emlékszem, az oszlopot még mindig magam előtt látom! Belenéztem a bal oldali külső visszapillantó tükrömbe, de az már nem volt ott. Nem álltam meg, továbbmentem. Olyan 150 méterre az eseményektől, visszanéztem a belső visszapillantó tükör segítségével. Láttam az úttestet, de semmi mást. . . Mentem tovább, egy kereszteződésben megálltam. Nem tudom, hogy meddig várakozhattam ott, de lassan tisztulni kezdett, hogy mi történt. Nem messze tőlem egy csíkos deszka védett valamit az úton, illetve hivta fel a figyelmet, hogy ott valamit építenek az útburkolaton. Gondoltam, én is egy ilyennek mentem neki. Hogy miért nem mentem vissza megnézni? Nem tudom, nem gondoltam rá. Érthetetlen csak az volt előttem, hogy minél előbb vigyem a garázsba a kocsit, s menjek haza a családomhoz. Mondom, nem értem, hogy miért cselekedtem így! A garázs előtt ki akartam szállni a bal oldali ajtón, de nem nyílt, így a másikat nyitottam ki. Beálltam a garázsba, s ekkor összedőlt előttem a világ. Lesöpörtem magamról a szilánkokat, a kezem vérzett, az arcomon éles, szúró fájdalmat éreztem ... A kocsi bal eleje teljesen összetört. Becsuktam a garázst, s elindultam haza. Volt olyan gondolatom, hogy vissza kellene menni, de féltem, szé- gyeltem magam. A gyerekem nyitott ajtót. Észrevette, hogy vérzik az arcom. Gyorsan letöröltem, de kérdezte, hogy mi történt. Valamit mondtam, hogy megnyugodjon. Közben a feleségem is megjelent az előszobában, nagyon megijedt, ahogy meglátott, de intettem neki, ne a gyerek előtt, majd később ... Nem tudtam vacsorázni, gyermekem lefeküdt, s akkor mondtam a feleségemnek, nem tudom, kivel vagy mivel ütköztem, összetörtem a kocsit. Ő azonnal mondta, hogy menjek a rendőrségre. Kislányom még nem aludt, meghallotta, kijött, s zokogva kért, hogy ne menjek . .. Borzalmas volt! Ekkor már eldöntöttem, hogy jelentkezem, akármi is történt. Az irataimat a garázsban felejtettem, visszamentem, s elindultam a rendőrségre. Közben az esemény színhelyét is megnéztem. Ugyanis ahogy egész este gondolkodtam, megszólalt, bennem egy hang, hogy vajon jó sávban jöttem-e? A rendőri helyszínelés nyomai még az úton voltak, s egy homokkal letakart vérfoltot is megpillantottam. Tudtam, hogy itt nagy baj történt... Ekkor már éjszaka volt. Szinte rohantam a rendőrségre, s feladtam magam. Ott bent tudtam meg, hogy egy motorkerékpárossal ütköztem. Természetesen megkérdezték, hogy fogyasztottam-e alkoholt. De kérem, higgye el, egy kortyot nem ittam egész nap. A jegyzőkönyv felvétele után hazamentem. Reggel jöttek értem . .. Igen, tudom, hogy a fiatalember olyan súlyosan megsérült, hogy élete végéig nyomorék marad, a karjait nem tudja mozgatni. Sőt, azt is mondta az orvos, ha tíz perccel később érkezik a mentő, akkor meghal. Borzalmas . . . Kötelező segítségnyújtás elmulasztása a vád ellenem! Nem tudom megérteni magam! Hogy tehettem ilyet? Azokat a pillanatokat nem tudom felidézni, nem emlékszem semmire. Persze, tudom, az lett volna a kötelességem, hogy megállók, s a lehető leggyorsabban mentőt hívok. Ezt helyettem mások tették meg I Igen, vissza kellett volna mennem, meg kellett volna állnom! Nem tettem meg. Nem vagyok gyáva ember, de a családom, a gyerekem... A lelkiismeretem? Igyekszem mentséget keresni, s feltettem magamnak a kérdést többször: mi lett volna akkor, ha ... De ez igy történt. A lelkiismeretemmel nekem kell elszámolnom, ezt helyettem sem a bíróság, sem más nem tudja. A vizsgálatok szerint a motoros volt a hibás. Igy ha visszamegyek . . . Sajnos, nem tettem! Szinte hihetetlen, hogy én voltam ott és akkor a balesetnél... Lejegyezte: Roszprim Nándor KÜZULETEK FIGYELEM! Most érkezett a Pécsváradi ÁFÉSZ 2. sz. vas-műszaki boltjába 400 literes Grönland hűtőszekrény Telefon: Pécsvárad 66.
