Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-07 / 6. szám

A születéstől a halálig mindenki kedves vásárló Egy eu meriege Eredményesen közvetít a Munkaügyi Szolgáltató Iroda A elmúlt évben csaknem tizenhétezer ügyben ténykedtek Sokirányú szolgáltatás, gazdagodó tartalom Elvégezte iskoláit, mun­kába akar állni? Munka­helyet kíván változtatni? Netán külföldön munkát vállalni? Másodállást, al­kalmi munkát keres? Nem tud dönteni, milyen pályát válasszon a gyerek? Szün­időben pénzt akar keres­ni? ... Forduljon taná­csért a Munkaügyi Szol­gáltató Irodához! Nyitott könyv a munka- alkalmakról Egyéves a Munkaügyi Szol­gáltató Iroda. Á munkanélkü­liség réme egyelőre senkit sem fenyeget, talán ezért van, hogy nevük egyelőre nem vált foga­lommá, mégsem ismeretlenek, havonta átlagban ezren ko­pogtatnak a volt megyei ta­nácsszékház harmadik emele­tén lévő irodájukban. Schmidt Károly irodavezető kartonokat, nyomtatványokat, nyilvántartá­sokat tesz elénk, ezek az öt munkatársat foglalkoztató in­tézmény egyéves ténykedésé­nek, sokirányú kapcsolatterem­tésének dokumentumai. Az iro­da azzal a céllal jött létre, hogy sajátos eszközeivel elő­segítse a munkaerőpiacon a kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtését Pécs városában. Ennek megfelelően a legkülön­bözőbb ügyekben igyekeztek segítséget nyújtani a hozzájuk fordulóknak, rövid egy év le­forgása alatt sikerült tartalom­mal megtölteniük a hazai vi­szonylatban teljesen újszerű­nek számító szolgáltató intéz­mény kereteit. Hogy mit jelent ez számokban? Az elmúlt év­ben csaknem 17 ezer ügyet in­téztek, ebben van személyes és telefonmegkeresés, levelezés. Tevékenységük középpontjá­ban a munkaerő-közvetítés áll. Mindenekelőtt olyan nyilvántar­tási rendszert hoztak létre, amely valóságos kis adatbank­ként működik, tegyük hozzá, a hasonló intézményeknél a me­gyehatáron túl is érdeklődést keltett. Miből áll ez a nyilvántar­tás? A vállalatok, szövetkezetek és intézmények még a napi­sajtóban való meghirdetés előtt kötelesek állásajánlatai­kat az irodánál bejelenteni. Ezeket az ajánlatokat, a mun­kavállalásra való feltételek részletezésével kartonokra ve­zetik fel, s rendezik, így min­den jól áttekinthető, a karto­nok mintegy nyitott könyvként szolgálnak az álláskeresőknek. Az érdeklődők kedvükre válo­gathatnak a munkaalkalmak között, s ha netán pillanatnyi­lag nem találnak megfelelőt, az iroda nyilvántartásba veszi őket, adandó alkalommal ér­tesítést küld, ha az illető szá­mára kedvező ajánlat érkezett. Ugyanakkor a vállalatok is be­tekinthetnek a kartonokba, tá­jékozódhatnak, hogy más mun­kaadók milyen feltételeket kí­nálva keresnek munkaerőt, ez­zel mintegy felmérhetik saját helyüket az esélyre. Alkalmi munka diákoknak A Munkaügyi Szolgáltató Iroda rövid fennállása alatt számos érdekes, továbbgondo­lásra érdemes, hasznosítható tapasztalatokat szerzett a pé­csi munkaerőpiac keresletének és kínálatának alakulásáról. Erről Schmidt Károly tömör ké­pet festett: — Folyamatosan háromezer —négyezer állásajánlatot tar­tunk nyilván, ami kétszeres túl­kínálatot jelent a kereslethez képest, ugyanakkor a kínálat sem felel meg összetételében a keresletnek, A munkát keresők zöme nem első munkavállaló, általában minőségi cserét akar, az előző munkahelyénél jobb körülményeket és több fizetést remél. A munkáltatók nagyobb­részt szakképzetlen fizikai mun­kást keresnek, ezen belül is főként betanított munkásokat, holott az ilyen munkavállaló kevés. A női munkaerő iránti keresletet illetően is felemás a helyzet, nem szakképzetteket, hanem főként segédmunkáso­kat keresnek. Szembetűnő, hogy a munkaerőigény csaknem ki­zárólag a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra korlátozó­dik. s rendkívül gyér az érdek­lődés a részmunkaidőben fog­lalkoztatottak iránt. Holott a részmunkaidősöknek igencsak nagy hasznát vehetnék például a kereskedelemben és a ven- déalátóiparban a csúcsforgal­mak, a hosszabbított nyitva- tartás idején. Ugyancsak nagy igény mutatkozik az alkalmi munkákra, óm úgy tűnik, az egymásra találás rendszere még nem eléggé ismert. Jó tudni, az iroda alkalmi munkák közvetítésével is fog­lalkozik. Életrevaló kezdemé­nyezésük, hogy felvették a kapcsolatot a pécsi felsőfokú oktatási intézményekkel és a közéDÍskolákkal, s egész év­ben, folyamatosan jelzik a di­ákok részére a lehetőségeket. Mindenféle alkalmi munka adódik: szőlőmunka, bútorrako­dás, korrepetálás, kisgyermekek felügyelete. Közreműködnek ezen kívül a diákok üzemek­ben történő nyári foglalkozta­tásának megszervezésében. A szolgáltatás ingyenes A Munkaügyi Szolgáltató Iroda egyéves ténykedésének mérlegét megvonva megálla- n:rhatiuk, hasznos szolgálatot végeztek a munkavállalók és a munkaadók javára, tegyük azt is hozzá, teljesen ingyenesen, ténykedésük sokirányú, hossza­dalmas lenne felsorolni, a munkaközvetítés mellett még mi mindenben segítenek. Csak néhányat: foglalkoznak munka­jogi tanácsadással, helyben lehet náluk munkakönyvét vál­tani, megbízásra a vállalatokat ismertető füzeteket adnak ki, kívánságra tanfolyamokat, to- vAhr-VéDzéseket szerveznek. A munka tartalma folyton gazda­godik, hiszen az élet újabb és 'qényeket támaszt velük szemben a munkavállalók és a munkaadók részéről egyaránt, '’.l'1' közül az elmúlt évben so­kakat személyesen is felkeres­tek, és viszont, a munkaadók is megfordultak az irodában, kölcsönösen tájékozódva. Re­méltük, az iroda nyilvántartá­sába a későbbiekben bevonul a számítástechnika is, aminek persze úgy lenne értelme, ha országos hálózatot hoznának létre. A Munkaügyi Szolgáltató lioda hétfőn és szerdán 8-tól 16 óráig, pénteken 8-tól 12-ig várja a munkát keresőket, a munkaadók viszont bármikor kopogtathatnak. Mellesleg szó •van arról, hogy az intézmény áttelepül a bíróság épületébe, s akkor már emeleteket sem kell mászni, az érdeklődők az utcáról léphetnek be az iro­dába. Miklósvári Zoltán llonlcci Ilonka hiúsága szakmájának egyik legfontosabb kelléke. Lám, most is hiába szerettem volna, ha kora reggel találko­zunk — akkor még nincs rend­ben a fejem — utasított el ked­vesen. Elegáns asszony. Apró fehérpettyes sötétkék ruhában van, ezüst nyakláncot és kar­kötőt visel, szőke haj, kifogás­talan frizura. Az íróasztala mö­gött nagyon jó felvétel a pécsi Széchenyi térről, a kivilágított Centrum Áruházról. Az apró kis iroda polcai zsúfolásig köny­vekkel megtömve: Közgazda­ságtan, Textilipari kézikönyv, Törvények és rendeletek, Fo­gyasztás és ár, A reklám lé­lektana . . . Talán ettől a helyiségtől nem is lesz olyan nehéz elszakadni, mint a vásárlótértől, ahol kü­lönösen akkor érezte jól magát Ilonka, ha sokan voltak. Hirte­lenjében még számomra is el­képzelhetetlen a Centrum Áru­ház Ilonka nélkül, a vásárlók, a kollégák számára bizonyára még megfoghatatlanabbnak tűnik ez. Pedig itt a levél: Wunderlich Józsefné — PÉCS. Kedves Ilonka . . . nyugdíjba vonulása alkalmával vállala­tunk és a magam nevében kö­szönöm a több évtizedes, na­gyon eredményes munkát... aláírás a Centrum Áruházak vezérigazgatója. Mi lesz Ilonkával az áruház nélkül? Azt mondja, nem mehet to­vább, hogy nappal ne lássa a lakását. Aztán papírzsebkendőt keres, szerencsére kolléganője megtöri a szorongató csendet. Arról beszél, hogy nekik csak addig voltak gondjaik, amíg Ilonkának el nem mondták. Ha szültek, Ilonka virágja, távirata várta őket az ágy mellett. Ha meghalt valakijük, Ilonka pró­bált először vigasztalni. Régen, amíg kevesebben voltak, még a gyerekek becenevét is tudta. Ilonka tizennégy éves korá­ban Heinemannál találkozott először a vásárlóval. Erős isko­la volt. A számlázást, a méret­vételt, a szénhordást, padló­olajozást ugyanúgy megköve­telték, mint hogy mindig ele­gánsak legyenek, hogy meg­ismerjék a vevőt, ha visz- szatér, hogy emlékezzenek nevére is, hogy leül­tessék a családot, amíg a ka­bátot próbálják, mert akkori­ban a vásárlás családi ese­ménynek számított. Aztán az Állami Áruház következett, 1949. december 6-án nyitottak, óriási esemény volt Pécsett, a Qwintus cipőbolt, a Lovrics üveges, a Krebsz textiles ... és még féltucatnyi üzlet helyén megnyílt a „neonos áruház". A polcokon Flóra szappan, svájcisapka, flanelling, a váll­fákon lódenkabát, a cipőosz­tályon gumicsizma, ba­kancs . . . Szabad Nép-félóra nyitás előtt, Nazarova mozga­lom, csasztuskák .. . Ilonka pedig az eladópult mögött, aztán osztályvezető­ként, üzletvezetőként tökéletes frizurával, ápolt kézzel (na­gyon sokszor csak éjszaka volt idő a lakkozásra), elegánsan, mosolyogva, türelmesen foglal­kozott a vevőkkel harmincöt éven keresztül ebben az áru­házban. Talán harmincötmilliót forgalmaztak akkoriban és nyolcvanon lehettek alkalma­zásban. Több mint tízszeresére nőtt a forgalom és kétszáznál is többen dolgoznak. Valósá­gos politikai fórummá alakult az áruház, a vásárlónál aligha van érzékenyebb lény a vilá­gon. Ilonka kartonjaira szüle­tésük pillanatában felkerülnek a vásárlók, üdvözlő táviratot kapnak, aztán akkor is, ha ké­sőbb iskolába mennek, majd nagykorúságuk, házasságuk al­kalmával. A vásárlók tanácsá­ban háziasszonyok és gyárigaz­gatók, országgyűlési képviselők és gyártók adnak tanácsokat, ötleteket. A Centrum kirakatá­ban rangot jelent a sportverse­nyek díjait kiállítani, társasuta­zást hirdetni, érettségi tablót kirakni. A polcokon a világhírű Quelle áruházak cikkei, fran­cia parfümök és újból lóden- kabátok, svájcisapkák is . .. De mennyire mások . .. Fotóriporter kollégám dolgo­zik, Ilonka a vevőszolgálatnál foglalja le magát, mintha meg­rendeznék — talán le sem sza­badna írnom —, két hölgy jön be. Gyere, nézzünk körül! — Az 1983. évi Honthy Hanna-díjat két mikrosebészeti munkacsoport tagjai kapták, kéz- és végtag-replantációs te­vékenységük elismeréseként. Dí­jat kapott dr, Forgon Mihály egyetemi tanár, dr. Nyárády József egyetemi adjunktus, dr. Hudvagner Sándor egyetemi ta­nársegéd, dr. Vámhidy László klinikai orvos, — a Pécsi Or­vostudományi Egyetem orvosai, valamint dr. Renner Antal cím­zetes egyetemi tanár, dr. Zim­mermann István adjunktus, dr. Sántha Andrea adjunktus, dr. Eckhardt Anna adjunktus, — az Országos Traumatológiai Intézet orvosai, akik team­munkájukkal hozzájárultak— a mikrosebészet, a traumatológia mondja egyikük. Itt mindig van olyan dolog, amit csak itt le­het kapni. Látom, hogy osztály­ról osztályra járnak, biztos nem volt vásárlási céljuk, és az is bizonyos, hogy vásárolni fog­nak. Ilonka már a textíliák kö­zött van ... Akkor lett kereske­dő, amikor elosztás volt csu­pán, akkor lett vezető, amikor még ebben a szakmában is rit­ka volt a női vezető. Akkor szü­letett a lánya, amikor még há­romhónapos kislányát az áru­házban kellett szoptatnia. (Lá­nya belsőépítész, férje a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat fő­mérnöke). Akkor kapta az első miniszteri kitüntetést, amikor százezer magyar másutt pró­bált meg boldogulást, új hazát keresni. S most akkor kezdi meg „ha­tározatlan időre szóló fizetett szabadságát”, amikor nagyon jól sikerült az áruházi leltár, amikor még a legtöbbet képes tenni a kedves vevőért, amikor még van ereje naponta hajnal­ban fodrászhoz menni, amikor még ő az Ilonka a Centrum Áruházból . . . új ága fejlesztéséhez, lehetővé téve hazánkban is a végtag- visszaültetést. A díjakat pénteken dr. Med­ve László egészségügyi minisz­tériumi államtitkár adta át. A Honthy Hanna-díjat min­den páratlan évben — így 1983-ban is — a kimagasló or­vostudományi, gyógyszerészeti tevékenységért ítéli oda az egészségügyi miniszter által létrehozott bizottság. Minden páros évben pedig annak a pedagógusnak vagy nevelőnek adja a művelődési miniszter által létrehozott bizottság, aki tevékenységével jelentős mér­tékben elősegítette állami gon­dozott gyermekek nevelését, be­illeszkedését a társadalomba. Lombosi Jenő Honthy Haona-díj orvosoknak Hulladékból érték A pécsi szociális foglalkoztató megvalósítja a jó ötletet Helyére került a papírstancoló gép A pécsi boltokból papírt gyűjtő Bán Jánossal még ok­tóber végén voltam körúton egy délután. Meggyőződhet­tem, hogy mennyi értéket je­lentő karton, és hullómpapír megy (mehet) veszendőbe. Akkor azt állította, hogy a boltok feleslegessé vált „papír­termésének" nagy részét újra lehetne hasznosítani, a jó anyagból kisebb dobozokat és más használati tárgyakat — söralátéteket, stb. — lenne ér­demes előállítani, ha . . . December 1-től indította papír-újrahasznosító tevékeny­ségét a Pécs megyei városi Tanács Szociális Foglalkozta­tója. Kapva kaptak az ötleten és Bán Jánost részlegvezető­ként alkalmazták. Az igazgatót, dr. Kisvári Andrást kérdezem, hogy mit várnak az új ágazatuktól? — A szükséges alapanyag biztosítása érdekében tárgyal­tunk a MERUKER-rel és más kereskedelmi vállalatokkal. Megígérték, hogy a számukra hasznavehetetlen gyűjtőkarto­nokat, dobozokat elhozhatjuk tőlük. Három konkrét megren­delőnk már, van: a Pécsi Ci­pőipari Szövetkezet gyűjtőkar­tonokat, a vajszlói Ganz Mű­szergyár gyűjtődobozokat, a Mecseki Kultúrpark papíralá­téteket, zászlókat, szemüvege­ket, csákókat, sörös alátéte­ket kér tőlünk. Ez még csak a kezdet. Tavasszal Pécsett- ta­nácskoznak a hazai kultúrpark- vezetők és ha a pécsiek elé­gedettek termékeinkkel és fő­leg az árainkkal, akkor be­ajánlanak minket. * Azt hiszem, az ötlet valóban értékmentő. Egyrészt a korábban elher­dált, MÉH-nek eladott, sze­métbányába vitt hasznos anyag jelentős részét menti meg. Másrészt: hasznot hajt a megrendelőinek. Mert nem mindegy, hogy egy gyűjtő­kartonért 30 forintot, vagy an­nál kevesebbet fizet-e mond­juk a cipőgyártó. Aztán: a szociális foglalkoztató a kar­tonüzem indításával újabb 8— 10, később akár 20 megválto­zott munkaképességű ember­nek adhat rendszeres munkát. Az ötlet megvalósításával mindenki jól jár. Javában tart még a piacfel­mérés. Most alakítják ki a fog­lalkoztató IV. épületében a kartonpapír-üzemet. Ha bein­dítják a stancoló gépet, azt hiszem, nagyon sok vállalat, szövetkezet és intézmény igé­nyét képesek helyben gyorsan és olcsón kielégíteni. Január­ban már szeretnének termelni. * A pécsi szociális foglalkoz­tató 230 megváltozott munka- képességű embernek ad mun­kalehetőséget, a létszámuk fe­le otthon dolgozik. A varrodá­jukban ágyneműt készítenek bérmunkában és saját vállal­kozásban, a kesztyűs részlegük saját vállalkozásban is megél a két nagy pécsi kesztyűgyár­tó cég mellett, a Temaforgnak bérmunkában fonalat válogat­nak. A nyomdai tevékenységet várhatóan 1984. végével kez­dik, az Állami Fejlesztési Bank jelentős hiteléből 460 négyzet- méteres csarnokot építenek, ahol majd fénymásolást és sokszorosítást végeznek. De maradjunk a hullám, és kartonpapír újrahasznosításá­nál! A boltokból begyűjtött tisz­ta, jó anyagból egyedi dobo­zokat és gyűjtőkartonokat, dísztárgyakat gyártanak majd, azokat a megrendelő kívánsá­ga szerint rakják össze, ra­gasztják, vagy kasírozzák. Murányi László HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom