Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-21 / 20. szám
Tovább, magasabb szinten... Minden perc számít Készülnek o Lee Cooper mellények francia exportra Hajdanán a komlói Catbon Könnyűipari Vállalat alapítói nem sejthették: Európa-hírű céget indítanak útjára. Akkoriban még csak egy cél vezérelte őket: a robbanásszerű fejlődésnek indult bányászvárosban munkalehetőséget adni a lányoknak és asszonyoknak. Szűcs Istvánnal, mint régi ismerőssel ülünk az igazgatói szobában. Jó sajtója van, s nem titkolja : „Néha átestek a ló túlsó oldalára. Van itt az országban, megyében annyi jó üzem, vállalat, írnátok róluk, s hagyjatok bennünket dolgozni . . .” Valahol igaza van, mégis maradok. Mert most elsősorban nem a termelésre, üzletkötéseikre, az 1984-es esztendő várható alakulására vagyok kíváncsi. Jobban érdekel az igazgató sze-; mélye, aki nem rettent vissza 1975 végén, hogy geológus létére elvállalja a könnyűipari vállalat vezetői posztját. — Ha ma adódott volna ez a lehetőség, nem biztos, hogy vállalom — mondja. — Akkor, 1975-ben másképpen gazdálkodtunk, más szabályozók között éltünk, s gondoltam, jó alkalom megnézni, mire vagyok képes. Volt némi vezetői gyakorlatom, hát belevágtam. A Carbon a könnyűipar három ágát vállalta föl: a konfek. ciót, a lábbeligyártást és a bútort. Már 1975-ben mint jó nevű vállalat 419 milliós termelést, s közel 48 milliós nyereséget mondhatott magáénak. A tavalyi év nem végleges adatai szerint több mint 900 milliós termelést és 110 milliós nyereséget mutat a mérleg, s innen már csak egy lépés b milliárdosok tábora. — Időközben három nagy változás állt be a vállalati szabályzókban — teszi hozzá az igazgató —, s nemcsak a termelésen kellett változtatnunk, hanem a szemléleten is. Nem azért mondom, de a '75-ös feltételek között ez a 900 millió legalább 1,3 milliárdot ,,ér" . . . — Mi a titka a Carbon sikereinek? — Ezt már sokan megkérdezték, nekik is azt mondtam, nincs itt semmiféle titok. Csak egy, az adott szó. Mert ba én azt mondom bármelyik megrendelőnek, hogy február 15-én jöhet az áruért, akkor nekem le kell gyártanom azt, s ha a fene fenét eszik is, meg kell raknom a kamiont. A mellébeszélések ideje rég lejárt. Soha nem lejáratható szavak: pontosság, és minőség. A piacot csak így lehet megtartani, így lehet újat szerezni, s a mai világban a piacok megtartása sem gyerekjáték. Pláne a köny. nyűiparban! Példaként említi: valamikor a múlt óv végén beállított a „Lee Cooper" megrendelője, s azt mondta: kéne február 29-ig 17 325 blézer. Egy kézfogással meg is kötötték a szerződést — minek azt írásba foglalni? — s ha az ég leszakad, akkor is legyártják a kért mennyiséget. — A kapcsolatok jó része ma már a bizalmon alapul, olyan mint egy régi, jó barátság: az ígéretemről te tudni fogod, hogy teljesül. S a jó hír szárnyon jár. — Szávai, ennyi kell.. . Nevet. — Ha csak ennyiből állna az üzleti élet! Napokig elbeszélgethetnénk a témán, s mindig találnánk valami újat, valami nélkülözhetetlent. Érzem, Szücé István ele. venébe tapintottam: egy Menedzser típusú vezető számára a legtartalmasabb időtöltés újra és újra átvenni a tananyagot. A Carbon számára az üzleti utak nemcsak a megrendelések bekaszírozása — bár az sem utolsó —, hanem az állandó töltekezések ideje is. — Néha elég egy figyelmetlenség, egy rossz gesztus, s máris centekbe kerül. Vagy az üzlet csúszik el, talán örökre . . . Mi a legkisebb tételt is elvállaljuk, még a 100 darabos megrendelésre is rábólintunk. Hátha az hozza a többit. Igazam van? A francia Lee 2000 farmernadrággal indult — próbaképpen. Ebből lett az évi 240 000! A Carbon évente 3,5 millió dollárt és 19 millió rubelt hoz a népgazdaságnak. Dolgozóik többsége — 2400-an vannak — nő. A komlói üzemeiken kívül konfekciót gyártanak Sásdon, Geresdlakon és Mágocson, van kisüzemük Szalatnakon, Kisbesz- tercén, s még a magyarszéki tsz-el is kooperálnak. Az ottani konfekcióüzemben már svájci exportra dolgoznak a szövetkezet asszonyai. — Meddig lehet terjeszkedni? « — Tulajdonképpen nincsenek határok, de az ésszerűség néha megálljt parancsol. Egyelőre mi is megálltunk, közelebbi célunk az adottságaink mégjobb kihasználása. Akadnak még tartalékok. — Mondják, a bérmunkát jobban kedveled. — Igaz. A konfekció nem egészen fele bérmunka. S bár lenne több! Ami a könnyűipar számára létkérdés: kottára pontosan kapjuk az alapanyagot, s tulajdonképpen nincs egyéb dolgunk, mint dolgozni. — A hazai alapanyaggyártók? Bosszúsan legyint. — A bőrgyárak kivételével akad elég gond. Nem érdekem, hogy példákat mondjak, ezért érd be annyival: szinte naponta jön a telex, miszerint az ígért mennyiséget ekkorra meg akkorra tudjuk szállítani, s a határidők egymást görgetik. Én meg nem állhatok oda a Kays-ék elé: uraim, csők télre tudom szállítani a szandálokat, mert ugye . . . Rettentő feszültséget okoz az anyag- beszerzés. — Mikor éritek el az egymillió időt? — Talán az idén, talán sose. Vallom: inkább kevesebbet, de több haszonnal. Ez csak álom, de szépen hangzana: van 800 milliós termelés, és 300 milliós nyereség . . . Már említettem: legalább háromAz előjelek szerint az idén megismétli, sőt javítja tavalyi exportsikereit hazánk legnagyobb cipőipari üzeme, a Martfűi Tisza Cipőgyár. Az alföldi nagyüzem az idén a kül- és a belkereskedelem megrendelésére együttesen mintegy 11 millió pár lábbelit készít. Az Adidas céggel kooperációban majdnem másfél millió pár, az NSZK-beli Salamander cég részére pedig negyedmillió cipő készül Martfűn, ötvenezer sportcipőt Görögországba szállítanak. Emellett a szoros szemléletváltozáson mentünk át alig néhány év alatt. S a mai eszemmel csak annyit mondhatok, egyetlen célunk lehet, minél hasznosabban eltölteni az életet. Szűcs Istvánról azt mondják munkatársai: néha bántóan egyenes ember. Az őszinteségéért őszinteséget vár cserébe. Ebben rejlik talán legfőbb vezetői erénye. Mikor megkérdeztem, hogy milyen vezetőnek tartja önmagát, így válaszolt: — Váratlan kérdés, de arra jó, hogy legalább elgondolkozzon saját magán az ember. .. Én mindig arra vágytam, hogy olyan légkörben éljek és dolgozzam, ahol jó és öröm alkotni, ahol megtalálom azokat a társakat, akik számára partner lehetek, akik partnereim lehetnek. Itt megtaláltam. Csak az a baj, hogy olyan kevés ideig lehet már csinálni, ötvenhárom éves vagyok. Ilyenkor már minden perc számít. Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével, további háromszázezer pár utcai cipőt adnak el tőkés és fejlődő országokba. Jelentősen növeli a gyár a szocialista országokba irányuló exportját is. Ebben az évben már majdnem egy és háromnegyedmillió pár lábbelit szállít ezekbe az országokba — zömében a Szovjetunióba és az NDK-ba. A belkereskedelem több mint 2 millió pár Tisza márkájú cipőt vásárol ebben az évben. Kozma Ferenc Külföldön is keresettek a Tisza-cipők Népességünk és fejlődésünk Hazánk népesedési helyzete az 1970-es évek közepétől fokozatosan romlott, s az 1970- es évek végétől — az 1980-as évek elejétől új népesedési helyzet alakult ki. Az élveszüle. tések száma már hosszabb ide je az egyszerű szaporodást (a népesség hosszú távon legalább változatlan szintjét) biztosító mérték alatt van. Az 1960-as évek végétől a halandóság — az előző évtizedek folyamatos csökkenése utón — emelkedni kezdett. Az élve- születések \alacsony és a halálozások magas száma oda vezetett, hogy 1981-től az ország népessége csökken: 1981- ben kétezerrel, 1982-ben tizen, egyezerrel és 1983-ban tizenöt —tizennyolc ezerrel leszünk kevesebben. Öregszünk és fogyunk Hazánkban az utóbbi években évenként 140—145 ezren távoznak az élők sorából. Sajnos számuk a korábbi évtizedekhez viszonyítva emelkedik. Ennek oka a népesség —1960 —1980 között végbement — viszonylag jelentős elöregedése. Emellett megváltoztak a különböző korcsoportok életki látásai is. Kedvező változások következtek be a 14 éven aluliak halandóságában; a csecsemőhalandóság (0—1 évesek) az 1980-as évek elejére két évtized alatt a felére csökkent, az 1—6 éves gyermekek közül ennél is többen maradnak életben. Az elmúlt 20 évben a népesség 75 éven felüli korcsoportjában is csaknem 10 százalékkal csökkent a halandóság. A fiatal és középkorú felnőtteknek viszont az utóbbi 20 év alatt 20—50 százalékkal növekedett halandósági arányuk, s ez a szomorú tény a népesség egészére kihat. Nemzetköz; összevetésben a halandóság területén hazánk helyzete kedvezőtlenebb képet mutat, mint a termékenység területén. A népesség szaporodása a fenti folyamatok hatására már a hetvenes évtizedben lelassult és — amint erre már utaltam — 1981-től megkezdődött a népesség csökkenése. Miután a népesség termékenységét és halandóságát jellemző tényezők több évtizede érvényesülnek, arra számíthatunk, hogy ez a folyamat tartós lesz. Az 1970-es évek végén készült népesség-előreszámítások és az azóta végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy miközben a prognózisok a népesedés alakulását általában és fő irá_ nyukat tekintve helyesen mérték fel, a tényleges népesedési folyamatok az utóbbi években az előrejelzéseknél kissé kedvezőbben alakulnak: a halandóság kissé alacsonyabb, a termékenység kissé magasabb lett. struktúrája is kedvezőbbé váljon. A népesedés társadalmi-gazdasági hatásainak felmérésekor abból kell kiindulnunk, hogy a következő évtizedekben a népesedési adottságok az előző évtizedeknél jobban meghatározzák majd a társadalmi-gazdasági fejlődést és fejlesztés- politikát. Ez csak részben adódik abból, hogy a korábbi évtizedek gyors gazdasági növekedése lelassult. Nagyobbrészt arra vezethető vissza, hogy népesedésünket jellemző tendenciák tartósak, reálisan és érdemben csak hosszabb időszak alatt változtathatók. A népesedési adottságok minél pontosabb felmérése így alapfeltétele annak, hogy tudományosan megalapozott célokat tűzhessünk ki az infrastruktúra fejlesztésében, a szociálpolitika súlypontjainak meghatározásában a foglalkoztatáspolitika kialakításában. Középpontban a család Népesedési helyzetünk a társadalompolitikával szervesen összehangolt távlati,-a népesedés minden elemére kiterjedő népesedéspolitikát követel meg. Ennek tudományos kidolgozása az 1980-as évek elején megtörtént és a kialakult népesedési helyzetnek megfelelő politikai cselekvőkészség ugyancsak létrejött. A társadalom az elmúlt évben a jelenlegi gazdasági helyzetben is talált és minden bizonnyal talál a jövőben is olyan lehetőségeket és megoldásokat, amelyek könnyíthetik a gyermekes családok helyzetét, segíthetik a családok egyes nemzedékeinek fokozottabb egymásra támaszkodását, hozzájárulhatnak a család növekvő fontosságú intézményének stabilizálásához. A népesedés társadalmi-gazdasági hatásainak befolyásolásában az alábbiakat kell figyelembe vennünk: a népesedési adottságok feltárását és ezek alapján reális cselekvés meghatározását; átfogó, folyamatos népesedéspolitika folytatását; az egyenlőtlen létszámú korosztályokból, a demográfiai hullámokból származó kedvezőtlen hatások csökkentését; az időskorú népesség csa- ládi-társadalmi-közéleti helyzetének javítását; a kedvezőtlen következményekkel járó területi, települési változások mérséklését a községek népességmegtartó szerepének fokozását; a termékenység színvonalának emelését, és ezzel összhangban a fiatal pályakezdő korosztályok támogatását, a lakosság egészségi állapotának javítását, a halandóság csökkentését. A fentiek megvalósításában központi szerepet játszik a jövőben a családok helyzetének, életének javítása. Legyen? Ne legyen? Terv a pécsi tejbisztróra Váratlan vevők mindig akadnak, akik vasárnap reggel keresik azt az egyetlen boltot, ahol kenyér, tej, s némi más élelmiszer vehető. A kereskedők viszont húzódoznak tőle, hiszen nem magas a fizetés, s az ötnapos munkahét szabadnapjait így is nehéz kiadni, merthogy a boltok mégiscsak hat napig vannak nyitva. A kérdés évek óta eldöntetlen, s az áthidaló megoldás: a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat kéttucatnyi vendéglőjében árusítanak vasárnap reggel tejet, kenyeret. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat a pécsi tejbisztróban vasárnap délelőtt afféle ügyeletes élelmiszerüzletet tart fenn, vagyis- a bisztrót eképpen működteti. Mezei András igazgatóhelyettes szerint: 6. HÉTVÉGE — A bisztró a város közepén van, s eddig is a tej-kenyér árusításra kijelölt vendéglátó üzletek között volt. Most elképzelhető, hogy kellő propaganda után minden olyan élelmiszert árulunk majd ott, cmi a vendéglátóipari raktárban fellelhető. Márpedig ilyen sok van. Például, ha valaki tojást venne, hát viszünk oda tojást, ha lisztet, hát azt is viszünk. Az ötlet jónak tűnik. Egyik vasárnap beszélgettünk is az üzlet vézetőjével, Kaszanics Já- nosnéval. Szerinte: — Mi rugalmasság dolgában elmegyünk a végletekig. A tejterméket, s a kenyeret például — a hat órai nyitás ellenére — csak 7-től 11-ig kellene árusítanunk. De ha már ott van, akkor kiadjuk 7 óra előtt is, ha pedig nem fogyott el, természetesen 11 után is adunk belőle. A kockázat így is nagy. Karácsonyra 140 kiló kenyeret rendeltünk, s elfogyott 32- kiló. Ugyanakkor november 7-re 120 kiló nem volt elég. Máskülönben a szokványos vasárnapi forgalom, amikor nincs kettős ünnep, 80 kiló kenyér. Tejből 140 liter, tejfölből 20, túróból 20 adag fogy el, sajtból kevés: csak 10—15 dobozzal. — Végül is szívesen árulnának más élelmiszert, például tojást, lisztet is vasárnap délelőtt? — A kereskedő mindent szívesen árul. De nekünk a tej-tejtermék, s a kenyér tekintetében igen jó számlázási rendszerünk van, amit a tojásra, lisztre a jelen számlázási szerkezetben csak bonyolultan lehetne alkalmazni. Márpedig én három éve vezetem a tejbisztrót, s leltár dolgában mindig rendben voltunk. Azt hiszem, a lakosság már megszokta, hogy lehetőleg mindent bevásároljon legkésőbb szombaton délelőtt. így vagy a számlázási szerkezetet kellene rugalmasabbra megváltoztatni, vagy vasárnap délelőtt is kinyitni egy-egy áruházi élelmiszerosztályt, különösen a kettős ünnepek első napján. F. D. Célok és feladatok Hazánkban a közvélemény ugyan élénk érdeklődéssel figyeli a népesség számának alakulását, azonban a népesség struktúrájára és az ebből adódó hatásokra — noha ezek legalább olyan fontosak — már kevésbé figyel. Az öregek, fiatalok, az eltartásra szorulók aránya, a demográfiai hullám, az egyedülállók magas száma a társadalmat, az egyes családokat, a gazdasági fejlesztést és fejlődést közvetlenebbül és érzékelhetőbben érintik, mint a népességszám. Ezért is mondhatják azt, hogy jövőbeni népesedéspolitikánk fő célja a népességcsökkenés fokozatos mérséklése, majd megállítása és hosszabb távon a népesség- szaporodás elérése úgy, hogy közben a népesség életkori Csak hosszabb távon... A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyagi feltételek javításának változatlan fontossága mellett, növekszik a kulturálistudati tényezők, a hagyományok, a normák szerepe. Népesedési helyzetünk csak hosszabb távú, kiegyensúlyozott és folyamatos népesedés- politika eredményeként javulhat. A tudományos felismerésen és a politikai akaraton alapuló népesedési célok megvalósításához a cselekvési programok kidolgozása folyamatban van. A következő években és évtizedekben a népesedés hazánkban még nagyobb fontosságú társadalmi-társadalompolitikai kérdéssé válik. Monigl István, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója
