Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-31 / 359. szám
Dunántúli ngplö 1983. december 31., szombat ■Magyar film. a koprodukció kompromisszumai . Az 1983-ban bemutatott magyar filmek harmada koprodukcióban készült — jórészt a Magyar Televízióval társultak a filmstúdiók, de részesült a nyugatnémet (Együttélés, láb lázadása) és az amerikai (Viadukt, Hosszú vágta) tőke is. Sokféle okból lehet egy film koprodukciós termék, de alapvetően kettőből. Az egyik: a választott témában két vagy több nemzet is érdekelt; a második, s ami ma aktuálisabb, ismerve az ország gazdasági helyzetét, hogy így jön össze a szükséges pénz. Az első fajta együttműködést csak egyetlen film képviseli : Gyarmathy Lívia Együttélése. Mert hiszen elsősorban ugyan nekünk fontos, hogy hogyan élnek egymás mellett nemzetiségek és magyarok, de nyilvánvalóan érdekes az az NSZK-ban is. hogy hogyan élnek itt a német nemzetiségűek. Külön csavarja a filmnek, hogy filmbéli magyarok is nemzetiséginek számítanak, hiszen a történelem vihara dobta őket „haza” Moldáviából, szülőföldjükről. Az Együttélés az egyetlen koprodukciós film, ami dicsérhető, mégpedig azon ok alapján, hogy Gyarmathy Lívia nem tett semmiféle engedményt sa- jót meggyőződése ellenére. • Az ugyan lehet, hogy ezen meggyőződéssel sokan vitatkoznak összességében és részleteiben, de az is biztos," hogy*a film nézője is sokat vitatkozhat önmaga korábbi beidegződéseivel, leegyszerűsítő nézeteivel. Messze nem mondható el ez a másik három koprodukciós filmről. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna NSZK-beli közreműködéssel készült filmje, a Jób lázadása a felszínen általános humanizmusnak vélt generálszószával teszi kelendővé az elhallgatásos, idealizáló történelmiségű, megalkuvást sugalló szépelgését. Az amerikai tőkével készült Viadukt és Hosszú vágta pedig egyértelmű kudarc: sem Simó Sándor, főképp pedig Gábor Pál nem mutat fel cseppnyit sem abból a nézőpontból, ami eddigi filmjeikben jellemezte őket: simán „lefeküdtek" az amerikai igényeknek — igénytelenségeknek. (Az idő urai című rajzfilmben a magyar részesedés inkább bérmunka jellegű, s a film rendezője révén is francia.) A többi koprodukciós film a stúdiók és a televízió, valamint a stúdiók egymás közötti együttműködésének az eredménye. Aligha fogható rájuk, hogy külső, idegen igényt kellett volna figyelembe venni. Ezeknél a kompromisszum másféle: nyilvánvalóan másnak kellene lennie egy vérbeli tv- filmnek és egy vérbeli mozifilmnek — márcsak a méretbeli különbségek miatt is. No meg, mert más papucsban, családi körben nézni egy filmet, és más több-kevesebb idegen társaságában. A képernyőről a mozivászonra emelés még legjobban Bacsó Péternek sikerült, a Suksin-novel- lókat feldolgozó Sértésben, de elvérzett a Névtelen vár (Zsurzs Éva) és a Vizipók-Csodapók (többek). Talán műfaja és témája, de inkább alkotója miatt Volt izgalmas és megrázó akár tv- film, akár mozifilm formájá-. bon Sára Sándornak a don- kanyari tragédiát feldolgozó dokumentumsorozatának Pergőtűz című része. Az év egyetlen igazi szenzációja, sajnos csendes szenzációja. De így is százezrek történelemképét tette teljesebbé, gazdagabbá. A magyar film már korábban is híres-hírhedt volt történelmet faggató alkotásairól. Sándor Pál a Szerencsés Dániel című művében a hovatartozás kérdéséről vall, „szokása” szerint magas színvonalon, ezúttal 1956 eseményeibe ágyazva állandó témáját. SzőKönnyű testi sértés lény Rezső filmje, a Talpra Győző! az ötvenes években kutatja mai hőseinek magatartását egy elég önkényes dramaturgia és stílus logikátlan keverékében. Mészáros Márta a múlt századból és Gogol háta mögül kacsintgat a mára, ala- .csonyabb szintről mór aligha „aktuálpolitizálhat”, mint a Délibábok országa című filmben. A Mennyei seregek volt az év legdrágább filmje, s a legnagyobb csalódása: igen látványos, igen magas szinten fényképezett (Koltay Lajos) szerencsétlenkedés a történelmi „ha” kérdéskörében. Gazdag Gyulaés klasszikus és külhoni szerzőt, Balzac-ot választott, ő bátrabban aktualizált: az Elveszett illúziókat a hatvanas évekre honosította élvezhető, de kissé belterjes mozijában. A mai kérdésekről ma játszódó, a mához közvetlenül szóló filmek közül is akad egynéhány. Nemcsak ebben, de az abszolút kategóriában is az élre kívánkozik Szomjas György Könnyű testi sértés című, összességében remek alkotása. Kellemes film volt Szurdi Miklós Hatásvadászok című filmje, egyúttal meglepetés témájának következetes véghezvitele és a remek színészvezetés miatt. Gulyás Gyula és Gulyás János Ne sápadj! című dokumentumfilmje a gazdaságpolitika aktualitásához kapcsolódva mond érdekes és fontos véleményt. Bódy Gábor a Kutya éji dala című filmjében újra nagy formai készségéről tett bizonyságot: ugyan megérthető, de erősen vitatható szemlélete, ami nem is erős leegyszerűsítéssel a nihilizmussal azonos. Erdőss Pál az Adj, király, katonát! című áldokumentális filmjében kipipálja oz aktuálisnak vett témák egész sorát, s sikerült megteremtenie a csúnya giccs „esztétikáját”. Visszafogottabb, s ennyivel jobb ilj. Schiffer Pál A pártfogolt című filmje: fiatalok—felnőttek kapcsolatáról ezerszer többet mond, mint például Szálkái Sándor talp- csiklandó humorú kellemkedé- se, az Elcserélt szerelem. Gyenge krimiféle sikeredett Dobray György Vérszerződéséből, ami nyugati filmek sok kicsi utánérzéséből állt össze. De hogy ízléstelenségért, eszmei' zűrzavarért nem kell feltétlenül nyugatra mennünk, azt is sikerült bizonyítania idén Kézdi-Kovács Zsoltnak a Visszaesők című „egynyaras" filmjével. Testvérszerelem, emberi jogok, pluralizmus ... hangzatos jelszavak mögé rejtett semmitmondás. A mai filmek kategóriájába sorolom a Noé bárkái című filmet, Kollányi Ágoston alkotását, bár természeti filmnek tűnik első látásra. Ám témája, a környezetvédelem nagyon is aktuálissá teszi ezt a korrekt és szép alkotást. Az Idő urairól már megemlékeztünk, nem járt jól Lázár Ervin sem, a gyerekek sem, hogy Sólyom András megfilmesítette a Szegény Dzsoni és Árnikát. A Vizipók-Csodapók jelzi legjobban a tv-film koprodukció buktatóit; a rövid tv-mesékből nem sikerült mozifilmet összeszőni. Macskássy Gyulára emlékezett a Telhetetlen méhecske cí- . mű összeállítás: a magyar rajzfilm egyik jelentékeny alkotóját tisztelhették a filmtörténet után érdeklődők. S időrendben is a legeslegutolsó magyar film bemutatója a napokban történt meg: Poky Ottó, a kedves bábok alkotója, a tőle megszokott színvonalon dolgozta fel Misi mókus kalandjait. Bodó László Szerencsés Dániel A legszebb hangzások a csend közelében vannak A képzőművészetek eseményeinek legújabbkori minősítésében az érzelmek ázsiója sajnálatosan megfogyatkozott. Igaz, őszintesége kevésbé megragadható, mint az elméleté vagy a szigorú konstrukcióé, s rangja talán nem is akkor értékelődik fel igazán, amikor „művészies" kitörésekben erőlteti rá magát a közönségre. Talán akkor, amikor évtizednyiidő műalkotásokba jegesedett, szenzációt, botrányt eszelősen kerülő igyekezete egy kiállítóterem falára kerül, így minden fenntartást elmosó szakadatlan „azonosság" teremti meg a látható és láthatatlan kiterjedések érzelmi birtokbavételének hitelét. A valóság változik, változik benne művész és szemlélete, változik a közönség, a művek előtt mozgófilmként masírozik amerikai, skandináv vagy magyar lótáskonvenció, világnézet és életforma, játszik kontraakciókat a másodperc-érdekeltségű divat, a kor és a hely ízlésállapotának meghatározói. Reino Hietanen finn festő képei a Pécsi Galériában Nincs nyugvópont a viszonylagosságok, érvek és ellenérvek, érzelmek és antiérzelmek között? — kérdezi némán Reino Hietanen festészete. És felel is nyomban ugyanezen művekkel, de válaszát megérteni — az igazi művészi állásfoglalások sajátsága ez — adott tudással, begyakorolt érzelmekkel nem lehet. Több kell a megértéshez a „nem tudottból és nem érzettből”. Ami nyilvánvalóan abszurd követelmény —- lenne, ha az embert valamely, minden tekintetben befejezett organizmusnak tekintenénk. De tengernyi utalás szól amellett, hogy a reprezentációs feladatnak vagy lakberendezési kelléknek tekintett művek raja mögött a művész és közönség személyes, érzéki és érzelmi „ösz- szehangolódása” egyre finomabb, egyre szabatosabb megkülönböztetések segítségével jön létre. Hietanen grafikusan vagy festői eszközökkel megmunkált felületei méltóságteljes nyugalmat kényszerítenek a még oly dinamikus tájakra is, ahol például a tenger találkozik a szárazfölddel. A festői témamegjelölés, a látvány felmérése, tagolása, a térbeli viszonyok hierarchikus rendezése, az eszközök és jelentéshordozó Vonal, pont, folt, színviszonylatok kezelése szinte minden művében felismerhető, beazonosítható, ugyanakkor az a látszólag bonyolult felépítésű kép- vilóg teljesen alárendelt egy színeivel és árnyalataival döntően meghatározott lírai látásmódnak. Férfiasnak mondhat- nánk-e lírát, a kék és szürke színek hangzataibó! szőtt, a tér és távlat képzeteit is befoglaló arányrendszert. Meditációs terek Hietanen tájképei, szinte valamennyi „befogadói” típus talál fogódzókat az eligazodáshoz. Hiszen vannak tárgyszerű részletek, hegy, víz, irányjelző-pózna, porolóállvány, asztalterítő és ki- sebb-nagyobb konkrét utalások arra, hogy ezúttal a valóság feldolgozásának nem vizioná. rius változatáról van szó. Kicsivel „arrébb" azonban nyilvánvalóvá tetszik, hogy a nagyméretű grafikai művek és festmények a valóság egyénileg lényegesnek kitüntetett vonósaira utalnak. A rendre, melyet olyan kívánatos lenne az emberi érintkezések talaján is „természetes” rendnek látni, az egymást feltételező és kiegészítő színek kapcsolataiban dominanciát és nem kizárólagosságot hangsúlyozni, megengedéssel nyugtázni a véletlen sugallatait, de lemetszeni róla az „illetlen” mozdulatokat. Kitüntetett muzsikusok Jubileami év előtt a Mecsek Fúvisötös Nevüket jól ismerik, becsülik a magyar zenei életben, utóbb mind inkább határain, kon kívül is. Plakátjaikon, prospektusaikon a „Mecsek Ungarn Bläserquintett", a „Quintette á vent Mecsek" felírás Nyugat-Európa sok vá. rosában keltett figyelmet eddigi 17 turnéjukon egy rövid nevű magyar város, Pécs iránt. Rengeteget szerepelnek; jelenleg az 502. koncertjükre készülnek. Az együttes fő feladatának tekinti magyar szerzők műveinek megismertetését itthon és külföldön, de szívesen játszanak ismertebb klasszikus és modern alkotásokat is, a kritika és a közönség által egyaránt elismert kimagasló színvonalon. Mindez együttvéve indokol, ta hogy Pécs város 1983. évi Pro Űrbe diját a Mecsek Fúvósötös togjai: Deák Árpád (oboa), Paláncz Tamás (klarinét), Szkladányi Péter (fuvola). Tolnai Gábor (kürt) és Várnagy Attila (fagott) vehették át. Lassan húsz éve lesz, hogy a pécsi zenei élet egy rendkívül gazdag, gyümölcsöző időszakában 1964 őszén Paláncz Tamás frissen végzett zenetanárokból megszervezte a Mecsek Fúvósötöst. Valamennyien a Pécsi Filharmonikus Zenekarban és az ope. razenekarban működő fiatal muzsikusok. Tele ambícióval, tehetséggel muzsikáló kedvvel; lelkes fiatalok, akik eleinte bizony kottákért, működési költségekért nem túlságosan degesz zsebükbe is szívesen belenyúltak, mígnem egy idő után a Doktor Sándor Művelődési Ház és a városi tanács közművelődési csoportja felkarolta ügyüket. Ez az ügy akkor számukra egyetlen célt jelentett: együtt kamarazenélni. Próbálni, dől. gozni, muzsikálni, minél többet — azután majd meglátjuk, tudunk-e együttmaradni, lesz-e belőlünk valami... Lett. S ahogyan egyikük, Várnagy Attila említette, a két évtized legnagyobb élménye számukra az, hogy együttmaradtak. Szakmai és emberi vitáik, nézetkülönbségeik, eltérő alkatuk ellenére. Mindez ugyanis abban a pillanatban megszűnt, háttérbe szorult, ha előadásukban megszólalt egy mű. Nagy előnyt jelentett, hogy a Pécsi Balett produkcióiban számos magyar szerző, Szöl- lősy András, Maros Rudolf, Szokolay Sándor, Kurtág György, Mihály András és mások műveit először szólaltathatták meg, nem egy alkalommal. Esztendőik alatt óriási repertoárjuk alakult ki; ma már átlag két próbával bármilyen stílusú, arculatú műsorral fel tudnak lépni. Előnyükre vált a rengeteg szereplés is. Szinte az első évektől kezdve részt vesznek az Országos Filharmónia szerkesztett ifjúsági műsorai, bah; nem egy műsorukat Srkladányi Péter szerkesztésében maguk alakították ki. Ami a zenei ismeretterjesztésben föl mérhetetlen jelentő-. ségű. Emlékszem, a hetvenes évek elején hangszerismertető zenei körműsorra! járták be a megye állami gazdasági központjait. Általában 80—100-an gyűltek össze a gazdaság ebédlőjében jobbára olyanok, akik először hallottak élő muzsikát életük, ben. A kitűnően szerkesztett, dallamos, könnyed műsor, a frappáns, tömör ismertető szöveg megtette hatását: mindenütt hálás közönségre lel. tek a mezőgazdaság kétkezi dolgozói között. Külföldi turnéikon pedig o fényes koncerttermek igényes, kifinomult ízlésű közönsége előtt szerezhettek sok-sok ismeretet, tapasztalatot. És sok-sok barátot, kapcsolatot: kiadókkal, kollégákkal, zeneszerzőkkel. Soron következő koncertjeik közül kiemelkedik egy tiszteletbeli meghívás. A Budapesti Tavaszi Fesztivál zeneszerző; pályázatának négy legjobb alkotása március 24. én szólalhat meg először o Zeneakadémia nagytermében. Három neves budapesti együttes mellett a vidéken- működők közül a Mecsek Fú. vósötöst kérték fel az egyik díjnyertes mű bemutatására. Valamit ez is jelez .. . W. E. Rét. Kollázs A pécsi kiállításra szép számmal küldött Hietanen friss, 1983-ban született alkotásokat. Igényes, szinte festői karakterű szén-, ceruzarajzok, kalligrafikus folyamatosságú „képírás” jellemzik az alkotót, aki újabb munkáiban a lehető legegyszerűbb forma- és jelentésösszefüggéseket vázolja fel (Víziút sorozat, Olasz lámpa. Gerenda). Anélkül, hogy személyes látásának, kéznyomának választékosságót, eleganciáját és intellektuális komolyságát szájbarágós magakelle- téssel puffasztaná fel. Aknai Tamás
