Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-17 / 347. szám
Vállalkozni, megújulni — de hogyan? Többet ésszel, mint pénzzel VÍZIG: „Aki gondolkodik, azt megfizetjük!” Ahányszor csak körüljárjuk a vállalati műszaki fejlesztés eszközrendszerét, lehetőségeit, mi sem kerül gyakrabban szóba, mint a fejlesztési eszközök, magyarán, az erre a célra mozgósítható tőke, a pénz hiánya. Ezúttal olyan céget kerestünk meg, amely az átlagosnál még szűkebben számolhat ezekkel az eszközökkel: költségvetési szervet, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot. Fejlesztési politikájuk, programjuk — a társigazgatóságok közt mindenképpen — több fronton is példamutató, érdemes tehát megtudni, hogyan csinálják ... A háttér Már az is elgondolkoztató, ahogy a kérdés társadalmi hátterét — mintegy bevezetésképpen — felvázolja dr. Hernádi Alajos igazgató: — Mi ösztönöz? Egy jó üzlet a cégnek; s azoknak, akik összehozták, mondjuk, legalább ötezer forintos prémium. Ez, ritka kivételektől eltekintve, manapság egyáltalán nem lehetséges - társadalmi méretekben... Mi ösztönöz még? Az, amit így hívunk: „a játék szépsége", vagyis alkotni, fejleszteni, újat akarni magáért a folyamatért, az adott problémáért, dologért. Ez csak a cégek, vállalatok elenyésző kisebbségében lehetséges, mert nemcsak az ösztönzés hiányzik, hanem elhibázott a különböző termelési mozgalmaknak már a kiindulása is: külön meg kell fizetni, ha valaki olyasmit talál ki, aminek a használata, alkalmazása a munkaköri kötelessége. Szintén gátolja a kibontakozást, hogy nem alakult ki a munkaerő árujellege; a bérszínvonalszabályozás felemás: bért csökkenteni nem lehet, csak emelni. így nem tudjuk megbecsülni, elismerni a jobb minőségű munkát, — a kiváló, igazán hatékony szellemi munkát pedig még kevésbé. Egy kiváló koponya alig keres többet, mint mondjuk, egy portás... Mindez odavezet, hogy a vezetők többsége többnyire szemben áll a cégével, mert nincsenek eszközei ahhoz, hogy társait maga mögé állíthatná, vállalkozásra, élénkebb agymunkára ösztönözhetné... A koncepció Az igazgatóság háza táján sem egyik napról a másikra termettek meg ezek az eszközök, de ma már elmondhatják, hogy vannak. Az évente kétszer-há- romszor megtartott ötletnapokon akár ezer fointot is kaphat valaki egy-egy jó elképzelésért — a pénztár azonnal fizeti -; de a „többszámjegyű” elismerés sem ritka, ha indokolt. „Aki irigyli - mondja az Rézsűkaszáló gépeket gyártanak a gépgyártó csarnokban igazgató -, az jelentkezzen a melónál!" A bérarányokat az ütemes műszaki haladást, fejlesztést megcélozva alakították ki: egy üzemi főkonstruktőrnek például nagyobb a fizetése, mint felettes üzemvezetőjének, tehát az anyagi előbbre- jutásnak korántsem a vezetői beosztás az egyetlen iránya, feltétele. Más szempontból is megkülönböztetik az embereket, tudják például, hogy a menedzser típusú mást és másképpen csinál szívesen, mint a „bütykölős". Egyiket sem bosz- szantják hát tőle idegen feladattal: hagyják, hogy ki-ki kiélje magát. Állítják: „Aki gondolkodik, azt megfizetjük!" *> Vajon jut-e pénz a műszaki-technikai újdonságok ki- fejlesztésére? Azt is kialakították, hogy - központi vagy megyei forrásokból - legyen is annyi és olyan fajta pénz, ami kell. De talán ennél is fontosabb: mindehhez jó légkör kell, olyan „közeg", amely nem irritál, hanem - legalábbis - „békén hagy”, sőt, többnyire serkent is. Ez persze nem varázsütésre, hanem évek alatt, nem is konfliktusok nélkül fejlődött ki. Az igazgatóságon három olyan terület is van, ahol a folyamatos műszaki fejlesztés az átlagosnál jobbnak mondható. Vízügyi fenntartó gépek például — árokásók, kotrók, kaszálók, cserjevágók stb. — gyakorlatilag az egész országban nem léteztek. A pécsiek olyan gépcsaládot munkáltak ki, amely - szerelékeivel - ötféle munkát végez. Most dolgoznak az önjáró, traktor nélküli változatán. Automatizált rendszerbe foglalták az egyik, leginkább költségigényes feladatot: a vízminőségvizsgálatot, az adatok tárolását. Számítógépes csoportjuk életrevalóságát mutatja, hogy ezt a munkát egy „ősöreg” — vagyis már tízéves (!) — Packarddal kezdték, de addig alakítgatták, tették alkalmassá új meg új munkákra, hogy a gép legfrissebb perifériái (tartozékai) már a legmodernebb számítógépekhez is illeszkednek. A megtérülés- A számítógépes programok jelentősége a vízügyi tervezésben abban áll — vázolja Bruhács László osztályvezető -, hogy ezek segítségével gyorsabban, pontosabb, jobb terveket készíthetünk. Egy víztározó vagy halastó kialakításánál korántsem mindegy például, miben, hogyan határozzuk meg az optimumot. Korábban a tervezés körülbelül addig tartott, amennyi idő alatt — kézzel, hagyományos módon - méretezni lehetett egy tározót. Ez lassú és pontatlan: a számítógépes tervezés viszont gyorsan, szinte percenként kínálja az alternatívákat, s így megkönnyíti a döntéseket. Számítógépre vittük a vízhozam- és vízminőségi adatokat is: arra törekszünk, hogy hatósági és információs munkánk is rendszerré váljon. A gépi fejlesztést úgy végezzük, hogy a legnagyobb teljesítményű központi számítógépektől a nálunk levő terminálokig egységes láncolat alakuljon ki. Csoportunk dolga a jövőben elsősorban a programkészítés, fejlesztés és karbantartás lesz, mert a programok haszrálatá- ra mind több kollégát szeretnénk ösztönözni, megtanítani. Konkrét munkák, eredmények: vízfolyások kialakítása Kisvaszaron, Fonyódnál, a toronyi Rinyán; az új Dráva-töl- tés, a szentlászló—terecseny- pusztai halastavak. Mindehhez természetesen valóban használni kell a számítógépet: nem csoda, ha a működési idő átlagosan 7—8 óra naponta. S ami szintén nem mellékes: Bruhács László épp a napokban vette át az Országos Vízügyi Hivatal jutalmát e munkáért. Varga János Komputer segíti a tervezést A Sárréti Tej milliói Mindenki haszna Tizenötödik évébe lépett a Sárréti Tej az idén szeptemberben. 1969 őszén a szeghalmi járás tizenhat termelőszövetkezete és a Töviskesi Állami Gazdaság döntött úgy, hogy - a MECSEKTEJ-et meg a JÁSZTEJ-et követően — társulást hoz létre tej felvásárlására és feldolgozására. A társulás átvette a Hajdú megyei Tejipari Vállalat szeghalmi begyűjtő állomását, ahová addig háromezer liter tehéntej és 1500 liter juhtej érkezett be naponta. Az átvételt követően a harmadik héten a társulás már megkezdte a feldolgozást, így a korábbi nyerstej helyett pasztőrözött kannatejet és gomolyát kínálhattak a vásárlóknak a környék üzletei. Az indulást jellemző dinamika mind a mai napig sajátja maradt ennek a vállalkozásnak! A következő esztendőben a kibővített csarnokban üzembe lépett a tejtöltőgép, megkezdődött a tejföl- és a túrógyártás, és a nyár folyamán elérte a nyolcezer litert az egy nap alatt feldolgozott tej mennyisége. Ma ezek a számok szinte megmosolyogni valóan kicsiknek tűnnek, hiszen az idén nyáron már 200 000 liter tejet dolgoztak fel naponta, és az első teljes esztendő alig hárommillió literével szemben 1982- ben már csaknem 57 millió liter tejet vásároltak föl a nagyüzemekből és a háztájiból. Ezzel egyidőben a Közös Vállalat tejüzemeinek száma megkétszereződött, a vállalat a 'megyeszékhelyen korszerű tejfeldolgozót épített. Tette mindezt úgy, hogy éves nyeresége évről évre nőtt, s 1982-ben a 34 millió forintot is meghaladta. Sőt, az idei első háromnegyed éves teljesítményről szóló beszámolóban azt is megállapíthatta a vállalat igazgatósága, hogy az 1983- as esztendő a megelőzőnél is jövedelmezőbb lesz. Nézzünk a Sárréti Tej számai mögé is! Próbáljuk meg megfejteni1 ők hogyan csinálták? Kerekes Sándor igazgatóhelyettes rögtön előrebocsátja: — Nem kell itt valamiféle titkot keresni. Eredményeinket jó néhány nagyon fontos dolognak köszönhetjük. A fevásárolt és feldolgozott tej mennyiségének nagyléptékű növelésével, újabb és újabb termelők megnyerésével elérték a költségek egy részének viszonylagos csökkenését. Azt is jól látták, hogy az integrációt nem elegendő csupán a termelésben kialakítaniuk. Társultak hát a forgalmazókkal, az üzleteket fenntartó áfészekkel is. Mivel az integráció csak annak kedves, akinek ebből haszna is van, világos és közvetlen anyagi érdekeltséggel kötötték magukhoz a partnereket, amelyek az éves nyereségből vagyoni betétjük, valamint a kérdéses évben átadott tej, illetve az áfészek esetében a forgalmazott tej értékesítésének arányában részesednek. A tavaly „visszaosztott” 13 és fél millió forintból így kapott 170 000 forintot a szeghalmi áfész a forgalmazásért, '1 350 000-et a füztesgyarmati tsz a vagyoni betéte, 800 000- et meg a megtermelt tei utón. A Békéscsabai Állami Gazdaság csak 81 000 forintot kapott a vállalattól a betét alapján, viszont 560 000 illette meg a a feldolgozásra szállított mennyiségért. A Sárréti Tej az eredetileg fő riválisként kikiáltott Hajdú megyei Tejipari Vállalattal is megtalálta az együttműködés lehetőségét: kölcsönösen forgalmazzák egymás termékeit saját ellátási körzetükben. Tejfeldolgozó üzemben létkérdés a fogyasztói igények hullámzásának levezetése, vagyis az, hogy a maradék tejet is képesek legyenek hosz- szabb szavatossági idejű termékké feldolgozva hasznos áruként értékesíteni. Ezt oldotta meg a Sárréti Tej a félkemény termékek — a Trapista sajt és a Sárrét gyöngye fantázianevű gomolya, valamint az országban csak itt gyártott szendvicstúró — előállítására való berendezéssel. Néhány olyan tényezőt igyekeztünk csokorba gyűjteni, amelyek a tartós eredményesség legfőbb összetevőinek bizonyultak. Ezekről szólva azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy a vállalkozás élet- képességét megadó összetevők között nem kis súllyal szerepel az alapítók vagyoni hozzájárulása, s a képződő nyereségnek olyatén felosztása, aminek során mindenki jól jár, s maga a vállalat is újabb lehetőségekhez jut! Igaz, nem utolsósorban azért, mert a tagüzemek pénzeit másfél évtizede a leírt módon is jövedelmezőséggel „integrálja”! Kőváry E. Péter Érdekes programok a Pécsi Galériában AMERIKAI KÍSÉRLETI FILMEK VETÍTÉSE Az American Federation of Arts és a Balázs Béta Stúdió töb'b éves cselreprogramjának keretében láthatnak filmeket az érdeklődők a Pécsi Galériában. Antal István, az összeállítás szerkesztője az amerikai kísérleti filmezés utóbbi negyven évének minden évtizedét képviseltetni kívánja, minél jellemzőbb és az összeállítás egészét tekintve minél változatosabb filmekkel kedvet csinálva a sorozat folytatásához. Az első rész vetítésé 17-én, szóim baton, a másodi ké 18-án, vasárnap 17 órakor történik. 19-én, hétfőn 17 órakor dr. Aknai Tamás egyetemi docens tart diavetítéses előadást kortárs angliai művészekről. Középpontban a Gilbert & George néven ismert művészpáros, akik élő szobrokként viszonyulnak életterükhöz és idejükhöz. Az idén 48-an vették igénybe Hat évvel ezelőtt, 1978-ban hozták létre Baranya termelő- szövetkezetei a Kölcsönös Támogatási Alapot az átmenetileg pénzzavarba kerülő gazdaságok évközi megsegítésére, illetve a fejlesztéshez hiányzó pénzösszegek kiegészítésére. A kezdetben nagyon nehezen induló KTA azóta széles körben vált népszerűvé, bizonyítva a létrehozását célzó alapelv helyességét. Annak idején az induló tőke 7 millió forint volt, a jelenlegi viszont több, mint 80 millió. Ez az összeg a KTA-tagok évi hozzájárulásából jön össze. Minden KTA-tag évi kötelező tartalékalapjának a 25 százalékát fizeti be hozzájárulásként. A taglétszám ma már csaknem teljeskörű, a 60 baranyai tsz-ből 59 tagja a KTA-nak. A tsz-társulások közül a ka- csótai MECSEKTEJ, a pécsvá- radi TSZKV, a TSZKER pécsi területi központja is tag, a legújabb belépő pedig a boksái Pannónia Társaság. A KTA küldöttgyűlése évente ülésezik, a héttagú intéző bizottság viszont havonta dönt az összegek odaítéléséről. A bizottság a jogos kérelmeket általában nem utasítja vissza. Kölcsönös Támogatási Alap a tsz-ekben Nemcsak a gyengéket segíti ki A jó tsz-ek fejlesztésre kérik ötmillió forint felett azonban maximum az éves hozzájárulás tízszeresét kaphatja a kérelmező, ami nagy kötelező tartalékalapokkal rendelkező szövetkezetek esetében olykor tetemes összeg lehet. A lejárati idő egy héttől 3 évig terjed attól függően, hogy üzemviteli, forgóalapfeltöltési vagy fejlesztési célokra veszik igénybe. Ha az utóbbi két évet vizsgáljuk, kitűnik, hogy a KTA kisebb mértékben szolgálja a fejlesztési célokat, s jóval nagyobb mértékben az átmenetileg pénzzavarba került gazdaságok átsegítését a pénzügyi zökkenőkön. Évközben még a legjobb gazdaság is kerülhet pillanatnyi pénzzavarba. Az előző évben, vagyis 1982-ben a KTA 58 millió forintot juttatott üzemviteli és 22 milliót fejlesztési célokra. Ebben az évben 21 tsz vett fel 37 millió forintot fejlesztésre és 27 tsz 113 millió forintot üzemviteli célra. A fejlesztésre felvett összeg legnagyobb részéből gépeket vásároltak. Az üzemviteli célra felvett pénz többször is megfordul egy évben, hisz ezt éven belül kell visszafizetni. Volt olyan szövetkezet, amely eladatlan árukészlete miatt augúsztusban csak a KTA segítségével tudta a tagok munkabérét kifizetni. Ez a tsz évek óta a magas hatékonyságú, jó tsz-ek színvonalán gazdálkodik. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a jó pénzügyi helyzetben levő tsz-eknek kezdetben ellenérzéseik voltak. Azt hitték, hogy a KTA a gyenge tsz-ek szociális segélyalapja lesz. Erről szó sincs, hisz olyan tőkeerős gazdaságok, mint Lippó, Bicsérd vagy a mohácsi Új Barázda is vett fel KTA-kölcsönt, és teljes joggal, hisz az évi hozzájárulást mindig korrektül befizetik. Nemcsak rájuk, ez valamennyi tsz- re jellemző. Kétségtelen, hogy a gyenge pénzügyi helyzetben levő gazdaságok gyakrabban folyamodnak a KTA segítségéhez, hisz a bankhitel 14 százalékos kamatával szemben itt az üzemviteli és a fejlesztési hitelre egyaránt 5 százalékos kamatot kell fizetni csupán. A hosszú éveken át pénzügyi problémákkal küszködő sely- lyei tsz például nem kis részt azért stabilizálódott, erősödött meg pénzügyileg, mert rendszeresen élt a KTA adta lehetőséggel és jól használta ki. A magyarszéki tsz a veszteség rendezéséhez kapott az idén egyebek közt 3 millió KTA- köcsönt, ami sokat segített a tsz lábra állásában. A mostoha termőhelyi adottságú mind- szentgodisai tsz a melléküzemi tevékenység fejlesztéséhez kért KTA-hitelt, s eredményesen használta fel. A Magyar Nemzeti Bank évi 1 milliárdot meghaladó üzemviteli hitelt, és mintegy 400 millió beruházási hitelt folyásit évente a baranyai termelőszövetkezeteknek. Ehhez mérten a KTA csepp a tengerben, de a kedvező kamatozási feltételek miatt az önsegélyezésnek egyik igen fontos formája. Az új szabályozók 1984-től felszabadították a tsz-ekben a kötelező tartalékalapot, s így most kérdésessé vált, miből képezzék le a KTA-hozzájáru- lást. Csak remélhetjük, hogy ezzel, a KTA nem bukik meg, a tagszövetkezetek az évi hozzájárulás szabályozásával kapcsolatban várják a TOT mielőbbi ajánlását. — Rné — HÉTVÉGÉ
