Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-17 / 347. szám
Tovább - magasabb szinten Mennyire van £S51ii5E&33BB9BEiaiSS5ansaaaHBBSnnS&HBaSBMaBMBBBBHHBHBBBBnnBBnBH Sellyétől a nagyvilág? Mi kell ahhoz, hogy egy bányagépészetet tanult mérnökből szövetkezeti »elnök legyen? Először is az, hogy merje visszautasítani az előrelépést jelentő beosztást, ha az a beosztás, nincs ínyére. Soós Attila merte. Emiatt 8 évi munka után távozott a Mecseki Szénbányáktól. Másodszor, hogy a kollektíva befogadja. Ez is megtörtént. — Egyértelműen jól érzem magam ezen a munkahelyen, ebben a munkakörben — mondja a Sellyéi Agrokémia elnöke. — Igazi hivatásra leltem. A Sellyéi Agrokémia nevével, az udvarán sorakozó több színű fém- és műanyag hordóival és nem utolsósorban termékeivel bizonyítja: vegyi üzemről van szó. Sellye életében történelmi dátum: 1964. Ekkor nyitja kapuit az alapításakor vegyi termékeket kiszerelő kóceráj: de a környék lányainak-asszonyainak mun. kát kínál, s ez a legfontosabb. Tíz év múlva, amikor Soós Attila átveszi az irányítást, már százmilliós termelés, 10 millió nyereség fémjelzi az itt folyó munkát és az első kiváló szövetkezeti cím. Egy év alatt majdnem megduplázták a termelést és a nyereséget. Akkoriban válaszút elé ér. kezett a szövetkezet. Megmaradni kisüzemi szinten, avagy megcélozni valami többet is — kilépni a korábbi ködmönből? Az utóbbit vállalják. * Új üzem éoítésébe kezdtek — hitelből —, s mellette termelni is illett. Nem mellékes a dolgozókat közvetlenül érintő döntés sem: 5 évre lemondtak a nyereségről! — Nem volt csata — de egyértelmű öröm sem: — emlékezik az elnök. — A dolgozók úgy tűnt, beletörődtek a szövetkezet jövőjét érintő döntésbe, elfogadták azt. Melyek voltak a meggyőzés érvei? Versenyképes, modern üzem kell. — Ehhez tudni illik: korábban különféle vegyi anyagok, mint például Hypo, zománcfestékek, kály- hacső-por stb. kiszerelésével foglalkoztak. Nagyobb edényekből áttöltötték kisebb flakonokba, dobozokra, és ezzel kész. Olyan nagyüzem kell, ahol nem csak kiszerelés, hanem esetleg gyártás folyhat, ahol a fejlesztő munka otthonra lelhet. Ez oldja meg igazán a helybeliek gondját: a foglalkozta, tást hosszú távra. S végül — ami szintén nem mellékes — a nagyközség gazdasági támaszává válhat az AGROKÉMIA. Az új üzem építését 1978- ban kezdték, s 1981-ben már megindultak a gyártó sorok. A közel 120 milliós beruházás — még két évig kell törleszteni a hiteleket — megkezdte tevékenységét, s nem is akárhogyan: 1983-ban közel 380 milliós termelést remélnek 35 millió fölötti nyereséggel ! Soós Attila egy táblázatot vesz elő, 1972-ben 77 milliós termelés, hétmilliós nye. reség. Tíz év alatt tehát mindkét vonalon 500 százalékos emelkedés! A bérszínvonal 25 ezer forintról 50 ezerre nőtt! Hogyan? Hosszasan gondolkodik, mielőtt megadná a választ. Feltételezem: a szövetkezet robbanásszerű fejlődésének sok-sok összetevője van, s nehéz lehet egyet vagy kettőt kiragadni. — Ami feltétlenül meghatározó lehet — mondja —, hogy a vezetőj gárda jó: sok tenniakaró, vállalkozó szellemű diplomásunk vgn, akik tudnak is együtt dolgozni. — Az ön vezetői hitvallása? — A menedzser szemlélet híve vagyok. Arra ösztönzőm mérnökeinket, vegyészeinket, hogy ki-ki a maga területén informálódjon, nézzen szét itthon, s a nagyvilágban: mi az, amit mi meg tudunk csinálni, mi az, amit jobban tudunk, olcsóbban, gyorsabban ... S ne tétovázzunk: adjunk gyors válaszokat a piac kihívásaira! — Ebben a szövetkezeti struktúra előny? — Feltétlenül. A termék- szerkezetet kialakításában, váltásában az időfaktor adott esetben döntő. S ez a mi nagy lehetőségünk. — ön a nagyvilágra való kitekintésről szólt. Mennyire van Sellyétől a nagyvilág? Elmosolyodik a kérdésen. — Amennyire engedjük... Komolyabbra fordítva a szót: bár mennek mérnökeink nyugati utakra, több kéne, s többet is profitálhatnánk belőle. Kutatóintézetekkel, egyetemekkel állunk kapcsolatban, s az általunk gyártott termékcsaládokra vonatkozóan soha sem elégedhetünk meg a tarsolyunkban lévő információkkal ... Sellye három nagy termék, családra építette jövőjét, így is fogalmazhatunk: a mezőgazdaságra, az építőiparra és a motorizációra. Mindhárom biztos jövőt ígér: növényvédőszer-család, a festékcsalád, az autóápolási-üzemeltetési cikkek. Ezen belül is — mint azt Soós Attila említette —, meg kellett keresni és találni azokat a cikkeket, melyeket az állami ipar nem tud felkarolni, amelyek itt-ott fellelhetők ugyan a hazai piacon, de mint tőkés termékek — vagy tőkés alapanyagú termékek —, s ki kell váltani a dollárokat. Példát is említ: a homlokzati festékek gyártását éppen e fentiek miatt vezették be, s természetesen miután biztos volt, minőségben európai színvonalon áll, olcsóbb mint a nyugati áru, választékában pedig világszínvonalú. Kétszáz színben gyártják! Egyébként ez minden terméknél áll: alapos elemzés előzi meg a be. vezetést, s a fő kérdés: vajon megéri-e? Több, új és saját terméket is a piacra dobtak — az Efuzin gom- baölőt, az Ágról rovarölőszert, a Zimkor hűtőfolyadékot —, saját fejlesztéssel, s több új terméken már dolgoznak ... — A kiszerelést felváltja a gyártás? — Igen. Ha arról álmodozunk — s ez egyben a realitás is —, hogy félmilliárdos középüzem legyünk néhány év múlva, azt csak „töltögetéssel” nem érhetjük el. Ma a termékeink 80 százaléka mögött kémiai gyártás húzódik meg. — Ezek szerint a jövő? — Az emberi feltételek adottak, az új üzem is a korszerűbbek közül való. De 1987-re még építünk kisegítő üzemet, raktárt, kémiai üzemet és laboratóriumot, hogy teljes legyen a kép. Sellye e pillanatban még csak belföldi piacokat ismer, de már dolgoznak az exportprogramon. Egyelőre a növényvédőszernél láttak fantáziát: a KGST agrokémiai egyezményén belül bol. gár, cseh és szovjet relációban gondolkoznak, de a tőkés piacon is elindultak. Ausztriának és Angliának tettek ajánlatot. Ausztria a közelsége miatt jött szóba, Anglia pedig azért, mert szétnézvén az ottani gyártók között, észrevették, hogy hazai gyártásuk nincs a sely- lyei termékekből. Nyilván a külkereskedelmen keresztül mintákat küldtek termékeikből és árajánlatot tettek. — Bejön? — Majd meglátjuk. A Chemolimpex biztat. Egyébként, ha nem jön be, akkor sem szomorodunk el. Exportálni, vagy hazai gyártással dollárt kiváltani, majdnem egyre megy, a népgazdaság számára mindkettő létkérdés ... Kozma Ferenc Az elsősegélynyújtás — kötelező és vizsgatantárgy az autósoknak A jövő év elejétől kötelező tantárgyként oktatják az elsősegélynyújtást és a közlekedési egészségtant a járművezetőképző iskolákban és tanfolyamokon. A Magyar Vöröskereszt, valamint a Közlekedési Főfelügyelet illetékesei előkészítették a közlekedési miniszter január elsején hatályba lépő, erre vonatkozó rendeletének végrehajtását. A Vöröskereszt szervezetek — amelyek javasolták, hogy az elsősegélynyújtási és a közlekedési egészségtani ismeretek elsajátítására is kötelezzék a járművezetést tanulókat — az iskolák felkérésére gondoskodnak arról, hogy szakemberek oktassák az elsősegélynyújtást. A Közlekedési Főfelügyelet elkészíttette e tárgy oktatásához szükséges tantervet és tankönyvet. Ez uóbb: a Műszaki Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, január végén vagy február elején. Az autóbusz- és trolibuszvezetést tanulóknak 12 órában ismertetik e tananyagot. Nekik szóbeli vizsgán kelj bizonyítaniuk: tudják, hogy a közlekedési baleset sérültjeit miként részesíthetik azonnali szakszerű elsősegélyben a mentők megérkezéséig. A motorkerékpár, a személy- és a tehergépkocsi vezetését tanulóknak nyolc órában oktatják, nekik írásbeli — teszt-vizsgát kell tenniük. Csak azok kapják meg a járművezetői jogosítványt akik eredményesen vizsgáztak. Felújítás alatt a városi tanács épülete Utcáról utcára Karácsonyi ajándékok Ahogy szaporodnak a felfrissült küllemű pécsi házak, úgy válik mind kiáltóbbá az ellentét — leginkább a belvárosban — köztük és a „vetkőző”, azaz a vakolat-ruhájukat részben, vagy egészen levetett házak között. Emelt fővel rácsodálkozunk egy-egy tetőtől talpig megújult házra, s még mielőtt ismét a lábunk elé néznénk (járdáink többségénél ez nagyon is célszerű tevékenység!), máris megakad a tekintetünk egy-egy félpucér házon, s máris oda az előbbi élmény varázsq, Ilyenkor — velem együtt sokan — arra gondolunk, de jó is volna előreszaladni az időben 5—10 évet, hogy egységesen szép utcasorokban gyönyörködhessünk. De mivel nem szaladgálhatunk csak úgy a jövőbe, meg vissza, ezért inkább most kell ráfigyelni arra, amit cse. kély áldozat árán tehetünk szebbé a környezetünkben. * Még mindig friss élményt jelent a Jókai utca és a Rákóczi út sarkán újjávarázsolt ház (teljesebb élmény kedvéért az udvarán lévő városfal-szakaszt is meg kellene újítani), s mel. lette a postapalota déli homlokzata a karácsonyi ajándékként befejezett felújítás után ejt bámulatba. A pécsieknek szánt karácsonyi ajándékként foghatjuk fal a városháza minap szabaddá tett déli homlokzatát is. A hatalmas, üde friss színekben pompázó falfelület máris jótékonyan szól bele a Széchenyi tér képébe, s mennyivel inkább így lesz, ha (remélhetően nem túl soká) a másik két homlokzatot is felújítják. A Perczel utcai kapualj most még rút (az egykori díszes kapu ki tudja, mikor, s hogyan semmisült meg), de a városháza déli udvarának a felújításán már javában dolgoznak, s ha tavasszal majd bekukkantunk oda — és miért ne kukkantanánk be? —, ott is igazán kellemes látvány fogad. De most fél van, december, s ahogy megyek fölfelé, jeges szél söpör végig az utcán, neki lehet feküdni és a szembeszegüléstől ki is melegszik az ember. És akkor szokatlan dologra figyelek föl. Sok-sok falevelet pörget a szél a fótion Bem utcában a sok-sok szeméttel egyetemben. Ki tud. ja, honnan sodródtak idáig úgy, hogy közben sehol nem söpörték össze. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszeri jelenség volt ez, s egy-két nap után el is tűntek innen, remélhetőleg azért, mert összesöpörték. Egy hozzánk küldött levélben olvasom a mérgelődést: felújítják a homlokzatokat a Bem utcában is, a Széchenyi téren is, meg másutt, de a legtöbb helyen ottfelejtik a valamikor valamilyen célt szolgált szerelvényeket, s azok ma már aligha válnak az épületek díszére. „Ellenőrzőm” az olvasó mérgelődését, s kénytelen vagyok igazat adnj neki. Több házon is látni horgokat, feltehetően ezek tartották a két évtizede még erre döcögött villamos felsővezetékét. Másutt szögvasból szerkesztett alkotmányok díszelegnek a házfalakon; ezek — olvasónk leveléből tudom — az évtizedekkel ezelőtt volt hangos hír. adó hangszóróit tartották. Csakugyan, a homlokzat felújításakor miért nem lehet eltávolítani onnan a ma már semmire sem kellő szerkezeteket? Harsány, serény munka folyik a Széchenyi tér 2-t övező palánk mögött. Hetek óta nagy érdeklődéssel figyelem ezt, s a múltkor az is mélységes csodálattal töltött el, hogy egy vasárnap délután (!) erre közeledvén, a hétköznapi fülnek teljesen megszokott zajt hallottam: kompresszorzúgást. Mondják: a nagyház minden kőművesmunkáját hat. hónapos határidőre vállalták a jugoszláv munkások, s ha így van, akkor nem véletlen a vasárnapi kompresszorzúgás. Csak egyvalamivel nem vagyok kibékülve (és azok sem, akik felhívták a figyelmemet erre, mondván: feltétlenül tegyem szóvá). A falakon belül bontások vannak, az építési törmeléket az ablakokból nagy átmérőjű csöveken eregetik a térre. Ilyenkor óriási porfel- leg üli meg Pécs főterének a déli felét. Szakértők szerint ennek úgy szokták az elejét venni, hogy a törmeléket nedvesítik. De, ha általánosan nem is ez lenne a szokás, itt mindenképpen így kellene csinálni ! * Még mindig a Széchenyi tér és csupáncsak azért, mert — ugye, tudjuk —, ez a város szíve, s ha a város szíve rendetlen, legyen bár másutt akár. mekkora is a rend, a tisztaság, az egész város rendetlennek, tisztátalannak hat. Szóval: a Széchenyi közben évek óta jótékony palánk takart sok mindent, de a volt megyeháza megkezdett felújítása miatt a palánkról valamiért leszedték a deszkákat és akkor valami rettenetes dolog tárult elénk. És ami a legrettenetesebb: mindmáig ott is van! Számomra elképzelhetetlen, hogyan keletkezhetett a város kellős közepén az az „illegális szemétlerakóhely”, amelyeknek a léte ellen általában küzdünk, de amit itt, a Széchenyi téren megtűrtünk. Tessék csak megnézni, mi minden van itt! A látvány vetekszik azzal, amit az uránvárosi garázssor mögötti kiserdőben láthattunk, s amit oly sokszor ostoroztunk. * Kulich Gyula utca, régi megyeháza. Lassan maga marad a kopottságával a környéken az egyébként gyönyörű barokk palota. Nemrég a kisegítő iskola itteni kis épületrészét is rendbetették, túloldalt a büntetésvégrehajtó intézet is megszabadult a rettenetes szürke színétől. És íme, ilyen két tűz között röstellkedik pompás kapuzatával együtt a szép barokk épület. Annakidején sajnáltam a Kulich Gyula utcát, amikor az új iskola építése miatt lebontották az utcát ehelyt elszűkítő kis házat. Félő, hogy elvesznek a hangulatos kis szög. letek; félő, hogy pár évtized múltán kiegyenesednek az oly bájosan kanyargó belvárosi utcák. És íme, a hajdani kis kiugró szöglet helyén egy trafóház áll, az utcavonal visszakapta a régi formáját, s mi több, a házacska is iparkodik hasonulni a környezethez. Kissé távolabb egy emeletes ház épült. Emlékszem — és a térkép is ezt igazolja —, a régi 14-es ház egy kicsit előrébb állt a szomszédjánál. És tessék, az új, Csaba Gyula tervezte ház is a szomszéd elé lép. No, nem nagyon, csak éppen annyira, hogy ne legyen bántó a szabályosság. Dehát miért is csodálkozom ezen, amikor a szomszédban korábban épült óvoda is három épületnek hat az egy helyett, csákhogy megőriztessék az ut. ca hajlata. Lehet, hogy fölösleges volt az aggodalmam? Az ember milliószor el tud menni valami mellett úgy, hogy — talán éppen emiatt — nem figyel a lényegre. Ezért pironkodtam a minap, amikor valaki a Kossuth Lajos utcában felhívta a figyelmemet a régi Pannónia Szállót fura módon „öltöztető” plakátözönre. Plakát plakát . hátán, majdnem emeletmagasan, mintha bizony a plakátragasztók dolga lenne álcázni ezt az immár nyolc esztendeje a felújítását váró házat. Nos, nem a plakátragasztók dolga! Hársfai István Szentesi villany- kapcsolók Algériában Eleget tett eddigi legnagyobb, fejlődő országból kapott megrendelésének a szentesi Kontakta Alkatrészgyár. Kétmillió dollár értékű háztartási villanykapcsolót és más villanyszerelési cikket szállított az idén Algériába. A gyárnak jövőre hasonló tételre vi megrendelése Algériából.