Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-19 / 319. szám

Sikeres alakítások

Az opera két főszereplője, Kővári Anikó (Carmen) és Albert Miklós (Don Jósé).

Tér István felvétele

Élményszerű Carmen-elöadás

Bizet operája a Pécsi Nemzeti Színházban

A múlt évad végén bemutatott Carmen értékelése, (október 24-i előadása alapján) hálás feladatul kínálkozik. Zenei- színházi élmény részesei lehettünk; a nézőtér zsúfolásig megtelt, s a közönség nagyobb részét magával ragadta a produkció részleteinek és egészének szépsége, a zenemű igényes színpadi életre keltése. Ez arra is' utal, hogy hosszú évek gondjai, nehézségei utón oldódnak bizonyos görcsök, felszabadultabban árad a mű. vek lényegét hordozó vokális zene a színpadon. Egyre több az olyan igazán emlékezetes bemutatók sora, mint a Cos/ Jan lutte, a Rigoletto, s most a Carmen, ami pedig c hetvenes évek ma is földidézhető jelentős sikereire emlékeztet (pl. Parasztbecsület, Tosco}; Hindemith: Hosszú karácsonyi ebéd, s mások).

A művel kapcsolatban mindössze eqyetlen gondolat kívánkozik ide. Két „leg"-jelző

kontrasztja révén, mivel ez a műsorfüzetből nem derüh ki egyértelműen, sőt, néhány megállapítás félreérthető.

A Carmen alighanem az operairodalom legnépszerűbb alkotása ma is, csaknem 110 év óta, a világ valamennyi

operaszínpadán. Alkotója vi. szont alighanem a zeneirodalom legtragikusabb sorsú alakja, aki életében igazi sikert nem érhetett meg. Ezt végül is főművétől, a Carmen tői várta — már halálos betegen —, ami a nagypolgárság ..fentebb” ízlése miatt ezúttal is elmaradt. Vagvis nem hogy

„nem aratott átütő sikert" a maga idejében, hanem óriási bukást hozott számára a mű párizsi bemutatója. Aminek a lelki traumája kétségtelenül siettette az alkotó korai halálát. Valóban, életének szívszo- ritó tragikuma az, hogy fél év se választotta el a Carmen szédületes világsikerének kezdetétől. a mű kirobbanó hatású bécsj bemutatóiától (1875. X. 25.) Amikor Bizet már sírjában pihen. Harmincnyolc évesen . . ,

A Carmen cselekménye közismert, fő alakjai nem kevésbé. Ami korszakoson új benne: a realista, életszerű ábrázolás a francia „nagyopera" fenn- köit, patetikus stílusával szemben. Alakjai hétköznapi kisemberek, „melósok”, egyszerű katonák csempészek, dohány- gyáii munkóslánvok, cigányok stb. Horváth Zoltán vendégrendező koncepciójának egyik legértékesebb vonása, hogy ebben nem kíván sem alá-, sem „föléjátszatni”; bölcsen fölismerve, hogy vannak művek, amiket hagyni kell érvényesülni a maguk teljes szépségében. természetességében. Tempóvétele dinamikus, ahol szükséges, lassúbb. A másik, amiben viszont már bizonyos

8. HÉTVÉGE

pluszt ad hozzá önmagából, az a rendező kiváló színpad- ismeretét, sz^eszvezetői és dramaturgiai készségeit dicséri.

Horváth Zoltán, — amellett, hogy kiváló muzsikus —, színházban, azaz bontakozó drámában tud gondolkodni. S ebben a folyamatban a szálak színpadszerű szövésére; a drámai személyek jellemére, s a jellemek — szituációkból, ern^ béri viszonylatokból következő formálódásának — lélektani hitelességére igen nagy gondot fordít. A mi miért történik? kérdésében ezt húzza alá, elérve egyik-másik énekes színésznél a színpadi játék követelményét egy-egy gesztus, tekintet, testtartás halk eszközeivel. Olyannál is, akit nemrég csak „beállva" hallhattunk énekelni, vigyázó szemeit dirigensére szögezve . . .

Csak egy-két példát eme lélektani finomságokra. Zuniga hadnagy, akinek, tudjuk, tetszik a szép cigánylány, megpillantja Jósé tizedes „elcsá. bulását". Titokban végignézi, amint Jósé kioldozza Carment, s elvigyorodik . . . Olvashatunk a gondolataiban; nyert ügye van. Ha szemet huny — tettéért vetélytársát leültetheti. Kitűnő a szökés „megrendezése" is. Carmen nem a fogdá^ bál, s nem útközben old kereket, hanem a jelenlevő álcázott csempészek mű-veszekedése, gyümölcsdobálása közepette támadt zűrzavarban, ami sokkal hihetőbb.

Egyedül a szinpadkéoek zsúfoltságával nem vagyok kibékülve. Huros Annamária díszletei szűk, levegőtlen térformákat teremtenek, — s főképp tömeqjelenetek vaqy pl. a táncok helyzeteiben —, a túlzsúfoltság hatását keltik. A színpadnak így alig van előtere, s mélysége mintha nem is volna.

Ha ettől eltekintünk, szinte hibátlanul muzikális előadás teljesítményeiről számolhatunk be. A címszereplő Kővári Anikó máskor is szép mezzoszopránja most teltebb, drámaivá nemesedő hanganyaggal —, amivel kiválóan bánik —, s reveláns színészi játékkal leoett meg bennünket. Biztonságosan, könnyedén csendül a remek Habanerátál a kettősökön, a kártva-terzetten; gú- nyoros kacérkodásain, szenvedélyes kitörésein vaqy éop hallaatásain át, utolsó pillanatáig. Gúnyoros felkacagásai vagy ellenkezőleg: karba font kezei, néma fejtartása pszicholóqiai folyamatokat indukálnak, érlelnek. A III. felvonás gyorsfüggönye előtt egyetlen villanásnyira Carmen szenvedélyes arca marad a néző előtt. Sejtetve közeledő tragikus sorsát annak számára is, aki soha nem hallott róla.

Németh Aliz (Micaela) gyönyörű szopránig remekül simul bele az előadás zenei összhatásába, s mi több: átgondolt, művészi alázattal megformált alakításában elhiteti, hogy tizenéves, fiatal lány szerepét énekli és játssza, kitűnően. Kiteljesedett, érett alakítás Albert Miklósé a tizedes szerepében. Hangjának van valami mediterrán fénye, s szerepével alkatilag is szeren, esésen találkozik össze. Korábbi merevsége feloldódott. Elejétől otthonosan mozog a színpadon, hangvétele bizton, ságos, miként előadása is a kettősökben, s virágáriája is nagyon szép volt. Escamillo szerepébe — betegség miatt — a második szereposztásból lépett be Tamás Endre. Lehet, ez is okozta, de csak az utolsó felvonásban tudott felzárkózni a másik három kulcsszereplő teljesítményéhez. Előtte súlytalan, szögletes, vivőerő nélküli betanult szerepnek tűnt alakítása.

Kuncz László Zuniga hadnagya az előadás egészéhez méltó sikeres bemutatkozás. Teljesítette feladatát a két cigánylány szerepében Geötz Judit és Szabadíts Judit is. megjegyezve, hogy a kátyajelenet kettős-részleteiben a mélyebb tónusú szoprán (Szabadíts) helyenként árnyalattal erősebb volt. (Vagy Geötz koloratur szólama gyöngébb? . . .) Kisebb szerepeikben helytálltak Vadász István. Wágner József és Harmat Albert. Tágasabb előtérben bizonyára a Pécsi Balett táncosai is többet nyújtanának Tóth Sándor koreográfiájából. Jól teljesítette feladatát a kórus; a zenekar pedig kimagasló művészi élményt adott mindvégig Hirsch Bence vezényletével.

Wallinger Endre

Hogyan gazdálkodunk a szabadidővel?

A szabad idő — a kijevi szociológiai iskola tanítása szerint — nem egyszerűen az az idő, ami a munkától, vagy más kötelező tevékenységtől szabad, hanem az az idő, amelyben „a személyiség önmagát építi”. A marxi megfogalmazás szerint a személyiség fejlődését szolgáló szabad idő a „legfőbb termelőerő". Tartalmas és izgalmas kifejezések! A kérdés viszont napjaink egyik nagy kérdésének is tekinthető; vajon hogyan gazdálkodik ki-ki a megnövekedett szabad idejével ?

Egészségügyi szakemberek éppúgy vizsgálják napjainkban ezt a kérdéskört mint szociológiai kutatók, demográfusok, illetve a KSH speciális feladatokat ellátó szakemberei. Átfogó, az egész társadalmát, annak minden rétegét nagyító alá vevő elemzés napjainkig nem készült e témában. Részkérdésekben azonban több fontos felmérés adataj ismertek. A szabad idő megnövekedett mennyisége: tény. A heti munkaidő társadalmi csökkentése, a kétnapos víkend általánossá válása — kivéve egy soeciális réteget, néhány sajá fos szakmát — országos érvényű és értékű lett az utóbbi' kér évben.

Elöljáróban egy napjainkban készített statisztika kívánkozik ismertetésre; készítői egészségügyi szakemberek, közvéleménykutatások szakértői. Néhány tízezres nagyságú lakosságcsoport körében tájékozódtak. Felméréseik szerint a szabad időben végzett és valóban „szabadidős kikapcsoló, dósnak" is tekinthető foglalatosságok aránya a következő- képoen alakul: A legtöbb csalódban valamelyest megnövekedett a televíziózás és a rádiózás. Kedvelt szabadidőtevékenység a kertészkedés, az erre fordított időhányad növekedése számottevő, mintegy 14 százalék. Ezt követi, természetesen elsősorban a nők körében: a kézimunka, 13 százalékkal, majd nagyjából hasonló időnövekedéssel szereoel a sé- tálás, a kirándulás. Sajnálatosan utolsó helyen szerepel a szépirodalom, — s általában az olvasás időmennyiségének növekedése.

Tekinthetjük reális jelzéssorozatnak is a fenti adatokat. Művelődési házak vezetőinek tanácsi művelődési szakembereknek a megfigyelései csatlakoznak melléjük, kiegészülve, sajátos szempontból o népfront családpolitikai rétegvizsgálataival is. Ezek szerint a

Hajda Zsigmond múzeumi restaurátor minden szabad percét a fafaragásnak szenteli Fotó: Proksza L.

megnövekedett szabad idő személyiségre hasznos, valóban értékes felhasználása kevéssé figyelhető meg a nők körében, a családi munkamegosztásban. A családok férfitagjai — jóllehet, körükben gyakori a szabad idő terhére végzett házkörüli munka, mellékfoglalkozás stb. — egészében véve méqis több szabad idővel ren delkeznek hétvégeken, mint az asszonyok. Idejük eltöltése kevéssé kötött, kevésbé függ a családi tevékenységtől.

A családok jelentős hányadában a szombati, úgynevezett első szabadnap javarészét a nők az eddig hétközben az esti órákban végzett háztartási munkákra fordítják. (Pedagógusok körében is hasonló megfigyeléseket regisztráltak; a gyerekek elmondás- sze-nf az anyák — fiatalok és középkorúak egyaránt —z a család ellátására minteqy 6 órát fordítanak a szombati szabad ideiükből. míg a férfiak maximálisan kér és fél órát.) A fiatalabb férfiak mintegy 20 százaléka végez szombatonként jövedelemkiegészítő munkát.

Több mint negyedük — elsősorban a kisebb vidéki telepü léseken — kiegészítő kerti munkával tölti el a délutánt.

Általános megfigyelés, hogy a család jólétével, gyarapodásával, ezen belül az anyagiak megnövelésével, illetve a háztartás jobb ellátásával kapcsolatos a hétvégi első szabadnap.

A második szabadnapon már tapasztalható a családos asszonyok szabad idejének, elsősorban az olvasásnak, a ívnek, és a kézimunkázásnak szentelhető időmennyiség nö, vekedése. Jószerivel nem történt megfigyelhető előrelépés a sport, a kirándulás, általában a közps, csoportokat- mozgató rendezvények élénkülésé, ben. Az utazási kedvet csökkentette a közlekedési tarifák növekedése.

Fiatalok körében — köztük is elsősorban azoknál, akik még nem alapítottak családot — némiképpen másként formálódnak napjainkra a szabad idő eltöltésének módozatai. A személyiségre erőteljesebben ható kulturális programok — elsősorban a zenehail. gatás formái, a tánc is — körükben több időt kapnak. Sőt, az is megfigyelhető, hogy a csoportos szórakozás; forma mindinkább előtérbe kerül, főleg a középiskolás és a főiskolás korosztályoknál. Ez nyilván annak az eredménye is, hogy ennek az ifjúsági rétegnek a kulturálódási és szórakozási igényét igyekszik megkülönböztetett figyelemmel kielégíteni a művelődési házak hálózata, a rendezőirodák mű- sorpclitikája.

Az elején tartunk egy folya. matnak. A gyarapodó szabadidő-mennyiség eddig nem járt még együtt a tudatos, társadalmi méretű, igen differenciált tervezéssel, ami a rétegigényeket. a családok, rétegek anyagi lehetőségeit, sajátos életcéljait ős programjait kellően egyeztetve, a szabad idő társadalmilag és emberileg egyaránt hasznosabb eltöltését szolgálná. Művelődési és sportirányítási kérdés is: hol cikalmazkodnak most a legjobban és a legqyorsabban a helyi rétegigényekhez. Hol mé- iik fel leggyorsabban a csalá. o; kívánságokat, s mennyire tudnak elébe menni kínálattal, programokkal, ajánlásokkal — vagy csupán ötletekkel — a szabad idő gyarapodásának.

Mert erre az önmagát építő személyiségnek, s a személyiség fejlődését szolgáló szabad időnek — mint „legtöbb ter- melőerő”-nek — egyaránt szüksége van.

Várkonyi Margit

A Zöld notesz hősei

Az irodalom a történelmi tudat formálásáért

Budapesti beszélgetés Örsi Ferenccel

Első színházi bemutatója Pécsett volt, s pécsi lakos volt első könyvének megjelenésekor is örsi Ferenc író. Bár legnépszerűbb műve az ország határain túl is jól ismert Tenkes kapitánya — regényei, televíziós drámái is fontos állomásai az életpályának. Legújabb műve, a Zöld notesz az idei könyvhétre jelent meg. Az országos rendezvénysorozat idei nyitóünnepsége Pécsett volt, melyen az író is részt vett.

— Nagy örömömre mondja mosolyogva —, mert így az első, könyvhétre kiadott könyvem is Pécsett debütált, csakúgy, mint első regényem s színdarabom.

— A Zöld notesz egy had- apródiskolás Hiú ember sorsát mutatja be 1944 karácsonyától 45 májusáig. Kegyetlen időszak, embertelen körülmények, s mindezt távol a hazától kell átélnie. Miért negyven évvel a háború befejezése után irta meg ezt a könyvet?

— A Zöld noteszt nerh most írtam, csak most jelent

meg. 1970-ben, a felszabadulás huszonötödik évfordulójára készítettem egy SZOT- pályázatra. Tizenkét évig nem sikerült kiadót találni hozzá, kéziratban volt.

— így is huszonöt évet várt a megírásával. . .

— Fél az ember; fél szembenézni egykori önmagával, fél az utókor ítéletétől is. Mégis meg kell tenni. Én akkor, addigra éreztem magam olyan „erősnek”, hogy ki tudom mondani az igazságot.

— Aki ismeri a könyvet, tudja, hogy örlösi Ferenc, a Zöld notesz tulajdonosa — a regény főszereplője — maga az író.

— A regényben néhányon a saját nevükön is szerepelnek. örlősiben nem az örsivel való összecsengés a lényeges, hanegj az „örlődés", a fiatalember vívódása a történelem malomkövei között.

— A történet 1945 májusában zárul egy németországi kőbányában. Hadifogság, vagy szökés? — ezt a két lehetőséget latolgatják az ifjú katonák. Megtudhatjuk-e, mit választottak, azaz lesz-e lolytatása a regénynek?

— Két könyv is lehet belőle. Ha az egészségem engedi — teszi hozzá óvatosan.

Az egészség . . Évtizedekkel ezelőtt mellészegődött a betegség. Az állandó magas vérnyomás, s a vele járó problémák megnehezítik a munkát, kedvét szegik az alkotónak. Az Írószövetség székházában, ahol beszélget- türrk, asztalán a sör mellett ásványvíz, zsebéből időnként gyógyszeres fiolát vesz elő. Húsz cseppet kiszámol, beveszi, s fonyódi vizet iszik rá.

— Délelőtt voltam orvosnál — mondja. — Nemrég Magdeburgban jártam egy kongresszuson. Nem voltam egészen jól, s nem volt nálam a gyógyszerem. Utólag kell rendbehozni magam — teszi vissza a zsebbe az üvegcsét. De kérdezzen, miről akar még hallani?

— Történelemszemléletünkről, amelyet a tankönyveken kívül a szépirodalmi müvek is alakítanak. Például a Zöld notesz is. Úgy tudom, hasonló dolgokról volt szó az irókongresszuson is.

— A történelem, dialektika, irodalom kapcsolata volt az összejövetel fő témája. Milyen a valódi történelmünk, s milyen a róla alkotott képünk? Hogy a kettő közeledjen egymáshoz, sok a tennivaló. „Történelmünk fehér foltjai — igazmondásunk sötét pontjai" — mondta Reinhard Kuhnert német írókolléga. A fehér foltokat kellene eltüntetni, s amíg él az a nemzedék, amely ténylegesen részt vett a háborúban, és a sötét pontokat is meg tudja világítani.

Csefkó Judit .