Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-19 / 319. szám
H uesxétyes Hulladékok nyomában Környezetvédelem a Zselnay Porcelángyárban Technológiái módosítások a szennyezés mérséklésére Szennyvíztisztító nélkül elképzelhetetlen a hulladékok újrahasznosítása A diszműüzem festőrészlegének elszivóberendezéséböl nem jut szennyezőanyag a levegőbe, mert a festékanyagot majd 90 százalékban visszanyerik. Immár egy éve lesz, hogy az összes technológiai eredetű, veszélyes hulladékot összegyűjtik a Pécsi Zsolnay Porcelán- gyárban. Több mint tízféle ipari melléktermékről van szó, amelyek korábban a pécsi szeméttelepre, a Balokány-árok- ba, és ezen keresztül a Fekete-vízbe kerültek. Nem büntetlenül, hiszen 1973 óta jelentős összegű szennyvízbírságot fizet a gyár. Volt időszak, mint 1976—77, amikor az évenként kiszabott büntetés nagysága meghaladta a kétmillió forintot. Napjainkban az átlag félmillió forint körül mozog. Ezért, valamint az 1984. január 1-vel bevezetendő veszé- lyeshulladék-bírságolás miatt szánta el magát a gyár, hogy helyben tárolja a szilárd és cseppfolyós szennyező anyagokat. A döntésben közrejátszott az .is, hogy a számítások szerint idővel értékes alapanyagok nyerhetők vissza az eddig feleslegesnek tartott hulladékokból. Hét alkalmi tárolóhelyet jelöltek ki az üzemi udvarokban, ahol ládákban, hordókban helyezik el a melléktermékeket. Igyekeznek a semlegesítést és a besűrítést szakszerűen végrehajtani, még ha ez, mint például a krómvegyületek esetében, nem is olyan egyszerű feladat. Másképp nehezen jutnak tárolóhelyhez a bosta-garéi hulladéklerakóban. A modern létesítmény kialakításához együtt van a mintegy negyedmillió forint. Jövőre elkészítik a tervet, 1985-ben az átadás várható. Sürget az idő, bizonyos hulladékokat ugyanis nehéz 2—3 évnél tovább kezelni az alkalmi gyári lerakókban. Évente 14 tonna közömbösített technikai sósav keletkezik. Nem ekkora tételűek, de nagyon veszélyesek a króm-, a kálium-, az ammóniumvegyü- letek, az ólomtartalmú mázhulladék, az olajos szennyező anyagok, a különféle káliumos és ammóniás iszapok. Most már jól szétválasztva tárolják ezeket, de az újrahasznosításukra nincs még felkészülve a gyár. A Szilikátipari Kutató Intézet és a Veszprémi Vegyipari Egyetem ásványtani tanszékének szakmai útmutatásával technológiai módosításokra készülnek. Az a cél, hogy a gipsz- és a zsengéit cseréphulladékból, a nyersmázas edényselejtből, a masszaiszapból minél többet nyerjenek vissza már azzal is, hogy ezekből a részben szeny- nyező melléktermékekből kevesebb hagyja el a technológiai sorokat. Évente 700—800 tonna szennyvíziszap termelődik, tele újrahasznosítandó értékkel — agyaggal, földpáttal, kaolinnal. Vele együtt kárba vész az ipari víz is, pedig a visszaforgatására nagy szükség lenne, a gyári kutak nem mindig szolgáltatnak elegendő nyers vizet. A három előülepí- tőt, a szivattyúkat nem győzik felújítani, újabbak kialakítására nincs már terület. A kibocsátás mértékére jellemző, hogy a befogadó Balokányi- árok tisztítására majdnem minden esztendőben sor kerül. Ideiglenes megoldást jelentene, ha a Pécsi Hőerőmű valamelyik zagytavára kivihetnék a viszonylag sűrített szennyvíz- iszapot. Fél évtizede korszerű szennyvíztelepet terveztettek a sportpálya közelében. Létrehozása a MÉLYÉPTERV Vállalat szerint 26 millióba kerül. Ennyi pénzt a környezetvédelemre legfeljebb a VII. ötéves terv időszakában tud szánni a gyár. Eddig ötmilliót vitt el a tereprendezés, az útépítés, a talaj- mechanikai vizsgálat. Napjainkra tisztázódott, hogy mi számít veszélyes ' ipari hulladéknak a Zsolnay Porcelán- gyárban. Sok mindent el lehet adni, így a fáradtolajat, a horgany- és a fotófilm-maradé- kokat, az aranytartalmú vattát, a salakot. Más melléktermékeket megéri tárolni a regenerálás reményében, már csak azért is, mert az alap- és segédanyagok ára ugrásszerűen megnőtt. De ez csak akkor lehetséges, ha minél hamarabb elkészül a szennyvíz- tisztító és a bosta-garéi tárolórész. Ha meg nincs más út, akkor a hulladékok egy részét meg kell semmisíteni a budapesti vagy a leninvárosi égetőben. Ami sokkal többe kerül, mint a hosszú távú, legalább fél évszázadra biztonságot nyújtó, egységes tárolás. Csuti János • 10P jjfe; Szokolai Imréné A szolgáltatásoknak bennünket talán legérzékenyebben érintő területén dolgoznak a fodrászok és komzetikusok. Itt a munka tárgya maga a megrendelő, a kivitelezést folyamatosan ellenőrzi és a végeredménynek is ő az első kritikusa. A valóban kényes műveleteket a megyénkben élők nagyobb részére a Baranya megyei Fodrászipari Szövetkezet 560 dolgozója — 85 százalékuk nő — végzi. S hogy mégis ebben a szolgáltatásban volt az elmúlt években a legkevesebb panasz, az a szakmájukhoz értő, azt lelkiismeretesen ellátó dolgozóknak köszönhető. — A szolgáltatások területén kevés helyen alakulhat ki olyan közvetlen kapcsolat a megrendelő és a munkát végző között — mint nálunk — mondja tevékenységükről Szokolai Imréné, a Baranya megyei Fodrászipari Szövetkezet új elnöke. — Jóllehet nem szakmám a fodrászat, az elmúlt közel másfél évtized alatt a szövetkezetnél végzett belső munkám, valamint az állandó „megrendelői” tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ezen területen nem is lehet hosz- szabb időn át megfelelő színvonalat biztosítani, csakis a személyes ismeretség alapján. A férfiaknál is, de még inkább a nőknél nagyon fontos, hogy személyes kontaktus jöjjön létre a vendég és a fodrász, illetve a kozmetikus között. Csakis így érhető el, hogy amikor vendégünk elhagyja boltunkat, akkor kellemes napokat biztosító megelégedéssel és nem bosszúsággal távoznak. Szokolai Imréné a közgazda- sági technikum elvégzése után 1964-ben került a Pécsi Minőségi Ruházati Szövetkezethez, ahonnan — miközben levelezőn közgazdász diplomát szerzett a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen — 1970-ben lépett a fodrászipari szövetkezetbe belső ellenőrnek. Hét év után kinevezték az akkor megalakult üzemgazdasági és munkaügyi osztály élére. Az idén pedig a tisztújító közgyűlésen ő kapott bizalmat a nyugdíjba vonult elnök helyének betöltésére. A megye egész területét átfogó szolgáltatóhálózat munkájába is mind erőteljesebben szólnak bele a gazdasági tényezők. A városokban és nagyobb községekben öszetett szolgáltatásokat végeznek a jól felszerelt egységek, de mind nehezebben tudják ellátni a kistelepüléseket. Ezért vezették be az 1—2 személyes üzletekben az átalányelszámolási formát, ami az előző gyakorlattal szemben nagyobb érdekeltséget biztosít az ott dolgozóknak. Ma már 45 átalányelszámolású boltjuk van a megyében. Az elmúlt három évben mind több vendég próbálja otthon rendbe tenni o frizuráját, ritkábban látogatja a fodrászokat, illetve keresi fel a kozmetikust. Ennek ellensúlyozására ők szolgáltatásaik színvonalát emelik, illetve amint azt a pécsi írisz kozmetikai szalon szolárium kezelésének bevezetésével is bizonyítják új eljárásokkql várják vendégeiket. Kapu László Varga Ernő A „pétersz törvény" karmaitól félt mindig. Attól, hogy olyan beosztást kap, olyan feladattal bízzák meg, amelyben nem tud eredményt elérni. Csaknem tíz esztendeje beszélgettünk a mindannyiunk számára rémisztő lehetőségről: talán erőnkön, tehetségünkön felüli munkát vállaltunk. Varga Ernő, a Bányászati Aknamélyi- tő Vállalat Mecseki Körzetének új vezetője (1983. november 1- én kapta kinevezését) akkor, nyolc esztendeje dehogyis merte gondolni, hogy egyik napról a másikra hihetetlenül nagy változások következhetnek életében. Amikor a Mecseki Ércbányászati Vállalat IV-es bányaüzemének üzemvezetői kinevezését megkapta — a legfőbb gondot az okozta, hogy elődje olyan magas színvonalon szervezett, teljesítményben, gazdasági eredményekben kimagasló üzemet hagyott hátra, ahol nem volt könnyű a váltöbotot átvenni. Varga Ernő három évtizede az ajka-csingervölgyi vájáriskolában tanulta meg a bányász szakma alapjait, majd a Pécsi Bányaipari Technikumban szerzett oklevelet. Az „uránnál” vájár, robbantómester, aknász, szakvezető, körletvezető, robbantásvezető, szel- lőztetési mérnök, biztonság- technikai csoportvezető volt üzemvezetői kinevezése előtt. A Bányászati Aknamélyitő Vállalat pécsi telephelyén amolyan felvonulási állapotok vannak. Talán harminc éve is így volt. Ez a vállalat új bányaüzemeket hoz létre, új ás- ványvagyonhelyeket tár fel, aztán ismét és ismét tovább költözik. A gyárvárosi állomás mögött mindig is amolyan költözési állapotok voltak. Most is egy óriási vasgyűrűt heqesz- tenek — gondolom oz épülő új István lll-as aknához szállítják. Varga Ernő néhány napja dolgozik itt, a legmindennapibb gondokkal keresik percenként. Akkor, 1974-ben Kerekes Jenő úgyszólván kisétált az üzemvezetői irodából, jól tudta, hogy méltó utódra hagyja a bányaüzemet. Nem lehet véletlen a választása most sem: Kerekes Jenő, a Bányászati Aknomélyitő Vállalat igazgatója Varga Ernő vezetése alatt tudja nyugodtan biztosítottnak a vállalat mecseki körzetének létét. Pedig a következő években, 1992-ig 2,5 milliárd forint értékű munka hárul rájuk a liászprogramban, a vállalat egész kapacitásának csaknem kétharmada. Az új vezetőnek pedig már az első percektől kezdve a napi dolgokkal kell küszködnie. S ez a legnehezebb feladat. Az aknamélyítők baranyai körzetében a termelésirányítók átlagos életkora 47 év, ugyanők általában 51 éves korban mennek ' nyugdíjba. A munkásoknál hasonló a helyzet, egész nemzedék kicserélődésére kell felkészülni a következő években. A „pétersz törvény" Varga Ernőre bizonyosan nem vonatkozhat, tény azonban, hogy új beosztása most, Baranyában a legnehezebbek közé tartozik. Lombosi Jenő Kiútkeresés az alkatrészínségből Gazdaságunk Pősind“S: ködései olykor világháborús időket idéznek fel a pótkávé ízével egyetemben. Nem elég, hogy lidércnyömásos a piac, a vállalatoknál és szövetkeze- i féknél egész évben kísért az anyag- és főként az alkatrész- hiány. A készletezés feszesebbre húzott gyeplője, az új importgazdálkodási rend szorítása közepette kiürültek a rák. tárak, kimerültek az aranytartalékok. Maradt a fejfájás, a mindennapos birkózás, hajsza az anyagok és alkatrészek után. Csoda, hogy sokan nem roppantak össze, a termelésben nem állt feje tetejére a világ. Háborús időket emlegettünk föl, dehát éppenséggel azok az idők szolgálhatnak példákkal a mai kiútkeresésre is. Hát nem az ínség, amikor a fém puska- meg ágyúgolyónak kellett, mozgatta meg a fantáziát és szülte meg nemcsak a pótkávét, de mondjuk a műanyagot is, ami nélkül mai modern korunk elképzelhetetlen lenne?! Az Ínség most is ilyen hajtóerő. Csupa küszködés a termelés, de nem tudok róla, anyag- és alkatrészhiány miatt leült volna valamelyik gyárunk. Akadtak persze zökkenők, fennakadások, de ezeket végül is előbb vagy utóbb áthidalták. A legfájdalmasabb pont manapság kétségkívül a tőkés behozatalból származó anyagok és alkatrészek szűkössége. Az importgazdálkodás új rendjéről, vagy rendszeréről beszélünk, ami persze kissé szemérmes fogalmazás, mert hiszen az „új” valójában szigorú keretgazdálkodást jelent. Ez közvetlenül és közvetve is érinti a gazdálkodókat. Egyrészt szűkös a saiót importkeretem, másrészt késlekedik a belföldi anyag- és alkatrészszállítóm, mert ő is keretből gazdálkodik, ő is tőkésimport-gondokkal bajlódik. Kétszeres függőség, ha tetszik, harapófogó. A nehézségek m;«”; nem bénították le iparunkat, a kényszer sokkal inkább megmozgatta a fantáziát, és késztetett sokakat cselekvésre. A Mechanikai Laboratórium pél. dóul műszereihez meglehetősen jelentős hányadban használ fel tőkés importból származó alkatrészeket. Nos, ioari miniszterünk idei látogatásakor a budapesti vállalat vezér- igazgatója figyelemre méltó eredményekről számolt be. az utóbbi időben húszféle ilyen dolláros alkatrészt váltottak ki, köztük például a pécsj híradástechnikai qyár stúdiómagnetofonjaiban használatos lejátszófejeket. Mellesleg a pécsi gyárban külön importkiváltással foglalkozó munkacsoport alakult, s törik a fejüket, keresik az újabb lehetőségeket szüntelenül. Most éppen arra készülnek, hogy a stúdiómagnetofonokat a jövő évtől az olasz gyártmányú, úgynevezett bőrös lemez helyett festett hazai alumíniumlemezzel borítsák. Ez talán nem lesz olyan elegáns, de a készülék műszaki használhatóságának értékéből mit sem von le. A szűkös anyag- és alkatrészellátásból a vállalatok sokfelé keresik a kiutat. Tőkés helyett belföldi, szocialista országbeli, vagy más, olcsóbb beszerzési források után néznek, mások bérmunkát vállalnak, csak hogy anyaghoz és munkához jussanak. Például az eleddig nagy testű állatbőröket kikészi"j Pécsi Bőrgyár hordói, ban ma már juh- és kecskebőrök is forognak, s amikor nem volt más, rénszarvasbőröket dolgoztak fel bérmunkában. Importkereteik szűkösek, s mivelhogy a hazai sertésbőr képletesen szólva többnyire a disznósajtban hasznosul, újabban Kínából próbálnak sertésbőröket beszerezni, még így is megéri. De másféle ötletek is kipattantak, így például a nyersbőrökről leeső húslások útja többé nem a hulladéktemetőbe vezet, tsz-ekkel társulva a jövő évtől ipari zsirt és húspépet állítanak elő belőle, az előbbiből tőkés exportra is jut, az utóbbi takarmányként hasznosul, hallisztimportot váltva ki. Nem kevésbé érdekes, hogy a vállalat bőrdíszmű- üzemet hoz létre, ahol saját maga dolgozza fel a hulladékbőröket. Mind'többen járnak nyitott szemmel, s maradjunk még a bőröknél. A Hunor Pécsi Kesztyű. és Bőrruházati Gyár egyik kereskedelmi vezetője valamelyik bőrgyárunkban olyan hulladékra bukkant, amivel ott nem tudtak mit kezdeni, kilós árunak számított, ám belőle Pécsett értékes áru is készülhetne. Beszereztette, s beadta újításként. Nemcsak a vállalat járt jól, de ő is, hiszen újítási pénzre tarthat igényt, miután az idén napvilágot látott minisztertanácsi rendelet lehetőséget nyújt azon magasabb műszaki és kereskedelmi szakemberek javaslatai díjazására is, akiknek ez eddig munkaköri kötelességük volt. Az alapanyaginség a szó szoros értelmében is új gyümölcsöket hoz. A Pepsi Cola kon- centrátum tőkés import, a beszerzési keretet megnyirbálták, az ital hovatovább veszteséges cikké vált. A Pannonja Sörgyárban kiötlötték: almalénk van bőségesen, miért ne lehetne megbolondítani mondjuk indiai trópusai gyümölcsökkel. .. így született meg a Mango és a Maracuja ital, teljesen új. gyorsan megkedvelt izek. És ezért nem kell dollárt adni, áruval fizetünk. íme, a termékszerkezet korszerűsítése. Mind több a példa, ma már a grammokért és a milliméterekért is harcolunk. Például a Mohácsi Farostlemezgyárban a nyers farostlemez vastagságának folyamatos mérésére digitális kiielzőt szereltek fel. Kiszámolták ugyanis, ha a kész lemezek vastagságának pluszmínusz tűrési határát a negatív tűrési mezőbe tolják. az áru még szabványos, ám jelentős anyag- és energíamegta- karitást érhetnek el. űnvftfl- é- ~ te9yük hozHllfUy zá — energiaínséges világunkban az előrehaladás útja magától értetődően nem lehet más, mint a takarékos felhasználás, az olcsóbb beszerzési források felkutatása, a másik oldalon a műszaki fejlesztés, a termékszerkezet javítása. Csak így lehet elkerülni a nagyobb feszültséaeket. Hogy mekkora tartalékaink vannak még, arra nyomatékosan felhívják figyelmünket a nemzetközi egybevetések: fajlagos anyag, és energiafelhasználásunk húsz—harminc százalékkal haladja meg a gazdaságilag fejlett országok hasonló ráfordításaitI Szorításban élnek vállalataink. keresik a kiutat, újabb és újabb megoldások születnek. Ezek sorában megszületett például a cikória-babkávé keverék, mint hírlik, egészen elfogadható minőségű feketekávét lehet belőle főzni. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5.
