Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-19 / 319. szám
Közművesített telkek családi és társasházaknak Villany uj arca Szépek lesznek ezek az otthonok. A most épülő házakat fiatolok tervezték, fiatalok építik, akik úgy gondolták, ho már otthont teremtenek, ne csak jó legyen, hanem mutatós is. A kétszintes épületek Villányban, az egykori szerb te. mető helyén magasodnak, nem messze a nagyközség központ, jótól. A szennyvízcsatorna kivételével minden közművel ellátott területen 11 lakásos tór- sasház épül, nagyrészt a Villány—Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát dolgozóinak. A szomszédos utcában szebb nél-szebb csalódj házak sorakoznak. Többségük 10—12 évvel ezelőtt épült, de a gazdáik igényesen karbantartják. Ami szintén feltűnt: a házak udvara lejjebb van az úttest szintjétől. „Ez a hátránya annak, hogy a közművezetékek, az úttest később épültek, mint a házak" — mondja Maurer György, tanácselnök. Villányban nem is oly rég még nagyon olcsón lehetett telkeket vásárolni. Igaz, nem is lett volna miért megemelni az árukat, hiszen — miután 1980- ra gazdát talált minden közművesített telek —, villany, víz, szennyvíz, út nélkül kínáltak területet az építkezni akarók, nak. Akik pedig építkeztek, egymásnak adták a kilincset a ta nácson, kérve a közművek kiépítését. Ez pedig nem olcsó. Épp ezért változtatni kellett a gyakorlaton. Segített ebben a nagyközségnek a Baranya megyei Tanács javaslata, amely azt ajánlotta, hogy derítsék fel azokat a területeket, ahol még építkezni lehet. Miután az megtörtént, az OTP Baranya megyei Igazgatósága kifizette a közművesítési költségeket, a megyei tanács pedig garanciát vállalt az OTP felé a nagyközségi közös tanács mellett. A telkek ára a közművesitettség miatt megemelkedett —1 százezer forint körül mozog — ám a vételükre kölcsönt ad az OTP. Természetesen nemcsak társas-, hanem családi házak építésére alkalmas területeket is kialakítottak. Ezek a Dózsa György utcai kertek alján vannak. Első ütemben 22 családi ház építésére alkalmas telket adnak el — ezeknél már ott az út. a víz, márciusra kiépül o villanyhálózat —de 1990-ig 100 családi háznak lesz helye ezen a környéken. Sokat segített két villányi termelőüzem is. A termelőszövetkezet felajánlotta, hogy új kutat fúrat, és így napi 240 köbméter víz felszabadul a községi ivóvízmennyiségből. Ez a 240 köbméter hozzávetőleg ugyanennyi lakás napi ellátására elegendő. A kút már elkészült. Duplájára nő a nagyközség szennyvíztisztító-telepé- nek kapacitása is a Villány— Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát jóvoltából. A kombinát már hozzá is kezdett a bővítés előkészítéséhez, és 1985-ben befejezi a munkát. Mindez csak a megújulás egyik útja Villányban. A másik, hogy az utcák régi házait egyre több helyen váltják fel az újak. Miért is vásárolna telket az, akinek van, csak épp a rajta álló épület öregedett el, vagy bizonyult kicsinek. A többségben németajkúak lakta Villányban az építkezés indítékai közé tartozik az is, — hogy a hagyományoknak megfelelően — több generáció együtt lak. hasson. A Szabadság utcában járva . számos helyen láttuk, miként nyeli el az épülő új ház a régit. Két helyen már csak egy szobányi maradt az előzőből. Ma még ott szorong a család, de hamarosan ez a rész is eltűnik, átadva a helyét egy virágos kertnek, terasznak, vagy garázsnak . . Az is igaz, hogy nem mindenki tud telket venni építkezni, vagy a lebontott régi ház helyén újat emelni. Főként a fiatalok azok. akiknek ezeknél könnyebben járható megoldás kell. S Van! Igaz, nem Villányban, hanem a körzetében: Mórokon, ivánbattyán ban, Palkonyán, Kisjakabfal- vón Villónykövesden, Magyar- bolyban. Gazdálkodásra alkalmas, régi porták várnak itt uj tulajdonosokra. Az áruk elfogadható. Tíz százalék készpénz lefizetése esetén 90 ezet forint kölcsönt ad . az OTP a megvételükre. Aki önálló életet akar élni, tervei, céljai vannak, itt startolhat. S ho a kedve úgy tartja, meg is gyökerezhet. Török Éva HÉTVÉGÉ Felüljáró — felújítás után fobunos: a so A forgalmi^ terhelés és a kifogásolható munka hatása - Újabb teljes csere 2005 után Szerencsésen túl vagyunk a pécsi „nagy" - 58-as úti - felüljáró felújításán. A teljes forgalomba helyezésnek ugyanúgy örültek a közlekedők, mint kilenc évvel ezelőtt, 1974 novemberében, amikor végre elkészült a rég várt létesítmény. Amiért most visszatérünk a felújításra, azt az említett időtartam is indokolja. Nagyon sok pécsiben fogalmazódott meg a kérdés (és ez alól lapunk sem volt kivétel), hogy ugyan miféle munkát végezhettek annak idején, ha alig egy évtized múltán máris ekkora munkára volt szükség? Ezt a kérdést kiegészítjük: milyen más okok játszhattak közre az idő előtti felújításban? A válaszadásra két szakember vállalkozott: Karoliny Márton, a Közúti Építő Vállalat főmérnöke és Németh István híd- és {szerkezetépítő mérnök, aki a Tervező és Tanácsadó Mérnöki Kisszövetkezetnek adott megbízás alapján szakértőként működött közre a munkában. Mindenekelőtt azonban rögzítsünk egy nagyon fontos tényt. Amikor felkészültek a munkára, egy 3 millió forint kcltségelcirányzatú burkolat- cseréről volt szó. Karoliny Márton szerint rendkívül borúlátóan kellett volna felfogni a. helyzetet, hogy másként induljanak. Ti.: joggal feltételezték, hogy annak idején korrekt módon készült a hídpálya szigetelése. A végszámla mintegy 10 millió forintról szól. Bennünket most a két összeg között történtek érdekelnek. Az okok Lássuk tehát mindenekelőtt az okokat Németh István ezeket három .pontban - foglalja össze: © Az út- és h id pályák élettartama világszerte 10—12 évre csökkent a megnövekedett forgalmi terhelés miatt. A budapesti Erzsébet-híd pályaszerkezetét tíz év elteltével fel kellett újítani, amin azonban senki nem ütközött meg. A pécsiek viszont először találkoztak szembe ilyen markánsan ezzel a jelenséggel. Nem vettük figyelembe, hogy a felüljáró forgalmi terhelése az első pillanattól kezdve óriási volt. @ A téli forgalom biztosítása végett alkalmazott sózás éppen ebben az évtizedben vált nálunk uralkodó védekező eszközzé. S a só a felüljárón is megtette a magáét! © A technológiai fegyelem hiányosságai is segítették a gyors tönkremenetelt — a szigetelés, a pályaburkolat nem olyan minőségben készült, amint ez elvárható lett volna. Negyedikként fűzzük ehhez még azt az okot, ami a hídnál évekkel „fiatalabb" felhajtóág idő előtti elhasználódását segítette elő. Évekig fékezés és megállás után hajthattak q járművek a hídra, a közben elcsöpögő olaj oldotta a bitument. emiatt deformálódott a burkolat. A kései gyógymód — a felhajtóág előtt a forgalom beterelése a belső sávba — már nem segíthetett a betegségen. Az állapot A fentiekből a felújítás megkezdésekor az első ok hatása volt nyilvánvaló, ezért is készültek egyszerű burkolatcserére Csak utóbb, amikor mór hozzányúltak a burkolathoz, derült ki, hogy sokkal többről lesz szó. A hengerelt aszfalt szabvány szerinti hézagossága 2—4 százalék lehet, itt ennél több volt. A sós viz az alsóbb szerkezeti rétegekig jutott le, a gyengébb minőségű védőbeton nem bírta elviselni a k lórid - hatást — a megengedett meny- nyiség többszöröse volt a vizsgált minták kloridtartalma ! —, ezzel megindult az a folyamat, ami meggyorsította a pálya romlását. Tulajdonképpen a kapott kloridértékek tették egyértelművé, hogy lokális javítgatások helyett teljes cserére van szükség. Ez a közlés mindenkiben nagy sokkot váltott ki, de ahogy bontották fel az egész pólyaszerkezetet, úgy látta be mindenki: ez a járható út. A szigetelés helyenként kifejezetten rossz volt (a kátránypapír bitumenes ragasztása egyszerűen hiányzott!), emiatt a sós víz szinte akadálytalanul hatolhatott mind mélyebbre. A hatásának a nyomait a szakértői vizsgálat kimutatta magában a hídtestben, a feszített tartógerendákban is. Ez azonban nem ad okot az aggodalomra: felületi kezelés és az új, hatékony pályaszigetelés elejét veszi a nagyobb károsodásnak. Itt érdemes a tönkrement védőbeton kapcsán hivatkozni a szakértőre: a 60- as években még mindenki hitt — szerte a világon! — a beton tökéletességében, ezért is alkalmaztak betonlemezt a hidak szigeteléséhez. Itt is. Csakhogy azóta már tudjuk, hogy nem igy van. A beton eredendő tökéletlenségére pedig rájátszottak a környezeti hatások. Ezek között említhető, hogy a dilatációs — hőtágulási — szerkezetek is megállították a pálya- szerkezetbe jutott vizet, ami pangása révén akkor is károsított, amikor egyébként már hetek óta száraz időjárás volt. A felújítás Az állapot egyben a felújítás mikéntjére figyelmeztetett: olyan szigetelést kell készíteni, amely ellenáll a külső hatásoknak és ténylegesen is szigetel. Elvetették a kátránypapiros és betonlemezes szigetelést és helyette a réges-régi,- matuzsálemi korú hidakon ma is jól szolgáló aszfalt-masztixot ajánlották és alkalmazták is. A felüljáró most egy olyan, több rétegű szigetelőrendszert kapott, ami némileg lassította a felújítás menetét a technológiai sorrend betortása és a szükséges kivárások miatt. Ebben viszont Különféle kőedények és csontok kerültek felszínre, tereprendezést végző dózerek nyomóban a Bács-Kiskun megyei Solt község határában. A helyszínre hívott régészek azonnal hozzáláttak a leletmentéshez. Rövidesen bizonyossá vált, hogy a feltárt temetörész a késő mindenki bízik és megfelelő élettartamot jósol neki. Mibő! is áll az új szerkezet? Legalul egy kiegyenlítő homokaszfaltréteg van. Erre kenték a mintegy másfél centi vastag szigetelő aszfalt-masztixot, erre kenték a 2,5 centis védőaszfaltot. Ezután kövekezett a 4 centis hengerelt védőaszfalt, majd a 3 centis kopóréteg. Ami pedig a dilatációs szerkezeteket illeti; azok előtt dréncsöves szivárgót építettek be, ezzel biztosítják a hézagokon beszivárgó víz elvezetését. A kilátások Mindezek olvastán joggal merül fel a kérdés: és mindez tízévenként ismétlődni fog? Ez nem! De az út- és hídpályák élettartama világszerte 10-12 évre csökkent. Ez bizony — sajnos - az új burkolatra is érvényes. Karoliny Márton szerint 6—8 év múlva elkerülhetetlenül megjelennek az első burkolati hibák, s attól fogva meggyorsul a romlás folyamata: keréknyom-képződés, kisebb helyi kigyűrődések, stb., s ezzel megkezdődnek a szokásos fenntartás keretében a lokális javítások. Egy évtized múltán — de 1995-ben minden bizonnyal — esedékes lesz a burkolatcsere. Maga o pályaszigetelés 20—22 évet bír ki, tehát a második burkolatcserénél - a jövő évezred első évtizedének a derekán - tehát végig kell csinálni a mostani munkákat. A károsodási folyamatban a sózásnak kevés szerepe lesz, óm ezt is le lehetne csökkenteni. A hidakon ugyanis tilos a téli sózás, elvileg tehát csak annyi sós lé kerülhet a hídpá- lyára, amennyit a sózott útról a járművek visznek fel. S ez hogyan csökkénthető? Magának a sózásnak a csökkentésével. Mi ma még meglehetősen bőkezűen bánunk a sóval: négyzetméterenként 40-50 grammot szórunk ki. Nyugati országokban - amelyektől a szokásos késéssel eltanultuk o sózást — ma már csupán 10 grammot szórnak ki. Ennyi nálunk is elég lenne! Hársfai István avarkorból származik, keletkezése a 850—870-es évekre tehető. Az eddig feltárt 25 sírból edények, gyöngysorok, vas- és bronztárgyak, kisebb ékszerek kerültek elő. A kutatást folytatják, mivel feltehető, hogy egy nagyobb kiterjedésű temető szélét találták meg. Avarkori leletek
