Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-19 / 319. szám

Nemzetközi konferencia Pécsett Vonzáskörzetek Nagy döntések eiőtt (1.) Nyolcadikosok a Belvárosi Általános Iskolában Továbbtanul a nyolcadikosok 96 százaléka A vonzáskörzetek gaz­dasági és közigazgatási kérdéseiről november 1.— 3. között nemzetközi kon­ferenciát tartottak Pécsett. A konferencia időszerűsé­gét, a témaválasztás he­lyességét igazolta a külföl­di és hazai résztvevők nagy száma és konferen­ciamunkájában tanúsított, széles körű aktivitás. A 35 előadás közül 15-öt külföl­di kutatók tartottak. Szá­mos korreferátum és a vi­tában több hozzászólás hangzott el. Alaphipotézis Az előadások legáltaláno­sabb jellemzője az azonos el­méleti alaphipotézis volt, mely szerint a termelőerők fejlődé­sének hatására o gazdaság térbeli szerveződésének egyre növekvő kiterjedése mellett az urbanizációs folyamat felgyor­sulásával o vonzáskörzeti prob­léma egy szélesebb körű tár­sadalmi-gazdasági összetett­ségben értelmezhető. Ezért az előadásokban a vonzáskörze­tek feltárása, vizsgálata, elem­zése és jellemzése óltalábon nem tematikus kiragadottsó- gában, hanem a legtöbb eset­ben a területfejlesztés és tele­pülés hálózat-fejlesztés elméleti és gyakorlati tevékenységéhez kötötten került tárgyalásra. Az előadások egy része elvi­elméleti kérdésekkef foglolko. zott és a vonzáskörzeti proble­matikának a regionális terve­zéssel, a közigazgatási rend­szerrel való kapcsolatára ter­jedt ki. Általában jellemző volt a tárgyalások során ' a gazdasági és közigazgatási szemlélet párhuzamos, illesz­tett alkalmazása. Néhány kiemelt téma, ame­lyekhez az egyes előadások­ban a vonzáskörzet-kutatások kötődtek, fontossági sorrend nélkül: — a vonzáskörzetek, tartalmi meghatározása, típusai, leha­tárolásuk : — a vonzáskörzetek helye és szerepe a területi tervezés­ben : — a vonzáskörzetek helye és szerepe a területi irányítás­ban, az igazgatásban és a közigazgatási rendszer alakí­tásában : — a vonzáskörzetek kap­csolata a gazdasági térelmé­lettel : — a vonzáskörzet-kutatások módszertani apparátusa: — a vonzáskörzetek feltárá­sában szereplő egyes rész­összetevők szerepének vizsgá­lata, például a közlekedés, a vonalas infrastruktúra, az ellá­tó és szolgáltató kapcsolatok: — a településszerkezeti jel­legből fakadó vonzáskörzet­típusok eltérő, specifikus vo­násai stb. A gyakorlat igénye Az előadásokban a követke­ző lényegesebb gondolatelemek tükröződtek. A történeti vonzáskörzet-ku­tatások felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy a jelenlegi vizsgálatokban a gyakorlat igénye a meghatározó. Ugyanakkor mind a hazai, mind a nemzetközi irodalom­ban egyre inkább megfogal­mazódik, hogy a településhá­lózat — és ezen belül a von­záskörzetek — szerkezete gaz­dasági, társadalmi és történe­ti kategória. Ezért célszerű a településhálózatban lejátszódó gazdasági, társadalmi, politi­kai folyamatok térbeli válto­zásainak történeti összefüggé­seit is elemezni. A történel­mileg kialakult vonzáskörzetek egyszerre tükrözik a területi struktúra korábbi fejlődésének elemeit ős az adott közelebbi időszak társadalmi-gazdasági sajátosságait. A ' kialakult von­záskörzetközpontok rendjét il­letően o viszonylag lassúbb átalakulás a jellemző. A vonzáskörzetek sajátossá­gainak feltárásában mindig is meghatározó szerepe volt a gazdaságföldrajzi és település­tudományi vizsgálatoknak. Eb­ben a témakörben oz előadá­sok a vonzáskörzetek elvi-el­méleti, fogalmi, valamint szer­kezeti és tipizálási kérdéseivel foglalkoztak. Véleményük sze­rint az ország térszerkezeti vá­zát képező társadalmi-gazda­sági kapcsolatok túlnyomó többsége a települések között alakul ki, egy részük a telepü­léshálózat két alapkategóriá­ja, a falvak és városok között teremt kapcsolatot. £ kapcso­latokat nevezzük a városok vonzásának, és ezen kapcsola­tok által kialakított téregysé­geket o város vonzásterületé­nek. A kapcsolatok a települé­sek funkciói szerint . tagolha­tok helyi (alapfokú), városi alap- (központi-helyi, vonzás- körzeti szintű) és speciális (re­gionális szintű) lunkciőkra. A vonzáskörzetek meghatározá­sakor különbséget kell tenni o városi funkciók és az alapfokú funkciók vonzása között, bár az utóbi formailag sok hason­lóságot mutat, főként az ap­rófalvas területeken. Jól kör­vonalazható az utóbbi az álta­lános iskolák, körzeti orvosi rendelés, alapfokú szolgálta­tások stb. vonzásában. Eltérő a szakemberek véleménye a munkaerövonzás, elsősorban a napi ingázás tekintetében, hogy az mennyiben sorolható a vonzáskörzetek összetevői közé. Az viszont kétségtelen, hogy a közigazgatási cé­lú vonzáskörzet-vizsgálatoknál, így többek között a városkör- nyékiség-vizsgálatoknál az in- gavándorforgalmat is a von- zárkörzet alkotóelemei közé kell sorolni. Ebből az is kitű­nik, hogy napjainkban a von­záskörzet-kapcsolatokban a közvetlen termelési kapcsolat­nak csökkent a szerepük. A városkörnyékiség o váro­sok es o környező települések tásadalmi érdekazonosságát is hordozza, a lakosság napi élet és mozgásterére jellemző kapcsolatokkal (munkaerővon. zás, az alapellátás igénybevé­tele, elővárosi közlekedés stb.), intenzív társadalmi kötelékek­kel. E vonatkozásban független még a közigazgatási beosztás­tól. A városkörnyéki kapcsola­tokban az utóbbi időben lé­nyeges szerephez jutottak az üdülési kapcsolatok, a műsza­ki infrastruktúra hálózatai stb. Amennyiben e kapcsolatokra közigazgatási szervezet épül, ebben az esetben beszélhe­tünk város környékről. Ho a vá­roskörnyékiség ismérveihez to­vábbi tényezők csatlakoznak, pl. növekvő lakosságszám, ur­bánus foglalkozási szerkezet, dinamikus településfejlődés, a beépített területek térbeli zá­ródása stb., akkor beszélhe­tünk agglomerációról. Város környék A témakör kutatói rámutat­tak arra, hogy általános érte­lemben a települések egy-egy központ, bizonyos szerepkö­röket más települések szá­mára is ellátó település köré szerveződő, lunkcionálisan osz- szelüggő csoportját tekintjük vonzáskörzetnek. így a vonzás­körzet a központot és « von­zott településeket egyaránt magában foglalja. Az általá­nos értelemben vett •vonzás­körzet-fogalom tovább diffe­renciálható a funkciók terje­delme, a funkciók hierarchia­szintje és a vonzás intenzitása alapján. E tagozódás szerint beszélhetünk többek között ágazati vonzáskörzetről, komp­lex vonzáskörzetről, alapfokú, középfokú, felsőfokú vonzás­körzetről, avagy telepü­léscsoportról, településegyüt­tesről, agglomerációról. A vonzáskörzeti viszonyokat elemző közigazgatási kutatá­sok lényegében három területi kategóriát érintettek, a régiót (tervezési-gazdasági körzetet), a városkörnyéket és a közsé­gek közötti kapcsolatokat. Mindhárom típusú elemzésben jól körvonalazódott napja­ink településhálózat-fejlesztési koncepciója, valamint a vár­ható közigazgatás-szervezeti változások, A kutatók előadá­saikban részletesen foglalkoz­tak a tanácsok területfejlesz­tési feladataival a koordináció kérdésével, a községek közötti kapcsolatok jelenlegi és vór- hotó formáival, a községek és a vonzásközpont mellérendelt­ségi alapon folytatandó terve­zési, ellátási, fejlesztési együtt­működésével. Az1 egyes elő­adásokban hangsúlyozottan szerepelt a dekoncentrációs törekvések mellett az önkor­mányzati elemek erősítésének igénye. Az ezzel kapcsolatos gazdasági erőforrások, általá­ban a helyi érdekeket is érvé­nyesítő gazdálkodás továbbfej_ lesztése és oz ehhez szükséges hatáskörtelepítések kérdése. Részletesen elemzésre került a városkörnyéki igazgatás sze­repe. Egyrészt, mint általáno­san kialakítandó közigazgotá. S| konstrukció területfejlesztés vonatkozásában, másrészt mint aktuális közigazgatás-szerve­zési feladat. Az előadások cnyagából csupán egy lénye­ges érdekeltségi motívumot kí­vánunk kiemelni: ,,A város és környezete viszonyában oz érintett lakosságot elsősorban nem az igazgatási struktúra, a különböző szervek közötti kapcsolatrendszerek milyensége foglalkoztatja, hanem a tele­pülések „üzemeltetésének" és fejlesztésének eredményei és hiányosságai”. Területi tervezés A konferencia alapvető kér­déseként fogalmazódott meg a vonzáskörzetek szerepének értékelése, felhasználhatósága és beépülése a területfejlesz­tés tervezésébe. Kiindulva ab­ból az alapvető felismerés­ből, hogy o különböző típusú vonzáskörzet-kutatások a tár­sadalom és a gozdaság szó mos térbeli összefüggé­sét tátják fef, minden­képpen szükséges ezen is­meretek érvényesítése a ter­vezésben. Ezzel párhuzamban jelentkezik az a tény, hogy a vonzáskörzet nem statikus, ha­nem a társadalmi-gazdasági és így a területi fejlődéstől függően változó tartalmú. Ezért a tervezés dilemmája az, hogy milyen területi viszonyo­kat szabályoz? Az elkövetkező időszakra is valószínűsíthető, hogy o területi tervezés funk­ciója közigazgatási egységek­hez kötődik, mivel azok, mint társadalmi-gazdasági rendsze­rek a szabályozási folyamatnak is hordozói. Ezért hazánkban az országos szint mellett, a jövőben is stabilnak tekinthető tervezési szinttel — a megyé­vel és a településsel — szá­molhatunk. A kérdés kulcsa nem is ebben a felvetésben keresendő, hanem inkább úgy fogalmazható meg, hogy a tervezési folyamat miként ér­vényesítse a napjainkra jel­lemző decentralizációs törek­véseket és o helyi érdekérvé­nyesítést. Ez utóbbihoz nyúj­tott a konferencia gazdag és hasznos ismereteket és tapasz­talatokat. Sas Béla Szülők, gyermekek és peda­gógusok évről évre ismétlődő gondja a pályaválasztás, a pályaválasztási tanácsadás. Eredményessége több tényezőn múlik. Elsőrendű a gyermeki személyiség megismerése, a fio. tál érdeklődésének alapvető iránya. Ugyancsak fontos: reá­lis számvetés a tanuló képessé­geivel, annak öldöntésére, hogy melyik iskolatípusba irányítsuk a jelentkezési lapot. Ám a konkrét pályaválasztás széles­körű szakma, és pályaismeretet is megkíván. És számolni kell o népgazdaság, a társadalom valós igényeivel. Baranya általános iskoláiból az elmúlt iskolaévben 5180 ta­nuló jelentkezett továbbtanulás­ra. A végzett gyerekek 96,3 százaléka. A legnagyobb lét­számot a szakmunkásképző in­tézetek igényelték. Terveikben 3273 tanuló beiskolázása sze­repelt. A jelentkezők száma ennél kevesebb, 2599 volt. A felvételi tervszómoknál ugyan­csak kevesebben adták be je­lentkezésüket a gimnáziumok­ba, az 1108 helyre 948-an, és a gép. és gyorsíró iskolába, o 70 helyre 59-en. Változatlanul népszerűek a szakközépiskolák és az Egészségügyi Szakiskola. A különböző szakközépiskolák­ban 1465-en szerettek volna to­vábbtanulni, de a terv csupán 1395 tanuló felvételével számolt. Az Egészségügyi Szakiskola 75 helyére 109 fiatal jelentkezett. A gimnáziumba jelentkező gyerekek között még mindig több, majd kétszer annyi volt a lány, mint a fiú. S mintegy négyszerese a városi fiatal, mint omennyi a községi isko­lákból jelentkezett. A lányok és fiúk arányq nagyjából kiegyen­lítődik a szakközépiskoláknál: ide 701 fiú és 764 lány jelent­kezett. De az egyes típusok nagy eltéréseket mutatnak. Lá­nyok vannak többségben a kereskedelmi, a postaforgalmi, a közgazdasági, a művészeti, s természetszerűleg az egészség- ügyi és óvónői szakközépisko­láknál, míg a fiúk uralják az ipari, építőipari, mező. és er­dőgazdasági hírközlési, közle­kedési, vendéglátóipari, vízgaz­dálkodási szakközépiskolákat. Kitűnt, hogy a szakközépisko­lákba jelentkezett tanulók kö­zött is többségben vannak a városi gyerekek, 929-en jelent­keztek az 536 falusi fiatallal szemben. A községi iskolákban végzett tanulók nagyobb arányban o szakmunkásképző intézetekbe küldték 'el a jelentkezési lapot. Az ipari, építőipari, hírközlé­si szakmákra 929 városi és 881 falusi gyermek jelentkezett; 1309 a fiúk és 501 a lányok száma. Még jobb a falvakból induló fiatalok aránya a me­ző, és ezdógazdasági. az élel­miszeripari szakmunkásképzők­ben 196 falusi fiatalra 90 váro­si esik, de ez érthető. A gimnáziumokban, melyek leginkább az egyetemekre, fő­iskolákra készít fel, változatla­nul több a leány jelentkező, mint o fiú és ez középtávon még mindig bizonyos értelmisé­gi pályák elnőiesedését vetíti előre. Láttuk, hogy a hagyo­mányosan női foglalkozásoknak mondott pályák mellett a 'lá­nyok más területekre is igényt tartanak. Már nemcsak ápolni vagy nevelni szeretnének, o közgazdasági szakközépiskolá­ba is túlnyomó a lányok jelent­kezése, sőt az ipari, építőipari, 'hírközlési szakmák valamelyi­két is az 1810 jelentkező közűi 501 leány választotta. Az esélyegyenlőségek bizto­sítása a pályára nevelés leg­fontosabb feladata. Szembe­szökő ebből a szempontból, hogy a gimnáziumokba és o szakközépiskolákba jelentkezett fiatalok között több mint a kétszeres a városi fiatalok ará­nya a falun végzett tanulók­kal szemben, ami egyben a kis falvak — még mindig tapasz­talható — hátrányos helyzetét is mutatja. Egyértelműen hátrányos hely­zetűek oz egészségileg károso­dott Hálálok. Akár városokban, akár falvakban élnek. A to­vábbtanulásra jelentkezést — bármely szakmába, iskolatí­pusba irányuljon is — kötele­ző orvosi vizsgálat előzi meg. Tanulságosak az itt szerzett tapasztalatok. Esetükben a pályaválasztási tanácsadáshoz az átlagosnál nagyobb lelkiis­meretesség és magasabb szak­értelem szükséges. Az orvosi vizsgálatok 223 gyermeknél to- Iáitok gyanús tüneteket. A be­igazolódó diagnózis eleve ki­zárja a választásból az ajánl­ható szakmák, foglalkozások jelentős körét. Legnagyobb gondót a halmozottan károso­dott tanulók jelentik, hiszen be, tegségeik olykor szinte kizáró­lag egy vagy csak két lehető­séget hagynak meg számukra. Sajnos, éppen az ő számuk a legmagasabb: 75 gyermek, a beteg gyermekek több mint egyharmad része tartozott eb­be a kategóriába. Utánuk a mozgásszervi betegségben szen­vedők következtek, majd az idegrendszeri sérültek, illetve a lótószervi megbetegedések, aztán a szív- és keringésszerví betegségek és így tovább. A számukra adott pályajavaslatok között 131 esetben valamilyen (sokszor más) szakma szerepelt, 49 gyermeknél egy szakközép- iskolát javasolt a szakembei, 22 fiatalt gimnáziumba irányí­tottak, közülük kilencet szakis­kolába, és hét esetben a köz­vetlen munkóbaállást ajánlot­ták. Miksa Lajos HÉTVÉGE 3. A bolyi ABC-áruház o környező községek ellátását is segíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom