Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-08 / 278. szám

* Helyzetkép a pécsváradi várból Hol tart a feltárás és a helyreállítás? Bezsíndelyezík a kupolát — Történt itt valami változás az utóbbi években? — teszi fel a kérdést a pécsváradi vár ud­varán megforduló látogató már jó ideje. Látogató pedig — an­nak ellenére, hogy a műemlék nem látogatható — nemi kevés ' fordul meg a pécsváradi Vár­ban. Érthető a helybeliek érdek­lődése is. A pécsváradi ‘ várba- róti kör éppen ezért kérte fel legutóbb a feltárást vezető ré­gészt, Kozák Károlyt, az Orszá­gos Műemlékfelügyelőség mun­katársát egy műemléki séta ke­retében a vár udvarán folyt kutatások bemutatására. Az ilyesféle sétát a legkezde- teknél szokták indítani: a leg­régebbi, §zent István-kori mo­nostoraink közé tartozik a pécs­váradi, amit István király az 1000. év táján alapított. Ennél korábbi alapítás hazánkban csak a pannonhalmi bencés apátság. De míg Pannonhal­mán a századok folyamán tel­jesen be- és átépült az erede­ti kolostormag, addig Pécsvá- radon a legkorábbi részletekig érzékelhető a múlt, kezdve az államalapífáskori falaktól. Amilcor István király itt a ben­céseknek adományozott egy királyi udvarházat, hogy térítő­munkájukkal segítsék az állam- szervezés munkáját, valószínű­leg a vár nyugati sarkában ál­ló épület földszintje képezhette a kolostor magvát. Mellette állt a ma is épségben látható ká­polna. Ritkaság számba megy, és többnyire várkastélyokra jel­lemző, hogy efelett is épült egy kis templom. (Ennek stukkóit idén hozzák rendbe.) A 14. század folyamán na­gyobb építkezés folyt a kolos­torban. Az írott források sze­rint Jordán apát „palatiumot”, palotát, illetve apáti lakosztályt épített, melynek költségei igen tetemesek voltak. Hogy ez a nagy épület miként festhetett, arra a régészek munkája nyo­mán derült fény az elmúlt más­fél évtized folyamán. A várudvar területén egy na­gyobb templom körvonalai bon­takoztak ki, majd egy ehhez csatlakozó jellegzetes kolostor­épület maradványai, a négy- szögletesen körülzárt udvarral. Az elmúlt években e gótikus kolostor további részeit, újabb összefüggéseit tárta fel Kozák Károly, és a munkák kivitelezé­sében nagy segítségére volt az idei második régésztáboron részt vett 20 középiskolás. Sike­8. HÉTVÉGE rült feltárni a gótikus kolostor fűtőrendszeréből a kemencét, amit kívülről tápláltak, továbbá egy kenyérsütő kemencét is. A kolostorudvaron a vízellátásra ad utalást az előkerült vízve­zeték, az udvaron álló kútra utaló kőlapokkal. A várudvaron ma is jó| érzé­kelhető, hogy a 15, században, amikor az ország nagyobb ko­lostorait erődökké alakították, a korábbi épületek köré falakat vontak. A várfal és a kolostor közti falszoros, mely ágyúk von­tatására, harci előkészületekre szolgált, jól kivehető, a pécs­váradi vár udvarán is. Látható a középkori várfal és az ettől jó| elkülönülő barokk kori rész is. A vár ma is látható képén a török hódoltság utáni barokk építkezések hagytak feltűnő nyo­mot. Ekkor születtek meg a ma is álló földszintes udvari épü­letek. Mindezek köibejárása után felvetődik a kérdés, .hol tart most a meglévő épületek reha­bilitációja, mi lesz a feltárt ro­mok sorsa? A kivitelező nevé­ben Takács György, az Orszá­gos Műemlékfelügyelőség Pé­csi Építésvezetőségének a ve­zetője a következőket mondta el a helyreállítási munkákról: — Az 1983—85. közötti prog­ram keretében 6,5 millió forin­tot kell beépíteni az OMF-nek a pécsváradi vár területén. Az 1983-as évben ez mintegy 1,5 —2 millió forintos összeget tesz ki. A leendő szállodai szárny­ban szerelésre készen átadtuk a kazánházat a Szentlőrinci Költségvetési özemnek, az a központi fűtés csöveit már oda­szállította a várudvarra. Az üzemnél a beruházó, a Bara­nya megyei Idegénforgalmi Hi­vatal megrendelte a fűtésszere­lést. Idén a tél előtt elhelyez­zük az új zsindelyt az ágyúto­ronyra, majd az év hátralevő idejében belső munkák követ­kezhetnek magában az ágyú­toronyban. — Nem világos, miért folynak ilyen lassan ezek a munkák, és miért telnek el úgy a nyári hó­napok, hogy a szóban forgó területen semmiféle helyreállí­tási munkát nem végeznek. — A rendelkezésünkre álló összeg, mely természetesen meghatározott, ezt az ütemet teszi lehetővé. Tízfős brigád végzi a pécsváradi munkákat. Az ő kapacitásukra a grábóci szerb templom helyreállításánál is szükség van, és a külső meg a belső munkákat e két hely­szín között osztják meg. Grá­bócon főként külső munkáik voltak, s ezért odamentek nya­ranta. Ugyanakkor két téli sze­zonban dolgoztak a palotaépü­let helyreállításán Pécsvóradon. —- Sok befejezetlen, félbe­maradt részleten is megakad az ember szeme. Miért nem csinálnak készre bizonyos ré­szeket? — Mert ott valami még tisz­tázásra vár. Tisztázódott viszont az eredeti középkori bejárat képe, a turista itt fog a várba lépni, és ennek módosított ter­vét most kapjuk meg. A lesza­kadt esőcsatornák ügyében is tárgyaltunk a Pécsváradi Épí­tőipari Szövetkezettel. A pécsváradi vár beruházója és majdani üzemeltetője a Ba­ranya megyei Idegenforgalmi Hivatal. A műszaki osztály ve­zetője, Bartha János: — Ismét egyeztettük a terve­ket az OMF-fel, és megállapod­tunk a legsürgősebben elvég­zendő munkákban. Ilyen példá­ul az ágyútorony kupolája. A szentlőrinciek máris szerelhet­nék a kazánházat, de ki kell még ásni a palotaépülethez vezető 30 méteres árkot. Ezt a munkát géppel nem lehet vé­gezni, hiszen leletekre lehet számítani. Hivatalunk egyéb­ként 40 ezer forintot adott e 30 méteres szakasz régészeti megkutatására — tehát ez a munka is idén aktuális. A köz­ponti fűtés nélkül nem üzemel­het semmi, a múzeumi rész sem a vár területén, s amíg nincs fűtés, a melegburkolatok sem. helyezhetők el az egyébként kész palotaépületben. A helybeliek, intézmények, üzemek, a nagyközség vezetői és egyének mindehhez társa­dalmi munkát ajánlottak fel. Kozák Károly régész máris fo­gadni tudja a termelőszövetke­zet felajánlását a földtörmelék- el hordására. A helybeli Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet nö­vendékei az ősz folyamán se­gítenek az ásatáson dolgozó egyetlen munkásnak (feltárásra adott 60 ezer forint ilyen sze­mélyi ellátást tud adni a fel­táráshoz). Beruházók, kivitele­zők, kutatók szívesen fogadták a felajánlásokat, s egyetértet­tek abban, hogy e közös mun­kákat legaktuálisabb volna a vár közvetlen környékén, a vár­kertben kezdeni. Ennek parko­sítási tervét egyébként a VÁTI készíti Budapesten. Gállos Orsolya „A könyveknek megvan a maguk sorsa” A gyermek és ifjúsági könyvkiadás A 70-es években a gyer­mek. és ifjúsági könyvkiadás dinamikus fejlődésének vol­tunk tanúj a művek gyara­podását és a példányszámok változásait összevetve. 1971- ben mintegy másfélszáz kö­tet jelent meg 4,5 millió pél­dányban, a 80-as évek ele­jére ez a szám majdnem el­érte a négyszázat, illetve példányszámban a 17 milliót. A számok emelkedése meg­nyugtató, érdemes azonban szóvá tenni néhány olyan problémát, amelyeknek' el­kendőzése nem volna helyén- j való. A könyvárak emelkedése | ellenére az utóbbi egy-két esztendőben — szerencsére I — nem csökkent a könyvek j iránti vásárlói érdeklődés, i Vészesen csökkent viszont az olvasásra fordított idő. Az ol- ■ vasási igények csökkenése I különösen a gyermek- és if- ! júkorban szomorú tapaszta­lat. A gyermek- és ifjúsági j könyvújdonságok száma 1982-ben az összkiadás 4,5%-át jelentette, örülhe­tünk annak, hogy többségük­ben szépek, viszonylag olcsók, nemzetközi könyvkiállításo­kon, könyvművészeti verse­nyeken más országok hason­ló könyvkínálatával szemben versenyképesek. Ám aggód­va kutatjuk, vajon megfelelő /látásmódot nyújtanak-e. az óvodáskorú gyermekeknek a különféle képeskönyvek, la­pozgatok. Évek óta tapasz­talni, hogy a legkisebbeknek szánt leporellók választéka nem üti meg a mértéket, egyes művek illusztrációi nem törekednek arra, hogy a ki­csinyek meg is értsék az al­kotók üzenetét. Az iskolába járó 10—14 éves korosztály — ha a tv- nézés mellett még olvasásra is fordít időt — kedvvel for­gatja Berkesi, May Károly, Dumas, Fekete István, Gár­donyi Géza, Cooper, Szabó Magda, Verne, Mándy Iván, Erich Kästner könyveit. De ahhoz, hogy az olvasás valóban természetes igénnyé, önként vállalt elfoglaltsággá váljék, az is szükséges, hogy a rá­fordított idő kedvvel, öröm­mel, emlékezetes élmények­kel járó tennivaló legyen. I Elősegíthetik gyermekkori könyvajándékok, a házikönyv- i tár felfedezése szülői segéd­lettel, bátorító, barátságos gyermekkönyvtárosi kéznyúj­tás, pedagógusi buzdítás, no és persze, jó könyvek. Az is­kolai kötelező és ajánlott irodalom' — ha éppen nem hiánycikk — feladatszerűsé­ge miatt nehezen marad meg a gyermekek kezében. A könyv azonban váratlanul fel­fedi értékeit, ha elolvasását | a felnőttek nemcsak számon- tartják, hanem a gyerme- ! kekkel együtt értelmezik is. ; Például az olvasótáborokban \ az Egri csillagok a gyerme­kek segítségével megeleve­nedett, cselekményét játékos i formában megismételték, a * kötelező olvasmány igazi él­ménnyé vált. A könyvekkel való találko­zás nem mellékes formája a könyvvásárlás élményének fel­fedezése. Nézzük meg a vá­lasztékot! Az ismeretterjesztő gyer­mekkönyvkiadás eredményei, vei joggal dicsekedhetünk. A méltán népszerű Búvár Zseb­könyvek, a Képes Történelem, a Képes Földrajz, az* így élt..., a Kolibri, a Bölcs Ba­goly, Az én zeneszerzőm ..., Az én múzeumom . . ., az Ezerszínű Magyarország, a Csináld velünk-sorozatok kö­teteinek egyetlen hibája, hogy megjelenésük után ha­mar elfogynak a könyvesbol­tokból. Hiányukat látjuk, ta­pasztaljuk, pótlásukról néha későn, akadozva gondosko­dunk. Pedig ha valami fon­tos, jó és hasznos, akkor ki­adói álszerénység, vagy az olvasói igények körüli bizony­talanság kis példányszámban terjeszteni. Az ismeretterjesztő könyvek sikerével szemben ellenpont­ként említhetnénk, hogy a ki­adók és a költők keveset tesznek például a vers meg­szerettetéséért. A Kis Verses­könyvek, a Magyar Irodalom Gyöngyszemei fontos soroza­tok, de hasonló kiadói szán­dékkal ritkán találkozhatunk. Eltűntek a régebben sikeres leányregények, nem találták meg mai helyüket. Kár, hogy a fiatal, pályakezdő írók nem nagyon kívánnak fiatalább társaikhoz szólni, vagy ha igen; a közlésmód nem a leg­szerencsésebb. A könyvek sorsa függ attól is, hogyan, mikor értesülünk róluk. A gyermek- és ifjúsági könyvkiadás legfőbb gazdá­ja a Móra Könyvkiadó, bár helytelen volna megfeled­kezni arról, hogy a Tankönyv- kiadó, a Minerva, a Zenemű­kiadó, a Medicina és az If­júsági Lapkiadó Vállalat — elsősorban ismeretterjesztő művek kiadásával — részt vállal belőle. A Móra Könyv­kiadó tájékoztatófüzetekkel ad tudósítást műveiről, soro­zatairól, kiadói terveiről. Hogy valójában mennyit se­gít ez a könyvek kiválasztá­sában, azt nem tudjuk ponto­san, de az biztos, hogy a személyes tájékoztatást nem pótolja. Néhány hete kap­tunk hírt arról, hogy az Euró­pa Könyvkiadó könyvklub lét­rehozásával kívánja javítani a kiadó és olvasóinak kap­csolatát. írásbeli, szóbeli tá­jékoztatásról, előjegyzésről csak a könyvklub tagjainak szánt könyvritkaságok megje­lentetéséről, különféle irodal­mi programok szervezéséről gondoskodik. Jó volna, ha •ezt a kezdeményezést a Mó­ra Könyvkiadó a maga sajá­tos eszközeivel speciális for­mában követné. A könyvek iránt érdeklődő fiatalok bi­zonnyal szívesen járnának olyan gyermek- és ifjúsági könyvklubokba, ahol műve­lődve szórakozhatnának. Az Olvasó Népért mozga­lom III. országos konferen­ciáját októberben rendezi a Hazafias Népfront. Majdnem azonos időben a népfront egy másik programra is ké­szül: társadalmi vitán mond­hatják el véleményüket a gyermek-' és ifjúsági ^könyv­kiadás és -terjesztés helyze­téről pedagógusok, könyvtá­rosok, népművelők, szülők, fiatalok, az illetékes társadal­mi és tömegszervezetek mun­katársai. A társadalom szá­mára nem lehet közömbös, hogy meg tudja-e teremteni a jövő nemzedékének a tar­talmas művelődés feltételeit. Maróti István Czóbel Béla: Akt Első alkalommal a Pécsi Ga­lériában nyílik meg Képzőmű­vészet ma címmel a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának árusítással egybekö­tött kiállítása. Mint Otto Klára, a Művé­szeti Alap propaganda, és tá­jékoztatási osztályának vezető­je elmondotta, újabb lehető­séget szeretnének nyújtani a képzőművészet barátainak, va­lamint a műgyűjtőknek, és ezért rendezik ezt a képzőmű­vészeti és műkereskedelmi tár­latot, melynek következő hely­színe Budapesten, a Vigadó­ban lesz. A magyar képzőművészet 40 kiemelkedő alkotójának majd 100 műve kerül a közönség elé a Pécsi Galériában, ahol ok­tóber 14-én, pénteken 16 óra­kor Vészits Ferenc, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának igazgatója nyitja meg a kiállítást. Ezen szere­pelnek olyan klasszikus alko­tók,. mint Rippl-Rónai, Szőnyi Czóbel, Márffy, továbbá a maiak közül Amerigo Tot, Bartha László, Bólint Endre, Asszonyi Tamás, Melocco Mik­lós, Szász Endre, Kokas Ignác és a két Szerváciusz. Az árusí­tást a GENERALART szervezi. Október 24-én 17 órakor kö­zönség—művész találkozót ren­deznek a Pécsi Galériában, november 6-án, vasárnap 12 órakor pedig a belépőjegyek alapján Déri János vezetésével műalkotásokat sorsolnak ki a látogatók között. A ‘fődíj Sza­bó Vladimir grafikája. Szimpozionok eredményei I., Szobrászat címmel a közelmúltban kiállítást rendeztek a budapesti Műcsarnokban. Az ott kiállított művek közül mutatnak be hármat: 1. Szabados Árpád: Szék, 2. Bencsik István: Európa, 3. Deim Pál: Minden értelmetlenül meghalt emberért. A Művészeti Alap kiállítása a Pécsi Galériában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom