Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-08 / 278. szám

Belvárosi rekonstrukció Győrött

A látvány

Előszót a sétáról, a látványról szeretnék számot adni. Egy nagyszabású, az egész történelmi városrészre ki*erjedő rekonstrukciós munkára csodálkozhattam rá, s annak is az egész folyamatára — az éppen kiürített házaktól a már újonnan birtokba vettekig. Több házba is benéztem: csinos kapualjak, takaros kis udvarok, korszerű otthonok, közületi helyiségek. Minden egyszerű, de nem igénytelen! Amikor egy- helyütt fényes vörös márványoszlopokkal borított kapualjban lépdeltem, arra gondoltam: szükséges-e ez? De a válasz is megfogalmazódott bennem: ez a város — ha már felvállalta ezt a nem mindennapi munkát — úgy csinálja, hogy ad is magára. Azon a szeptember közepi napon leaalább tíz (ha nem több) épületen láttam munkásokat és igen tevékeny munkát. Úgy vélem., az elkészült házak és a serény munka látványa a helybelieket is a belvárosi rekonstrukció elfogadására, segítésére hangolja. Pedig a palónkok- ka| félig vagy egészen elzárt utcák, a tisztességes burkolat nélküli úttestek (faltól falig kockakövekkel rakják ki az utcákat, sokfelé még csak a pucér beton van) és a re- konstrukáió egyéb kényelmetlenségei türelmet kívánnak ott is.

Természetes, hogy a látottak hatása alapján az első kérdés csakis a „mióta?” lehetett. Szabó György elmond, ta, hogy a 60-as években volt, kb. 28—30 házra kiterjedt ún. nagykarbantartást nem számítva, 1976-ban kelt az a végrehajtó bizottsági határozat, amiben először írták le belváros kapcsán a tömbrekonstrukció fogalmát. Maga a munka 1978—79-ben indult, igazában azonbon a hatodik ötéves terv adta meg a lendületet.

Nem árt tudni, hogy a győri belvárosban 5300 lakás van, s hogy a város 248 védett épületének a háromnegyede itt található. A műFolyik a rekonstrukció a Kazinczy utcában — az épületeken láthatók a Győrre jellemző zárt sarokerkélyek

emlékházak egy meglehetősen homogén barokk városképet adnak. (A 17. század első felében tűzvész pusztított, az új várost osztrák hadmérnökök jelölték kj — ettől olyan katonás a szerkezet —, s akkor épültek a ma is szemet gyönyörködtető házak.)

Ez természetesen azt is jelen, ti, hogy a rekonstrukciós területen magas műemlék- védelmi színvonalú munkát kell végezni. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy ezzel nincs is gond!

A tanácsülési anyagban olvasom, hogy

a belváros részletes rendezési tervét, amit a VÁTI dolgozott ki idén hagyta jóvá a Vb. Dehát akkor az eddigi munkák?... A Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat készítette (és készíti) folyamatosan a felújításra szánt házak rekonstrukciós terveit, a RRT elkészültéig a budapesti tervezők utólag építették be azokat a maguk tervébe, most viszont megfordulhatott a dolog, s az újon. nan készülő épületfelújítási tervek a RRT előírásaihoz igazodnak.

Mibe kerül?

Nem, közömbös az sem, hogy mit költ Győr a belvárosára. Nos, a hatodik ötéves tervben 790 millió forint a város lakóházfelújítási ke- ' rete, ennek a kétharmadát — 500 milliót — a belvárosban használják fel, az összes, felújításra előirányzott 2200 lakásból 1000-re. A számok tehát azt jelentig hogy eleve számoltak azzal, hogy ezeknek a lakásoknak a felújítása az átlagosnál többe kerül. A műemléki lakások költség- normája 600—700 ezer forint, míg az átlagos lakás-felújítási költséget' 224 ever forintban határozták rjteg. A lakóház-felújítósoknál — a belvárosi rekonstrukciónál is —

Különleges megoldású foghíjbeépítés hátsó traktusa a MolI

nár Frigyes utcában

A szerző felvételei

némi, többletköltséggel járó túlteljesítés mutatkozik, ezt idén 48 millió forint összegű pótelőirányzattal ismerte el a kormányzat.

Győr számol azzal, hogy a tervidőszak hátralévő két esztendejében is szükség lesz hasonló pótelőirányzatra, s ennek elfogadható az indoka: a rekonstrukció a belváros kereskedelmi negyedét érinti a következő években; az ottani Kossuth Lajos utcában, azaz a Lenin úton lévő állami üzletek a felújítás tar. tamára nem kapnak átmeneti

— vagy ahogy ott mondják: váltó — üzletet, amiért is a munkák lehető leggyorsabb és koncentrált elvégzése szükséges.

A város érdeke

Hogy-hogy nem kapnak? A tanácselnök-helyettes elmondja, hogy a tanács 148 váltólakással és 7 váltóműhellyel, -üzlettel rendelkezik, az utóbbiakat magánkereskedők. iparosok kapják, a közü- letek más üzleteikben kell hogy behozzák a kieső hasznot. Kézenfekvő a kérdés: hogyan fogadták ezt az intézkedést? Csodálkozó pillantás kíséri a választ: „Bele kellett nyugodni, hiszen ez városi érdek! A rekonstrukció az állami vállalatok érdeke is és ezzel tisztában is vannak.” (Ezek a cégek ugyanakkor fizetik a felújítási hozzájárulást is!)

Ez különben is kedvező ki. sérőjelensége a győri belvárosi rekonstrukciónak. Ezért amikor a közhangulat felől érdeklődöm, a következő választ kapom: „Most, hogy van már eredmény, s elfogadható a kép, amit a rekonstrukció nyújt, mindenki egyetért vele, s együttműködik velünk ennek az éredé- ben. S hogy a közös érdek annak is elfogadható legyen akinek az életébe beleszól a rekonstrukció, azon vagyunk, hogy 1—2 évnél tovább ne kelljen bizonytalanságban lennie. Ez úgy értendő, hogy egy-egy épület felújítási átfutási ideje — a tervezéssel, előkészítéssel együtt- maximum 3 év. Időhúzásról pedig szó sem lehet: a város vezetése állandóan szemmel tartja a munkálatokat. Sőt! Éppen két esztendeje, hogy vb-határozattal létrehozták elnökhelyettesi vezetéssel a városrekonstrukciós operatív hizotts'ágot, amelynek tagjai között ott van minden, a belvárosi 'rekonstrukcióban érdekelt vállalat, intézmény képviselője. Ez intézkedik, irányít, szervez, egyszóval biztosítja a mindenkori elsőbbséget ennek a tevékenységnek. S akkor ülésezik amikor szükség van rá: lehet, hogy egyszer egy negyedévben, de lehet, hogy hetenként. Az eredmény a bizottság létjogosultságát igazolja.

Hársfai István

Egy szépen helyreállított udvar a Liszt Ferenc utcában

Díszes cégér „Az aronyhajó- hoz" a Jedlik Ányos utcában

Remekmívű mennyezetrészlet a patikamúzeumból

Jó másfél esztendeje átutazás közben volt kis időm futólag ismerkedni Győrrel. Az eredmény számomra lenyűgöző volt. Olyas, mit láttam, amiről addig nem hallottam: győri belvárosi

rekonstrukciót. A közelmúltban alaposabb ismerkedésre volt lehetőségem.

Ottjártam napján tárgyalt a városi tanácsülés a rekonstrukció helyzetéről, így a. friss élmény hatása is érződött az illetékesekkel — Balogh József tanácselnök-helyettessel és Szabó György lakás-kommunális csoportvezetővel (aki a kalauzom is volt egy rövid, de izgalmas belvárosi sétán) folytatott beszélgetésen.

Hatékonyság

r

es

demokrácia

V

an éppen elég bajuk mostanában a gazdasági vezetőknek. Az aszály kiélezte a gazdálkodás nem kielégítő hatékonyságát: a mezőgazdaság és az ipar „lábain" álló gazdaságunk idén hirtelen mindkét lábára lesán- tult. Ilyen körülmények között kell megőriznünk, mégpedig minden áron a fizetőképességünket, hitelképességünket. Bicegő ember ne siessen — vélhetik sokan s ebben van js valami igazság, főképpen akkor, ha lenne időnk sérüléseink ki- heveréséhez.

De félő, hogy a nemzetközi gazdaság nem vesz tudomást időkérésünkről, sőt mintha époen arra spekulálna, hogy időzavarba kerülünk. Nagy strukturális váltás közepette él a viláa a termelőerőkben leg- feljettebbek lerázzák magukról ami korszerűtlen, s meglévő előnyükéit behozlhatatlannak akarják tudni. És ha ez nem megy, csupán a gazdaság eszközeivel, beavatkozik a politika: embargókat lök az amúgy sem tisztán gazdasági piacra, legnagyobb kedvezménnyel csalizik. kamatlábbal szipolyoz, s működteti gátlástalanul a pénzjegynyomdákat. S ha ez még mindig nem lenne eléq, fenyeget; fegyverein a betűk lefoglalják az abc-t — talán már nem is maradnak betűk értelmes szavakra a párbeszédhez.

De azért hajlandók kivételt tenni. Az egyik országgal azért, mert „önálló" külpolitikát foiytat, velünk meg azért, mert „liberálisabb", „demokratikusabb” a belső élete. Természetesen nem liberális és nem demokratikus, a politikai nyelvtanban feje tetejére áll az alapfok és a középfok viszonya: az alapfokot megtartják maguknak a „szabad nemzeteknek”, s nekünk „raboknak” marad a középfok.

Különben is mi ez a -bb? Mikor kérjük ki már magunknak, hogy -bb-zenek minket; hogy „liberálisabb", hogy „elmaradottabb”, hogy v,dinamikusabb”, 'hogy „legvidámabb” attól függően milyen szelek fúinak? Merthogy mindig másokhoz viszonyítva. Egyszer önmagukhoz, másszor máshoz.

De. hogyha ők nem,, mi mikor hagyunk fel e hazug -bb- zéssel? Mikor kezdünk egyszer úgy viszonyítani, hogy nem másokhoz, hanem önmagunkhoz képest hasonlítunk. Mert félő, bármennyire is ugyanazon betűkből áll a két szó, hogy demokratikusabb — nem ugyanazt jelenti, ha mondjuk az amerikai alelnc-k mondja Bécsben rólunk, mintha mi itthon magunkról. Ö nemcsak másokhoz viszonyít, de egyben szembe is állít vagy szándékozik állítani — az össze- hasonlítottakat, de mi mikor mondjuk természetes egyszerűséggel,, hogy demokratiku- sabbak vagyunk tegnapi önmagunknál.

Nem másokhoz ugyanis, hanem csak önmagunkhoz szabad hasonlítani, viszonyítani magunkat — mert félő a fogalmak összekeverednek. Ha valaki demokráciát mond, szépet cselekszik, de nem tudjuk, így önmagában, hogy minek a demokráciájáról beszél. Úgy tűnik, Nyugaton, amikor a mi. demokratikusabb gazdaságunkról beszélnek, * akkor a magántulajdon demokráciáját szeretnék látni. Mert ne feledjük a demokrácia államforma, az állam pedig uralom: a

polgári állam a magántulajdon demokráciája.

A szocialista állam pedig a társadalmi tulajdon demokráciáját jelenti. Nem ugyanazt értjük tehát a demokratikusabb szó alatt: ők látni vélik, visszakanyarodunk a jól bevált

„polgári’ ’demokratához, vélik ezt a maszekok, a magán- vállalkozások stb. alatt. Ám a mi szóhasználatunkbán a demokratikusabb nem jelent mást, nem jelenthet, minthogy a társadalmi tulajdon ellenőrzése, kezelése lesz „demokratikusabb”.

Más szóval, szocialistább. S e-„bb" is csak tegnapi önmagunkhoz viszonyíthat, semmiképpen nem tegnapi és mai másokhoz. Csak azt jelentheti, hogy a főképpen történelmi okok miatt kialakult igazgatása a szocialista tulajdonnak ma több és szélesebb körű „beleszólást” igényel, mint akár tíz, vagy még inkább harminc évvel ezelőtt.

Amikor arról van szó hogy a társadalmi tulajdon demokráciája szélesedik; akkor nem értheti bele senki mondjuk a polgári (burzsoó) magántulajdon demokráciáját — a szocialista demokrácia nem így szélesedik: így nem lesz parttalanná. Bármennyire is spekulálnak rá.

Ha tehát ma Magyarországon a demokratizálódás kérdése a középpontban áll, csak úgy állhat ott, ha mindenki — kiindulási pontként — tudomá. sül veszi, hogy a társadalmi tulajdon demokráciájáról, és csak arról van szó. S mihelyst, ha másfajta „demokratizálási" szándékok ébrednek, a szocialista demokrácia — mint minden más demokrácia, ha vele ellentétes tendenciák ébrednek — él elnyomó állami funkciójával : és nem engedi érvényesülni például a magántulajdon demokráciáját.

Magyarországon már a hatvanas években megérett a helyzet az ilyen értelmű, azaz a szocialista alapú demokratizálódásra. Bár első jeleit sokan a társadalmi—politikái— művészeti szférában érzik megtalálni, nem szabad arról az alapvető tényről elfeledkezni, hogy a hatvanas években jelentős változások tc-rténtek a tulajdonviszonyokban.

Amikor létrejött ás megerősödött a termelőszövetkezeti mozgalom, akkor „csak” any- nyi történt, hogy a föld-magán, tulajdon helyébe a szocialista szövetkezeti tulajdon lépett. Ez egyben lehetővé tette hogy a szocialista demokrácia előtt is új távlatok nyíljanak, a föld tulajdonának változása nem hagyta érintetlenül a szocialista állami tulajdon működtetését sem: az új gazdasági mechanizmus ennek következménye is.

Az 1968-as új mechanizmus, azaz a szocialista állami tulajdon társadalmasítása; másképpen a szocialista demokrácia szélesedése, mégha meg is torpant a bel. és külpolitikai hely. zet eredő hatásai közepette, egy évtizede. e| nem múlha- hott. S míg a hatvanas években (.felülről” kezdeményező- dött, a hetvenes évek végére már „alulról” is érződött e szocialista demokrácia iránti nagyobb igény.

Van-éppen elég bajuk tehát mostanában a gazdaság, vezetőknek: nemcsak a „felső”, hanem az „alulról jövő” kívánalmaknak is meg kell felelniük. Nemcsak „fentről”, hanem .alulról” is ellenőrzik, hogy miképpen működtetik a társadalmi tulajdon adott 'részét. S éppen e megszigorodott ellenőrzés nyithat lehetőséget arra, hogy gazdaságunk megállja a helyét a kegyetlen nemzetközi gazdasági versenyben. A szocialista demokrácia önmagában nem garancia arra hogy megálljuk a helyünket ebben a versenyben, de nélküle elképzelhetetlen.

Bodó László