Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-01 / 271. szám

Kétvezetékes szívritmus-szabályozó r Beszélgetés egy nemzetközi szaktekintéllyel a szívgyógyászat jövőjéről Munksgaard Kruse, a POTE Anaesthesiologiai és Intenzív Terápiás Intézetében, egy előadása után. Fotó: Tóth László Rangos vendége van a PO­TE Anaesthesiologiai és Inten­zív Terápiás Intézetének: Munksgaard Kruse, a nemzet­közi hírű svéd szívgyógyász, a pacemaker therápia egyik szakértője, a híres Kruse- módszer feltalálója. Az Egész­ségügyi Minisztérium és a stockholmi Svéd Intézet révén hivatalos úton van Pécsett, s a vendéglátó pécsi intézetben beszélgettünk vele:- Szerettem volna az elmé­leti részen kívül, külföldön is bekapcsolódni a gyakorlati munkába — mondta. — Hiszen odahaza egész munkásságom a klinikai kutatás és gyakor­lat egyensúlyán alapszik, ami az orvosi kutató tevékenység­ben pesze természetes. Pé­csett előadásokat tartok és egyáltalán minden szívgyó­gyászati munkában szívesen részt veszek.- Végül is mi a Kruse-mód- szer lényege?- Nekem is orvosi alapel­vem: a pacemaker használa­tában is a beteg érdeke a meghatározó. Ha a legdrá­gább készülékre van szüksége, akkor bűn takarékoskodni. De van, akinek jó az olcsóbb pacemaker, annak meg feles­leges a fényűzés. Az új és bo­nyolult pacemakerekhez nem egy, hanem két elektród-veze- ték kell; egy a szívkamrába, egy a pitvarba. Első elképze­léseim szerint ehhez elegen­dő lett volna egyetlen vezeték is, amit hurokra, vagy J-betű alakjára formáltam. Tapaszta­lataim azonban nem igazol­ták ezt, részben a vezetékszól vastagsága miatt. Mégis csak két vezeték kellett tehát hoz­zá. Mindenki azt mondta vi­szont, hogy ez megoldhatat­lan képtelenség. De nem ad­tam fel a kísérletezést és si­került vékony, érzékeny veze­tékből kettőt alkalmzani. A lé­nyeg: mind a készülékben, mind a szívkamrában, illetve -pitvarban, ezeket a legmeg­felelőbb helyen szükséges el­helyezni. Végül is megmaradt a J-betű forma, de a módszer kétvezetékes. így sokkal egy­szerűbb a pacemaker, vagyis a szívritmus-szabályozó hasz­nálata végetti beavatkozás. Lényegében ez a Kruse-mód­— Mit tapasztalt eddig a magyar szívgyógyászatról?- Magyarországon én ed­dig egy nagyszerű orvosi szemléletet érzek. Azt neveze­tesen, hogy amíg él az ember, mindig van értelme valamiért harcolni, illetve fordítva: amíg a küzdelemnek, addig az élet­nek is van értelme. Nálunk a műszerezettség magas színvo­nala, a jó anyagi ellátás ké­nyelmessé tehet bennünket. A magyar orvosokban azt lá­tom, hogy az adott lehetősé­gekből kiindulva keresik, sőt, kiharcolják az élettől a sike­res gyógyítás viszonylag leg­eredményesebb útját. Úgy lá­tom, ehhez a magyar orvosok­nak nagy tehetségük van, s ez nem kis dolog. — Véleménye szerint világ- viszonylatban milyen a szív­gyógyászat jövője?- A tudomány, a technika előrehaladásával mégiscsak nő az életkor. Vagyis nő az időskorú betegségek, így a szív- és érrendszeri betegsé­gek aránya is. Nálunk ma egymillió lakos közül 200 visel a mellkasában a szívét segítő pacemakert. Magyarországon is már 100 fölött van ez az arány. Úgy számítjuk, hogy a következő évtizedekben egy­millió ember közül leg­alább 300-nak lesz majd szük­sége pacemakerre. Vagyis meg kell vele békülni. Ezt a modern gondolkodást viszont a magyar betegek egyik részé­ből hiányolom. Pedig a szívbe­tegek életének minőségét, munkaképességüket a pace­maker rendkívül növeli. Földessy Dénes A szívgyógyászat történetének egyik nagy fotója. A képen — jobbról — Arne Larsson látható, akinek mellkasába 1958-ban ültették be a világ első pacemakerét. A felvétel 1982-ben ké­szült, amikor Arne Larsson, a huszonnegyedik szívingerlő készü­lék cseréje előtti percekben dr. Hans LagtrgreTtnel beszélget. A beteg azóta is aktívan dolgozik. (Siemens Presseinformation) A lakástól a kitüntetésig Szabó Sándor szemében a sokat tapasztalt emberek nyu­galma. Mozdulatai megfontol­tak, kiszámítottak, semmi Jrap- kodás, semmi felesleg esség. Valószínűleg a szolgálat szok­tatta erre: gazdaságosan kell bánnia magával, energiával, sokat van az utcán, nappal és éjszaka egyaránt, s minden al­kalommal — főleg éjszaka — eljön a holtpont, a fáradtság mélypontja, amin túl kell es­ni, akaraterővel, a munka rit­musának tartásával. Széles vál­tó, vagy 180 centi magas a Pécs Városi Rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési al­osztályának főtörzsőrmestere, gépkocsizó járőr, aki annak idején — néhány hónappal több mint tíz esztendeje — a bányamunkát cserélte fel az egyenruhával. Társa, a szúrósan vidám sze­mű, fekete bajszú Tüske Jenő mozgékonyabb alkatú fiatalem. bér. öt éve rendőr, törzsőrmes­ter két éve dolgoznak együtt Szabó Sándorral. Kőműves volt az eredeti szakmája, a fizikai munka szülte erő ott van az ő váltóiban is. Egy nap híján ozo. nos a születési dátumuk, mind­ketten 34 éveseik. Tüske keve­sebbet beszél, már-már szótlan embernek tűnik, ám járőrtársa minden mondatára bólint, ősz. szeszoktak a két év alatt. * Május legelején betörőt fog­tak. Már el is felejtették volna — mindennapos velejárója a szolgálatok nyolc órájának, körözöttek, alkalmi bűnözők, tetten ért tolvajok akadnak ho­rogra —, ám alig két nap múl­va éjszaka, a vasútállomáson segítségért kiabált valaki. Mint utóbb kiderült, egy öreg csa­vargót leütött 'három fiatalem­ber, elvette 20 forintját ... Az öreget Szabó Sándor kezdte el kérdezgetni Tüske Jenő a sí­inek felé szaladó három alak után vetette magát. Két—há­rom perc sem telt belé — né­mi a gyakorlat szülte okos ra­vaszság révén — az egyik el­követő a gépkocsiban ült. Elő­ször úgy tett, mint aki semmiről sem tud, de azután csak ki­derült az igazság. Nem nagy ügy. Annak kap­csán jött elő a történet, hogy munkájuk alapkövetelményének az ember, és helyismeretet tet­ték. Két éve teljesítenek szol­gálatot az Uránvárosban — minden sarok a „zsebükben van” —, de az áUamáson sem Rendőrök jöttek zavarba, mint ahogy a Kertváros útvesztőiben sem té­vednek el. — Ritka kivétel az — mond­ja Szabó Sándor —, hogy va­lakit igazoltatunk, s az első pil'tó'natökban ne látnánk rajta: vaj van a füle mögött... Vagy az ellenkezőjét. Amikor rend­őrnek 'jöttem nem gondoltam vollna, hogy pár év múltán jó emberismerőnek mondhatom majd magam. Ez is előnye a mi szakmánknak. — Nem a rendőr választja meg, hogy kivel hogyan áll szóba — mondja Tüske Jenő. — Egy olyan ember, akinek lóg a szájában a cigarette, zsebében a két keze és így vá­laszodat nagy hanyagul, ter­mészetesen más hangot igényel, mint aki rendesen, tisztessége­sen beszél, viselkedik. És vala­mit nem szabad elfelejteni: mi rend-őrök vagyunk, akikor va­gyunk eredményesék, ha intéz­kedéseink nyomán rend lesz. És ezt sokan meg is köszönik. Nem a saját munkánkat tisz­teljük meg azzal, hogy nyak­kendőt kötünk, hanem előre mindazokat, akikkel majd szó­ba kell állnunk, feltételezzük a kölcsönös megbecsülést, ezt a tisztességes emberektől meg is kapjuk. Azoktól, akik nyugodtan alszanak éjszaka az Uromváros­ban, többek között azért, mert mi az utcán ezt a nyugalmat biztosítjuk. Mindezt persze csak gyakor­lat alapján nem lehet elsajá­títani. Azt mondja Tüske Jenő: ha valaki jelentkezik rendőrnek, akkor a hathetes átképzés még mindig csak a kezdet kezdete, az ezt követő tízhónapos alap­fokú iskola is csak az első lé­pésekhez segít. — Ha azonban valaki itt alaposan odafigyel — teszi hozzá — már jó esélye van ar­ra, hogy tiszthelyettesi ranggal kezdje a szolgálati éveket. Ez pedig pénzben sem mindegy. — Nincsen munkahely kötött­ségek nélkül — mondja Szabó Sándor. — Nem hiszem, hogy a rendőrök ilyen szempontból túl­zóan regulák közé lennének szorítva. Speciális feladataink vannak, speciális előírásokkal, szabályokkal. Mint mindenütt, itt is be kell illeszkedni a kol­lektívába, és ha ezt valaki eb érte, élveZhetj a közösség jóin. dulatát. — Például? — Beiskolázási lehetőség alapján továbbtanulhat. A rendőrség lakáshoz segíti dolgozóit, illetve kölcsönnel tá­mogatja őket, megoldja a gyér. mekeik bölcsődei-óvodai elhe­lyezését — és ez elég gyakori — eredményes munka esetén rendkívüli jutalmakat kaphat­nak. Mint mi az ,,állomás-ügy” után. Mind-mind olyan, amit összerakva nagyon komoly se­gítséget jelent. Rendőrnek rendszerint fiatalok jönnek, s nekik a felsoroltak mind na­gyon jól jönnek. Nem vagyok túl hosszú ideje rendőr, de már kitüntettek. * Tüske Jenő mosolyogva me­séli: egy ízben „éjszakai üldö­zőverseny" folyt a magyarürögi úton. Egy motoros gyerek akart meglépni, húzta is rendesen a gázt, repegetett a 250-es MZ. — Pedig az tud tépni... Legyint rá. —■ Jól megy a mi szekerünk is ... M. A. Hőhasznosító központ a pécsi vágóhídon Hőhasznosító központot épít saját erőből mintegy ötmillió forint értékben a Baranya me. gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a pécsi vágóhíd te­rületén. Átadását ez év végére tervezik. Egyik előnye a létesít­ménynek, hogy ezentúl össze­gyűjtik a fűtés egyik mellékter­mékét, az eddig feleslegessé vált kondenzvizet és kezelés után ezzel mossák a gépjármű­veket. A gépkocsikat így nem dunai ivóvíz-minőségű vízzel tisztítják. A felszabaduló Duna- víz a húsfeldolgozás technoló­giai rendszerébe kerülhet. A vállalatnak nagy szüksége van HÉTVÉGÉ a megfelelő minőségű ivóvízre, amiből naponta 1500—1700 köbmétert használ fel, de több­letmennyiséghez egyre nehe­zebben jut a dunai gerincve­zetékről. Emiatt az 1981-ben létesült saját üzemi kút napi 600—700 köbméteres kapacitá­sát is növeli. Mélyítéssel, üze­meltetési módosításokkal a 900 köbméteres hozamot sze­retnék elérni. Egyébként a kút ekkora teljesítménnyel indult, de a későbbiekben megcsap­pant a vízadó rétegekben a korábbi vízmennyiség. Feltehe­tően amiatt, hogy a környék­ben más cégek, intézmények is kutakat fúrtak. A fúrt kút- ból származó víz minősége megegyezik a dunai víz minő­ségével, alig kell kezelni, szin­te azonnal a gyártás színhe­lyére lehet vezetni. Agrárinnovációs pályázat Díjazták a megvalósításra érdemes ötleteket, találmányokat Júniusban országos pályáza­tot hirdetett a Pannónia Mű­szaki-Fejlesztő Agrárinnová­ciós Közös Vállalat ötletek, újítások, szabadalmak hasz­nosítására. A pályázati felhí­vás során levelek százai érkez­tek a boksái központba, bizo­nyítva, hogy igen sok a meg­valósításra váró ötlet és talál­mány. Mivel a pályázat semmiféle korlátozást nem tartalmazott, a beérkezett pályaművek fel­ölelték gazdasági életünk csak­nem egész területét; műszaki újdonságoktól kezdve az élel­miszeriparon át a mezőgazda­ságban alkalmazható ötletekig számtalan téma előfordult. A bíráló bizottságba éppen ezért olyan műszaki, mezőgaz­dasági és közgazdasági szak­embereket kért fel a Pannó­nia, akik a témák sokszínűsé­gének megfelelően felelősség, gél tudtak dönteni. Az eredményhirdetést és ün­nepélyes díjkiosztást a TESZÖV Baranya megyei Székházának dísztermében rendezték meg. A bíráló bizottság értékelése alapján azokat a pályázato­kat díjazták, amelyek eredeti­ségük, megvalósíthatóságuk, gazdasági eredményük és igé­nyességük alapján a legjob­bak voltak. Az ötletek kategóriában há. rom első helyezést értek el: dr. Baltó Ferenc, Őri István és Bóth Miklós. Az újítások és találmányok kategóriában egy­aránt Furák András érte el az első helyezést. A találmányok kategóriában Furák András ér­te el az első helyezést. A díjakat dr. Biró Sándor, a Tsz Szövetség titkára adta át. Az ünnepélyes díjkiosztás be­fejezéseként Baksai Antal, a Pannónia igazgatótanácsának elnöke mondott összefoglaló ér­tékelést. A Pannónia országos kiterjedésű tagi hátterével bát­ran vállalkozhat újdonságok felkutatására, azok megvalósí. tására és a megvalósított ter­mékek számára piackutatásra. Ezzel a pályázattal az első lé­pést valósították meg. Most kö. vetkezhet a második lépés, a megvalósítás szakasza. A bíráló bizottság által leg­jobbaknak ítélt pályamunkák tulajdonosai hasznosítási szer­ződést köthetnek a Pannóniá­val.

Next

/
Oldalképek
Tartalom