Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-29 / 299. szám

Önállóan és felelősen (2.) Szellemi műhelymunka Az elmúlt másfél-két évti­zed fejlődésének egy;k meg­különböztetett jelentőségű eredménye az alkotóképes műhelymunka kialakítása, gazdagodása hazánkban. Ennek részeként pozitívan változott a vidéken dolgozó alkotó kollektívák helyzete is. A vidék mindinkább föld­rajzi kategória lett, és nem minősítő jelző. Alkotóműhe­lyeinket a hazai tudomá­nyos, művészeti, egészség- ügyi, kulturális élet nem úgy kezeli, hogy ez nem a „fő­városban", hanem „vidéken" működik, hanem egyes al­kotó kollektíváink tevékeny­ségük szakmai, ideológiai súlya, tekintélye alapján vesznek részt — különböző hatékonysággal, eredményes­séggel — az országos fo­lyamatokban, törekvésekben. Alkotóműhely az a termelő kollektíva, középiskola, álta­lános iskola, vagy éppen az a művelődési objektum is, amely alkotóan alkalmazko­dik az új feladatokhoz, nem egyszerűen sablonos végre­hajtója az előírásoknak. Az alkotóműhely nem kényelmes és biztonságos „ebből baj nem lesz" megközelítéssel foglalkozik a különböző kér­désekkel, hanem felelősség­gel, felkészültséggel, az új iránti nyitottsággal közelít o társadalmi-gazdasági fejlő­dés legkülönbözőbb teendői­hez. S ilyen szellemben óriá­si alkotó energiák mozgásúi­tok és kapcsolódtak az or­szágos folyamatokba. Enrjek során egészséges vetélkedés is kialakult művekért, szer­zőkért, kutatókért, alkotókért, és ez is helyénvaló. A fe­lelős alkotóműhely-vezetők hosszú sora bizonyította be rátermettségét, alkalmassá­gát arra, hogy megfelelő fe­lelősséggel és felkészültség­gel, jól alkalmazza szocia­lista törekvéseinket az adott intézmény munkájában és irányításában. Mindezek mellett és köz­ben természetesen adódnak nehézségek, tisztázatlansá­gok is, vannak lezárult prob­lémák, de ma létező gond­jaink is. Garanciát sem vál­lalhatunk, hogy holnaptól kezdve egyetlen alkotómű­helyben sem fog olyan ne­hézség fellépni, amelyre fe­lelősségünk tudatában még jobban oda kell figyelnünk. Természetesen a megelőzés­re nagy gondot kell fordíta­nunk. Az okokot vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy prob­lémák szinte kivétel nélkül ott jelentkeztek, ahol a jo­gok lehetősége és a felelős­ség kötelessége különvált, ahol a döntés joga nem a döntés felelősségével páro­sult. Előadódott, hogy az ér­telem helyét indokolatlan mérlékben vette át az érze­lem egy-egy kérdé- eldönté­sénél. Van, amikor a mű- helyönállósóg műhelyönfejű­séggel cserélődik össze. Az alkotóképes, demokratikus légkör, a kollektív munka és az egyszemélyi felelős veze­tés egységének hiánya okoz­ta szinte kizárólag azokat a gondokat és problémákat, amelyekkel e műhelyekben találkozni lehetett. Ebben kü­lönösen nagy az egyszemélyi vezető felelőssége. Eddig —• sajnos — nem, vagy alig sikerült nagy konfliktust an- nak irányításával megoldani, aki a probléma kialakulásá­nál vezető volt. Ugyanakkor a gondban eredmény, hogy szinte minden olyan vezető, aki szakmai-ideológiai szem­pontból értékes, csak éppen vezetni nem tud — segítsé­günkkel is — megtalálta he­lyét szakterületén. 6. HÉTVÉGE í A jövőben is az alkotó­képes műhelyönállósóg erő­sítésével kell a tudomány, a kultúra, a gazdaság, az egészségügy és az élet más területén végzett munkát mind > hatékonyabbá tenni. A műhelyirányitás alapvető politikai felelősségében nem lehet kétség a pártszervek feladatát illetően, és itt min­den szinten vannak tartalé­kaink. Különösen fontos, hogy a pórt alapszerveze­tei, a pártcsoportok és min­den egyes kommunista tart­sa kötelességének a párt politikája melletti cselekvő kiállást az alkotóképes mű­helyönállóság eredményes és hatékony formálásában. Ugyanakkor kívánatos meg­szüntetni az államéletben az egyes művészeti" alkotómű­helyek irányításának joghé­zagait. Meggondolandó a jövőben a pályázati rend­szer további bővítése, nem­különben több meghatáro­zott időre kinevezett vezetői munkakör szervezése. A művészi alkotóműhe­lyek tevékenységével kapcso­latban megszívlelendő az MSZMP Központi Bizottsága áprilisi ülésének határozata: ,,A művészeti életben erősí­teni kell a pórt eszméi ori­entáló szerepét, és támogat­ni kell a társadalmi hala­dást szolgáló, realista szel­lemű alkotások létrejöttét, ja­vítani kell a művészet és a társadalom kapcsolatát. Mű­vészétpolitikai elveinkkel összhangban, az alkotómű­helyek önállóságát erősítve 'lényeges változást kell elér­ni felelősségük növelésében. Fokozni kell a-marxista kriti­ka szerepét." A területi, párt-, tanácsi,- szakszervezeti, népfront- és más szervek elemző, döntést előkészítő és/ döntést hozó, majd realizáló munkájukban sokoldalú együttműködés fi­gyelhető meg az alkotó ér­telmiséggel. Testületek, mun­kabizottságok és más fóru­mok sora jelzi, hogy a párt és az értelmiség együttes te­vékenységének fő színtere a munka, az alkotás, a szo­cialista közélet. Indokolt, hogy a jövőben növekvő ran­got kapjon a mindennapok szürke folyamataiban jelen­lévő, a látványos akciót nél­külöző értelmiségpolitikaj munka. Tájékoztatáspolitikánk a felelősségteljes, megbízható informálás mellett a lehető­ség szerint gyors is. Az elmúlt év végi beszámoló taggyűlések, a párt munka- módszerét vizsgáló alapszer­vezeti taggyűlések tapaszta­latai alapján azonban egyre sürgetőbb, hogy a tájékozta­táson túlmenően (nem ahe­lyett) sokkal nagyobb figyel­met fordítsunk a meggyő­zésre. Az alkotó vita nem egy, hanem két- vagy több­irányú „oda-vissza beszé- lést" feltételez. Ezért *s j° az a metódus, amely sze­rint a pártnapokon —• szin­te kötelezően — a kis kol­lektívákban folyó eszmecse­rét írjuk elő, mint szervezeti keretet. Ennek során növek­vő szerepet kap a szocialis­ta meggyőzés, a szocialista vitakultúra. A vitákat az mi­nősíti, hogy mennyiben se­gítik közös feladataink meg­valósítását. Eredményük a közgondolkodásban, társa­dalmi magatartásunk szocia­lista vonásainak fejlődésében mérhető. A területi pártszerveknél folyamatosan indokolt végig­gondolni eredményeinket, gondjainkat, törekvéseinket, és az újat vállalva — az ideológiai műhelyekkel, szel­lemi központokkal együtt- munkólkodva — alakítani, megvalósítani feladatainkat. Dr. Koncz János A tavalyi szoborleletnek nem volt folytatása A Janus Pannonius Múzeum régészeti gyűjteményének a kincseiből rendezett kiállításon egy vitrinben láthatók a szé­kesegyház mögötti ásatás ta­valyi felbecsülhetetlen értékű szoborleletének a legszebb darabjai — és egy idei töre­dék. Pécs egy olyan korszakát reprezentálják ezek, amikor a város a középkori Európa éle­tének a sűrűjében volt. Ne fe­ledjük: a korabeli Európa ke­vésszámú egyetemeinek az egyike itt működött! Egy megoldatlan rejtély A szoborlelet tavaly a nyár derekán úgy került elő, hogy egy rutinszerűen mélyített ku­tatóárok falazott sírkamrába talált, s abban volt összedo­bálva — feltehetően török ke­zek által — a sok szobortöre­dék. Egyetlen ép darab került elő: az a két prófétafejet áb­rázoló dombormű, amely az említett kiállításon is a leg­nagyobb figyelmet kelti. A szoborrestaurátornak óriási erő­feszítésébe került, hogy a ki- sebb-nagyobb töredékekből nagyobb egész álljon össze. Még iqy is maradt megoldat­lan rejtély: egv vörös márvány­ból készült címeres kriptafed- lap-töredéket mindmáig nem sikerült azonosítani. Az 1982-es szenzáció miatt nagy várakozás kísérte az idei ásatási szezont. Jogosnak is tűnt ez, hiszen, ha egyetlen sírból ilyen gazdagság ke­rült elő, lehetetlen, hogy ne legyen ennek folytatása. Nem lett! Mint korábbi tudósítá­sainkból már értesülhettek róla az olvasók, az idei ‘munka másfajta érdekességgel szol­gált. Az idény befejeztével ezekről beszélgettünk dr. Sán­dor Máriával, az ásatást veze­tő régésszel. Az ’ ásatáson dolgozó nyug­díjas bányászok, akiknek ez a munka egyfajta rehabilitációt is jelent, éppen akkor téliesí­tették az idéá feltárt több száz négyzetméternyi területet. 1983- ban június 5-től szeptember 15-ig tartó ásatási idényben teljes hosszában megbontották a korábban bolygatatlannak hitt feltöltést. Egy 1883-ra da­tálható széles téglafal igazol­ja, hogy nem így volt. A fal rótelepült a középkori falma­radványokra, amelyek valami rejtélyes okból kifolyólag sen­kiből sem váltottak ki különö­sebb érdeklődést. Az éppen százéves fal valószínűleg a székesegyház Schmidt-féle át­építésekor műhelyépület alap­jául szolgált. Az idei ásatás során jócskán bejutottak a Gosztonyi-féle kőtár mögé, s a másik oldalon is folytatták a feltárást egészen a belső vár keleti faláig. Mindkét hely sok új ismerettel szolgált, a leg­fontosabb azonban az volt, hogy csaknem teljes egészé­14. századbeli kápolna falai kerültek napvilágra Dr. Sándor Mária régész az idei ásatásokról ben előkerültek o középkori Aranyos Mária kápolna falma- radvónyai. Amit 1981-ig tártak tel, az a feltételezett középkori pécsi egyetem volt. 1982-ben egy templomra valló romok kerül­tek elő a gazdag szoborlelet­tel, 1983-ban pedig — ahogy haladt nyugati irányban az ásatás — egyre csak o temp­lom falai bontakoztak ki mel­lékkápolnákkal és sírokkal. A lítik, s 8 oltárról beszélnek, amelyek feltehetően a hajó mentén helyezkedtek el. A templom, amelyet idén feltár­tunk, 20 méter hosszú, 6 mé­ter széles, déli oldalán 3 mel­lékkápolna van (az északi ol­dal mellékkópolnóinak a fel­tárása a jövő esztendőre ma­radt) — bizonyosak lehetünk tehát abban, hogy az Aranyos Mária kápolna került a nap­világra. Felvetődhet a kérdés: Az Aranyos Mária kápolna idén előkerült falmaradványai tavalyi lelet folytatása pedig — egyelőre — elmaradt. Az ásatás idei eredményeit dr. Sándor Mária az alábbiakban foglalta össze a számunkra: Hatnál több ember maradványai — A székesegyház közelé­ben volt Aranyos Mária kápol­nát 14. századi források em­mj lehetett a funkciója a szé­kesegyház közvetlen közelében egy ilyen méretű kápolnának? Nos, ennek a liturgikus szere­pét további kutatások tisztáz­hatják. A források egyébként 1355-re teszik a kápolna ke­letkezését. Figyelemreméltó, hogy a kápolna falai alatt már semmi sincs. — öt új sír került elő sok csontmaradvánnyal, ami ösz- szességében hatnál több em­ber maradványa lehet. A sí­rok bolygatottak, kifosztottak voltak, a csontok összedobál- va voltak bennük. Embertani vizsgálatokkal szeretnénk tisz­tázni, kiknek a csontjai lehet­tek. Azt tudjuk, hogy ide te­metkezett a 14, században Miklós püspök, s utolsóként itt kapott nyughelyét Ernuszt Zsig- mond püspök is 1504-ben. Török szemetesgödrök — A templom eredeti pad­lószintjéből mélyített három, egyenként másfél-két méter át­mérőjű — s két-három méter mély gödröt tártunk fel, ezek a törökök szemetes gödrei vol­tak, s belőlük vödörszámra emeltünk ki rengeteg kerámia­töredéket, amelyek mind edénymaradvónyok voltak. E gödrök egyértelműsítik, hogyg kápolna pusztulása a hódolt­ság elején következett be. a török a kápolnában élt. A ta­valy feltárt sir is egy szemetes­gödör lehetett a török szá­mára, mi pedig hálásak lehe­tünk, hogy olyan „szemetet" dobóit bele, mint amit talál­tunk. Sok apró szobortöredék ke­rült elő, ezek jórészét a res- taurátor fel tudja használni a tavalyi töredékek kiegészítésé­re. Az egyetlen jelentős idei lelet: a tavalyi, két próféta­fejet ábrázoló reliefhez hason­ló dombormű egészalakos fi­gurákkal, de ez sajnos csak töredékben került napfényre. A túlsó oldalon folytatott ásatás kiderítette, hogy a ta­valy feltárt legszélső helyiség nagy valószínűséggel az épület végfala is egyben. Folytattuk a kutatást észak felé, azaz a városfal felé. Itt az egyetem előtti románkori falakra buk­kantunk, s olyan észak—déli irányú falra, ami az egyetem­épülettel egyidős. Itt külön­ben többszöri egymásraépülést találtunk: 12. századi román falra 14. századi gótika tele­pült, arra pedig 16. század­végi török. Különös figyelmet érdemel, hogy volt olyan fal­rész, aminek a folytatása a városfalon kívül van. Az ásatás, a romok most védőtető alatt pihennek, a ré­gész pedig az általuk feladott kérdésekre keresi a választ. Hársfai István Hajózás iráni érdeklődők, figyelem! A FOLYAMSZABÁLYOZÓ ÉS KAVICSKOTRÓ VÁLLALAT nagyberuházáshoz kedvező fizetési és munkafeltételekkel □HAJÓS SZAKMUNKÁSOKAT: fedélzetmester, uszálykormányos, géphajókormányos és hajóvezetö szakmába □GÉPHÁZI MUNKAKÖRBE vasipari szakmunkás- bizonyítvánnyal és egyéb gépkezelői vizsgával rendelkező, vagy műszaki szakközépiskolát végzett dolgozókat. □HAJÓS FEDÉLZETI MUNKAKÖRBE 8 általános iskolát végzett férfi dolgozókat. Hajós szakképesítés megszerzésére lehetőséget nyújtunk. Munkahéten munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZÉS: — Budapesti Kavicstermelési Üig. Bp. XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: '296-040 36. — Dunai Kavicstermelési Üig. Bp. XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: 296-040 43. — Tiszai Vízépítési Üig. Szeged, Északi város 302. ép. Telefon: 23-033. A PÉCSI KÖZTISZTASÁGI ÉS ÚTKARBANTARTÓ VALLALAT ÁRVERÉST HIRDET 9 db különböző típusú és műszaki állapotú — bontásra alkalmas — rendszám nélküli személypégkocsi értékesítésére AZ ÁRVERÉS HELYE: PÉCS, NÉVTELEN U. 1. Hatósági Gépjármümegörzö. AZ ÁRVERÉS IDŐPONTJA: 1983. NOVEMBER 8-ÁN 14.30 ÓRAKOR. Fizetés készpénzzel a helyszínen. i_rm

Next

/
Oldalképek
Tartalom