Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-29 / 299. szám
Import áruk Pécsett, a Bajcsy-Zsilinszky utcai edényboltban A nehezebb helyzetben is Lesz elég áru Fotó: Proksza László Gazdasági nehézségeink közismertek. Éppen ezért, napjainkban sokak felteszik az aggódó kérdést: Fenntartandó- és fenntartható-e az árukínálat mai színvonala? Nem csökkenhet a kínálat A várható árukínálat vizsgálatát indokolt az élelmiszerekkel kezdeni, hiszen teljes fogyasztásunk mintegy 29 százalékát a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek adják. Az élelmiszerek jelenlegi kínálata kiegyensúlyozott: alapvető termékekből nincs hiány, a választék gyorsan bővül. Tizenöt évvel ezelőtt 1500—2000, ma mintegy 6—7 ezer termék található a boltokban, bár időnként kevés például a sör, a tartóstej, és néhány más keresett cikk. Az idei aszály azonban — mint tudott — súlyos helyzetbe hozta a mezőgazdaságot. A zöldség és 0 gyümölcs kínálata mindenképp a terméseredményektől függ, és ez hatással van, lesz az árak alakulására is. Számos mezőgazdasági termékből kevesebbet tudunk exportálni. Mindezen gondok ellenére a kormánynak az a határozott és egyértelmű álláspontja, hogy az élelmiszerek kínálatát 1984- beri is a már kialakult színvonalon kell tartani. Ez közelebbről azt jelenti, hogy nem csökkenhet a kínálat az alap- ■ vető cikkekből, nem szűkülhet a ma gazdagnak nevezett választék sem, de arra sem számíthatunk, hogy az egyes cikkek viszonylagos hiánya megszűnik. Ahhoz például, hogy egész éven át elegendő sör legyen, egy új sörgyárat kellene építeni, amire most aligha kerülhet sor. A mezőgazdasági kisüzemek azonban képesek lehetnek viszonylagos hiányok enyhítésére: több olyan választékbővítő termék előállítására alkalmasak, amelyek - jelenléte a boltokban javítja fogyasztói közérzetünket. Az élelmiszer nagykereskedelmi vállalatok már az idén is mintegy egymilliárd forint értékben termeltettek a mezőgazdasági kisüzemekkel ilyen termékeket. Az ország fizetési mérlege szükségessé teszi, hogy a külkereskedelmi vállalatok alaposan mérlegeljék bármely termék importját. Ám a takarékos importgazdálkodás körülményei között sem fog eltűnni az üzletekből például a déligyümölcs. Az lehetséges, hogy esetleg koncentráltabban — a nagyobb üzletekben — fogják árusítani, és a behozatalt úgy időzítik, hogy narancs és banán főként a karácsonyi ünnepek táján, vagy amikor hazai gyümölcs kevésbé kapható — érkezzen a boltokba. Az iparcikkekből várható ellátás ma még nehezen ítélhető meg részleteiben. A gyárak többsége még nem szerződött a kereskedelmi vállalatokkal az 1984. évi szállításra. A kormánynak ózonban az a célkitűzése, hogy a kínálat ezekből a termékekből se romoljon. Ez pedig nem is olyan szerény célkitűzés, ha végiggondoljuk a körülményeket. A hazai termelés egy sor alapanyag, félkész- termék importjára épül, és a behozandó anyagok, alkatrészek a tőkés piacokon számunkra drágák, a szocialista piacokon pedig nehezen kaphatók. Emellett gazdaságunk iétérdeke, hogy a minden piacon értékesíthető termékekből minél többet exportáljunk. Ha o gyárak el is látják kellő mennyiségű áruval a hazai for. gclmazókat —, ami nem remélhető kivétel nélkül valamennyi iparcikkből — akkor még mindig mérsékelhetik az eredményt a kereskedelmi vállalatok gazdálkodási feltételei. He ugyanis átvesznek olyan árut, amelyet csak hónapokkal később tudnak eladni, a készlet után most már igen magas, 17 százalékos kamatot fizetnek. Feltétel a jó prognózis A termelő vállalatoktól tehát nemcsak azt várhatjuk el, hogy szerződjenek a fogyasztó közönség által igényelt mennyiségű, minőségű áru szóllításá- la, hanem azt is, hogy a szerződésekben kikötött szállítási határidőket betartsák. Amikora kereskedelmi vállalatok a készletezésben ellenérdekeltek, okkor a lakosság áruellátását nagymértékben befolyásolja a termelői szállítás egyenletessége, illetve rossz esetben —sza- kaszossága, késése. Bár köztudott, hogy a kereskedelem csak azt adhatja el, amit beszerzett, a forgalmazás is hozzájárulhat ahhoz, hogy iparcikkekből se romoljon a lakosság áruellátása. Ennek legfőbb feltétele természetesen a jó prognózis, ami az igények ismeretén alapszik, és az árurendelésben fejeződik ki. Ám az sem mindegy, hogy a beszerzett— tegyük hozzá: nehezen beszerzett — árut miként értékesítik. Jelenleg például hűtőszekrényből nincs elég az üzletekben. Ilyen esetben a forgalmazók akkor járnak el helyesen, ha a vásárlótól előjegy-, zést vesznek fel, és a jelentkezés sorrendjében szolgálják ki a megrendelőket. Sajnos nem minden vállalat követi ezt a gyakorlatot. Az esetleges áruhiányon a kereskedelem úgy is enyhíthet, hogy kiállításon mutatja be, a termelőknek mire is lenne szükség. Kisüzemeket, termelőket is felkér, hogy állítsák elő a szükséges termékeket. A „Vevők vagyunk" kiállítások eredményeként már az elmúlt években is jelentős többlet árualaphoz jutott a kereskedelem. Több deviza helyett: választékcsere A forgalomba kerülő fogyasztási cikkek mintegy ötödé külföldi áru. Ma még nem tisztázott minden részletében, hogy mennyi konvertibilis devizát lehet 1984-ben fogyasztási cikkek behozatalára fordítani, és a szocialista országok jövő évi szállításainak mértéke sem teljesen ismert. Bármennyi lesz is az államközi szerződéseken alapuló behozatal, a kereskedelmi vállalatoknak módjuk van és lesz ezen felül is külföldi áruhoz jutni. Az úgynevezett választékcsere, valamint a határ menti árucsere jelentős mennyiségű fontos, vagy éppen csak a választékot bővítő termékhez juttatja a hazai fogyasztót. Ezt a módszert a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek jövőre is alkalmazzák, sőt igyekeznek mind nagyobb tételek cseréjében megállapodni. Választékcserét folytatnak már több tőkés céggel is, és így effektiv devizakiadás nélkül bővítik a külföldi áruk hazai választékát. Biztos, hogy nehéz gazdasági év áll előttünk, de az árukínálat kiegyensúlyozottságát, gazdagságát, megannyi gond közepette is fenn kell tartani. Az újabb, korszerűbb áruk megvásárlásának lehetősége ugyanis egyfelől feltétele a lakosság jó közérzetének, másfelől olyan hajtóerő, amely mindenkit nagyobb teljesítményekre sarkall. Gál Zsuzsa Mérlegen: a külkereskedelem Kamion a kapuk előtt Csodaszer nincs: legfőbb feltétel a jó munka Bárki észreveheti: ilyenkor ősszel a szokottnál, is több színesponyvás, óriásbetűs kamion vágtázik az országutakon, áll meg településeink szabad területein, gyáraink, üzemeink bejáratánál. Az őszi hónapokban felgyorsuló árucsere külön igazolásra nem szoruló tapasztalati tény — már csak azt lenne jó tudni, szállítanak-e valóban tőlünk valamit, ami értékes, amiért pénzt kapunk, vagy csak megállnak éjszakázni, pihenni? Külkereskedelmünk adatai egyértelműen igazolják, hogy ezzel kapcsolatos kételyünk — sajnos — megalapozott, teljesen jogos. Exportunk — mind a nyugati, mind a KGST-orszá- gokba irányuló — mindennek tekinthető, csak rendszeresnek és jól ütemezettnek nem: ezt az országos és a megyei adatok is bizonyítják. íme közülük kenő: 150—200 millió dollárral kevesebb az eddigi exportbevételünk, mint vártuk volna; s a külpiacokon erősen érdekelt baranyai ipari szövetkezetek féléves exporttervüket alig több mint 28 százalékra teljesítették . . . Az okokat mérlegelve-latol- gatva első helyre kívánkozik, hogy minden piacon — a KGST-, valamint a fejlődő országokban is — minden eddiginél nagyobb a harc, és — különösen a Közös Piac országaiban — egyáltalán nem válogatnak az-„elrettentő eszközökben". Ebbe a legkifinomultabb, de végső soron jogos minőségi, csomagolástechnikai kifogások épp úgy beletartoznak, mint a kiagyalt, mondvacsinált igények. Bármennyire is képtelenség például, hogy a „rizling”, vagy „burgundi" névvel fémjelzett borainkat németnek, franciának —-tehát utánzatnak — minősítik, de mivel tény, tudomásul kell venni. A termelők, gyártók régi, ismert érve: a külkereskedelmi forgalomban fölöslegesen sok az áttétel; mire egy új igényre, kérésre válaszolni tudunk, megváltozik az igény, s a megrendelő gyorsabban reagáló partnerrel köt üzletet. Egy baranyai üzem vezetője mondotta el a napokban: éves kapacitásuk egyötödét kötötte le kályhák gyártására egy NSZK-beli cég, de a tényleges megvalósítás hónapokat késett csupán azért, mert a hazai külkereskedelmi partner lassan adta-vette az információkat, küldözgette a leveleket. „Szakállas", ásatag baj ez, csakúgy, mint az is, ha a külkereskedők kis tételekkel nem foglalkoznak, tessék-lássék módon intézik a „kis üzleteket", pedig a gyártóknak ez is ezer ve- sződségébe kerül, és számítanak is a haszonra. Ezek tények, mégis hiba lenne nem észrevenni, hogy külkereskedelmünk fejlődik, módszerei — ha lassan is — javulnak, kapui szélesebbre nyílnak. Tizenkilenc megyénk közül 12- ben működik már — többek közt Baranyában is — önálló külkereskedelmi referens: évről évre mind több vállalat, gazdálkodó kap önálló külkereskedelmi jogot. Az idén csaknem ötven vállalat kérte, s 39 kapta meg ezt, de ezt beszámítva is csak alia több mint kétszáz cég rendelkezik vele. Megadásához — mint a Külkereskedelmi Minisztérium munkatársai egy sajtótájékoztatón nemrég hangsúlyozták — körültekintő eljárásra, feltételvizsgálatra van szükség, mert egy esetleges külpiaci kudarc sokkal nagyobb veszteség, mint egy meggondolatlan hazai vállalkozás. Általános vélemény: ez a több mint kétszáz még így is nagyon kevés; az áttételek sokasága, a közvetlenség hiánya továbbra is korlátozza gyorsaságunkat, rontja reagálóképességünket az érzékeny piacon. Való igaz: ideje már véget vetni a külkereskedők és a gyártók régóta tartó egymás- ramutogatásának! A KKM adatai szerint iparunk kapacitás- kihasználása mindössze 51 százalékos. a munkaidő-alap kihasználása 75 százalékos, s a maradék 25 százalékos hiány okai sem ismeretlenek: váratlan meghibásodás, anyaghiány, alkatrészhiány, s az együttműködés, a kooperáció zökkenői, hibái. Mindez arra mutat, hogy üzemeink, vállalataink zömének — a külkereskedelem közbejöttével vagy anélkül — mindenképp értékesítési nehézségei vannak (lennének), mert nincs megfelelő árualap, műszaki fejlesztés, hiányzik a körültekintő piackutatás, a hozzáértés. Egy-egy exportra szánt termék eladása sokszor nem a külkereskedelmi áttételen, hanem egyszerűen a kellő, sokoldalú informálódás, az előrelátás hiányán bukik meg. Vagy — mint egy szövetkezeti elnök a napokban elmondotta — önnön rugalmatlanságunk okán például az>órkér- désben egy nyugati partner azért mondott vissza egy jelentős üzletet, mert saját orszá- gabeli árviszonyai megváltoztak, de ezt a magyar partner még jelentéktelen mértékben sem volt hajlandó figyelembe venni.. Mindez arra mutat, hogy lehelne) gondosan, jól üzletelni, kereskedni a mai nehéz helyzetben is. Példa rá egyebek között a cserkúti MEZŐGÉP, amely — tavaly is, az idén is — jelentősen növelte, illetve növeli konvertibilis valuta bevételét. Hogyan? Átgondolt, megalapozott műszaki fejlesztéssel, amelyet kiegészít a vállalat sokoldalú kereskedelmi munkája. Számos külkereskedelmi vállalattal állnak kapcsolatban; piackutatással bíztak meg egy külföldi céget is, amely előrejelzéseket ad, s például a konkurrens vállalatok újdonságait, ezek műszaki paramétereit is rendre, pontosan ismerteti. Ami pedig az országos helyzetet illeti: jövőre várhatóan még nagyobb szerepet kap az export-ösztönzés a vállalati gazdálkodás szabályozásában, a bérpreferenciókban is. Am az import kapuja sem szűkül, nem lesz kisebb: nem ezzel, hanem az export további növelésével kell majd a szükséges, várhatóan 600 millió dollárnál is nagyobb aktívumot elérni. Varga János Megfizették a tanulópénzt Talpra állt a Sásdi Építőipari Szövetkezet Többet hoz a felújítási munka — Keresett lakatosüzemi termékek — Csökken az építőipari létszámunk, a szakemberek és a segédmunkások mennek el. Nem tudunk sem bérben sem másban versenyezni a kisiparral, a tsz melléküzemágakkal, sem más, a dolgozó lakóhelyén felkínált munkalehetőséggel — mondja keserűen Kiss József, a Sásdi Építőipari Szövetkezet elnöke. A sásdiak három éve még félszázral többen voltak, ma mindössze 308 a szövetkezet létszáma. A sásdiak az utóbbi néhány évben erejüket meghaladó feladatokat vállaltak és majdnem belebuktak. A munkaerőhiány ellenére is mindent el kellett követniük a talpon maradáshoz, növelniük kellett a hatékonyságot, szorosabb együttműködést kellet kialakítaniok más építőipari szervezetekkel. Kiss József az erőfeszítéseikről : — Lassan kiheverjük a komlói piramisház ötmilliót meghaladó veszteségét. Két tanulsággal szolgált a kudarcunk. Erőnket lehetőségeinket meghaladó munkát nem szabad semmilyen körülmények között vállalnunk. Túl nagy volt a feladat, nem tudtuk gazdaságosan meghonosítani az új technológiát, a 23 alvállalkozóval való foglalkozás is meghaladta energiánkat, képességeinket. A másik tanulság: nem lőhet eredményesen dolgozni úgy, hogy csak maximált áras munkákat vállalunk, mint ahogy azt az előző tervciklusban is tettük. A A sásdi nagyközségi és járási Művelődés; Központ épületét a Sásdi ÉPSZCV újította fel gazdasági szabályozók módosítása kivédhetetlen terhet jelent nekünk is, különösen hátrányos a szállítási költségek jelentős emelése. Dolgozóinkat 45 településről szállítjuk, ez évente több mint másfél milliós kiadást jelent ez évtől majd egymilliót visz el a gépjárműjárulék. Mindezt nem panaszként mondom. Bejárók nélkül mi is, akár a többi építőipari szervezet, lehúzhatnánk a rolót. Hatékonyabban kell dolgoznunk, hogy minden kiadáson felül hasznunk maradjon. A szabadáras munkákat, a tatarozást, a felújítást igyekszünk felfuttatni, úgy, hogy legalább fele-fele arányban legyen új építés és felújítás. Ez ebben az évben már sikerült. A szövetkezet építőipari tevékenysége éves szinten 32—33 milliót eredményez. Melléküzemáguk, a ' mind hatékonyabb lakatosüzem is rövidesen eléri ezt a szintet. Kisebb létszámmal, az idei első félévi nyereségük már 25 százalékkal meghaladta a tervezettet. Ez a hatékonyabbá válás egyik biztos jele. Bajban vannak a szakember- hiány miatt. Kőművesük van elég. más szakmák képviselőiből viszont szűkében vannak. A megyei építőiipari gazdasági társaság (BÉKI) közvetítésével átadnak szabad kapacitást, és fogadnak nekik hiányzó szakmunkásokat. Építőipari kapacitásuk a’terv- időszak végéig lekötött. Dolgoznak Komlón, Sásdon, Mágo_ cson, Mázaszászváron. Részesei a liászprogramnak (bá- nyászlakásokat építenek) a komlói lakásfelújításoknál együttműködnek a komlói Városgazdálkodási Vállalattal. Új arcú a komlói Sallai és Fürst Sándor utca a sásdiak munkája nyomón. Lakatosüzemük — Mázaszász- váron, Komlón és Sásdon —■ saját célra és 20 más építőipari szervezetnek gyárt épület- szerkezeti elemeket. Legnagyobb megrendelőjük a Bács-Kiskun megyei DUTÉV idén tízmilliós munkát vár tőlük és jövőre — várhatóan — ennek a dupláját kéri. Termékeik minőségével elégedettek a vevőik, a hatékonyságukkal maga a szövetkezet. Tavaly 29 milliós termelési értéket állítottak elő, idén szeptember végéig már 24,5 milliót teljesítettek — a tavalyi létszámnál kevesebb dolgozóval. A lakatosüzemág eredményeit javítja a mázaszászvári és a sásdi szakcsoport, a plusz munkát vállalók így többletjövedelemhez jutnak, az pedig még erősebb szálakkal köti őket a szövetkezethez. Az építőipari főágazatban még nem sikerült se szakcsoportot, se gazdasági munkaközösséget létrehozni. 'Pedig az ez évre tervezett két százalékos bérfejlesztés nem sok. Túljutottak a mélyponton. Megfizették a 'tanulópénzt, de legalább levonták a megfelelő tanulságot. Tudják hogy mit szabad vállalniuk és mire képesek. A belső takarékossági és egyéb intézkedések, a törzsmag kitartása és szorgalma talpra állította a sásdi Épszövöt. A fellendülés biztos jele: az idei évre tervezett 4 milliós nyereséget már most 5 milliónak szó. molják. Murányi László HÉTVÉGE 5.
