Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-01 / 271. szám

Szombati interjús dr. Yízkelety Tibor professzorral A mozgás - létszükséglet. A végtag-, gerincsérülé­sek, fejlődési rendelle­nességek korlátozzák, súlyo­sabb esetekben cselekvéskép­telenné teszik a beteget. Az egészséges ember nem is sejti, hogy milyen nagy kincs birto­kában van, legfeljebb akkor döbben rá, amikor nyomoré­kot lát.... Nálunk, Magyarországon a mozgásszervi betegségeket a szív- és érrendszeri, valamint a légzőszervi betegségek után a harmadik helyre sorolják. Hazánkban — első klinika­ként — 1951-en alakult meg az Ortopéd Klinika, Budapes­ten, a Karolina úton. A moz­gásszervi betegségek megelő­zésével, gyógyításával, kutatá­sával foglalkoznak itt A klini­ka kapuja nyitva áll mindenki előtt, legyen az szakmai tudá­sát gyarapítani kívánó orvos vagy gyógyulást remélő sú­lyos, mozgásképtelen beteg. Áz intézmény tudományos ku­tatómunkája, sikeres gyakorla­ti eredményei ismertek ország­határokon túl is, a különböző osztályokon nem ritka a hosz- szabb-rövidebb időt itt töltő, gyógyítási módszereiket tanul­mányozó külföldi vendégorvos. A klinika igazgatója dr. Vizkelety Tibor professzor, a Magyar Ortopéd Társaság el­nöke, aki a zsúfolt hétközna­pok egyik délelőttjén szakított időt a beszélgetésre, melyet a nemrég tartott magyar ortopéd­kongresszus eseményének fel­elevenítésével kezdtünk.- A Magyar Ortopéd Társa­ság kongresszusára hazánkból 200 szakorvos és 16 ország 150 elméleti és gyakorlati szakembere jött el, hogy meg­vitassák a szakág legújabb ta­pasztalatait, az ortopédia fej­lődésének irányát. Mennyiben segítik a kongresszusok a ma­gyar orvosok munkáját? — Háromévenként, nemzet­közi részvétellel rendezi meg társaságunk ezt a kongresszust Budapesten. Az idén is a szak­ág valamennyi magyar képvi­selője ott volt. A világ legkü­lönbözőbb részéből — Norvé­giától kezdve Indiáig, Auszt­ráliáig, Japántól Amerikáig — érkeztek hozzánk szaktekinté­lyek. 1980-ban a veleszületett csípőficam műtéti kezelése volt az egyik fő témánk, s ak­kor ennek megvitatására világ­hírű specialistákat is meghív­tunk Kanadából, Ausztriából, Lengyelországból. Témáinkat mindig az aktualitás és a ha­zai vonatkozások szabják meg. Például legutóbb a végtagfej­lődési rendellenességek és a csigolyacsuszamlás problémá­jával foglalkoztunk.' A cél ket­tős: tájékozódni a legújabb eredményekről, s azok megvi­tatása; a hazai tapasztalatok megismertetése a külföldi szakemberekkel. Amit a kong­resszusok nyújtanak, azt nem pótolhatja a legfrissebb szak- irodalom sem, mert az előadá­sokból nemcsak információt kapunk, hanem az üléseken a vitákból, az érvekből és ellen­érvekből is sokat meg lehet tudni, ami előreviszi munkán­kat. — Mennyiben tudott a Ma­gyar Ortopéd Társaság újat mondani a külföldieknek, gon­dolok itt a műtéti eljárásokra, kezelési módszerekre .. . — Sok területen, például a veleszületett csípőficam gyó­gyításban. Ez a betegség ha­zánkban is elég gyakori,' te­hát a konzervatív és. műtéti kezelésben olyan tapasztala­taink vannak, amelyeket a kül­földiek is meg akarnak ismer­ni, módszereinket átvenni. Pél­dául a Pavlik-kengyel alkal­mazásával eddig több mint 3000 gyermeket kezeltünk sike­resen. Ugyanez vonatkozik a műtéti beavatkozásokra is. Az idei kongresszus témái közül a csigolyacsuszamlás gyógyí­tásában tudtunk újat monda­ni. Lényege: a gerinc a ke­resztcsonton előrecsúszik a csigolyaív megszakadása kö­vetkeztében. Kezelésére egy olyan' módszert alkalmazunk, amelyet az OrVostovábbkép- ző Intézet ORFI-ban lévő or­topédiai tanszékén dolgoztak ki, illetve a már régebben is­Mire képes ma az ortopédia? mert eljárást fejlesztették to­vább. A csigolya megszakadt részét két csavarral rögzítik. Több száz sikeres műtét bizo­nyítja a módszer helyességét. A másik témánk a ritkább vég­tagfejlődési rendellenessége­ket tárgyalta. Évente 250-300 megbetegedéssel számolunk, tökéletes gyógyulást nem tu­dunk mindig elérni, s a gyer­mekek közül nem egy hátrá­nyos helyzetű lesz egész életé­ben. Több orvosi szakterületet érint ez a probléma, foglal­koznak vele ortopéd-műszeré­szek, pszichológusok, gyógy­tornászok is. Azért ma már lé­ási a fejlődés ezen a téren, a világon több millió embernek van valamilyen protézise. Na­gyon divatos műtét lett. Ná­lunk bölcs mérséklet tapasz­talható, de egyes országokban sokkal hamarabb, könnyebben, mondhatnám felelőtlenül épí­tenek be műízületeket, ame­lyek sajnos nem örökéletűek. Optimálisan 15 év az élettar­tama. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy már sokkal ko­rábban felléphet egy reakció a nagy, bár szövetbarát ide­gen testtel szemben, a csont­cementtel beragasztott proté­zis kilazulhat 3-8 év után, s Paralizises kislány a végtaghosszabbító műtét után. Naponta egy milliméter nyújtással 2—3 hónap alatt kiegyenlíthető a két láb nyegesen többet tudunk tenni értük, mint a múltban — új műtéti eljárásokkal, tökélete­sebb végtagpótló eszközökkel, készülékekkel.- A közvéleményt élénken foglalkoztatja a végtaghosz- szabbítás lehetősége . . .- Valóban sok az érdeklő­dő, főleg a Heine-Medin-kó- ros (gyermekbénulásos) bete­gek, valamint a veleszületett végtag-rendellenességüek köré­ben. Műtéti beavatkozással el lehet érni 15 centiméteres hosszabbítást is. Eddig 30 esetben végeztünk ilyen mű­tétet sikeresen, jelenleg hatva­non várnak. Csak indokolt ese­teket fogadunk el — mondja a professzor, sejtetve, hogy sen­ki se jelentkezzen a klinikán csupán magasabb termetre vágyásból, lábszárainak meg­nyújtására.- Úgy tudom, a mozgás- szervi betegségek között az egyik leggyakoribb a csípőizü- letek delormálódása, kopása. Van-e lehetőség e sokszor já­rásképtelenséget okozó sérü­lés gyógyítására?- Az országban Budapes­ten kívül több megyei, városi kórházban, így Miskolcon, Sze­geden, Debrecenben, Kecske­méten, Pécsett, Zalaegersze­gen az ortopédiai és trauma­tológiai osztályokon is foglal­koznak csípőizületi artroplasz- tikával. Tehát ezekben a kór­házakban is felvesznek műcsí­pő beépítésre váró betegeket. Az utóbbi évtizedekben a reu­más betegségeknél is nagy szerepet kapott az ortopédia. Például egy súlyos, sok ízületi gyulladás után a beteg mind­két csípője deformálódik, moz­gása beszűkül, alig tud járni, viszont ortopédiai kezeléssel, műtéttel visszanyeri jóróképes- ségét, s folytathatja megszo­kott életvitelét.- Műtét után mennyire le­het tartós ez az állapot, ki- tart-e a csípőprotézis egy éle­ten át?- A műízületképzés az utób­bi 30 év nagy eredménye, óri­ez fájdalommal jár, tehát el kell távolítani. Lehetséges újabbra cserélni, de az ismét­léseknél egyre rosszabbak az esélyek. Éppen ezért 60 év kö­rül a legkedvezőbb a műesi- pő-beültetés, akkor már keve­sebbet is mozognak az embe­rek, nem terhelik járással úgy a csípőjüket, mint fiatal kor­ban, s nagyobb az esélye an­nak, hogy a protézis életük végéig kitart. Ma már vannak ragasztás nélkül rögzíthető protézisek, például az érdes felületűek. A csont belenő ezekbe a kis üregekbe, jobban rögzül. A kerámia protézisek szintén jobban kapcsolódnak a csonthoz, kényszerhelyzetben, ha fiatalokat kell műtenünk, inkább ezeket alkalmazzuk. Persze, e protéziseknek sem végtelen a teherbírása. Ezek az eszközök elég drágák, azonban a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is beszerezzük külföldről a szükséges mennyiséget. — Ha jók a beszerzési lehe­tőségek, miért kell mégis sokat várni a műtétre? — Nem bírjuk műtéti kapaci­tással. Kedvező esetben is egy­két évet kell várni a sorra kerü­lésre, ami talán nem is baj, az említett időnyerés miatt, hisz a protézisnek korlátozott az élettartama. A várakozási listán mindig a súlyosabbak kapnak előnyt. Klinikánk — mivel egyik speciális területe a csípőízületi artroziskopásnak műtéti kezelése - az idén egy­millió forintot kapott a profil fejlesztésére, s hat státust. Je­lenleg harminc orvos dolgozik 217 ágyas intézetünkben, s mindig tartózkodik nálunk 4-6 vendégorvos is. Van, aki egy­két hónapra, más két évre jön hozzánk.- Az egészségügyben nagy a hiány ortopéd szakorvosok­ból . ..- Igen, különösen a gyer­mekortopédiában nincs még megfelelő ellátás, pedig a tes­ti deformitások megelőzését, korrekcióját gyermekkorban kell kezdeni, ekkor lehet még tökéletesen gyógyítani. Fel­nőtteknél legfeljebb csak javí­tani tudunk a beteg állapotán. Vidéken is egyre jobban fel­ismerik a kórház poliklinikai egységek kialakításának fon­tosságát. Sebészeket, trauma- tológusokat képeznek ki orto­péddé is, s így remélhetőleg eljutunk oda, hogy nem lesz hiány szakemberekből. Orszá­gos terv: regionális központok kialakítása, olyan nagyobb or­topéd osztályok létrehozása, amelyek magas szintű, komp­lett betegellátásra képesek és szakorvosképzésre is alkalma­sak. Ezt a fejlődési irányt tar­tom célszerűnek, csak így te­remtődhet meg a képzés és az ellátás összhangja - mon­dotta befejezésül dr. Vizkelety Tibor professzor. Horváth Anita Hetvenöt éve született Gyáros László Hetvenöt évvel ezelőtt, 1908. október 1-Sn született Budapesten Gyáros László, a nemzetközi kommunista moz­galom kiváló harcosa. Az érettségi után aranyműves szakmát tanult, s már 18 évesen tagja lett a nemes­fémes szakszervezetnek. Ab­ban az időben még élt a hagyomány: a felszabadult fiatal segédek, mielőtt elhe­lyezkedtek volna, „valcol- tak”, vagyis külföldi útra mentek, s olyan helyeken dolgoztak, ahol az adott szakma fortélyait leginkább el lehetett sajátítani. Gyáros László Belgiumba ment, s Brüsszelben kapcsolódott be a kommunista pártba, 1931. ben. Később a belgiumi ma­gyar nyelvű pártcsoportok központi vezetőségének tit­kára lett. Amikor 1936 júliusában spanyol ellenforradalmár tisz­tek fellázadtak a demokra­tikus kormány ellen, magyar kommunisták egész sora sie­tett a spanyol nép segítsé­gére. így 1936 őszén — sok­sok társával együtt — ő is tagja lett a Nemzetközi Bri­gádnak. Századosként, zász­lóalj politikai tisztként küz­dött. A fronton háromszor sebesült meg, harmadik al­kalommal elvesztette — ez Jaramánál történt — a bal kezét. A véres polgárhábo­rú ekkor már a végkifejlet­hez közeledett, a németek és olaszok által is támogatott fasiszta túlerővel szemben hasztalan volt minden hő­siesség. A spanyol földet el­hagyó nemzetközi brigadis- ták franciaországi internáló­táborba kerültek. Innen ju­tott el 1939-ben Gyáros Lász­ló — szovjet segítséggel — Moszkvába, ahol gondos gyógykezelésben részesült. Felépülése után a moszkvai rádió magyar szekciójának munkatársa lett, s az idegen­nyelvek főiskolájának francia szakán folytatta tanulmá­nyait. A második világháború ki­törése után — a rá annyira jellemző módon — nem élt a spanyol polgárháború sé­rültjeinek kijáró kímélettel. Közvetlenül részt akart ven­ni a fasiszták elleni harcok­ban, Magyarország felsza­badításában. Magára öltöt­te hát a szovjet hadsereg politikai századosi zubbo­nyát, hogy a fronton foly­tassa a fasizmus ellen azt a küzdelmet, melyet a spa­nyolországi vereség félbe­szakított. Számtalan ütközet­ben vett részt, s harcokkal, megpróbáltatásokkal teli életének nagy elégtétele volt ez. Annak idején ösztönös lá­zadóként, mint képzetlen fia­tal munkás vágott neki a világnak. Most mint tuda­tos, harcedzett, tapasztalt kommunista térhetett vissza felszabadított hazájába. A szovjet hadsereg lapjának, az Új Szónak lett a segédszer­kesztője, majd szerkesztő­ként tevékenykedett a Ma­gyar Távirati Irodánál és különböző lapoknál. Több mint egy évtizedet töltött fontos diplomáciai posztokon. Volt a Külügyminisztérium szóvivője, s az ellenforrada­lom leverését követő idő­szakban a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának.el­nöke is. Mint ízig-vérig in­ternacionalista és nagy ta­pasztalaté diplomata, min­dig fontos feladatának te­kintette a nemzetközi kap­csolatok fejlesztésében való munkálkodást mind a sajtó területén, mind pedig a Partizán Szövetségben, amelynek élete végéig aktív és megbecsült tagja, funk­cionáriusa volt. Sokan szerették, s bár ko­ra ifjúságától kezdve jócskán volt köze a történelemhez, annak formálásához, s a kommunista mozgalom első soraiban küzdött, soha nem öltötte magára a veterán megkövült pózát. Személyisé­ge szinte időtlen és örökifjú maradt: ezért is talált olyan könnyen utat mindig a fia­talabb generáció szívéhez is. U. L. emberül Hosszú évek óta halljuk a rá­dióban Lőrincié Lajost édes anyanyelvűnkről beszélni, mégis újra és újra rá kell döbben­nünk: egyetlen ember nem so. kát tehet, változatlanul terjed a csúnya, a magyartalan be­széd. A Hazafias Népfront is fölfigyelt rá, ezért alakította meg három esztendeje Az ol­vasó népért mozgalmon belül a beszéd- és magtartáskultúrával foglalkozó munkacsoportot, amelynek jelmondata: „Szépen magyarul —■ szépen emberül". Kazinczy Ferenc írta egyik epi­grammájában: „Szólj, ki vagy, elmondom. — Ne tovább! Is­merlek egészen." Vagyis be­szédéről ismerhetjük meg. az embert: aki szépen szól ma­gyarul, emberként szól; a be­széd, a nyelv használata maga­tartásunkra lis fényt vet. A tiszta és helyes beszéd, a világos fo­galmazás csak tiszta és ápolt gondolatnak- lehet az eredmé­nye. A munkacsoport azt a fel­adatot vállalta magára, hogy anyanyelvűnk tudatos haszná­latára, ápolására és művelésé­re serkentse a magyar társadal­mat; figyelmeztessen a kulturált emberi érintkezés kívánatos for­máira. E cél érdekében együtt­dolgozik az olvasó népért moz­galom munkacsoportjaival, ame­lyek minden megyében működ­Munkabizottság a beszed­és magatartáskultúráért nek, a sajtó, a rádió, a tele­vízió adta lehetőségeket is ki­használják. Külön megyei mun­kacsoportok is alakultak vagy alakulóban vannak a beszéd- és magatartáskultúra dajkálá- sára. A mozgalom arra törek­szik, hogy minden megyében, minden városban, minden falu­ban legyen munkatársa. Ha nem szervezetten, akkor önként, őszintén, belülről vállalva cél­jait. A beszéd, és magatartáskul­túrával foglalkozó munkacsoport fennállásának három éve alatt két feladatot tekintett különösen fontosnak. Az egyik: a hivatali-hivatalos nyelv megtisztítása, vagyis az, hogy a hivatal úgy írjon, úgy beszéljen, hogy mindenki meg­érthesse. A munkacsoport azt ajánlotta például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye. temnek, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Állam, és Jog­tudományi Karának, a Kereske­delmi és Vendéglátóipart Fő­iskolának, hogy vezessék be náluk az anyanyelvi képzést, vagy indítsanak köteléző szak­nyelvi kollégiumot. (Bátran ajánlhatták volna valamennyi hasonló egyetemnek, főiskolá­nak.) A televízió, a rádió, a különböző sajtóorgánumokat is arra kérik, hogy foglalkozza­nak a hivatalos nyelvvel. Csak annyit megjegyzésül: a hivata­los nyelv közérthetősége, egy­értelműsége a demokratizmus egyik tartozéka, s ezt a gondo­latot elöbb-utóbb fel kell is­mernie minden rendű és rangú hivatalnak. A munkacsoport másik ki­emelt feladata az anyanyelvi táborok, klubok és versenyek szervezése. Az első anyanyelvi tábort 1982 nyarán rendezték meg Győrött, neves nyelvészek vezetésével, közreműködésével. A kísérlet fényes eredménnyel zárult. Sajnos atóta újabb vá­ros nem csatlakozott, az idén ismét egyedül Győrben volt anyanyelvi tábor. Anyanyelvi klubok is egyelőre csak Győr- Sopron megyében működnek. Győrött. Mosonmagyaróváron és Pannonhalmán. A beszéd, és magatartáskul­túrával foglalkozó munkacsoport már néhány füzetet is megje­lentetett. Legérdekesebb közü­lük Badhát László nyíregyházi tanáré az ifjúság nyelvhaszná­latáról. A munkacsoport tagjai közt van többek közt Péchy Blanka, Deme László, Grétsy László, Lő- rincze Lajos, Ruffy Péter, Szath- mári István, Szende Aladár, Szilágyi Ferenc; a munkacso­port vezetője Z. Szabó László győri tanár-irodalomtörténész... Jó kezekben van tehát e leg­újabb, mindössze hároméves mozgalom. A munkacsoport kiadott ösz- szefoglalójából idézünk „A szépen magyarul célkitűzés a szépen embérül elv megvalósí­tásához vezethet. Erre a mun­kára hívunk és várunk minden­kit. Mindazokat, akiknek anya­nyelvűnk őrzése, ápolása és tisztasága fontos emberi ügyük.” Győri László HÉTVÉGE 3,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom