Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-01 / 271. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Kétvezetékes szívritmus­szabályozó (4. oldal) Követelmények és vezetők Pécsiek a városért (11. oldal) Legsürgetőbb feladat a nukleáris leszerelés Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken fogadta Nor­bert Steger osztrák alkancellárt (balra), aki hivatalos látogatásra érkezett hazánkba csütörtökön. Marjai József a Miniszter­tanács elnökihelyettese pénteken tárgyalást folytatott a meghívá­sára hazánkban tartózkodó Norbert Stegerrel, az Osztrák Köztársaság alkancellárjával, kereskedelmi és iparügyi mi­niszterrel. Megvitatták a - nemzetközi gazdasági élet egyes kérdéseit, és kölcsönösen tájékoztatást adtak országaik gazdaságának helyzetéről. Megvizsgálták a Magyarország és Ausztria kö­zötti kereskedelmi és gazda­sági együttműködés fejlesz­tésének további lehetőségeit. Különös figyelmet fordítot­tak az árucseredorgalom félté, teleinek javítására,^ az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltató, sok területén a termelési és értékesítési kooperációk s más együttműködési lehetőségek bő­vítésére, valamint a magyar gazdaságfejlesztési tervekben való osztrák részvétellel össze­függő kérdésekre. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke pénteken hiva­talában fogadta Norbert Sté­gért. A találkozón részt vett Marjai József és jelen volt Arthur Agstner, Ausztria buda­pesti nagykövete is. Norbert Steger a magyar— osztrák gazdasági, ipari és mű. szaki együttműködési vegyes- bizottság társelnökeként részt vett a bizottság idei ülésén és magyar partnerével. Veress Pé­ter külkereskedelmi miniszterrel aláírták a bizottság jegyző­könyvét. Pártközi megbeszélés Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására szeptem­ber 29—30-án látogatást tett Budapesten Hans Kait, az Osztrák Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta Hans- Kaltot, akivel Szikszay Béla, az MSZMP osztályvezető-helyette­se folytatott megbeszélést. A szívélyes, elvtársi légkörű ta­lálkozókon tájékoztatták egy­mást pártjaik tevékenységéről és soron következő feladatairól. A találkozón jelen volt Kovács László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Norbert Steger a nap folya­mán tárgyalásokat folytatott Méhes Lajos ipari miniszterrel és Juhár Zoltán belkereskedel­mi miniszterrel. Az osztrák alkancellár péntek este elutazott Budapestről. A vendéget a Ferihegyi repülő­téren Marjai József búcsúztatta. Ezúttal Tolnában Dél-dunántúli nép­művészeti hét 1970-ben rendezték meg el­ső ízben a négy dél-dunántúli megye közös népművészeti he­tét. Tegnap délelőtt Szekszár- don, a Babits Mihály műve­lődési központ előtti téren ün­nepélyesen megnyitották a ti­zenkettedik népművészeti he­tet. Már fél 11-től hangos népi zene köszöntötte az érdeklő­dőket: a bogyiszlói zenekar muzsikált. A Szekszárd város címerével díszített lobogót két- két zászló fogta közre: Bara­nya, Somogy, Tolna és Zala feliratú zászló, a vidék jelleg­zetes népművészeti motívumai­val díszítve. Tizenegy órakor Ribling Ferenc, a Tolna me­gyei Tanács általános elnök- helyettese üdvözölte a vendé­geket: a négy megye és a megyeszékhelyek pórt- ■ és ta­nácsi vezetőit, a tudományos tanácskozásra érkezett szak­embereket, népművelőket, s természetesen a népművészeti hét legaktívabb résztvevőit, a táncosokat, zenészeket. Beszé­dében kitért arra, milyen fon­tos szerepe van a népművé­szetnek, mint közös nyelvnek a különböző korosztályok közti közeledésben, s hogy milyen örömmel látni, mennyi fiatal sorakozik fel újabban népha­gyományok ápolásának nemes ügye mellé. Ezután a megyék egy-egy népviseletbe öltözött képvise­lője felvonta a megye zászla­ját: Baranya lobogója mellett a zengővárkonyi népi együttes tagjai álltak. A művelődési központban Németh János zalaegerszegi keramikus ..művész kiállítását nyitották meg, a Tanítóképző Főiskolán pedig a somogyi né­pi faragóművészet legszebb al­kotásainak tárlatát. Délután a tájházakról folyó tudományos tanácskozás résztvevői kirán­dulást tettek Tolna megyében. Este Bonyhádon is megkez­dődtek a hét eseményei üry- nepi beszéddel és zászlófelvo­nással, majd a magyarluka- fai néprajzi műhely mutatko­zott be a művelődési központ­ban, a kiállítást Makovecz Im­re építész nyitotta meg. Az első nap programját este a négy megye énekes, hangsze­res szólistáinak, népzene és néptáncegyütteseinek köz'ös' műsora zárta. G. T. fl grenadai miniszterelnök pénteki programja Maurice Bishop, a Grenadai Népi Forradalmi Kormány és az Új Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke — aki Lázár György mi­niszterelnök vendégeként, hi­vatalos látogatáson tartózko­dik hazánkban — pénteken a Chinoin Gyógyszer- és Ve­gyészeti Termékek Gyárának tevékenységével ismerkedett. A gyárlátogatásra elkísérte Garai Róbert külügyminiszter-helyet­tes, valamint Dömény János, hazánk Grenadában is és Richard Jacobs, Grenada Bu­dapesten is akkreditált nagy­követe. A vendégeket Soltész István ipari miniszterhelyettes, vala­mint Újpest és a gyár több ve­zetője fogadta, és tájékoztat­ták a grenadai kormányfőt az 1910-ben alakult, termékeiről világszerte ismert vállalat tör­ténetéről és jelenéről. Maurice Bishop a gyár ve­zetőivel a hatezer dolgozó szo­ciális körülményeiről, a kütön- böző anyagi és szociális jutta­tásokról érdeklődött. (Folytatás a 2. oldalon) Losonczi Pál felszólalása az ENSZ-közgyűlésen Az ENSZ-közgyűlés 38. ülés­szakának csütörtök délutáni plenáris ülésén — közép-eu­rópai idő szerint a késő esti órákban — szólalt fel Lo­sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke. A nemzetközi helyzettel kap­csolatos magyar állásfoglalást az ülésszak résztvevői nagy .ér. deklődéssel fogadták. El., hangzása után annak mérték­tartó, felelősségteljes hang­nemét, ugyanakkor határozott állásfoglalását emelték ki. A délutáni ülésen Losonczi Pálon kívül Ecuador elnöke, valamint Zambia, Irak, Kuvait és Spanyolország külügyminisz­tere mondott beszédet. Az ülés után az ENSZ-palotában fo­gadást tartottak, amelyet Ja­vier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára adott az ülésszakon és az Indira Gandhi által az­zal párhuzamosan összehívott csúcstalálkozón részt vevő ál­lam- és kormányfők tisztele­tére. A fogadáson az Elnöki Ta­nács elnöke mellett magyar részről jeien voit dr. Várko- nyi Péter külügyminiszter, Hol- lai Imre külügyminiszter-he­lyettes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ-képviselet ide­iglenes ügyvivője. * Losonczi Pál felszólalása: Elnök Úr! Két világégés szörnyű ta­pasztalata nyomán szervezetün­ket éppen az a nagy elhatá­rozás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemze­dékét a háború borzalmaitól'’. E munkánknak otthont adó pa­lota falába is ezt az évezre­des emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kar­dot nemzetre, és ne tud­ja meg soha többé, hogy mi a háború .. De vajon elmondhatjuk-e,, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, ame­lyet sajnos a nemzetközi fe­szültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kí­sérletek történnek a világbéke fenntartását biztosító erő- egyensúly megbontására, ka­tonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felsza­badulási folyamatának visz- szafordítására. Mindez aggo­dalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. E veszélyes helyzet kialaku­lásának fő okát a fegyverkezé­si hajsza fokozódásában lát­juk. A példátlan arányú fegy­verkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshe­tőségével fenyegeti civilizáci­ónkat, hanem közvetve is: az­által, hogy eltékozolja az em­beriség anyagi és szellemi erő­forrásait, megfosztja a népe­ket a munkájuk által létreho­zott javak'jelentős részétől, tar­tósítja a gazdasági elmaradott­ságot egész sor fejlődő or­szágban. Vajon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudo­mány és a technika századá­ban? Akkor, amikor kézzelfog­ható közelségbe került az olyan globális problémák meg­oldási lehetősége, mint az új energiaforrások feltárása, az áceánok kincseinek kiaknázá­sa, a világűr békés meghódí­tása, az éhínségek és a pusz­tító népbetegségek felszámo­lása, a rohamosan romló ter­mészeti környezet megmenté­se. Vajon elképzelhető-e glo­bális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadásá­val erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szom­szédként békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szo­ciális haladást, s az életfelté­telek javítását. A Magyar Népköztársaság­nak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem A tegnapi ünnepi megnyitón (elvonták Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye népművészeti mo­tívumokkal diszitett zászlaját. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az ENSZ-közgyülés 38. ülésszaka általános politikai vitájában szólalt fel. kevés! Számunkra a koegzisz- tencia: a népek és kormányok tevékeny együttműködése, köl­csönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy—másfél évtizedben igen jó tapasztala­taink vannak erről, s úgy tu­dom, hogy partnereinknek sincs oka a csalódottságra. A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől ka­pott meghatalmazásának meg­felelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhü­lés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését tekinti, mind a két­oldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon. Szá­munkra — miként más orszá­gok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangu­latok feléledésére utal: min­den olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok közöt­ti normális kapcsolatokat; min­den olyan fejlemény, amely további tehertételként jelentke­zik az amúgy is feszült nemzet­közi viszonyokban. A Magyar Népköztársaság­nak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádasko­dás, a diszkrimináció, az erő­politika rossz módszer, s amel- • lett — mint a tapasztalat mu­tatja — meddő is. Régi igaz­ság, hogy a harag rossz ta­nácsadó. Jó tanácsadó a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok közötti vi­szonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös figye­lembe vétele lehet. Megelégedéssel nyugtázha­tom, hogy békés együttműkö­dési politikánk viszonzásra ta­lált mindazon országok kor­mányainál, amelyek felelőssé­get éreznek a nemzetközi hely­zet alakulása iránt. Továbbra (Folytatás a 2. oldalon) flz osztrák alkancellár megbeszélései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom