Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-03 / 243. szám
Mezei Sándor, Igaz Béla, Király György és Kvell Antal Patacsi bányászok H ogy hol kezdődik és végződik Patacs, nehéz lenne meghatározni éppen a beépítés miatt. De azért mégis a Fő utca, illetve a belőle ágazó utcák jelzik ezt a közel kétezres lélekszámú őstelepülést. Jó néhány száz évvel ezelőtt éltek már itt emberek, és bár „faluként” jelölték, a várostól tulajdonképpen soha nem szigetelődött el. A Mecsek északról fölfogja a vad szeleket, csak a lezúduló vizeket nem, s emiatt az amúgy is köves talajú szőlőskertekből, gyümölcsösökből lepusztítja a humuszt.- Muszáj. Most már jó, hogy van az a kis szőlő, de kezdetben elleneztem. Messze van, bár kocsival azért elérhető . . . A patacsiak nagy megelégedésére a 25-ös busz most feljön egészen a Benczúr-utcá- ig. A bolt? „Első osztályú! Jól ellátott élelmiszerrel és napi cikkekkel . . ." Művelődési Ház? Egészen felvillanyozódik:- Három évvel ezelőtt beindult a kézimunka szakkör. Minden hétfőn este találkozunk, vagyunk vagy harmincon . . . kát. Tavaly kaptunk színpadhoz építési anyagot. A „Házban" rendezünk brigádtalálkozókat, néha lakodalmat is, az öregek klubja pedig hetente várja az érdeklődőket.- Azt is mondd meg, hogy a tetőzet egyhelyütt beázik - szól közbe Igaz Béla villany- szerelő. Mezei rábólint: „Sajnos, így van. öreg épület, megkopott, mindig lenne valami javítanivaló.” Igaz Béla is patacsi, szép házat épített a Pellérdi út 17. alatt. a tanács úgy osztotta a telket, hogy vizünk is lesz, de nem tartották be az ígéretüket. Újtelep egy része rendelkezik csak nyomós kúttal, de hétvégén, csúcsidőben, ceruzavastagságú sugárban csurog a víz. Az úttest kátyús, egy- egy nagyobb eső után szinte lehetetlenség közlekedni. — A víz lezúdul, nálam meg lerakodik az iszap a ház előtt - szól közbe Igaz Béla. - Mondtam is a Gyurinak, valamit csinálni kell . . .- Milyen Gyurinak?- Szép hát, de meddig épült, mit gondol? Otvenhét- ben kezdtük el. Elhiheti, „nulla-pontról'' indultunk nem volt semmink, csak az erős akarat és a családi összefogás. Közben a gyerekeket is fel kellett nevelni, taníttatni. Magdi lányom közgazdasági technikumot végzett, férjnél van Mohácson, Györgyi lányom gépírónő, itt dolgozik ő is a vállalatnál. A fiam hét évig szintén a bányánál dolgozott, a szállításnál. Aztán átment a Volánhoz, buszsofőr. Nincs valami jókedvében, ahogy hallom, az előbb valami bérvitája volt a „főnökségen".- A fiataloknak nyomják a bért, nehogy elmenjenek. Rendben van, de velünk öregekkel mi lesz? Elég sokat betegeskedett, a kazánházban üzemzavar van, az ötvenfokos melegben néhány perc múlva csurom víz a ruha rajta, csoda-e, hogy tüdőgyulladást kap. Aztán meg a műtétek.- Szóval sok minden éri az embert, de még szerencse, hogy az ember vigasztalásra lel a családjánál és a jó munkatársak körében — mondja megenyhülve. Kvell Antal géplakatos (üzemviteli csoport) az újtelepen lakik, a Cseralja utca 17. alatt. Hetvehelyről járt be Szőllősre, ötvenhétben már az újmecsekaljai munkásszállón lakott és tíz év múlva felépítette Patacson a házát.- Akkoriban még elég olcsó volt a telek ezen a vidéken. Központi fűtésem van, de ez nem nagy dolog, az újtelepi házaknak legalább fele ilyen rendszerrel fűthető. A baj az, hogy rossz a vízellátás. Pedig A házak külső megjelenése mintegy keresztmetszetét adja a különböző korok építészeti szokásainak: van még vertfalú hajlék is, de a lakóházak zöme az utóbbi harminc-tíz esztendőben épült — nagyablakos szobákkal, verandákkal és garázsokkal. A fellendülést az ötvenes évek közepétől, az ércbánya nyitásától számíthatjuk. Kézenfekvő vált, hogy a bányaüzemek közelsége ide vonzotta a bányászok egy részét. A Fő utca bal oldalán egyik családi házban laknak Bödö lánosék. A négyszáz négyszögölnyi, veteménytől dús kertben két óriási körtefa nő a tetőzet fölé, öklömnyi gyümölcstől roskadoznak az ágak. Csak egyik fa beteg, termése lebarnult és hullik. Bödőné — Marika aszszony - ebben a házban született. Szülei építették még harminchatban, midössze szoba-konyhával. Ma három szobára bővült az eredeti kis „falusi ház” központi fűtéssel, fürdőszobával. És még mindig nem kész. Egy nappalival megtoldják, de ehhez is idő kell, meg pénz. Bödő János a IV. üzem kiváló vájára, ifjú Bödő János pedig aknalakatos szintén az Ércbányánál. A kisebbik szoba, ahol ülünk, nyilván a fiú „rezidenciája”: sztereó rádió, lemezjátszó, lemezek, könyvek és magnetofon, expander, szobamérleg, színes lapokból kiragasztott neves rock-együttesek . . .- Hol vannak a férfiak?- Hegyszentmártonban — mondja Marika - figyelik milyen lesz az idei termés. A tavasszal vettünk egy szőlőt présházzal, van három diófa is, nagyon kellemes ott kint. A szőlőből két ízt kivágtunk, új fajtákat telepítünk kordon-művelésre.- Látom, ismerkedik az új iogalmakkgl. .. Bödöék háza Patacson A patacsi Újtelep utcasora- Mit lehet ennyit összevarrni? - tűnődöm.- Akárcsak a férjemet hallanám! - mondja Marika. - Pedig nagyon szép dolgokat produkálunk. Térítőkét, szetteket, díszpárnákat mutat. „Ez matyó, ez például kalocsai, de itt van baranyai mintás is . . . Most a kivarrás a divat, egyébként volt már kiállításunk is.” A Művelődési Ház vezetője - főállásban a szolgáltató üzemben dolgozik — Mezei Sándor. Munkahelyén találkozom vele.- Szinte mindennap van programunk. Kapunk központi műsort is, s ez nagy segítség számunkra. Az ősszel természettudományi előadásokat szervezünk. Az üzemvitelt KISZ- szervezetünk tagjai nemrég játszóteret rendeztek be az udvaron a gyerekeknek. Lengő- és billenő hintákat építettek üzemi hulladékanyagból, aztán homokozót, védőkorláto- Király Gyurinak, tanácstag Patacson, egyébként a III. üzemben dolgozik. Király György magas, jóke- délyű fiatal férfi, kérdem tőle, milyen kívánságokkal fordulnak hozzá a patacsiak. Kérdéssel válaszol:- Mekkora újságcikket akar írni, mert akkor mondom . .. Komolyra fordítja a szót, higgadtan. Nyilvános telefont kapott a település. Jó dolog. Megkapták a 25-ös buszjáratot. Jó dolog. És a víz? Nitrá- los. Annak idején — ígéret ellenére a területelőkészitő munkálatokat nem végezték el. Terveztek két víztározót — nem épült meg. Aki új házat épít — fürdőszoba nélkül hozzá sem kezdhet. Erre szabály van. De nyomóskútra nem lehet fürdőszobát csatolni. A Bajmi-dűlő- ben eső idején árvíz keletkezik. Meg a másik árkokban is. A Dráva menti Vízgazdálkodási Társulás (Sellye) kétszer visz- szaigazolta a vízelvezetési munkálatok elvégzését. Semmi nem lett belőle.- Figyeljen csak ide! Egyszer egy mikrobuszra felültettem annyi asszonyt, ahányon csak fölfértek. Elvittem őket olyan pécsi peremvidékre, ahol még rosszabb a helyzet, mint nálunk. Csak azért, hogy lássák. Ennek ellenére mit kell kilincselnem, mint tanácstagnak és gyakran eredménytelenül. Két tűz között vagyok: egyrészről Patacs népe, másrészről a tudat, hogy a tanácsi szervek sem művelhetnek csodát pénz nélkül. Márpedig pénz nincs. Nos? Megírja? Rab Ferenc Fotó: Erb János A bányászmunka humanizálása Sokszor adódik úgy az életben, hogy a fellegekből nagyon is a valóságos földre kell szállnia az embernek. Nos, a bányászatban dolgozó gazdasági és műszaki szakemberek számára rendezett egyik tanácskozáson — ahol a liászprogrammal kapcsolatos új technológiákról, az ehhez szükséges korszerű gépekről, számítógépes információkról, már a jövő évtized mecseki bányászatáról volt szó — a résztvevőknek a fellegekből nem is a földre, hanem a föld alá kellett szállniuk. A tanácskozás közben érkezett a hír: az egyik bányaüzemben a bunkerből ki- ömlő szén maga alá temetett egy bányászt, aki életét vesztette. A leggyengébb „alkatrész” A liász-program emberi tényezőivel kapcsolatban jól fogalmazta meg Méréi Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója egy alkalommal, hogy a mérnök-technokrata szemlélet szerint a vállalat egy mechanizmus, amelyben a munkaerő egy mással nem pótolható alkatrész. A mérnök persze tisztában van azzal, hogy az egész mechanizmus leggyengébb alkatrésze éppen az ember, min. dig is arra törekedett tehát, hogy technikával helyettesítse. Ez a törekvés a gazdaság más ágazataiban többé-kevésbé sikerrel járt, elvezetett a mai automatizált technológiáig, miközben az emberek kiszorultak a termelésből az irányítási, a szolgáltatási területekre." Az átlagosnál iával kedvezőtlenebb qeológiai adottságok miatt azonban a mecseki szén. bányászatban alapvető termelési tényező továbbra is, még beláthatatlanul hosszú ideig az ember, a vájárok szaktudása, munkaképessége lesz. Az elmúlt 15 évben azonban az igényeknél jóval kevesebb vájártanulót sikerült csak beiskolázni, az előnyös feltételekkel rövid idő alatt juttatott lakás ellenére is. A bányászok pedig hagyományos álláspontjuk mellett kitartanak: ha a társadalomnak szüksége van rájuk, akkor biztosítson olyan kereseteket, juttatásokat, amelyek vonzóvá teszik a bányász életpályát. Igen ám, de hiába a soron ki. vüli lakás, az országos átlagnál — azért valljyk be —, jóval magasabb fizetés, a fiatalok munkahellyel szembeni követelményei és a bányászat munkaerő-szükséglete, a munkaerővel szemben támasztott fizikai és pszichikai állóképesség csak nagyon ritkán találkozik. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy sem az anyagi juttatás, sem a lakás, erkölcsi megbecsülés önmagukban a mai időben nem teszi vonzóvá a bányamunkát. A mecseki szénbányászat fejlesztésének legsúlyosabb gond. jót pedig a munkaerő-pótlás jelenti. A régi felfogásban ez elsősorban a mennyiségi oldalról merült fel. Egy adott bányaművelési, termelési rendszer működéséhez keresni kellett olyan munkavállalót, aki az adott követelményeknek megfelelő munkára képes, és az ezért kapott juttatásokért ezt a munkát hajlandó elvállalni. Ez nem megy. De nem is csupán o létszámról van szó, sokkal inkább fontos, hoay kik azok, akik a bányamunkát elvállalják. Ez ideig a munkát, a munkaköri követelményeket állandónak, megváltozhatatlan- nok tekintették, az embert pedig ehhez alkalmazkodó, vagy alkalmazkodásra kényszerített tényezőnek. A jelek szerint azonban egyre kevesebben hajlandók erre. Milyennek kell hát lennie a bányának, munkahelyi körülményeknek, a szociális ellátásnak, a munkarendnek, az ösztönzőrendszernek, az emberek életkörülményeinek, a képzésnek, hogy a liász-programhoz szükséges munkaerőt biztosítani lehessen? Eay tanácskozáson hangzott el az érvelés, hogy valósáqközelben kell maradni, napsütés, muskátlis ablak a jövőben sem lesz a bányában. De azért sok mindén más lehetséges. Ezt a bányamunka humanizálásának nevezik. Miből áll ez? Elsősorban meg kell szüntetni a szén- és gázkitörésveszélyt, • csökkenteni a sújtólégveszélyt, a porártalmat, meg kell előzni a bánya- tüzeket, növelni a biztosító be. rendezések védőképességét és a lehetőségek szerint a kitermelési folyamatokat gépesíteni. Ezek a legfontosabb műszaki feltételek. Olyan földalatti munkahelyeket kell teremteni, ahol a gépészek, a szerkezetszerelők, a villanyszerelők személyes tudásukhoz, igényeihez igazodó munkát találnak. A vállalaton belül külön bányászati alap- kéozést kell biztosítani, hogy a gépesített technológiában komplexen alkalmazhassák őket, azaz ugyanazok a munkások végezhetnék a gépek beszerelését, üzembe helyezését, karbantartását, javítását, átszerelését, mint amelyik o gépek kezelésével, üzemeltetésével, a termelő tevékenységgel van megbízva. Új szakmai struktúra teremthető így, a bányászat nyitottabbá válna az ipar egészéhez, o bányászat jóval szélesebb munkaerő-forrásból meríthetne. A szakképzett bányászati dolgozó kevésbé érezné magát kiszolgáltatottnak, ha egészsége megromlik, ha megsérül, vagy éppen más ok miatt mun. kahelyet változtatni kényszerül. A fiatolok, és persze az ereje teljében lévő idősebb korosztály is olyan pályák felé törekednek, ahol szakképzettségük a második gazdaságban is hasznosítható. Szükséqes lenne a szakmunkásoktatásban, a technikus- képzésben. a Décsi Műszaki Főiskola képzésében is mindezt figyelembe venni. Érezzék a gondoskodást Mindezeken túl persze nélkülözhetetlen az ipar átlagánál jóval magasabb jövedelem, a kiemelt iuttatások. Továbbá arra is szükség van, hogy a fiatalok előmeneteli lehetőséget kapjanak, ehhez szükséges a technikusképzés és üzemmérnök-képzés az állami oktatásban, amelyet össze kell hanaolni a vállalod képzési rendszerrel. Mindez azonban csak az új, a fiatal munkaerő számára jelenthet vonzerőt, legalább ilyen fontos a meglévő munkaerő megtartása, munkabíró képességének fenntartása, hiszen ők a mecseki bányász termelési kultúra fenntartói. Nekik is, miként az újaknak, nemcsak a munkahelyen, hanem lakóhelyükön is érezniük kell a bánya gondoskodását, jó példa erre a sikondai szabadidős park, a harkányi bányászüdülő. A mecseki szénbányáknál meglévő hihetetlenül értékes szellemi erőknek tudatosan kell alakítaniuk a vállalati termelési viszonyokat, összhangba hozniuk a tudományos kutatási, és a műszaki fejlesztést. A társadalmi, gazdasági vezetőknek pedig a munka, és életkörülményeket az említettek szerint alakítaniuk, a bányász életének humanizálása érdekében. Sarok Zsuzsa HÉTVÉGE 5.
