Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-03 / 243. szám

Bora Péter, Litter Imre és Szűcs József Proksza László felvételei Nem Földön kívüli civilizáció segített Rejtélyes elődeink Honnan kezdjük az emberi civilizáció történetét? \ Munkás­vélemények — Valamikor ő volt a fene­gyerek, ma az egyik fegjobb munkásunk. — így mutatta be Bora Pétert, a Húsipari Válla­lat igazgatóhelyettese. — Igaz-e ez? — kérdem az illetékest. — Akadtak kölcsönös félre­értések — mondja a vágó­hídi szakmunkás. — De ez már a múlté. A munkájáról beszélve előbb a kezeit mutatja: a sertésvo­nalon a bőr-előfejtés a felada. ta. Ez az egyik legnehezebb munka. Ujjai megdagadnak, körme szakadt. Rengeteg a munka; egy délelőtt 1000 ser­tés is lefut. — Olykor megugranak a fi­zetések ... Elmosolyodik, de ez a mo­soly inkább a tájékozatlansá­gomnak szól. — Evvel a munkával megke­resek úgy 5200—5500 forintot, ön ítélje meg, hogy sok-e, avagy kevés. De hozzátenném, hogy néhány éve ennél jóval kevesebb munkával is meg le­hetett ezt a pénzt hozni. A teljesítményekkel nem nő egye­nes arányban a bér, legalább­is, ha az évek tükrében nézi az ember. —‘ Ezek szerint ön elége­detlen. Nem válaszol azonnal. — A munkahelyemet, a vá­góhidat szeretem. Különben már rég nem lelnék itt. De, ha a fizetés szóba jön, nyilván nem elégít ki a vezetők vála­sza, miszerint a húsipari vál­lalatokon belül mi, pécsiek va­gyunk a fizetési listán a má­sodik helyen. Gondolom, ma­gát sem az érdekli, hogy a má­sik üzemhez-gyárhoz képest hogy fizetik... Amj mégis jó: alakult egy munkaközösség a gyárkapukon belül. S akinek van hozzá kedve, ereje, dél­utánonként ráhajt. — így? — A múlt hónapban úgy 13 000—14 000 forintot vittem haza. De ne irigyelje tőlem senki! He utánam csinálja, én sem irigylem tőle. Bora Péter 31 esztendős, nőtlen. Királyegyházán szüle­tett: szülei kilenc gyermeket neveltek fel. Hat fiút és három lányt. Péter a második. A családról nagy szeretettel be­szél. — Nekem volt néhány köte­lességem is. Segíteni az ott­hon maradottaknak, támogat­ni őket evvel-avval. Amikor Pécsváradon végeztem az ipa­riban, mindjárt idejöttem a vágóhírda. Előbb élőállat át­vevőként, majd a sertésvágó- hídon .. . Többször volt kiváló dolgo­zó, de ami ennél is többet ér: munkatársai szeretik. Főnökei szintén. — Mindenki? — Ezt nem tudom. Az a tí­pus vagyok, aki megmondja a véleményét, s ez adott esetben lehet jó is, rossz is. Egy dol­got nem tudok elviselni, ha valaki hanyagul végzi a mun­káját, s ha rászólók, vissza­vág : te is így kezdted I Az le­het, de legalább próbáltam odafigyelni, jobban csinálni. — Álmai, vágyai? Hosszasan ' elgondolkozik. — Egy feltétlenül akad. Sze­retném, ha 85-re felépülne az új ^vágóhíd, a korszerű. Hogy könnyebben tudjak majd dol­gozni ... , * Litter Imre, a vágóhídon töl­tött 35 év alatt szinte minden munkahelyen megfordult, s amire ma a legbüszkébb, hogy univerzális szakember. „Nqm tudnak olyan munkahelyre ten­ni, amihez nem értenék.” Per­sze, az más kérdés, hogy az idő előrehaladtával ő sem lett fiatalabb. Most a finompaktos- ban dolgozik. — Hol? —1 Ott, ahol a különböző fi­nomságok készülnek. A gép­sonka, a rakott hús, a rakott nyelv, a pécsi rakott szelet. — Az ízek? — Szabvány szerint adagol­juk a fűszereket, de azért min­dig előbb megkóstolom a masszát. Tudja, ez a hentesbe beleivódik . .. Pécsett, az Ágoston téren la­kik. Ma 49 éves, s egyetlen munkahelyen töltötte eddigi életét. Sose merült fel benne, hogy elmenjen, hpgy mást ke­ressen. Ami szomorúsága: egy nemzedék utolsó katonája, akik vele kezdtek, akik akkoriban — 1951-ben dolgoztak itt az üzemben — már nincsenek itt. — A vállalatnál is szeret­nek: kell-e ennél több? A felesége a kesztyűgyárban dolgozik, s a 26 éves lánya most várja az első gyerme­ket. —1 Elégedett ember? — Nézze, nekem is voltak álmaim. Hogyne lettek volna! De ezekkel az álmokkal las- san-lassan leszámol az ember, s nem vágyik már sarokházra, Mercedesre. Ami megmaradt: vágyni a gyermeken boldog­ságára, s a majdani unokám, unokáim boldogságára. Ez a mi életünk. Amikor azt kérdem, hogy mit gondol: hány sertést, marhát vágott le életében, azt mond­ja: — Csak mindegyiket forint­jával számolnák el . .. Litter Imre is szereti a vé­leményét elmondani, akár ter­melési, akár egyéb kérdésről, problémáról van szó. — Tudja, az öreg szakinak már az is öröm, ha egy fiatal odajön hozzá, s megkérdi: Im­re bácsi, maga hogyan csi­nálná? Ennél már csak egy jobb, ha a vezetők kérik a vé­leményemet. Litter Imre hirtelenjében nem is tudja összeszámolni, hogy hányszor volt kiváló dolgozó. Tizenötször-húszszor? Miniszte­ri kitüntetést is kapott. — Szép dolgok ezek na­gyon,' büszke is vagyok vala­mennyire. De azért az még jobb volna, ha ma is úgy bír­nám a munkát, mint valami­kor ... * Szűcs József még csak 23 éves, párttag és szakszerveze­ti főbizalmi. Beszélgetésünk so­rán úgy vélem: korát meg­hazudtoló tapasztalatokkal rendelkezik. Arra a kérdésre, hogy mj kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyén, azt mondja: —•' Legyenek jó munkatársai, legyenek jók a munkakörül­mények és a vezetők értsenek a szakmához is. — Az utóbbi fontos? — Hogy ne volna az! Ha a vezető tudja, hogy mit várhat a géptől,, mit az embertől, kéz­ben tudja tartani a termelést. Ha többet vagy kevesebbet követel, megbukik . .. Szűcs József a marhavonalon dolgozik: szintén bőrfejtő. Pécs- váradi iskolaévek után került a vágóhídra, egyébként iMocs­kai születésű. Három éve nős, 2Ö hónapos fiú apja, s Pé­csett laknak az anyósáéknál. — Én tulajdonképpen mindennel elégedett lennék — mondja, — ha volna lakásom. Feleségem szülei nagyszerű emberek, de hát mégis sokan vagyunk a két és fél szobás lakásban. Egy szoba a mienk, egy az övék, a fél meg a só­goromé. S az a szomorúság benne, hiába fizettük be a 14 000 forintot, jópár évig még álmodni sem merünk egy eset­leges saját otthonról. Felesége fodrász: jól keres. Az ő fizetése úgy 5000 forint körül mozog, erre még pré­mium is jön, s ő is tagja a vállalati gmk-nak. Gyűlik a fo. rint a takarékban. — És építkezni? Pécsett őrült drága lenne. Vidéken talán menne, de a felesége hallani sem akar a faluról. Ez is érthető. — Nekem meg éppen for- dítvcf van: végzek a munkám­mal, s ha nincs éppen gmk, nem tudok mit kezdeni az időmmel. — Miért lett párttag? — Amikor jelentkeztem a párttagok közé, még nem igen volt kialakult elképzelésem a pártról. Valahogy úgy gondol­tam: többet megtudok majd a világról, másképpen veszik majd a véleményemet... —1 És a bizalmisóg? — Engem választottak. Ta­lán ezért, mert tudják: az igaz dolgokért kiállók. A bri­gád többsége magamkorabeli, ez is segíthette a döntésüket... Szűcs József — brigádveze­tő is egy esztendeje. Munká­ját nagyon szereti. S ha ko­rábban néha-néha arra gon­dolt, hogy haza kéne menni falura, ma már munkája, csa­ládja ide köti. — Ma az egyetlen baj, ha ezt így lehet mondani, hogy nagyon drágul az élet. S ez főleg a fiatalokat, a kezdőket sújtja. S tapasztalatom: a kezdők között is azokat, akik városban élnek, akik nem kap­nak otthonról lakásra-kocsira valót. Már búcsúzunk, amikor hoz­zá teszi: — Azért ne gondolja, hogy én nagyon zúgolódó, örökké elégedetlen típusú ember va­gyok. Csakhát ami van, az van, akkor is, ha nem beszé­lünk róla ... Kozma Ferenc Felivesziink: ■ szabász átképzösöket , ■ női és férfiszabökat JELENTKEZÉS: HUNOR PÉCSI KESZTYÜ- ÉS BŐRRUHÁZAT! VÁLLALAT, BÖRRUHÁZATI GYÁRA, munkaügy, Priskin Imrénénél, Pécs, V- dász u. 83. (27-es végállomás). Teleit 0-066, 77-es mellék. A BARANYA MEGYEI BAROMFIFELDOLGOZÓ ÉS FORGALMAZÓ KÖZÖS VALLALAT golgotái telepén 250 m2-es zárt raktárakat ajánl bérletre A raktárak nedvességmentes, bitumenes padlózatúak. BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁSSAL SZOLGÁLUNK a 24-377-ES TELEFONON, AZ ANYAGGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLYON. A ZSOLNAY PORCELÁNGYÁR az újonnan induló edény- és diszfnűáruegységéhez keres érettségizett fiatalokat • gipszmintakészítő • nyersgyártó • égető 9 lakatos és bádogos munkakörök betöltésére. JÓ KERESETI LEHETŐSÉG. JELENTKEZÉS A MUNKAÜGYI OSZTÁLYON. ,Ha csak az utóbbi egy év­századot tekintjük át, ak­kor is meghökkentő az ered. mény: az írói fantázia meny­nyi olyan technikai csodát sejtett meg előre, amelyek ma már hozzátartoznak hét­köznapjainkhoz. Helyszűke miatt csak a legismertebb szerző, Jules Verne néhány zseniális megsejtésére uta­lunk: tömegpusztító fegyve­rek, tengeralattjáró, hold­utazás stb. Mindez óvatosságra kelle­ne, hogy figyelmeztesse a vaskalapos, ortodox nézetek­hez ragaszkodó tudósokat is, akik ritkán engedik meg maguknak a fantázia szár­nyalását és hajlamosak le­kicsinylőén legyinteni egy- egy scifi-szerző ötletére, el­méletére. Ez már csak an­nál is inkább visszatetsző, mert számos olyan rejtélyes jelenségre bukkantunk vilá­gunkban, amelyekre a hiva­tásos tudósoknak nem sike­rült még bizonyítékokkal alá. támasztott magyarázatot ad­ni. [ Nagyon valószínű, hogy ez a lesz a sorsa Nemere István legújabb, alig 150 oldalas könyvének is, amelyet „Rej­télyes elődök és egyéb fan­tasztikus rögeszmék” címmel a közelmúltban jelentetett meg az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a könyv Várkonyi Nándor „Szí­riát oszlopai" című műve mellett a legkiemelkedőbb magyar alkotás ebben a té­makörben és a műfajban. A problémakör, amit Ne­mere István ,,A rejtélyes elő­dök” című művében elemez, vázlatosan a következő: A tudomány ma úgy tanítja, hogy őseink körülbelül 10— 40 000 évvel ezelőtt primitív, állatbőrökbe burkolózott lé­nyek voltak, életmódjuk kez­detleges volt, ismerték a tü­zet és néhány szerszámot, de egyébként teljesen ki voltak szolgáltatva természeti kör­nyezetüknek. A homo sa­piens maradványai néhány tízezer évesek csupán. Az ember az állatvilágból emel. kedett ki lassan, fokozatos evolúció útján sok százezer év alatt. Ehhez képest fantasztikus, ugrásszerű, hirtelen felgyor­sulást tapasztalunk, ha azt ■ nézzük, hogy őseink — a tudomány mai álláspontja i szerint — tízegynéhány év­ezreddel ezelőtt még kez­detleges körülmények között • éltek, uqyanakkor 6—7 ezer évvel Jcésőbb az ókori népek városokat építettek, államot alapítottak és szerveztek, tör­vényeiket írásban rögzítették és számtalan olyan tudomá. nyos felfedezést tettek, ame­lyek közül nem is egy jelen korunk tudományos színvona­lát is eléri. Csak néhány példa: a sumér csillagászok már 5000 évvel ezelőtt 0,3 másodpercnyi pontossággal kiszámították a holdfogyatko­zások bekövetkezésének idő. pontját, a babiloniak már harmadfokú, egyenleteket is megoldottak, Kínában olyan fém emlékművet találtak az időszámításunk előtti f kor­ból, amely 85 százalékában alumíniumot tartalmaz. (Pe­dig az alumínium előállítá­sához elekeromos energia kell I) Mi volt ezeknek az ókori civilizációknak az alapja, háttere? Hogyan juthatott el az ősember néhány ezer év alatt ilyen tudományos szín­vonalra. A jelenleg rendel­kezésre álló réqészeti lelet­anyagból a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy kedvező körülmények között igen is megvalósulha­tott ez a látványos, ugrás­szerű fejlődés az az emberi­ség történetében. (S amely leletek nem illenek bele eb­be a képbe, azokat elbaga- telizálják.) A civilizációs ugrás ma­gyarázatára születtek olyan fantasztikus elméletek is, amelyek szerint az emberi­ség fejlődésébe, genetikai úton Földön kívüli civilizá­ció küldöttei avatkoztak be­le. Nemere István könyvé­ben — számos külföld; szer­ző munkája alapján is — azt az elméletet fejti ki — s a logikusan felépített bizonyí­tási rendszer nagyon meg­győzőnek hat —, hogy 10— 15 ezer évvel ezelőtt a Föl­dön már létezett egy magas fejlettségi fokot elért emberi civilizáció a barlanglakó ős­emberekkel egyidőben. Ez a civilizáció mintegy 11 ezer évvel ezelőtt kozmikus ka­tasztrófa következtében majd­nem nyomtalanul megsemmi. sült. E fejlett emberi társa­dalom egy csekély létszámú hányadának azonban sike­rült túlélnie a katasztrófát, átmenteni a tudományos eredményeket s néhány tech­nika; eszközt is. Civilizáció­juk gyors újjáépítéséhez hiá­nyoztak a feltételek, ezért inkább a náluknál jóval ala-. csonyabb fejlettségi fokon élő embercsoportok fokoza­tos, de gyors ütemű felemel, kedését segítették és irányí­tották ismeretanyagukkal. Az elousztult fejlett civilizáció túlélői lennének tehát azok a jóindulatú, segítőkész, de félelmetes lények, amelyek­ről számos ókori nép mito­lógiájában az „Ég fiaiként”, isteni lényekként emlékeznek meg. Kétségkívüli, hogy az előbbiekben csak igen váz­latosan ismertetett elmélet logikus magyarázatot ad az emberi civilizáció fejlődésé­ben 7—8 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett ugrásszerű, mi­nőségi változására. Az elmé­let igazolására javarészt csak közvetett bizonyítékok van­nak: az ókori mitológiák és történetírók utalásai, illetve azok az ellentmondások, amelyekkel nem tudtak ed­dig megbirkózni a hivatásos tudósok. De azért akad szá­mos olyan tárgyi bizonyíték is, amely egyszerűen beil­leszkedik gavbgk vbgk vbg leszthetetlen a jelenleg elfo­gadottnak tekintett tudomá­nyos nézetek rendszerébe. Lehet, hogy Nemere Ist­ván műve nem több mint az olvasó fantáziáját megbizser- gető, nagyon tartalmas, szó­rakozást nyújtó scifi. így is értékes alkotás. Az is lehet azonban, hogy ennek az el­méletnek. ha nem is minden momentumában, de jövője lesz. Ki tudja? Egy nagyon is elgondolkodtató példát említ Nemere István könyvé­ben: Heinrich Schliemann esetét. Ez az ember nem volt tudós, csak szó szerint hit­te, hogy az ókori költő iga­zat írt az lliász-ban és az Odüsszeában. Mindenki csak nevette „hóbortját”, egészen addig, amíg Homé­rosz útmutatásai alapján megtalálta Tróját. Pediq en­nek az ókori településnek a létezését korábban éppúgy legendának, a költői kép­zelet művének tekintette a tudomány, mint ahogy ma is annak tekinti az ókor; mi­tológia azon részeit, ahol lángot lövellő repülőszerke­zetekről van szó. D. J. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom