Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-18 / 258. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlo XL évfolyam, 258. szám 1983. szeptember 18., vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Finn elismerés Pécsnek (3. oldal) Győzött a PMSC (8. oldal) Újabb római kori leletek Pécsett. (3. oldal) Mindenki segítsen! Az indiai Zöld utat adnak a mezőgazdaságnak A kitartó eső ellenére tegnap egész nap szállították a kukoricát a földekről a reménypusztai tsz száritójába Őszi szállítási csúcs Hazánkba érkezik George Bush Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására szeptember 19-én, hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba ér­kezik George Bush, az Amerikai Egyesült Álla­mok alelnöke. Washingtonba utazik dr. Várkonyi Péter George P. Shultz-nak, az Amerikai Egyesült Ál­lamok külügyminiszteré­nek meghívására dr. Vór- konyi Péter külügyminisz­ter szeptember 19-én hi­vatalos látogatásra Wa­shingtonba utazik. külügyminiszter Budapesti hivatalos prog­ramjának befejeztével P. V. Naraszimha Rao, indiai kül­ügyminiszter szombaton nyilat­kozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Az indiai diplomácia vezető­je a két ország közötti kap­csolatokat kitűnőnek minősí­tette. Elmondta, hogy látoga­tását eredményesnek tartja, a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásait a szívélyes légkör, jellemezte. A megbeszélései­ken a politikai, nemzetközi kérdések mellett a gazdasági kapcsolatok is jelentős helyet foglaltak el. Tárgyaltak a két­oldalú kereskedelem, valamint az egyéb gazdasági jellegű kérdésekről. Ezeknek több év­tizedes hagyományai vannak, s az árucserén túlmenően a kooperációk is jól fejlődnek. P. V. Naraszimha Rao rámu­tatott: — Mindamellett őszin­tén véleményt cseréltünk arról a tényről is, hogy többet is lehetett volna tenni ezekben a vonatkozásokban, és még szá­mos érintetlen és kihasználat­lan együttműködési lehetőség van India és Magyarország között. Magyar vendéglátóim részéről ebben messzemenő egyetértést és segítőkészséget tapasztaltam. Az indiai külügyminiszter elmondotta, hogy a világgaz­daság jelenlegi — amint ő jellemezte — „eléggé zava­ros” . helyzete is szóba került a magyar vezetőkkel való ta­nácskozásain, amelynek során egyetértettek abban, hogy en­nek leginkább szenvedő része­sei a fejlődő országok. Gond­juk mindennapi létüket fenye­gető, nemzetközi kihatású, az egész harmadik világot érinti. P. V. Naraszimha Rao hang­súlyozta, hogy látogatására olyan nemzetközi helyzetben került sor, amelyre a nyugta­lanság és zavar a jellemző: — Vannak bizonyos erők — mondotta —, amelyek e zavar és nyugtalanság fokozására törekszenek. A mi törekvésünk az, hogy ennek elejét vegyük és hogy a józanság legyen úr­rá, hiszen egy nukleáris ka­tasztrófa kitörésével nem ma­radnak túlélők. A békés együtt­élésnek nem lehet más alter­natívája. A békeszerető orszá­goknak minden erőfeszítést meg kell tenniük ezért. Ma­gyarországi látogatásom, tár­gyalásaim megerősítettek ab­ban, hogy ezt a problémát itt is így látják — mondotta be­fejezésül P. V. Naraszimha Rao. Az indiai külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodik hazánkban, szomba­ton Balatonfüredre látogatott. Útjára elkísérte Túri Ferenc, hazánk delhi nagykövete, és Aravinda Ramachandra Deo, India budapesti nagykövete. Az indiai diplomácia irányító­ja felkereste Rabindranah Ta­gore Nobel-díjas költő szob­rát a füredi parkban, és az indiai szokásoknak megfelelő­en virágfüzért helyezett el azon. Ezt követően a Tagore- sétányon fát ültetett a koráb­ban hazánkban járt neves in­diai személyiségek már lombo­sodó fáinak- szomszédságában, maid bejegyezte nevét Bala- tonfüred város emlékkönyvé­be. P. V. Naraszimha Rao tisz­teletére Balatonfüred városi tanácsa ebédet adott. Orvosok avatása Ünnepélyesen felavattak tegnap délelőtt a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában az idén végzett orvosokat. Dr. Flerkó Béla rektor, a gyógyító és tu­dományos kutató munka szépségeiről, nehézségei­ről beszélt pályakezdő kollégáinak. Az eskü szö­vegét dr. Barta Ottó rek- torhetyettes és dr. Kétyi Iván professzor után mondták el az ifjú orvosok. Az idén 173-an szereztek diplomát a POTE-n, 13 hallgató minősítése sum­ma cum laude, 109-é cum laude, és 51 -é rite. A vég­zettek közül 75 férfi, 98 nő, 14 a külföldi. Fotó: Kocsmár Gábor T egnap indult el az első irányvonat Szigetvárról a Kapos­vári Cukorgyárba. Ezzel kezdetét vette az őszi szállítási csúcs a mezőgazdaságban. Az idei őszi betakarítás során több, mint 1 203 000 tonna termést kell a földekről a szárítókba, fel­dolgozókba és tárházakba szállítani. Ez mellett tetemes meny- nyiségű műtrágyát, vetőmagot kell az őszi vetésekhez, szántá­sokhoz kijuttatni. Az eredmények sorába tar­tozik az is, hogy már nemcsak állami, hanem össztársadalmi ügy a rokkantak problémáinak megismerése, s azok megoldá­sa. Néhány követésre méltó pél­da: ebben az évben felépült a fővárosban az első olyan kis lakótelep, amely a legjobban szolgálja a testi fogyatékosok életvitelét. A lakótelep építése tovább folyik. Javultak a mun­kavállalási feltételek is. Szá­mos vállalat keresi és megta­lálja a lehetőségeket: Pesthi- degkúton például olyan számi­tógépes központot hoztak lét­re. ahol csakis csökkent mun­kaképességűeket foglalkoztat­nak képességüknek megfelelő munkakörben. Sok tény bizonyítja, hogy nem pusztán egyetlen napon teszünk* megváltozott munkaké­pességű embertársainkért va­lamit. A rokkantak napja csak egy nap a sok közül, amikor azok figyelmét is felhívjuk a cselekvésre, akikben még nem érett <meg a tettekre sarkalló gondolat: az együttérzés kevés, tenni a rokkantakért az önbe­csülés is kötelez. Mindez maximálisan igény­beveszi a baranyai gazdasá­gok ma már eléggé magas színvonalú szállítókapacitását. De jó együttműködést, szerve­zett munkát kíván a MÁV-tól és a Volántól is. Hosszú évek gyakorlata alapján a mezőgazdasági szál­lítások — mindenekelőtt a gyorsan romló, kényesebb zöldség-, gyümölcsféleségek — zöld utat élveznek a fuvarozó, szállító vállalatoknál. A ter- ményszállitási szezon az idén korábban kezdődött, de va­gonhiányra eddig nem pa­naszkodtak a gazdaságok. Az utóbbi napokban a naprafor­gószállítások akadoztak kissé, de nem a MÁV hibájából. A növényolajipar gyáraiban hir­telen nagy készletek halmo­zódtak fel, s ezért nem tud­ták ütemesen fogadni a szál­lítmányokat. A Kaposvári Gukorgyárná! — ahol szeptember 20-án kezdik a répafeldolgozást — az idén nem tartanak torlódá­soktól. A gyár területén 8—10 napi készletet tudnak egyide­jűleg tárolni. A gyárnak na­gyon korrekt a kapcsolata a MÁV Pécsi Igazgatóságával. A tegnapi első vonat után most már naponta 1-2 irány­vonatot indítanak útnak Bara­nyából a szigetvári után a bá­tyi, majd a magyarbólyi, a mohácsi, a szentlőrinci, a dró- vafoki és a vajszlói vasútállo­másokról. A feldolgozási kam­pányt az idén 81—83 napra tervezik (a korábbi 90 nap he­lyett), ennek oka cukorrépa­terület csökkenésével magyar rázható. Az idén a gyár körze­tében 2700 hektárral kisebb területen termelnek cukorré­pát a gazdaságok. A termés is alacsonyabb — hektáron­ként 39,1 tonna — lesz a ta­valyinál. A répa cukortartalma viszont lényegesen magasabb, már most 15,5 százalék. A MÁV-val most folytat szer­ződéses tárgyalásokat a pécsi J2. sz. Volán, amely szintén bekapcsolódik a cukorrépa­fuvarozásba, a depóktól a vas­úti rakodókig. A vállalat Sko­da, Rába és Tátra szerelvé­nyeket állít be kétműszakos munkába. Egy-egy szerelvény egy 8 tonnás gépkocsiból és egy 10 tonnás pótkocsiból áll. A földutakról, táblákról történő kiközvetítést a gazdaságok és a honvédségi járművek segít­ségével maguk oldják meg. A Volán ezekben a hetek­ben 10 szerelvénnyel szállítja a gyümölcsöt a Szigetvári Kon­zervgyárba, 9 szerelvénnyel végzi a napraforgó, a kukori­ca szállítását. Két szerelvé­nyük gabonát szállít Mohács­ra, uszólyberakásra. Több sze­relvénnyel bekapcsolódtak o nemzetközi fuvarozásba is. Egyebek között lé-almát szál­lítanak Ausztriába, ahol ma­gyar almából készítik az alma szappan alapanyagát. A természet erőivel folytatott szakadatlan küzdelemben a kü­lönböző korokban, emberek tömegei és egyének is sokszor egészségükkel, testi épségük­kel fizettek a legkisebb ered­ményekért is. Ne tagadjuk, a társadalom nem imndig hálál­ta meg az áldozatokat. A tes­ti fogyatékosságú, rokkant em­bernek sokszor a kirekesztett­ség, a kitaszítottság volt osz­tályrésze. Valójában csak ko­runk felismerése, hogy a testi fogyatékosságban szenvedő embertársaink, a megfelelő feltételek biztosításával, teljes értékű, hasznos tagjai lehet­nek a társadalomnak. E felis­merésnek az eredménye — egyebek közt — az ENSZ kez­deményezésére született világ­méretű megmozdulás, az 1981- ben megtartott rokkantak éve volt. Magyarországon — ahol a felszabadulás óta ugyan már nagyon sok történt annak érde­kében, hogy a szocialista tár­sadalom humanista eszmény­rendszerének kibontakoztatásá­val, új életfeltételeket teremt­senek a rokkantaknak — a rokkantak éve a vártnál is kedvezőbb változásokat terem­tett az érdekeltek életvitelében. A világrendezvényekhez kap­csolódóan hazánkban is meg­alakult a rokkantak éve prog­ramját szervező bizottság, s ez, a kiemelt esztendő végezté­vel nem szüntette meg, hanem még fokozott lendülettel foly­tatta. s folytatja munkáját. E bizottság 1981-ben hozott határozatának értelmében min­den évben szeptember 18-a országosan a rokkantak nap­ja. E megemlékező nap jó al­kalom arra, hogy számot ves­sünk: mit tettünk az év során, hogy testi fogyatékos ember­társaink megtalálják helyüket a társadalomban. Mindenekelőtt szólnunk kell arról, hogy a mozgáskorláto­zottaknak ma már több, mint húszezer tagot számláló, olyan társadalmi, érdekvédelmi szer­vezete van. amelynek az ország egész területére kiterjedő a hálózata. Nap mint nap nyo­mon követik s egyre több eset­ben eredményesen szorgalmaz­zák az egészségi állapotuk mi­att cselekvésükben korlátozot­tak rehabilitációs munkafeltétel leinek biztositását. szombati programja Látogatás BalatontUreden Kasznár Zoltán — Rné —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom