Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-17 / 257. szám
A „sárga füzet’* nem esek Hol varnak Pécsett építési telkek? Hirdre még lehet jelentkezni írét Pécsett ,,szeme van" az építési teleknek. Ahogy szűkülnek az állami erőből történő lakásépítés lehetőségei, úgy növekszik azoknak a száma, akik önerejükre támaszkodva kívánják megoldani a lakásgondjukat. A közismert építőanyag-ellátási nehézségek ellenére is! E lakáshozjutási módszer megvalósulásának a határideje ugyanis még így is a belátha- tóbb közeljövőben van. mintha hivatalos igénylés útján történne az. De van-e elegendő telek? Kik kapják? Az igazság az, hogy a város nem dúskál építési telkekben éppen most, amikor pedig oly nagy szükség lenne rájuk. Viszont az is kérdéses: helyénvaló-e a kevés telket egyedi családi házak építésére használni — különösen az értékes belterületeken —, amikor sorházas, vagy többszintes beépítéssel ugyanazokon a telkeken több lakás hozható létre. Ez a városiasabb megoldás, amire — úgy véljük — az építkezni széndékozóknak is figyelemmel kell lenniök a jövőben. Az egyedi családi házakhoz ha nem is bőséggel, de kínálnak területet a városkörnyéken is. És most térjünk vissza az alapkérdéshez. A város tavaly ún. sárga füzetben bocsátotta az érdeklődők rendelkezésére a mostani néhány év lehetséges telekkínálatának a gyűjteményét, idén pedig létrehozták a te- lékelosztó bizottságot, amelynek a közbenjöttével kívánják biztosítani, hogy a kevésszámú telek oda kerüljön, ahol valóban sürgető gondot kell megoldani, s ahol azért a házépítés feltételei is adottak. A telek- hezjuttatás sorrendje így néz ki. Mindenekelőtt azok a fiatalok jöhetnek számításba, akik előtakarékossági megállapodást kötöttek a tanáccsá!, vállalt kötelezettségüket teljesítik is; aztán azok a fizikai és a termelést közvetlenül irányító dolgozók, akiknek Pécsett nincs állandó lokásuk, de itt lakásigénylők (közülük az igénylés „régisége" és a gyermekek száma szerint választanak) ; továbbá azok, akik jogos lakásigényük alsó határát el nem érő lakásban laknak, s azt a családi ház megépítése után átadják a tanácsnak úi- raelosztásra. Ha adott területen nincs a fentiek szerinti elegendő telekigénylő, akkor jöhetnek számításba az egyéb telekigénylők. A telekelosztó bizottság létrehozásának az előzménye volt, hogy bevezették a lakásigényléshez hasonló tetekigénylést is. A telekelosztás új rendje végrehajtó bizottsági határozattal már életbe is lépett. De van-e mit elosztani? Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, hadd emlékeztessünk arra, hogy a sárga füzetben lévő •*— maradjunk az előbbi meghatározásnál — telekkínálati tehetőségeket a tanács annyira komolyan veszi, hogy pár hónappal ezelőtt a tervrajzokon ábrázolt, újonnan nyitandó utcáknak nevet is adott. Néhány helyszínt eszerint kerestünk fel. Erdélyi József, a tanács építési osztálya városépítési csoportjának a munkatársa a sárga füzetet lapozva sorolja, hogy a telekkínálati lehetőségek közül ho] van mozgás. A Buígár-közben (Rácváros, a Gyógyszertári Központ mögött) E HÉTVÉGÉ megtörtént a kisajátítás, most készítik elő a közművesítést, a 43 jakás építésére alkalmas telkekre máris elég sok a jelentkező. A Magyarürögi úton (a hídnál, a pataktól keletre) a közeljövőben ejtik meg a kisajátítást, a 28 lakótelek elosztása a közművesítés után a jövő évben várható. A Bokor utcában (az Engels úttól délre) most folynak a 80 lakótelek kisajátításának az előmunkálatai, ezek a telkek is jövőre találhatnak gazdára. Építésre kész telkek Az Engels úttól északra, a Pósa Lajos utcából kelet felé egy L-a!iakú utcát alakítottak ki a terv szerint, s ezt Sarokház utcának nevezték el. Nem véletlenül! A hatóság 39 sorházegység építésére jelölte ki a területet, s a sorházak már jó ütemben épülnek is házilagos kivitelezésben a BÉV, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat és a BARANYATERV dolgozói számára. Itt 10,4 millió forintos költséggel közművesítettek — vizet, villanyt vezettek ide, szennycsatornát és betonutat építettek, s elhozták idáig a gáz-gerincvezetéket is (a házakba a gázt a tulajdonosok saját költségén viszik be). Az egészben külön figyelmet érdemel a szennyvízvezeték: ezt a Pósa Lajos utcában lakók is most kapták meg közműfejlesztési hozzájárulás fejében, a csatorna decemberig elkészül a Vadász utcáig, jövőre pedig kiépítik az Erzsébettel epre is. Tudjuk: ezeknek az utcáknak a szennyvize örökké ott folydo- gál az Engels úton — ez végre megszűnik. Egyébként tervezik a környéken — a Bártfa utca' és a Marx út közti kertek kisajátításával — újabb telkek kialakítását. Nagy a kereslet Nem messze innen, a Dózsa György utca és a Meszes dűlő közti háromszögalakú terület belsejében új út épül — dr. Szántó Lászlóról nevezték el — a DÉLVIÉP kivitelezésében. Az 5 méter széles betonút lágy S-kanyarral megy dél felé, majd keletnek fordul és a jelenleg még nem szilárd burkolatú Meszes dűlőbe csatlakozik, 38 lakótelket alakítottak k| itt, a közművesítés — víz, villany, út — költsége 8 millió forintot tesz ki; szennyvízcsatorna azért nem épül, mert nincs hová vezetni. A telkekre a kínálatnál nagyobb a kereslet, ami érthető is, hiszen nagyon szép fekvésű területről van szó, ahol vénséges vén szőlőik és gyümölcsfák utol- szor érlelik a termésüket. A 650 négyzetméter körüli telkek használatbavételi díja négyzet- méterenként kb. 300 forint lesz. Következő színhelyünk: Hird. A Hirdi úton, ott ahol a település innenső, tehát Pécs felőli oldalán, a Betonárugyár közelében parlagterületet vett igénybe a tanács és 6 millió forintért 61 családi ház telke részére építettek betonutat — Csizmazia Gyuláról nevezték el —, vezették ide a vizet, s építik ki december végéig az elektromos hálózatot. A telkek 1000 négyzetméter körüliek, amelyekre ma még kevés a jelentkező. Pedig Hird régóta jónevű családiház-építési terület Pécs szomszédságában. Hársfai István T ar kánszőtt kelmék exportra Megkezdték a termelést a pápai textilgyár új üzemében, amelyet a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalattal közösen hoztak létre a tarkán- szőtt kelmék exportjának fokozására. Az új üzemiben 42 SZTB típusú szovjet szövőgépet állítottak munkába, amelyeken 150 centiméter széles kelmét gyártanak. A piaci tapasztalatok szerint ugyanis ez a legkelendőbb méret. Az új üzemben ebben az esztendőben 600 ezer négyzetméternyi csíkos és kockás poliészter-pamut keverésű torkánszőtt anyag készül, teljes egészében iráni megrendelésre. A széles szövőgépeken jövőre már 1,5 millió négyzetméternyi kelmét állítanak elő. Jung László A „régészbrigád” vezetője N em túlzók, ha azt mondom, hogy a székes- egyház mögötti ásatáson a Sándor Mária—Gerő Győző régész házaspár után Jung László a harmadik ember. Ö irányítja a bányászbrigádot, intézkedik a meddő elszállíttatása iránt, szaladgál a védőépület ácsolatához szükséges faanyag után, véleményt mond, ha új embert kel! felvenni ... Büszke rá, hogy nyugalomba- vonulása utón ez vöt a 13. ásatási nyara, s arra különösen, hogy az idei bányásznapon a Mecseki Szénbányák vezérigazgatói dicséretben részesítette, elsőként a régészeti-műemlék- védelmi munkában dolgozó nyugdíjas bányászok közül. 1941-ben a Ferenc József aknán — ma Béke-akna — kezdte pécsi bányászpályafutását az Aradról jött bádogos és vízvezeték-szerelő — föld alatti lakó. tosként. Két év múlva István- aknára került (a bánya menekítette meg a katonaságtól), s onnan is ment nyugalomba 1971-ben — ugyancsak föld alatti lakatosként. Közben hat évig vájár is volt, s a 60-as évek végén megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Egy esztendei nyugtalan nyugalom után a sógora révén került a régészek mellé, s azóta megfordult a belváros csaknem valamennyi ásatásán. Hét éve pedig itt, a székesegyház mögött dolgozik. — Nem, előtte soha nem jártam itt, nem is tudtam, mi van a templom mögött — válaszol a kérdésemre, miközben nagyokat szív elmaradhatatlan szivarjából, s kicsit hetykébbre igazítja bordó horgolt sapkáját. Ez a kettő — a szivar és a sapka _ úgy hozzátartozik, hogy h a egyszer nélkülük jelenne meg, talán meg sem ismernék a munkatársai. Előtte, az ő közreműködésével tárult ki itt minden: az ódon, évszázados falak, a hallatlan értékű szobrok, a sírok fél évezrede idetemetettek maradványaival. —» Szépnek, izgalmasnak tartom ezt a munkát. Szép olyasmiket feltárni, amik évszázadokon át voltak a föld fogságában és izgalmas, mert soha nem tudni, mi bukkan elő a következő pillanatban. — Ilyen lehetett tavaly a nevezetes szoborlelet is ... — Hát az valami csodálatos volt! Egy nap azt mondta a régész úr — kijelölve a helyet —, hogy itt kezdjük a következő kutatóárkot. Elkezdtük. Aztán egyszer csak előjött a sír és benne az a sok gyönyörű szobor és más faragvány. Úgy vigyáztunk mindenre, nehogy bármi is megsérüljön a mi kezünktől . .. Érzékletesen idézi fel a hangulatot, ami akkor eltöltötte őket, s velük a felnyitott sír környékét. Ki-ki a vérmérséklete szerint reagált a nem mindennapi eseményre, aztán lecsendesedtek az indulatok. Tudomásul vették, hogy a szenzáció is hozzátartozik az ásatás hétköznapjaihoz. — Idén? — Kicsit gyengébb volt a termés, de azért bízunk benne, hogy lesz még bővebb aratásunk. Nagy dolog volt idén a kápolna, az Aranyos Mária . . . Nézze csak a sok egymásra épült falat, a sírokat. . . Vajon kiket temethettek ezekbe annak idején? — Milyen munka ez egy nyugalmazott bányásznak? — Milyen? — ismétli meg a kérdést eltűnődve. — Baj van a fújtatóval, kevés a levegő ... Igen, a szilikózis. Télen, amikor nem dolgozom, van hogy öt kilométert is gyalogolok, annyira kell a mozgás, a friss levegő. Különben pedig nagyon szeretem ezt az öt-öt és fél hónapot itt, de untig elég nyáron. Hidegben nem szeretnék dolgozni, mert az egészségre most már nagyon kell vigyázni; ha meghűl az ember, a szanatóriumban köthet ki. A többi is így van, ezért aztán mindegyik az erejéhez mérten dolgozik. A munka? Nos, ez úgy néz ki, mintha kubikosmunka lenne. pedig nem az, annak sem, aki talicskázik. Óvatosan, figyelmesen kell itt mindent csinálni, de azért nem húzzuk az időt, mert rajtunk is múlik, hogy semmi érték ne keveredjen a meddő közé. Perszé észre is vesszük az értéket, ha a rárakódott földtől nehezen is látszik, mert az ember sokat tanul ennyi év alatt. ízen vannak itt, egy kivételével bányászok, akik nem is annyira a pénzért (azért isi), mint inkább az egészség megtartásáért dolgoznak. Most már lassan vége az ásatási szezonnak. Jönnek azok a hónapok, amikor Jung bácsi önkéntes felügyelete alá kerül itt minden. Hetenként kétszer kijön ide a kertbe, körül néz, hogy minden rendben van, s ha valamit észlel — pl. a védőépületet megrongálja egy téli vihar —, nyomban intézkedik: hívja a soros kollégát, s együtt hárítják el a bajt. Semmi nem károsodhat tavasztól őszig. H. I. Nem mindennapi kenyérgondok Pécs, 411-es tejbolt, a Mecsek Áruház közelében. Pénztár. Délután. — Kérnék egy pohár kakaót és egy szelet kenyeret! — Kenyeret nem vágunk szeletre, amíg van péksütemény! Két másodperc csönd. — Akkor kérek negyedkiló kenyeret! Ez már megy! Én meg a kiszolgálópulthoz megyek: — Tessék már kettévágni a kenyeremet! Kettévágják és a két darabot a pohár kakaó mellé teszik — egyetlen levél- nagyságú papírdarabban. Nem akarok vitát, fogom a legfelsőt a pulton lévő papírtömegből és már bele is tenném a másik kenyeret, de: — Ne tessék több papírt venni! Nem jár! Visszateszem és eszembe jut anyáink, nagyanyáink patyolattiszta, gusztusos damaszt szalvétája, abrosza. Néha nem tudtuk, melyik gusztusosabb: a patyolatramosott szalvéta, vagy a puha, meleg kenyér. De hát... régen volt. Eljött ez a fenemód modern világ, megszoktatták velünk, hogy minólunk is eldobható, filléres papír, meg ilyen-olyan celofán, hábtégla és kényelmes, higiénikus csomagolás van. Most meg nincsen. Drága tett a papír és ezt meg is értjük. De nem értjük meg, ha két darab kenyeret egy papírba tesznek. Azt sem, hogy ha a vevő kéri, még akkor sem csomagolják be teljesen — papírba. Mint például a pécsi Konzum Áruházban előre papírba burkolják. Vagy talán azt szeretnék egyes boltokban, hogy aki szereti a tiszta ételt, kenyeret, az újra vegye elő anyáink, nagyanyáink gusztusos kenyér szalvétáját, gyakran mossa ki és mentse fel a kereskedelmet a modern, tiszta csomagolástól? Hát ez nem megy! A magyar mezőgazdaság ókán pedig a vevő azt is elvárja, hogy mindennapi kenyerét ne porciózzók így ki I A kenyérigényünk önmagunkkal szembeni igény, a kenyértiszteletünk önmagunk becsülése. Földessy Dénes Kedvelt gondozási formák A megye 28 öregek napközi otthonában több mint 800 idős embert gondoznak. Az állami szociális gondoskodási formák sorában ez az egyik legkedveltebb törődési forma. Érthető, hiszen az idős ember ezzel nem adja fel függetlenségét. Saját otthonából indul reggelenként, s a napközbeni teljes ellátás, különböző hasznos elfoglaltságot, illetve szórakozási lehetőséget nyújtó állami otthonból este ismét hazatér. Baranyában sem csökken, sőt növekszik az érdeklődés, az igény az ilyen otthonok iránt. Ez a magyarázata annak, hogy ebben az évben több településről jelezték, hogy a közeljövőben öregek nopközj otthonát kívánnak létrehozni. így például Abaligeten, Dencsházán, Somogyhárságyon. Másutt — Napközi és hétközi otthonok az időseknek például Berkesden — olyan lépéseket tettek, melyek a napközi létrehozása felé vezetnek. Az említett településen az iskolai napközi bővítésével oldják meg az idős emberek jutányos étkeztetését. Az öregek napközi otthonai mellett egyre nő az igény egy másik, az ún. hétközi otthonok iránt, amely lényegében átmeneti gondozási forma az öregek napközi otthonai és a szociális otthonok között. Ilyen hétközi otthon van már Pécsett és Bolyban, jövőre pedig Mágocson, Dunaszekcsőn és Szentlőrincen szeretnék az öregek napközi otthonait hétközivé fejleszteni. Ezekben az otthonokban egész hetet tölthetnek az idős emberek, s csak hétvégére járnak haza, vagyis megkímélik őket a napi jövés-menéstől, ami különösen az őszi—téli rosszabb időjáráskor jelent sokat. A hét végére hazatérő idős embert pedig a területi gondozónő jóvoltából fűtött lakás és a szombat, vasárnapra szükséges, már bevásárolt élelmiszer várja. T. É.
