Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-17 / 257. szám

Bűz a város fölött (3.) A szennyvíziszap-derítő és -ülepítő, ahonnan naponta hordják el a Bosta—Garéra a felgyülemlett melléktermék-mennyiséget. A pécsi vágóhídon A; erősen szennyezett viz a városi közcsatornába kerül Ötvenmilliós beruházás indul a szennyezés csökkentésére Föld alatti betonvermekben, knnténerekben a melléktermékek L égszennyezésért még nem róttak kj bírságot a Baranya megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vál­lalatra, amely Pécsett. a Bolgár Néphadsereg útján működik. Honnan származ­hat akkor a kellemetlen szag, amely oly gyakran ész. lelhető a vállalat és a Pé­csi Bőrgyár előtt? Tóth Miklósné főenergetikus, a múlt évtől a környezetvéde­lemért is felel. Szerinte a Pécsi, medence ezen részén legtöbb­ször nyugati szél fúj, az tereli ide máshonnan a bűzt. Ugyan­ezt részben sem tapasztalni, l.a más a széljárás. A vágóhíd területén csak egyetlen bűzfor. rás található a szennyvíziszap, ülepítő, de medencéi nagy mélységben sorakoznak, tehát csak lokális szag ki bocsátó. Még akkor sem árasztja el orrfacsa­ró levegővel a Bolgár Nép­hadsereg útját, amikor napjá­ban 2—3-szor ürítik. A kelet­kező 10—15 köbméter zsíros szennyvíziszapot pár éve a bos­ta—garéi lerakóba szállítják. A gyárban egyéb, elviselhe­tetlen szagot árasztó termelő­helyek nincsenek — mondja Tóth Miklósné —; a füstölés is zárt rendszerben történik. A technológiai folyamatoknál még helyi bűz sem keletkezhet. Rendszeres a munkahelyi lég- frissités, ami nem ártalmas az üzemeken kívüli környezetre. A szomszédos Pécsi-vízbe csak az eső- és hűtővíz folyik ki. Szennyvíz Környezetvédelmi szempont­ból a legsúlyosabb gondot az említett udvari szennyvíziszap- ülepitő jelenti, mert nem mű­ködik tökéletesen. A zsírtól, vér­től, bendő- és gyomortartalom­tól terhes víz szennyezi a vá­rosi közcsatornát, ezért évente átlag 2—4 millió forint bírsá­got fizet a gyár. Az elfogadott, tehát még nem szennyezésnek számító érték: ha egy liter víz csak 'hatvan milligramm zsírt tartalmaz, de a vágóhídi szennyvíz literenkénti ,,kon­centrációja” jócskán efölött van. A felsorolt szennyező anyagok mindegyike veszélyes, hisz oxigénigényesek, így las­sítják a víz öntisztulását. A másik probléma, hogy a leülepedő szennyvíziszap, amit Bosta—Gátén tárolnak, felsze­dés után nem túl sűrű. Víztar­talma 60—70 százalékos. A gyár 1985 végéig kapott hala­dékot a környezetvédelmi szer­vektől hogy addigra megfele­lően sűrítse az iszapot. Korábban felvetődött annak gondolata, hogy saját granu­láló üzemet építenek a hőerő- müvi zagytavak szomszédságá­ban, de nem állt össze a ne­gyedmilliárdos tőke. Maradtegy szerény lehetőség, vagyis 1984- től 1990-ig kialbkítják a me­chanikus tisztítórendszert 50 milliós költséggel, saját erőből. A rendszer fokozatosan épül ki, teljes kapacitással 1990-től üzemel. Nem mondtak le a leg. jobb hatásfokkal dolgozó bioló­giai tisztítás bevezetéséről sem. Bosta—Garén ez év tavaszától csak zsíros szennyvíziszapot sza­bad elhelyezni, amit a vágóhíd számon kér a lerakóját használó más cégektől is. A múlt évtől ugyanis ide szállít a pécsi ba­romfifeldolgozó, a Baranya me­gyei Talajerő-gazdálkodási Vál­lalat több mint húsz cégtől, idén pedig belépett a Mecsek- vidéki Vendéglátó Vállalat leg­alább 30 egységgel. Ideiglene­sen használják a vágóhídi me­dencét; kötelezték őket, hogy idővel saját lerakót hozzanak létre. Melléktermékek Mi lesz a sorsa az állati mellékterméknek amiből egy év alatt átlag 6000 tonna ke­letkezik? Vezet a lágyrész több mint 2000 tonnával, utána a csont- és a bendőtartalom kö­vetkezik 1100, illetve 1000 ton­nával. A vér mennyisége pedig meghaladja a 800 tonnát. Csak ideiglenesen halmozzák fel eze­ket a gyár területén, akkor is konténerekben, föld alatti be­tonvermekben. Bűzt egyik sem bocsát ki, még a közelében sem. Az ipari csontot naponta viszi el a Budapesti Vegyimű­vek hidasi gyára. Hetente 2— 3 alkalommal veszi át a Pécsi Kertészeti és Porképítő Válla­lat a marhabendő-tartalmat, amit a Megyeri úti telepén komposzttá érlel. Ez az újra­hasznosítás tavasszal kezdődött, előtte Bosta—Garé fogadta a bendőtartalmat. A sertésgyo- mor-tartalmat szintén heti 2— 3 alkalommal a pellérdi ha­lastóra fuvarozzák haleledel­nek. Megfelelő időben érkez­nek az Állati Takarmányokat Előállító Vállalat solti üzemé­nek a szállítói a marhalábszá­rért, az ipari tepertőért, zsír- zaccért és főtt vérért szőrért, valamint a lágyrészekért. Ugyanez mondható el a kapos­vári Kefe- és Műanyagfeldol­gozó Vállalatról, amely a mar- hafarokcsonkot és a marhafüi- szélt hasznosítja. A marhapatát és -szarvat előfőzik, szárítják, aztán helyben a mélyhűtött tá­rolóedényekben várja az ex­portszállítást. A fáradtolajra az Áfor a vevő, az olajos rongyo­kat a Pécs; Bőrgyár égetőjében semmisítik meg. Az akkumulá­torsavat semlegesítés után hor­dóban gyűjtik. Végső állomása Bosta—Garé. Műszaki megoldások A melléktermékek „megfogá­sával’", majd feldolgozásával korántsem elégedettek. Tóth Miklósné vezet egy műszaki kört; most azon fáradoznak, hogy technológiai beavatkozá­sokkal hatékonyabbá tegyék a szőr-, a bendő- és gyomortar­talom, a vér összegyűjtését, utóbbinak még jobb főzését is. Eredményeként tovább csökken majd a városi közcsatornába eresztett víz szennyezettsége és több értékes, újra feldolgoz­ható melléktermék marad meg. A szőrt és a lágyrészeket sze­retnék helyben főzni és a fel­dolgozóiparban értékesíteni. Ez a technológiai módosítás a jc*- vő év végétől teljes erővel fo­lyik majd. A vállalat csaknem 50 millió forintot szán a kivite­lezésre. Befejezés 1986-ban várható. 1985 elejétől fé| évtizeden át tartó, nagyarányú beruházás veszi kezdetét a Baranya me­gyei Húsipari Vállalatnál. Ez­alatt olyanná alakítják az üze­meket, hogy teljesen megfe­leljenek az exportkövetelmé­nyeknek. A ráfordítási összeg­ből 100 milliót szánnak a kör­nyezetvédelemre. Csuti J. Energia­takarékos hizlaldák Új sertéshizlaldák átadá­sával nagyszabású re­konstrukció fejeződött be a Komáromi Állami Gaz­daságban. Nyolcvanmillió forintos költséggel 2000 férőhelyes malacnevelőt, 12 sertéshizlaldát, automa­tizált takarmánykonyhát és széntüzeléses hőközpon­tot építettek. Az energ ia- takarékos hizlaldák terveit, a gazdaság szakemberei­nek tapasztalatait js figye­lembe véve készítették el az Agrober munkatársai, s az épületeket — alvállal­kozók bevonásával — a gazdaság brigádjai húzták fel. Az istállókban nincs fűtés és nincs gépi szel­lőztetés. A megfelelő lég­állapotot tágas ajtók, ab­lakok és a tetőszellőzők biztosítják, a fűtést pedig a külső hőmérsékletnek megfelelő almozással pó­tolják. Az új beruházással gaz­daságosabbá v„álik a ser­téstenyésztés a Komáromi Állami Gazdaságban. Ed­dig ugyanis a kisbéri Vi­rágzó Tsz-ben béreltek hizlalóistállókat. Most az ezzel járó szállítási költsé­geket megtakaríthatja az állami gazdaság, ugyan­akkor az eddiginél 3000- rel több, összesen évi 36 000 sertés hizlalására teremtettek jó feltételeket. Nagyméretű konténerek exportra Osztrák megrendelésre különlegesen nagyméretű konténerek gyártását kezd­ték meg a mosonmagyar­óvári Flexum Kommunális Vállalatnál. Az első nyolc­darabos szériát, amely 6 és 11 köbméter közötti konténerekből áll, a na­pokban indítják útnak Ausztriába, de van meg­rendelésük 21 köbméteres konténerre is, A nagy űrtartalmú kon­ténerek akár drótköteles csőrlővel, akár hidraulikus megoldással könnyen rá- emelhetők a szállítójármű­re, mivel az emelést a kon­ténerre szerelt görgők se­gítik. Egyaránt szállítható bennük fahulladék, kavics, vagy háztartási hulladék. Rendezett'körülmények között fogadják a vágásra szánt állatokat. Környezetvédelmi és higiéniai szempontok figyelembevételével készültek a fogadóhelyek Üzlet —1983 Több festék. A sellyei Agro­kémiai Ipari Szövetkezetben saját újítással több mint 100 000 forint értékű gépbázist alakítottak ki. Segítségével a Cervakol vadriasztószert há­rom műszakban keveri, gyártja, kiszereli 12 dolgozó. Egyhóna­pos próbaüzem után megkez­dődött a sorozatgyártás. Ezen az őszön 90 tonna készül az új importpótló termékből, ame­lyet tavaly fejlesztettek ki. A házierőből létrehozott gépso­ron autójavító kittet is gyárta­nak. Ez a cikk a festéküzem­ben készült eddig,, ahol így most 20 százalékkal több festé­ket tudnak előállítani. Többlet jobb gépkihaszná­lással. A Kenderfonó- és Szö­vőipari Vállalat pécsi fonó- és szövőgyárában, a fonodában és az előkészítőben bevezették a második műszakot. Azzal szá­molnak, hogy gazdaságosabb lesz az üzemmenet, jobban ki­használják a gépeket, és töb­bet termelnek. A munkaszerve­zés mintegy 200-250 dolgozót érint. Először a dollárpiacon. Elő­ször exportált 10 000 négyzet- méter burkolólapot Líbiába csaknem kétmillió forint érték­ben a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet. A 27 vagon árut Pécsváradon vették át az ÉM- Export Külkereskedelmi Válla­lat szakemberei, és első osztá­lyúnak minősítették. Alig két hónap alatt gyártották le a kért mennyiséget, a megren­delést az éves terven felül vál­lalták. Ezért belső átszervezés­re került sor. Nemcsak a mo­zaiküzem, de a többi részleg is dolgozott még hétvégén is. Ez volt a szövetkezet első lé­pése a dollárpiacpn. Biztos az algériai megrende­lés. A Dél-dunántúli Tervező Vállalat két éve dolgozik algé­riai piacra a Tesco Külkereske­delmi Vállalat segítségével. (A munkát nem a vállalati gazda­sági munkaközösségek végzik.) Az idei év is sikeresnek mond­ható. Most készült el három város lakástervezése; dolgoz­nak két további városrendezési munkán. Újszerű, hogy a ren­dezési mellé kiviteli tervet is kért a megrendelő. Erre is jól felkészült a DTV. Az említett két település Djelfa megyében található. Az új partner megtartásáért. A Mohácsi Ruházati Ipari Szö­vetkezet sikeresen alakítja üz­leti kapcsolatát új vásárlójá­val, az NSZK-beli Königs Müh­le céggel, amely bémunkával bízta meg a kollektívát. Első alkalommal 10 000 gyermek- felsőruházati cikket, döntően bélelt dzsekit és - kisebb té­telben — hozzátartozó nadrá­got rendelt a cég. Most újabb 4800-aT igényelt rövid határ­időre. További megrendelések várhatók, ezért a szövetkezet két szalagot teljes kapacitás­sal „ráállít" a piac biztosításá­ra. Bővül a kereskedelmi rész­leg. A Pannónia Műszaki Fej­lesztő Agrár Innovációs Közös Vállalat kereskedelmi részlege jelenleg 10 fős. Ennyi ember már nem győzi a megnöveke­dett beszerzési és értékesítési feladatok ellátását, ezért újabb üzletkötőket, piackutatókat vesznek fel a részlegbe. Javuló exportképesség. A Pé­csi Zsolnay Porcelángyár fél­millió forint értékben nagy tel­jesítményű elektromágneses le- választókat vásárolt az NSZK- beli Netzsch cégtől. Az újdon­ságokat üzembe helyezték. Se­gítségükkel magasabb hatás­fokkal történik a porcelán­iszap mágneses szűrése. Je­lentős mértékben csökkent a szennyezettség, kevesebb a se­lejt a szigetelőgyártásnál, a porcelán szigetelők exportké­pessége javult. A szigetelők nagy részét most az NDK-ba exportálják. összállította: Csuti János Hajdú Gábor: Kánaán, merre vagy ? Az ember fölkapja a fejét Hajdú Gábor „Kánaán, merre vagy?” könyve címének halla­tán, amely 1983-ban jelent meq a borsodsziráki Bartók Béla Mezőqazdasági és Ipari Ter­melőszövetkezet támogatásával, és országos terjesztésre készül. (Az író 1980-ban elnyerte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa ösztöndíját borsodszi­ráki témajavaslatával.) Az ol­vasó eltöpreng a Borsodszirák helynév hallatán, és nagy való­színűséggel a Bartók-ősökön kívül nem jut eszébe semmi. És éppen ez a kötet érdekessége, sajátos vonzereje, hogy egy olyan, alig ezer lelket számláló észak-magyarországi kisközség életét, történetét, vívódásait je­leníti meq, amelyből számos akod az országban. Ugyanak­kor képtelenséa lenne hajszál­ra egyforma életű, fejlödésű faluk sorozatát föltételezni. A legnagyobb hangsúlyt a tsz története kapja, amely nagyon is egyedi, hisz ezen a tájegysé­gen ez a közösség szervezett először melléküzemáqat. Úttörő példát nyújtott és ma már a nevével is kifejezi állásfogla­lását. Az író, aki nem Szirákon született mellesleg újságíró, „civilben” így vall könyve cí­méről. „Van, volt a címnek pro­vokatív jellege is. Tudatos vá­lasztás, ha akarom van-e Ká­naán és az erre van-e? Illetve, ez az út, nevezetesen ez a borsodsziráki út, hova vezet?” Ma már elfogadott tény, hogy bármelyik tsz foglalkozhat ipari munkávol is. Hajdú Gábor biztos kézzel választja ki, és önti formába azokat a jellegzetességeket, amelyek Borsodszirákat egysze­rivé, meg-nem-ismételhetőve és egyben példaadóvá teszik szá­munkra. Egy 'kisközségről is le­het sokat és sokféleképpen ír­ni, bizonyság erre a kötet mű­faji gazdagsága, a riport, szo- cioaráfia és monográfia ötvö­zete. A műfaji meghatározott­ságból adódóan a „Kánaán, merre vagy?” olvasmányos, úgy is mondhatni, izgalmas ol- vosmány, mert mellőzi a mo­nográfiáknak az adatok túlzsú- foltsáqából fakadó fülledtsé­gét. De minden mondatból ér­ződik, hoqy a kötet mögött Hajdú Gábor hosszú hónapo­kat igénvbe vevő, aprólékos kutató, adat- és életfeltáró munkája reilik. Mesterien sike­rült a hatalmas információ- mennyiségből megalkotnia a „jéghegy csúcsát", csak azt ír­ta le, ami méq feltétlenül oz olvasóra tartozik és érdeklődé­sére számot tart. Otthonosan, természetesen járnak-kelnek és beszélnek könyve „hősei", mentesek a nyilatkozás aörcsösségétől. Haj­dú Gábornak minden bizony­nyal sikerült olyan kapcsolatot kialakítania a megszólítottak­kal, amely nem csupán egy él­vezetes könyv megírását ered­ményezte, hanem ösztönzést adott hasonló iellegű munkák elkészítésére. Haidu Gábor 1983-bnn el­nyerte a József Attila ösztön­díjat. Cs. J. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom